Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-29 / 175. szám

6. oldal Magazin 1999. július 29., csütörtök A Bayer gyógyszergyár Yokohamában állította ki ezt a könnyű, kis fogyasztású autó- modellt. A kocsi a környezetbarátságot hivatott demonstrálni. Ez olyannyira sikerült a készí­tőinek, hogy még motorral se látták el. fotó: feb-reuters Sikeres történelmi repülés Űrbéli titkokat fürkész a Chandra Bár nehezen indult, kétszer is el kellett halasztani az indítást, végül teljes siker koronázta a Columbia űrrepülőgép ötnapos repülését, amely az űrhajózás történetében két szempontból is mérföldkőnek számít. A négytagú amerikai űrrepü­lőgép-család legidősebbjét, a Columbiát - amely először 1981. április 12-én (Jurij Gaga­rin repülésének a huszadik év­fordulóján) emelkedett a világ­űrbe - most a történelem első női parancsnoka, Eileen Col­lins irányította. Ez mintegy jelzi, hogy immár a szebbik nem képviselői is egyenran­gúvá váltak a a férfiakkal a kozmosz meghódításában, ahonnan pedig sokáig ki voltak tiltva. Mintegy két évtizeden át ugyanis - kivéve Valentyina Tyereskovát - hölgyek szóba sem jöhettek sem az amerikai­aknál, sem az oroszoknál. A nyolcvanas évek elejétől azon­ban az űrutazásokra induló csapatok tagjai között egyre több hölgy tűnt fel, és felada­taik is egyre összetettebbek let­tek. A Columbia esetében már Eileen Collins felelt annak a komoly feladatnak a végrehaj­tásáért, hogy az űrrepülőgép rakterében elhelyezett 1,5 mil­liárd dollár értékű, 23 tonnás Chandra nevű röntgen-űrte­leszkópot a kozmoszba juttas­sák. A tudományos berendezés az eddigi legnagyobb tömegű szállítmány, amelyet űrrepülő­gép a világűrbe fuvarozott, és bár röntgenműholdakat már ál­lítottak Föld körüli pályára, a Chandra mindannyiuknál na­gyobb és érzékenyebb műszer. Az eddig észrevehetőeknél hússzor halványabb kozmosz­béli röntgenforrásokat is érzé­kelni fog, felbontóképessége az elődeinek ötvenszerese lesz. Földi viszonyokra vetítve: a Chandra olyannyira éleslátó, mint egy olyan képzeletbeli au­tós, aki a tőle húsz kilométer­nyi távolságra lévő stoptáblára festett betűket szabad szemmel el tudja olvasni. A Chandra egy űrteleszkóp­négyes harmadik tagja. A saj­tóban legtöbbször szereplő Hubble űrtávcső az optikai és ahhoz közel eső tartományban üzemel. A Compton gamma­műhold a spektrum legnagyobb energiájú sávjában, a gamma- tartományban működik. A Chandra bővíti a kört, és a vi­lágegyetem röntgensugárzását méri. A negyedik obszervató­rium, amelyet várhatóan az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA 2001-ben bocsát fel, az infravörös tartományban fel­lelhető tulajdonságokat térké­pezi majd fel. így a csillagá­szoknak lehetőségük ■ nyílik arra, hogy a négy teleszkóp adatai alapján - a földi rádió­távcsövekkel együttműködve - a színkép minden részében nagy felbontással vizsgálják a kozmosz különböző objektu­mait. Egy-egy égitest más-más információt árul el magáról az egyes színképtartományokban, azaz az űrkutatók az ezáltal le­hetségessé váló komplex meg­figyelések révén ismerhetik majd meg igazán a távoli égi­testek szerkezetét és tulajdon­ságait. A Chandrát jóval „maga­sabbra” kell küldeni, mint pél­dául a Hubble űrtávcsövet, amely néhány száz kilométerre kering a Föld körül. A koz­moszból érkező, egyébként az élőlényekre káros röntgensu­gárzást ugyanis elnyeli a Föld légköre, innen nem is lehetne a röntgentartományban kibocsá­tott elektromos sugárzást mérni. A teleszkóp ezért saját hajtóművei segítségével a Föl­det körülölelő sugárzási övék fölé kapaszkodik, hogy azok töltött részecskéi ne zavarják műszereit, és mintegy 10 napon belül olyan megnyúlt elliptikus munkapályájára áll, amelynek földtávoli pontja 139104 kilo­méter, földközeli pontja pedig 9936 kilométer lesz. Ilyen tá­volságban már űrrepülőgéppel nem lehet elérni esetleges javí­tások, szervizelések céljából, mint azt a Hubble-lel megtet­ték. A Chandra 64 óra alatt tesz majd meg egy fordulatot a Föld körül, és ezen időszak alatt 55 órát tölt a kozmosz fürkészésé- vel. A Chandra, amely a távoli galaxisokat, kvazárokat, szu­pernóvákat és fekete lyukakat figyeli, új korszakot nyit a nagy energiájú csillagászatban, és a szekemberek azt várják tőle, hogy feltárja a Világegyetem legvadabb objektumainak leg­rejtélyesebb titkait is. Hegedűs György Individualista parfőm és pézsmahalál Felbomlóban van a globális falu. Trendkutatók és szociológu­sok sokáig hitték, hogy jövőnk a „globális falu” - a világ össze­zsugorodik, mindenütt hasonló szokások alakulnak ki, ugyan­azt a zenét hallgatjuk és ugyanolyan ruhákat viselünk. Az újabb előrejelzések sze­rint azonban ismét színre lép az individualizmus. Az emberek keresik a lehetőséget, hogy kü­lönbözhessenek egymástól. A divat és a kozmetikai ipar már megértette a trendkutató irodák üzenetét: a 2000. év tavaszi­nyári divatbemutatóinak illatk­reációi is valami egészen rend­kívülit, még soha nem észleltet képviselnek. Férfiak esetében például az erős mokka-aroma, a lágy le­vendula, vagy a friss citrom il­lata más és más érzelmek kife­jezésére szolgál. A modellek sokfélesége - például a Chanel- parfőmök reklámozására - már magában mutatja az egyéni­ségre törekvést: egymásra két tojásként hasonlító típusok he­lyett hol pólójátékost, hol diá­kot, hol pedig jazzmuzsikust láthat a nagyérdemű. Calvin Klein „Contradiction for men” elnevezésű kölnije - nevéhez méltóan - érdekes keveréke sokféle egymással ellentétes il­latú keleti növénynek. Ha a parfőmkészítők látomá­sainak csak a fele válna is va­lóra, akkor nyugodtan tekint­hetnénk az elkövetkező évez­redre: sokan óhajtják az egyéni értékeket, mint például a bátor­ság, s a velük járó toleranciát. Ha viszont általánossá válna az individualizmusra törekvés, akkor ez a divat ismét létre­hozná a nyájembert - figyel­meztet a dpa. Az illatszer-divat más vonat­kozásával foglalkozik egyik legutóbbi számában a Der Spi­egel német magazin: azzal, hogy milyen módon segítheti elő bizonyos állatfajták kihalá­sát. Miközben európai férfiak gúnyt űznek kínai társaikból, akik fókák őrölt nemiszervével erősítik férfiasságukat, addig hasonló céllal maguk is elősegí­tik veszélyeztetett állatfajok ki­halását - írja. Csak a legfelsőbb árfekvésbe tartozó parfőmök viselik min­den illatok koronáját: az ázsiai patásállat mirigyéből nyert, ne­héz, édeskés pézsmaillatot. A természetes állapotában krém­szerű, vörösesbarna anyag any- nyira keresett, hogy az arany árának hatszorosáért kel el. Egy grammjáért száz márkát fizet­nek az illatszergyárosok. Nem csoda tehát, hogy a vadorzók kedvenc zsákmánya lett a pézsmaantilop, és a Ter­mészetvédelmi Világalap (WWF) legújabb kiadványa szerint az egykori Szovjetunió területén kétharmadával csök­kent a számuk. Az 1988-as 170.000 egyedhez képest 1996- ban már csak mintegy hatvan- ezerre becsülték a populációt, így a pézsmaállatok ma már Oroszország leginkább veszé­lyeztetett emlősei lettek. A mogyorónagyságú pézs­mamirigy, amely csak a hímek­ben található, évente mintegy 25 gramm illatos anyagot ter­mel. Mivel pedig a vadorzók tévedésből gyakran ejtenek el nőstényeket és fiatal állatokat is, átlagban négy állatot teríte­nek le, amíg egy hím akad köz­tük. És egy kilónyi pézsmáért 160 állatnak kell életével fizet­nie. A húsuk emberi fogyasz­tásra alkalmatlan, legfeljebb kutyákat etetnek vele. Szőrmé­jüket sem lehet felhasználni. A pézsmaállatok - amelyek­nek sok fajtája és alfaja ismert - számos országban, így Indiá­ban, Nepálban, Vietnamban, sőt Észak-Koreában is védelem alatt állnak. Az egykori Szov­jetunióban is szigorúan korlá­tozták vadászatukat, mára azonban a korlátozások már igen nagy mértékben fellazul­tak. A Sarkkörtől a Himalája déli lejtőiig, Afganisztántól Koreáig honos állatok tíz szá­zaléka életével lakói a pézs­máért. Egyedül a francia il­latkülönlegességek előállítá­sához évente 1600 állatot kell elejteni. Újabban azonban - szerencsére - elsősorban né­met, de francia cégek is taka­rékossági okokból szintetikus aromákkal váltják ki a méreg­drága pézsmát. A hagyományos ázsiai gyógyszerek előállítói viszont továbbra is vezető helyen áll­nak a pézsma felhasználása terén. Égyedül Kínában évi 500-1000 kilót'dolgoznak fel belőle. Pirulák és tapaszok alakjában állítólag gyógyító hatású a legkülönfélébb - szív-, ideg- és légúti - pana­szokra, és természetesen aján­lott a libido fokozására is. Karantén nélkül! 1901 óta, amióta Angliában életbe lépett a karantén-törvény, először jutott be egy kutya hat hónapos elkülönítés nélkül a szi­getországba. A francia kutya rákban szenvedő 15 éves gaz­dája, William Dowell a kor­mányhoz fordult annak engedé­lyezéséért, hogy soron kívül bo­csássák be az állatot, amelyet Lyonban kapott, mikor betegsé­gével kezelték. Tony Blair miniszterelnök az AP jelentése szerint személyesen intézkedett, hogy egy jövőre életbe lépő, ,háziállat-útlevél” program keretében a kutya, il­letve gazdája megtakaríthassa a hat hónapos elkülönítést, amely- lyel Anglia azt próbálja megaka­dályozni, hogy bármiféle állatbe­tegség bejusson a szigetországba. „Hat hónap túl hosszú lett volna nélküle” - mondta William az újságíróknak. Az ebet a brit ál­latorvosi szolgálat egyik ellenőre tetőtől talpig átvizsgálta Calais- ban, mielőtt az a „csalagúton” felszállt a járműveket szállító vo­natra gazdájával. Zátonyra futott a Muroto komphajó Shikoku szigetén. Az utasokat és a személyzetet a japán parti őrség kimentette. fotó: feb-reuters Bayreuth: pompás nyitás, családi perpatvarral A szerelemről és a szenvedés­ről szóló sötét tónusú drámai elbeszélésként csendült fel a brit Keith Warner rendezésé­ben vasárnap este a 88. Bayre- uthi Richard Wagner Feszti­vál nyitóelőadásán a zeneköltő egyik legnépszerűbb operája, a Lohengrin. Warner a szellemi és a fizi­kai lét örökös harcaként ábrá­zolta a dalművet, amelynek a kritikusok szerint jó esélye van arra, hogy „nagy menő” legyen Bayreuthban. A vasárnapi nyi­tóelőadás közönsége minden­esetre lelkes tapssal jutalmazta a rendezést, a színpadképet, az énekeseket és a zenekart egy­aránt. Az új felfogású rendezésben Lohengrin nem sugárzó hős és lovag, hanem mélységesen tra­gikus figura, aki a Wagner- operák talán két legnagyobb nőalakja, Elza és Ortrud közt őrlődik. Stefanos Lazaridis színpadképe híven követi a rendezői felfogást: komor sö­tétséget áraszt, amelyen csak bágyadt napfény és hamvadó tűz világít át. Hatásos a szín­pad kettéválasztása is: egyik részén pusztaság és facsónkok, a másikon emelvényen vonul az esküvői menet és áll a menyasszonyi ágy. Warner a XIX. századba helyezte az opera cselekményét (a korabeli kosztümöket Sue Blane ter­vezte), s csak kevés mozzanat utal rá, hogy eredetileg közép­kori monda elevenedik meg a színpadon. Oroszlánrésze volt a siker­ben a Norbert Balatsch által vezényelt kórusnak. Balatsch az idei fesztivál után visszatér Bécsbe a Sängerknaben élére. Végül a Bayreuthban ugyan­csak újonc dirigens, Antonio Pappano remek érzékkel tar­totta mindvégig az egyensúlyt zenekar és énekesek között. Az 1867-ben létesült Wag- ner-szentély vasárnap este is­mét bebizonyította, hogy szól­jon bár a kritika a fesztiválok „vérszegénységéről”, berzen­kedjenek bár egyesek az inten­dáns Wolfgang Wagner „dikta­túrája” ellen, Bayreuth még ma is páratlan vonzerővel bír. Az augusztus 28-ig tartó fesztivál 30 előadásának 54.000 helyé­ért 560. 000 jegyigénylő vetél­kedett, köztük mind nagyobb számban japánok. Két német szociológus ér­dekes felmérést készített a fesztiválok látogatottságáról. Ezek szerint a tipikus bayre- uthi operalátogató 50 éves; kö­rülbelül egyenlő arányban férfi és nő; felsőfokú végzettséggel rendelkezik; magas beosztású tisztviselő vagy szabad szel­lemi foglalkozású; jövedelme magasabb az átlagosnál; poli­tikai hovatartozását tekintve pedig csupán 14 százaléka szociáldemokrata és mindösz- sze 4,5 százaléka zöld. A jelek szerint alig rontotta az ünnepi hangulatot Bayre­uthban, hogy a fesztivál előes- télyén újabb epizódja zajlott le a 79 éves Wolfgang Wagner és unokahúga, a helyére pályázó 54 éves Nike Wagner közt fo­lyó küzdelemnek. Wolfgang ugyanis megtiltotta, hogy az ARD német televízió pénteken a Festspielhaus területén ké­szítsen interjút unokahúgával, s arra végül egy közeli parkban kerülhetett sor. Kettőjük háborúskodásának hátterében az áll, hogy bátyjá­nak, Wielandnak 1966-ban be­következett halála óta a feszti­válokat szuverén módon ve­zető Wolfang 2001 előtt semmi esetre sem akar vissza­vonulni, míg Nike már nyilvá­nosan bejelentette, hogy ő óhajt „főnök” lenni Bayreuth­ban. Hozzátartozik a képhez az is, hogy Wolfgang szeretné nyeregbe segíteni 55 éves fele­ségét, Gudrunt, akit állítólag támogat a híres karmester, Gi­useppe Sinopoli is. így ugyanis Wolfgang időt nyerne, ami alatt 21 éves lánya, Katharina felkészülhetne az intendánsi „kormánypálca” átvételére. A 88. fesztivál megnyitása alkalmából megszólalt a Wag- ner-klán „rosszfiúja”, az Egye­sült Államokban élő Gottfried, a zeneköltő dédunokája is, aki minden lehetséges alkalommal ostorozza dédapját és annak muzsikáját. A Los Angeles Ti­mes hasábjain megjelent írásá­ban Gottfried vitába szállt azokkal az amerikaiakkal, akik szeretnék az ideológus Wagnert külön választanai a művész Wagnertől. „Ez lehetetlen. Ő meg akarta változtatni művé­szetével a társadalmat. Nagyon is erős lélektani hatást gyakorol a hallgatóságra. Szinte hipnoti­zálja az embereket” - írta. A most 52 éves Gottfried Wagner néhány éve megjelent emlékira­tában részletesen feltárta csa­ládja szoros kapcsolatát a náci diktátorral, Adolf Hitlerrel, és dokumentumokkal érzékeltette dédapja antiszemita érzelmeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom