Tolnai Népújság, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-17 / 191. szám
Megyei Körkép 3. oldal Main-Tauber és Bautzen: gazdasági szempontok Interjú Koltai Tamással, a megyei közgyűlés elnökével németországi útjáról Két partnerterületet is felkeresett hivatalos németországi útján Koltai Tamás: Tolna Megye Közgyűlésének elnöke Main-Tau- ber, majd Bautzen járás elnökeivel - Georg Denzer, illetve Horst Gallert urakkal - tárgyalt, kiváltképp hangsúlyt fektetve a régóta szorgalmazott gazdasági együttműködésre. A német fél ennek megfelelően a rendelkezésre álló négy munkanap alatt öt-öt különöző céggel ismertette meg vendégét. — A már működő kapcsolati formákat német partnereinkkel - legyen szó kultúráról, sportról vagy éppen katasztrófavédelemről - korábban is jónak tartottam - hangsúlyozta Koltai Tamás. — Mindkét találkozón szorgalmaztam is ezen formák további mélyítését, önálló pályára bocsátását a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával. Ugyanakkor éppen az immár évtizedes, eredményes együttműködésre tekintettel arra hívtam fel a figyelmet, hogy van mire alapozni egy újfajta - gazdasági jellegű - együttműködést. — Ez azt jelenti, hogy hamarosan új fejezettel gyarapodhat Tolna megye és a két német járás kapcsolatának története? — Reményeink szerint igen. A megye ebben a nem kevés időt igénylő folyamatban természetesen nem tud és nem is akar direkt módon részt venni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a megye egyfajta menedzseri szerepet lát el, illetve összekötő kapocsként szolgál az érintettek között. — Mely cégekhez látogatott el Németországban ? — Mind Main-Tauberben, mind pedig Bautzenben az általunk nyitottnak és prosperáló- nak ismert vállalkozások működésébe nyertem bepillantást. A hulladékszállítással és értékesítéssel, a termoszkanna gyártással, a műanyag- és fa- feldolgozással, valamint a gyógyüdülő üzemeltetéssel foglalkozó cégek egytől-egyig komoly érdeklődést tanúsítottak megyénk iránt. Sőt, készek voltak arra is, hogy - további egyeztetéseket követően - be is fektessenek nálunk. — Nagyságukat tekintve az említett gazdasági egységek mely kategóriába tartoznak? — Főként a középvállalkozások kategóriájába. Ez az a réteg, csoport, mely kiváltképp érdeklődik hazánk iránt. Úgy érzem, a cégek vezetőit is sikerült meggyőznöm arról, hogy a közismerten vendégszerető, komoly humán erőforrásokkal rendelkező Tolna megye különösen kedvező terep lenne számukra. Hiszen itt 40-50 ezer ember anyanyelvi szinten beszéli a németet, a német kisebbség magas szintű önkormányzattal rendelkezik, s itt található á vidék egyetlen német színháza. Emellett az infrastruktúra- híd, úthálózat - fejlesztése eredményeként megyénk sokkal jobban megnyílhat a külvilág felé, mint korábban. — Mint elnök, első' alkalommal járt a német partner területeken. Érzékelt-e valamilyen - a gazdasági kapcsolatokra is esetleges hatással lévő'- különbséget a két járás között? — A Németország nyugati részén található Main-Tauber irántunk való érdeklődésén érződik a stabilitás, a nyugodtság. Az, hogy az ottani vállalkozások viszonylagos biztonságban, nyugalomban működnek, a közeg - ma még - nem igazán kényszenti őket például külföldi befektetésekre. De az előttük is nyilvánvaló, s tárgyalásaimon is biztosítottak erről, hogy nem ez - azaz a befektetések mellőzése - a jövő. A volt keletnémet Bautzen részéről nagyobb fokú érdeklődés nyilvánul meg: errefelé az egyesülés után nem kevés gonddal kellett, hogy szembenézzen a lakosság egy része. Megnőtt a munkanélküliség, sok vállalat tönkrement, ezért akik talpon vannak, új lehetőségeket keresnek a megerősödésre. Manapság egyébként a gazdasági sokk már múlté, a tartomány szédületes fejlődést mutat. — Személy szerint mi okozott önnek meglepetést látogatása folyamán? — Például az, amit MainTauberben tapasztaltam. Georg Denzer elnök úr nekem is elmondta, hogy a szelektív hulladékgyűjtés-hasznosítás eredménye - Main-Tauber első helyen végzett a járások közötti tartományi versenyben - nem kapott kellő hangsúlyt a helyi sajtóban. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy errefelé egy háztartásban jellegéből adódóan öt különböző gyűjtőbe helyezik a szemetet, a hulladék lerakó pedig sokkal inkább irigylésre méltó technológiával és tisztasággal bíró hulladék válogató üzem, mint szeméttelep. Nos, Denzer úr rendre azzal foglalkozott, hogy ez az egyébként valóban szép eredmény nem kapott megfelelő nyilvánosságot. Ekkor gondoltam arra, hogy bizony nem egyformák a problémáink; bár remélem, hogy belátható időn belül nekünk is napi gondunk, illetve örömünk lesz egy szelektív hulladék-hasznosítási rendszer működésének eredményessége. -szeriJágónaki gyerekek vesznek részt abban a három napos kézműves táborban, melyet a dombóvári „Kapaszkodó” Humán Szolgáltató Központ szervezett. A község kultúrházában tegnap Pandur Csilla és Bányai Krisztina irányításával agyagfigurákat, sókerámiákat és gipszképeket készítettek az alsótagozatos diákok. fotó: bakó jenö Hírek Hírek Hírek Hírek Ötven éves a cikói sportkör Alapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli a cikói sportegyesület augusztus 20-án. A helyi csapat a Szekszárdi Dózsa öregfiait látja vendégül. Az önkormányzattal közösen tartandó ünnepségen fellépnek a cikói hagyományőrzők és a decsi Gyöngyösbokréta kör. Névadás a mözsi általános iskolában A mözsi általános iskola szeptembertől I. István nevét veszi fel. A tolnai önkormányzat az intézményi struktúra átalakításáról hozott döntése a névfelvételi szándékot nem befolyásolja, az viszont nem elképzelhetetlen, hogy - a fenti döntés miatt kialakult új helyzetben - a névfelvétel időpontja csúszhat. Tanévkezdési támogatás Lengyelen Lengyelen az óvodások háromezer forint támogatást kapnak ezekben a napokban. Az önkormányzat döntése értelmében az általános iskolások ingyen kapják a tankönyveket. A lengyeli középiskolások és egyetemisták fejenként tízezer forintos tanévkezdési támogatásban részesülnek. Mariazellbe kirándulnak a nyugdíjasok A Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége szeptember hetedikén, kedden kirándulást szervez Ausztriába, Mariazellbe. Az autóbusz hajnali háromkor indul a Gemenc szálló parkolójából. Jelentkezni - fogadónapokon - a Hunyadi utcai székházban lehet. Hívja szerdán a zöld számot: 06-80-200-398 A téma: az állattartás A hónap közepén ismét állattartó olvasóink rendelkezésére áll a Tolnai Népújság szerkesztőségében várakozó állatorvos, dr. Szabó Ákos, aki várja az Önök kérdéseit. Augusztus 18-án, szerdán reggel 9 órától déli 12 óráig hívhatják ingyen a zöld számunkat: 06-80-200-398. Témánk tehát az állattartás, így olvasóink ezzel kapcsolatban bármilyen kérdést feltehetnek a szerkesztőségünkben várakozó szakembernek. Legutóbb, az elmúlt hónapban a ház körüli kisállatok (kacsa, liba, baromfi) tartásával kapcsolatban kaptuk a legtöbb kérdést olvasóinktól. A témát mindig Önök, kedves olvasóink határozzák meg. Várjuk* tehát hívásaikat szerdán délelőtt 9 órától, a zöld vonalon, melyen ingyen hívhatnak bennünket: 06-80-200-398. Háromszázezer forint a nyomravezetőnek Keresik a fegyveres rablót Bátorfi György ezredes, Tolna megyei főkapitánya háromszázezer forint jutalmat ajánlott fel annak a személynek, aki a pénteki tamási fegyveres bankrabló nyomára vezet, akit nagy erőkkel keres a rendőrség. Mint ismeretes, múlt pénteken az Ireg és Vidéke Takarékszövetkezet, Tamási Dózsa György úti kirendeltségébe hatolt be egy álarcos férfi, aki fegyvernek látszó tárggyal kényszerítette az ott dolgozókat, hogy a pénztárban lévő mintegy egymillió forintot adják át. Hogy a tárgy valódi lőfegyver volt-e, azt még most sem tudni, hiszen ma már a műanyag utánzatok is meglehetősen élethűek, nem beszélve a riasztó-pisztolyokról. A fegyverekhez nem értő alkalmazottak megfigyelőképességét sem fokozza, ha azt éppen rájuk fogják. A halálra vált tanúk leírása alapján az álarcos, 185 cm magas férfi jó erőben lehetett, hiszen a meglehetősen magas pulton igen fürgén ugrott át. A biztonsági őr egy ideig üldözte a pénzzel futva menekülő rablót. Emlékeztetőül, a vékony testalkatú magas férfi sárga pólót és szürke szabadidő alsót viselt. Aki bármilyen információval rendelkezik az eset kapcsán, hívja a 107-es számot. Adriai anziksz (5.) Babies és Babits De félre a piszkos anyagiakkal, hiszen nem azért utaztunk 5-600 kilométert, hogy állandóan valutaárfolyamokat számolgassunk. Erről egyébként le is szoktunk az első 1-2 nap után. „Lesz, ami lesz, egyszer élünk, egyszer nyaralunk!” felkiáltással olykor egy nap kétszer is rendeltünk egy-egy pohár vagy korsó sört! És akkor még nem esett szó a borról. Mert a malinskai piacon azt is árultak. A helyet, ahol kínálták, a választékot tekintve igen - a környezetet már nem hasonlíthatjuk az Aliscavin szekszárdi, Béla téri rezidenciájához. Mindenesetre alig tíz kunáért, azaz kevesebb, mint 400 forintért kínálta magát a kirakatban a vörösbor. Ez volt a legolcsóbb, ezt is kértük. Csak később, bent jöttünk rá, hogy ez folyó bor, edény is kellene hozzá. Mire leesett a tantusz, a készséges fiatalember már kiöblített egy kólás palackot, s akkurátusán belemérte az italt. Otthon, a szállodai szobában aztán némi fenntartással töltöttük a pohárba, hosszasan vizslatva színét, szagolgatva illatát, ízlelgetve zamatát. Szó, mi szó, laikusként is meg tudtuk állapítani, hogy nem annyira tükrös, mint amihez Boda Feri Bottyán-hegyi pincéjében szoktunk, de ízzel, zamattal, aromával, s mint később kiderült, az alkohol tartalommal minden rendben volt. Éreztünk benne valami ízt, ami a néhány éve Görögországban megkóstolt bort is jellemezte. Ott azt mondták, gyantával derítik. Lehet, a horvát tengerparton is. Mindenesetre legközelebb már értettük a csíziót, nem folyó bort kértünk, hanem a polcról választottunk, viszonylag megfelelő árfekvésűt. Persze több, mint duplájába került, de legalább az itthonra emlékeztetett: ezt írták rá, aranyba nyomott betűkkel: Babies. Hogy nagy nevű földink is elégedett lenne-e vele, azt nem tudom, tény, hogy ennél már a tükrösséggel sem volt gond, egyebekről nem is beszélve. Egy pillanatra arra gondoltam, meg kéne mondani a csapot és palackokat forgató fiatalembernek ott a malinskai piacon, hogy a Babits név nálunk mást jelent, egy költőt, akinek azért a borhoz is van némi, köze, hisz ő írta, hogy „...a pince tikkadt melegén/ pihennek boldog óborok.” De a nyelvi nehézségek eltántorítottak a magyarázattól, az meg már itthon jutott eszembe, hogy a szőlő, ami „édesen lankad, érve csüggedő,/ kékes fürtjével a nemes kadarka” - szóval, lakóhelyem régi, híres szőlőfajtája is délről származik, lehet, rokona annak, amiből a malinskai Ba- bicsot erjesztették. Minden esetre a bornak se, a költőnek se kell szégyellnie a másikat. MBT (Következik: Halpiknik és középkori patina) Irány Opátia
