Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-03 / 153. szám
Bautzeni vendégek Tolnában Egy légi kapcsolat, új arcokkal Ebben az évben több alkalommal szó esett lapunkban Bautzen és Tolna megyék partneri kapcsolatáról. Az önkormányzati választások eredménye új feladatokat határoz meg ebben. ben a kapcsolatfejlesztés két területét jelölték meg újabb feladatnak. Az egyik a mezőgazdaság, másik pedig a közigazgatás rendszerének korszerűsítése. A háromnapos program lehetőséget adott gyönki látogatásra is, ahol Frau Hoffmann példát látott arra, hogy miként hasznosították a helyi szociBautzen tolnai referensét, Herr Winfried Bartsch-ot több tolnai településen ismerik. Tamásihoz, Gyünkhöz, Regölyhöz, Szálkához és Szekszárdhoz baráti szálak is kötik. Herr Bartsch 1995-től volt a bautzeni elnök személyi titkára. Ez év július 1-től a bautzeni népfőiskola igazgatói tisztét látja el. Utódja, Frau Karin Hoffmann jogászként került a referensi munkakörbe. Ők ketten tettek látogatást június 30 és július 2 között Tolna megyében. Céljuk, hogy a bautzeni elnök, Horst Gallert tisztelgő üdvözletét adják át Koltai Tamásnak Tolna Megye Közgyűlése Elnökének, egyben kifejezzék őszinte szándékukat a meglevő régi kapcsolat tovább éltetésére. Ez a szándékuk nem realizálódott. A Tolna megyei önkormányzat részéről Heilmann Józsefné politikai főtanácsadó, az elnöki kabinet irodavezetője fogadta őket. A Tímár László alelnökkel való beszélgetés- A régi referens, Herr Bartsch és utódja, Frau Hoffmann Bautzeniek a decsi menyasszonnyal és vőlegénnyel fotó: gottvald ális otthonban a bautzeni vöröskereszt technikai adományait. Ellátogattak Szálkára is, ahonnan a művésztelep vendégeként kirándultak Decsre, a Sárközi lakodalmas ifjú párjának bemutatására, valamint egy pécsi sétát tettek. A szálkai művésztelep augusztusban bautzeni diákokat fogad. Szeptemberben Bautzenben fúvószenekari fesztivál lesz, ahol szekszárdi együttes is fellép. Herr Bartsch és Frau Hoffmann a visszautazásukkor megálltak Regölyben, hogy a falu német partnerkereső terveihez segítségüket barátsággal ajánlják. Meggyőződéssel vallják mindketten, hogy az ilyen kisemberi új kapcsolatok erősítik a vén Európa békéjét. Decsi Kiss János Megdöbbentő és megindító pillanatoknak lehettek (fül)tanúi mindazok, akik a múlt hét vasárnapján Szekszárdon részesei voltak a nagy magyar református prédikátorokat hangkazettán megidéző előadásnak. A meghívott vendég, Hegyi- Füstös István ez alkalommal rendhagyó bemutatót tartott: egyedülálló archívumának köszönhetően a szó szoros értelmében „hangos” történelmi utazásra invitálta a jelenlevőket. Lehel kürtje elefántcsontból készült A nyugalmazott református lelkész ismert személyiség a Magyar Rádióban is, ahol munkatársként immár fél évszázada feladatának tartja az értékek népszerűsítését. Az elmúlt ötven év alatt - egyfajta missziót vállalva - rendkívül érdekes hangokat rögzített szalagra. A közreadott válogatás keretében időtlenséget árasztva felcsendült az aquincumi, római kori - természetesen restaurált - orgona, egy pásztorembernek köszönhetően messzehangzóan búgott Lehel kürtje, ércesen kongott hazánk legrégibb, az Árpádok korából(!) fennmaradt templomi harangja, s nem kevésbé erőteljesen zengett az idős Kossuth Lajos hangja. — Több mint fél évszázada, 1948 óta vagyok a Magyar Rádió külső munkatársa, s ettől az időponttól kezdődően gyűjtöm a hangokat is - mondta a 80. életévében járó Hegyi- Füstös István. — Ma már a ka- z e 11 á i m száma háromszáz fölött jár, de egy-egy kazettán több felvétel is található. — Véleménye szerint milyen megbecsülésnek örvendenek ezek a nemzeti kincsnek is tekinthető hangdokumentumok? — A rádió hangarchívuma kellő megbecsülésben részesíti ezen dokumentumokat, ám ezzel együtt sem divat közreadni azokat. Meghökkentő, de igaz, hogy a Magyar Televízió - a közszolgálati - még nem szólaltatta meg Kossuth hangját. Arra sem volt eddig kíváncsi senki, hogy milyen körülmények közepette sikerült újra fellelnem a eltűntnek hitt, több mint száz éves hengert, mely a hangot rögzítette.- Létezik-e olyan hang, melyet szívesen beillesztene gyűjteményébe?- Igen, nagyon pályázom például Ady Endre hangjára. Tudjuk, hogy a költő hangja egykoron megvolt lemezen, s az a lemez valahol most is megvan.- Meghatározó élmény lehetne sok középiskolás diák számára, ha a lemezen magától Adytól csendülne fel egyik verse. . .- Valóban közkinccsé kellene tenni ezeket hangokat. Már csak azért is, mert rendkívül sokat mond a nyelven túli közlés, a hangszín, a felhang is. Ezért őrzöm például - Tolna megyénél maradva - Babits Mihály és Illyés Gyula hangját is. Szeri Árpád „Drága” nyár Izzadok. Túl sok gondolkodásra azt hiszem, semmi sem tudna késztetni, de ahogy elnézem sorstársaimat, akiknek szintén az a rettenetes feladat jutott, hogy a 40 fokos hőségben járják Szekszárd betonfallal körbevett utcáit, velük is ugyanez a helyzet. Aléltan lépkedek, minden lépésnél lábamhoz tapad, majd enyhe ragadás után elenged nadrágom nedves szövete, mert az embernek persze ilyenkor is elegánsnak kell lennie. Irigykedve nézem az iskolás tiniket, akik a rekkenő hőségben bebújhatnak a hűs szobába, ha mégis kimerészkednek az „otthon hűvöséből”, nyugodtan viselhetnek egyszerű sortot, nem úgy mint a kötelességeivel „küzdő” felnőtt, akinek mindegy, hogy tél, vagy nyár, mindig szalonképesen kell megjelennie. Persze ma már az élet a szünidőző kamasznak sem fenékig tejfel. Ma még a gyerek is folyton anyagi gondokkal küszködik. Hiszen az anyuék- tól kapott zsebpénzből mit is vegyen: fagyit-e, amiből egyetlen gombóc már negyven forint, egy gyereknek pedig legalább három adag „szükségeltetik”, vagy moziba menjen, de akkor mi lesz a jeges édességgel? Mindkettőre nem telik. A nyárral együtt járó fürdés pedig lassan már csak egy mai átlagos körülmények között élő gyerek álmaiban szerepel. Hiszen ha egy négytagú család arra vetemedik, hogy egy hétvégén elmenekül a városból egy színvonalas fürdőbe, azt bizony ötezer forint alatt nemigen ússza meg. Sebaj, ott vannak a folyók - mondhatnánk. De sajnos egyre többször halljuk, hogy koszosak a vizeink, ilyen meg olyan szennyező anyagot öntöttek bele, szalmonellával, illetve más különböző vírusokkal fertőzött, tehát ha lehet, ne fürödjünk benne. Egy évtizeddel ezelőtt a nyár egy gyerkőcnek még valóban a felhőtlen szórakozást jelentette, hiszen tíz forintból akkora fagyit vehetett, amekkorát csak akart, bátran lubickolhatott akár a közeli halastavakban is, játszhatott, futkározhatott családi házuk udvarán, ami ma már a tízemeletes betontömbökben nem igazán lehetséges. Mi még gyerekként boldogok voltunk, örültünk a nyárnak, mert volt mit csinálnunk anélkül is, hogy több ezer forintunk lett volna. Vajon boldog ma egy szünidőző gyerek? Farkas Melinda Dombóvár, ahol kinyitották a polgármesteri hivatalt Zenei esték mindenkinek Dombóvár a maga nemében egy nagyszerű kezdeményezésnek állt az élére, amikor három évvel ezelőtt útjára indította a Városházi zenei estéket. Merész vállalkozás volt ez, hiszen egy kisvárosban nem könnyű találni egy hangverseny teremnyi embert, akik még a komoly zenét is kedvelik. Frellemé dr. Kovács Anna, a város jegyzője nagy lelkesedéssel beszélt a zenei programokról, amikor megkerestük. — Július 3-án, szombaton az utolsó hangversenyre kerül sor, de szeptembertől a következő nyár elejéig ismét folytatjuk a Városházán a zenei estéket. Amikor három évvel ezelőtt elkezdtük a hangversenyeket, egy ilyen kisvárosban, mint a miénk, többen arra gondoltak, hogy meg fog bukni ez a kezdeményezés. Az első zenei programokra valóban csak harmincán ha eljöttek, majd szép lassan bővülni kezdett ez a kör, a múlt hónapban már annyian voltunk a 120 főt befogadó teremben, hogy még álltak is a hátsó sorok mögött. Ma már rangot jelent, ha valaki megkapja a hangverseny igényesen elkészített meghívóját. — A fellépő művészeket honnan hívták és milyen keretből fizetik a gázsijukat? — Kezdetben és ma is a helyi zeneiskola tanárait, diákjait hívtuk, hívjuk meg, de egyre bővül a fellépő művészek köre, hiszen a Zeneakadémia zenészei és más megyéből érkező művészek is fellépnek a zenei estéinken. Nincs keretünk arra, hogy fizessünk a fellépésekért, a hozzánk ellátogató zenészek így is vállalják a szereplést. Egyébként belépődíj sincs, tehát bevétele sincs a rendezvénynek. — Maga a helyszín is szokatlan, hiszen a városházára hívják Önök a zeneszeretőket. — Valóban, kinyitottuk a hivatalt, hogy ne csak ügyeiket intézni jöjjenek el ide az emberek, hanem szórakozni, művelődni is. Szeretném minden dombóvárinak kü- lön-külön is elmondani, hogy gyertek el, lazítsunk és élvezzük ezt a gyönyörű zenét együtt. Július 3-án például Haydn, Vivaldi, Mozart, Bizet, Schubert, Wolf Péter és Kodály Zoltán csodálatos dallamaival búcsúzunk az évadtól, hogy majd a nyártól felfrissülve, szeptemberben ismét várjuk a „Városházi zenei esték” újabb sorozatát. Mauthner
