Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-15 / 163. szám

4. oldal Megyei Körkép Dunaföldvár, Paks És Környéke 1999. július 15., csütörtök A kapitány Paksra figyelt Bicskei Bertalan kedden Pák son járt és figyelt. No nem in­nen szemelt ki a labdarúgó válogatottba valakit, „csu­pán” a Heizler-féle kapusis­kola vendége volt. Elégedet­ten nyilatkozott a látottakról, mint mondta, ha például cen- terhalfoknak vagy középcsa­tároknak is folyna hasonló képzés, talán nem csak a ka­pusaink lennének kelendőek a „világpiacon”. -rg­«no Munkában a kapusispalánták FOTÓK: BAKÓ JENŐ Gyermek horgásztábor Gerjenben Halászlé és bátorság: jeles Öt éve kezdődött Újjászületett Pakson a tenisz A tenisz paksi szerelmesei 1994-ben összefogtak, hogy megment­sék a szinte teljesen lepusztult telepet és a szakosztályt Nagyobb esélyt láttak céljaik megvalósítására a PSE keretein belül, mint önálló klubként Három éve írtunk a helyzetről „Merre tartasz paksi teniszsport?” címmel. Gondoltuk, időszerű megkérdezni, mire jutott azóta ez a szép sportág a városban. A Gerjeni Horgászegyesület nemrégiben választott új vezetése hagyományteremtő szándékkal horgásztábort szervezett 24 gyermek szá­mára. A tábor vezetője, Koszter Já­nos elmondta, a négy napos tábor célja, hogy a gyermekek megismerkedjenek a horgá­szat alapjaival, szabályaival. Ezen kívül csónakáztak, evez­tek, így a tábor megalapozta a természet, a víz szeretetét, tiszteletét. A tábor helyszíne az egyesület tanyája volt a faddi holtágon, Lajos-major- nál. A gyermekek sátrakban aludtak, ebédjüket maguk ké­szítették. Bátorságukról is tanúságot tettek a péntek esti égiháború alkalmából. A zárónapon, jú­lius 11-én vasárnap halászlét főztek a maguk fogta zsák­mányból, melynek elfogyasz­tása után többen kérték a tá­borvezetőt, maradjanak még egy napot. Mint akkor is, újra Vécsey Béla szakosztályvezetőt kérdeztük. — Három éve azt mondta, néhány esztendő alatt behoz­ható a jobb egyesületekkel szembeni hátrány. Mennyi sike­rült ebből? — Az előkészítés 1994-ben kezdődött, annak érdekében, hogy megpróbáljuk a paksi te­niszsportot a 10-12 évvel előbbi szintre fejleszteni. Kon­cepciónk szerint a „mi gyereke­inkből” állt össze az a csapat, amely magasabb osztályba jut­hat. A nyolc csapat alkotta OB-II-ben az idei tavaszi idényben hét győzelemmel let­tünk elsők. így a rájátszás során itthon fogadhatjuk azokat a gárdákat, amelyeket idegenben is le tudtunk győzni. Ha sikerül megőrizni megszerzett pozíci­ónkat, felkerülhetünk az első osztály alsó ágába. Hatalmas eredmény ez, amely Hahn Já­nos játékos-edző rendkívül lel­kes és jó szakmai munkájának valamint a feltételek javulásá­nak, például a pályák állapotá­nak, az edzők, játékosok nyu­godt felkészülésének eredmé­nye. A rájátszás szeptemberben lesz, ellenfeleink a Budapesti Vízművek, a BSE és a Buda­pesti Építők, velük kell meg­küzdeni a feljutást jelentő egyetlen helyért. A gondunk „csak” az, ami minden vidéki klubnak, nevezetesen a tovább­tanulás. A csapat gerincét adó fiatalok tizenhét évesek, jövőre érettségiznek és elkerülnek Paksról. Oláh László Dunaúj­városba, Homok Balázs és Vé­csey Bence a fővárosba készül. Túlélték és mégsem... Alig egy héttel a nemzetközi kommandós verseny után Tapolcára utazott a Tolna Megyei Rendőr-főkapitány­ság Neutron Beavatkozó Osz­tályának négy fős gárdája Sándor Attila vezetésével. Erre a versenyre tizennyolc csapat - köztük egy-egy svéd és dán - kapott meghívást. A motorikus és orvosi vizsgála­tokon minden paksi megfelelt, a csapatkapitánynak kellett hát döntenie, melyik három kom­mandós legyen a „szerencsés”, akik részt vehetnek a több na­pos menetelésen. Házi Géza, Farsang János és Korom Keszthelyi Józsefnek sikerült elintéznünk az edzéslehetősé­get a BSE-ben. Azon vagyunk, hogy minden versenyzőnek biz­tosítsuk a továbblépés lehető­ségét. — Néhány napja olvastam a Nemzeti Sportban, hogy egy Relja Fiser nevű paksi ver­senyző félmillió forint összdíja­zású tornát nyert Fűzfőn. Ki ő, mit kell tudni róla? — Huszonhárom éves, Ju­goszláviából érkezett balkezes játékos, aki példamutató szor­galmával, profi szemléletével hat játékostársaira is. Kimoz­dultak az edzések eddig meg­szokott légköréből, hiszen ők már régóta csak ugyanazokkal játszottak. Rendkívül jó a keze és a feje a teniszhez, olyany- nyira, hogy a szövetségi kapi­tány is szeretné a magyar válo­gatottban látni rövid időn belül. Megindítottuk honosítása ügyét, ha okmányait megkapja, szerepelhet a válogatottban. Je­lenleg tizenkilencedik a felnőtt magyar ranglistán, miután Fűz­főn és Tordason is győzött. Nemrég megnyerte a Paks ku­pát és természetesen csapatbaj­noki győzelmei is segítettek a helyezése megszerzésében. — Legutóbbi beszélgeté­sünkkor említett egy sátrat, amely a téli felkészülésre te­remtene lehetőséget. Sikerült megszerezni? — Sajnos nem Pakson, ha­nem a Rózsadombon állították fel, miután bérbe vette egy vál­lalkozó. ígértet kaptunk az ön- kormányzattól és az atomerő­műtől, hogy a téli felkészülé­László vert tábort, Csorna Vik­tor tartalék lett. A verseny so­rán külső segítséget nem vehet­tek igénybe, élelmet, vizet nem kaphattak máshonnan a részt­vevők. Az első napon negy­venöt kilométert kellett le­gyűrni teljes menetfelszerelés­ben. A paksi kommandósok az élbolyban haladva érték el az útjukban álló patakot. Az öt­száz méteres szakasz leküzdése nehéz feladatnak bizonyult, hi­szen percről-percre duzzadt a víz. Több mint félórába telt míg végigverekedték magukat a fiúk a mellig érő vízen. A csa­pat egyik tagjának lábát a rosz- szul megválasztott, szétázott sünket támogatják. A polgár- mester úr javasolta, hogy sátor helyett építsünk inkább egy csarnokot, amely ugyan negy­ven millió forintba kerülne, de jobb megoldás mint tíz évente új sátrat felállítani. Mivel nagy az érdeklődés a sportág iránt - százhúsz tagot számlálunk - úgy gondolom figyelni kell ennyi ember óhajára. Komoly előrelépés lenne, ha az építke­zés jövőre megvalósulhatna. — Mennyi igazolt verseny­zője van a szakosztálynak? — Huszonheten vannak, valamennyien rendszeresen járnak versenyekre. Van köz­tük egy igen tehetséges kis­lány, Adankó Milja, aki a ti­zenkét évesek között második. Az ősztől családja tervei sze­rint magántanuló lesz, így több ideje jut a teniszre. Jól szere­pel Hahn Eszter és Ács Vero­nika, ugyanebben a korosz­tályban. Egy női csapat indí­táshoz három ember kell, ők jó csapatot alkotnának. — Oláh László három éve az első harmincban volt korosz­tályában. Ma hol áll? — A hatodik helyen a tizen­nyolc évesek közt. Megnyerte a vidékbajnokság páros számát egy győri játékossal az oldalán, ez eddigi legnagyobb sikere. — Végezetül szóljunk az anyagiakról. — Egyre inkább elfogadott Pakson a tenisz, támogatásunk nőtt. A versenyeztetést, hátterét biztosítani tudjuk. A pályák karbantartása évi másfél millió forintot tesz ki, a labdák három­négyszázezer forintba kerül­nek. Az utazási költségekről nem is beszélek. Egyelőre nem foglalkoztathatunk főállású edzőket, Hahn János mellett Fi­ser is játékos és edző egy sze­mélyben. Vöröss Endre bakancs fémbetétjei összevag­dalták, így a hátralévő harminc kilométert zokniban tette meg a köves, murvás talajon. Ennek ellenére kilencedikként ért célba a megtépázott Neutron csapat, amelynek addigra két tagja be is lázasodott. A fiúk folytatták volna, de a csapat kapitánya úgy döntött, emberei egészsége fontosabb, így hát feladták a versenyt és hazautaz­tak. Jönnek a hétköznapok, amelyek során bármikor érkez­het riasztás. Ilyenkor a tét való­ban lehet élet vagy halál, ezért tán könnyebb a túlélés, ha az ember ilyen kemény próbatéte­leken edzi magát. -vida­A határon túlról Cseresznyésben A Paksi Városi Művelő­dési Központ immár ha­todszor rendezi meg a ha­táron túli magyar közép- iskolások nemzetközi ol­vasótáborát, Gutái István népművelő szervezésében. A vendégek a környező or­szágokból érkeznek, leg­többjük ismét Erdélyből. Jú­lius 19-én, hétfőn várják őket a szervezők Budapes­ten a Keleti pályaudvaron, ahonnan külön busszal egyenesen a Paks mellett fekvő hangulatos kis pusz­tára, Cseresznyésbe utaznak és itt töltenek tíz napot, jú­lius 29-ig. A program, akár az előző években igen sok­színű lesz, középpontjában természetesen az anya­nyelvvel és a magyar iroda­lommal. A tíz nap a Bartina együttes műsorával, majd táncházzal indul. A jól be­vált anyanyelvi-népzenei, újságíró, történelmi, vers­elemző - versmondó - szín­játszó kiscsoportokban fo­lyik majd a munka. Kirándulás is szerepel a programban, a Balatonhoz és Veszprémbe, továbbá Paks múzeumainak megte­kintése és ellátogatnak Du- naföldvárra, a Nyári esték színházi sorozat egyik elő­adására. Neves előadók ér­keznek a tábor ideje alatt Cseresznyésbe, így Schmidt Mária, Tőkéczki László tör­ténészek, Tóth Gy. László politológus, Szakolczay La­jos irodalomtörténész, kriti­kus, Faragó Laura pedig népköltészeti és verses-ze­nés műsorral. A tábort a Nemzeti Kul­turális Alapprogram, a Mo­bilitás Ifjúsági Szolgálat, a Mocsáry Lajos Alapítvány, az Energopenta Mérnök­szolgálati Kft. és Tolna me­gye Önkormányzata támo­gatja. -rg­Itt adhatja fel hirdetéseit A Tolnai Népújság hirdetésfelvevő helyei Paks körzetében Paks, Városháza, Informá­ciós Szolgálat Fadd és Vidéke Takarék­szövetkeze fiókja, 7035. Dunaszentgyörgy Siómenti Takarékszövetke­zet 7044. Nagydorog, fiókjai: 7042. Pálfa, 7047. Sárszentlőrunc, 7051. Kaj- dacs Garay Előd telefon: 20/9267-437. A paksi Deák Ferenc utca egyik udvarában láttuk ezt a korlátot, amely gyöngykő betonból készült. A ház és az udvar egy családi vállalkozásnak, a Vár - Szig Bau Kft- nek ad majd otthont, amely hasonló kerítés és korláteleme­ket szándékozik készíteni. fotó: gottvald Harminc kilométer zokniban Kesztyűs kézzel bánj a parlagfűvel! A korábbi évekhez hasonlóan meghirdette családi akcióját az Együtt a parlagfű ellen alapítvány. A kiirtott növényt szá­zas kötegekben kell leadni, amiért sorsjegy, szerencsés eset­ben ajándék jár. A jutalom lehet családi nyara­lás, mikrobusz kölcsönzés, ke­rékpár vagy éttermi vacsora. A cél természetesen, hogy kör­nyezetünket minél inkább mentessé tegyük az allergiát okozó parlagfűtől, mielőtt az virágporát a levegőbe bocsát­hatná. Mostanában azonban egyre több fóromon hallhat­juk, hogy tartózkodjunk a sze­désétől, mert a gyom zölden is veszélyes. Az ÄNTSZ városi tisztiorvosa lakossági pa­naszra hivatkozva körlevelet adott ki, melyben ez áll: „A legutóbbi évek tapasztalata bebizonyítja, hogy az eddigi feltételezésektől eltérően a vi- rágzási időszakot megelőzően, maga a zöld növény is okozhat allergiás tüneteket. így az ir­tást kizárólag és szigorúan csak kesztyűben lehet végezni. Önkéntes társadalmi prog­ramról van szó, a részvételre senki nem kötelezhető. ” Az alapítvány e levél ismeretében a szedési akció meghirdetése előtt kikérte szakorvosok vé­leményét is. Dr. Kárpáti István és dr. Bárok József nyilatko­zott, hogy az elmúlt években rendezett parlagfű gyűjtési ak­ció alkalmával egyetlen gyer­meknél sem észleltek allergiás tüneteket. A program szerve­zői tehát folytatták az akciót, a felhívásokban, plakátokon fel­tüntették, hogy a gyomot irtani az ÁNTSZ javaslata szerint csak kesztyűben szabad. Az alapítvány zöld számán (80/200-537) várják a lakos­ság bejelentéseit és a parlag­fűvel erősen szennyezett terü­letekre kaszás brigádokat kül­denek. Az „Irtó nyerő” hetek prog­ramjába eddig egyébként harminchat család kapcsoló­dott be. ők összesen több mint hatszázezer szál parlagfüvet adtak le. Hogy kié lesz a fődíj, a július 30-i nyilvános sorso­láson dől el. addig folyik hát a harc a vonzóbbnál vonzóbb ajándékokért és az egészséges, tiszta levegőért. -vida­Paksra távozott a pálfai családorvos Teljes bizalom, kristályos viszonyok Átmenetileg nincs háziorvos Pálfán. A több mint öt éve ott praktizáló dr. Czigler Csaba szerződést bontott és már Pakson dolgozik. A pálfai önkormányzat által kiírt pályázat nyertese pedig néhány nap után visszamondta az állást. A történet egyszerűnek tűnik, ám mégsem az. A pálfaiak ugyanis elégedettek voltak az eddigi háziorvossal és ő is jól érezte magát a faluban. A vi­szony a polgármester és az or­vos között romlott meg, any- nyira, hogy dr. Czigler Csaba úgy gondolta, ilyen körülmé­nyek között nem tudja munká­ját végezni. A gond akkortájt kezdődött, mikor a doktor úr politizálásra adta a fejét. Bár Balogh László polgármester úgy gondolja alapjában véve nem ez volt a baj. Igaz, úgy véli, mindenki maradjon szak­területén, végezze megfelelően a munkáját, ha pedig mégis po­litizálni kezd, vállalja követ­kezményeit. A település veze­tője szeretné, ha az új családor­vos együttműködése kiváló lenne az alapellátásért felelős önkormányzattal és a betegek­kel való maximális bizalomra épülne, kristályosabb viszo­nyokat kíván kiépíteni az eddi­ginél. Fontosnak tartja, hogy az orvos ne igényeljen önkor­mányzati támogatást, vélemé­nye szerint az ezernyolcszáz lelkes településen a „kártya­pénzből” megélhet egy vállal­kozó családorvos. Czigler Csaba kérdésünkre elmondta, nem akart mást, csak a testület tagjaként is tenni a fa­luért. Ehhez magkapta a lakos­ság bizalmát, hiszen rá szavaz­tak a legtöbben októberben. A később megalakult szociális bi­zottságban viszont nem kapott helyet a képviselő-családorvos, majd egyre több véleménykü­lönbség akadt közte és a pol­gármester között. így hát meg­pályázta és elnyerte a paksi ál­lást. A pálfaiak remélik, újra lesz saját orvosuk, aki meghallgatja bajaikat, gondjaikat és az ön- kormányzattal is együtt tud működni. Mert hát nem biztos, hogy elég a betegek maximális bizalma. Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom