Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-14 / 162. szám

1999. július 14., szerda Megyei Körkép 3. oldal A Duna Menti Folklórfesztivál mai programja JÚLIUS 14. SZERDA KALOCSA 10.00 Szentháromság tér, Eper­föld, Búzapiac tér. Utcai hívo­gató. 11.00 Városi Kiállítóterem, „Velünk éló' nemzetiségek”. Népviseletek, bútorok, haszná­lati tárgyak bemutatója (Csá­szártöltés, Dusnok, Harta, Ha­jós, Miske, Bátya gyűjtemé­nye). A kiállítást megnyitja: Tóth István országgyűlési kép­viselő. 14.30 Utcai köszöntő. A Ga­rázs zenekar köszönti a feszti­vál vendégeit. 16.00 Szent István király út (V árosháza-Szentháromság tér). Felvonulás, menettánc. A Duna Menti Folklórfesztivál tánccsoportjainak felvonulása. 18.00 Szentháromság tér. Nyitóünnepség. Ünnepi kö­szöntőt mond dr. Visy Zsolt kulturális helyettes államtitkár. 20.00 Érsekkerti szabadtéri színpad. „Táncünnep”. A fesz­tivál kalocsai nyitóműsora. Rendező: Foltin Jolán Kossuth- díjas koreográfus. Köszöntőt mond: Török Gusztáv Andor, Kalocsa város polgármestere. 22.00 Művelődési Központ udvara. Fesztiválklub. Házi­gazda a Kalocsai Bokréta Népművészeti Egyesület. SZEKSZÁRD 10.00 Babits Mihály Művelő­dési Ház előtti sétány. Kézmű­ves vásár megnyitása. Vá­sárfa állítás. 10.30 Művészetek Háza. „Modern etnika” kiállítás megnyitója. Folklór hagyomá­nyok továbbélése korunk ru­haművészetében . 11.00 Babits Mihály Műve­lődési Ház melletti szabadtéri kisszínpad. Tolna megyei ki­sebbségek bemutatója. Cigány hagyományőrző csoportok mű­sora. 15.00 Kézműves gyerekját­szó a művelődési ház előtti parkban. 16.00 Babits Mihály Műve­lődési Ház. „Népi hangsze­rek” kiállítás megnyitója. 16.30 Babits Mihály Műve­lődési Ház melletti tér. ínyenc- udvar megnyitója. „Az asztali örömök éve”jegyében. 17.00 Babits Mihály Műve­lődési Ház melletti szabadtéri kisszínpad. „Testvérvárosok bemutatója”. Testvérvárosok és testvérmegyék együtteseinek bemutatója. 22.00 Babits Mihály Műve­lődési Ház. Fesztiválklub. RAJA 10.00 Belváros. Langaléta Garabonciások városi komé­diája. 18.00 Belváros. Baja és tér­sége néptánc csoportjainak menetfelvonulása. Citaonica, Gemenc, szeremlei, vaskúti, nemesnádudvari, garai, csiké- riai, dusnoki, érsékcsanádi, nagybaracskai, bátmonostori együttesek fesztivál-hívoga- tója. 19.00 Fesztivál tér - Kézmű­ves udvar. Nemzetközi kéz­műves udvar megnyitója. Közreműködik a Langaléta Ga­rabonciás együttes. Bőrös, hímző, osztrák és magyar faze­kasok, walesi kovács, osztrák csipkeverő, fafaragó, tojás­festő, csuhéfonó, lószőrékszer- készítő, japán dobkészítő, stb. bemutatói és termékvására. 21.00 Fesztivál színpad. „Élő népművészet”. A feszti­vál bajai nyitó gálaműsora. Baja és térsége folklóregyütte­sei köszöntik a fesztiválegyüt­teseket. Köszöntőt mond: Széli Péter, Baja város polgármes­tere. 23.00 Fesztivál tér. Feszti­válklub - Táncok tanulása. DECS 20.00 Sátoravató műsor és mulatság. Helyi és külföldi együttesek részvételével. Munkában a tűzoltók Tegnap reggel ismét elmentek a szekszárdi tűzoltók két szivaty- tyúval Bajára, s valószínűleg ma reggelig segítenek" a helyi­eknek. A hétfői felhőszakadás után sok épült pincéjét, alagso­rát öntötte el a víz. Szekszárdon a Kemény Sándor utcában két épületből kellett kiszivattyúzni a csapadékvizet. Németkérre sem először riasztották mosta­nában a paksi tűzoltókat, ha­sonló okokból. A tolnai önkén­tesek Bogyiszlón dolgoztak. Itt a Csörge, áll a bál Újra rockmaraton a Csörge- tónál! Minden évben fiatalok ezrei várakoznak idegesen, le­sik a helyi médiumok híradá­sait, vajon lesz-e buli a Csör- gén. A rockfesztivál „szülő­atyja”, Gyimesi Sándor évek óta minden találkozó zárónap­ján elkezdi kongatni a vészha­rangot, hogy bármekkora is a siker, hiába jönnek el több ez­ren, ez volt az utolsó, nincs támogató, nincs pénz, tehát nincs több fesztivál. A harangkongatásnak pedig minden évben megvan az eredménye: csurran, cseppen egy kis szponzori pénz, a ze­nekarok engednek egy csöppet a- gázsijukból, az egykori in­gyenes belépő ma már kétezer forint, de ugyan ki foglalkozik ezzel akkor, amikor tízezer fia­tal élvezheti, hallgathatja im­már kilencedszer a Csörge-tói rockmaratont. A rendezők ala­posan kitettek magukért, hi­szen a hazai blues-, rock- és punkzenekarok közül szinte mindenki ott lesz, aki valamit számít. Kedden délután rajtolt a ki­lencedik szekszárdi rockőrü­let. A fiatalok pedig gyülekez­nek. A város koradélutánra már megtelt a különböző színű és formájú hajkoronát viselő fiatalokkal, „mindegyikben van egy-két szög”, kinek-ki- nek az orra, köldöke, mell­bimbója van átszúrva. Előke­rül néhány hektoliter sör, bor, pálinka, tudják minden, ami „a” betűvel kezdődik. A rendezők precízen felsze­relték a helyszínt: aki a luxust szereti, ha jól körülnéz, az italmérőkön és lángossütőkön kívül még akár egy-két WC-t is találhat. De hát ennek a ren­dezvénynek a lényege nem a kényelmes pihenés, hanem a felszabadult bulizás, ahol végre mindenki azt visel, azt tesz, amit akar. Nem számíta­nak a társadalom súlyos és sokszor buta konvenciói, csak az együttlét, a zene a fontos, és az hogy jól érezzük magunkat. Persze minden évben han­gosan zsörtölődik az ellentá­bor, hogy a Csörge csak az igénytelenség és a mértéktelen ivászat melegágya. Hát nem tudom jobb-e, ha a mai fiata­lok java ötvenezer forintos nyloncuccban üvöltő számító­gépzenére lötyög, és kulturált körülmények között issza le magát a sárga földig, mintha a szabadban táncol egyszerű farmerben a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a P-Mobil, a Deák Bili Blues Band, a Kart­hago zenéjére. Mert a Csörge- tói rockmaratonon ők is ott lesznek ám... Farkas - Ótós Az év jegyzője: Schutzbach Ferenc A jegyzők megyei szövetsége a köztisztviselők napja alkal­mából választja meg az év jegyzőjét. Az idén Schutzbach Fe­renc, Tamási jegyzője nyerte el a címet. — Sokat harcol testületek­kel, közigazgatási hivatallal. — Nem keresem én min­denáron, vagy feleslegesen a konfliktusokat, de ha valami­vel kapcsolatban van kialakult szakmai véleményem, s álta­lában van, akkor különöskép­pen nem befolyásol, ha azt fel­sőbb szervvel szemben kell képviselnem. — Miért jó jegyzőek lenni? — Nem jó. — Akkor miért nem jó manapság jegyzó'ek lenni: — Mert a tisztességes munkavégzésnek egyre ke­vésbé vannak meg a feltételi. — Anyagiakra gondol? — Nem elsősorban, bár kétségkívül vannak jövedel­mezőbb jogi pályák. Inkább arra a közegre amelyben dol­goznunk kell, ilyen például az önkormányzatok működésé­nek átpolitizáltsága. A jogsza­bályokat is egyre nehezebb végrehajtani, mert már az ér­telmezésük is gondot okoz. — Milyen változások kelle­nének ahhoz, hogy a jegyzők ne legyenek kiszolgáltatva a politikának? — Olyan jogszabályi kör­nyezetet kellene teremteni, amelyben ha korrekten, tisztes­ségesen és szakszerűen dolgo­zik a jegyző, akkor különféle sanda megfontolások alapján, legyenek ezek politikaiak, vagy személyiek, ne lehessen az ál­lásából eltávolítani. — Mi lenne jegyzőként a három kívánsága. — Ezen még nem gondol­koztam, mivel nem igazán fog­tam még ki a mesebeli aranyha­lat. Az lenne a jó, ha olyan helyzetbe kerülhetnénk egyszer végre, amelyben a tisztességes szakmai munka az egyedüli mércéje ennek a pályának. Ezt szeretném még megélni úgy, hogy a közigazgatáson belül legyek. De, megmondom őszintén, nem vagyok biztos benne, hogy ez sikerül. — Úgy érti, hogy nem ma­rad a közigazgatásban ? — Inkább azt mondom, nem látszik annak az esélye, hogy ez a kívánságom belát­ható időn belül teljesülhet. Ihárosi Hívja a zöld vonalat! A téma: a tb-tartozások A megyei adóhivatal munka­társai július 15-én, csütörtö­kön várják a Tolnai Népújság olvasóinak kérdéseit az in­gyen hívható zöld számon. A téma ezúttal a társadalom- biztosítási tartozások rende­zésének lehetősége. Olvasóink kérdést tehetnek fel a szerkesztőségünkben vára­kozó két szakembernek, Szabó Árpádnak, aki a megyei adóhi­vatal igazgatóhelyettese, és Füsti Molnár Ildikó osztályve­zetőnek. A zöld vonal témája: az 1999. január 31-én fennálló tár­sadalombiztosítási tartozások rendezésének a lehetősége. Természetesen az adózással kapcsolatos más témában is várják olvasóink kérdéseit a zöld vonalon: 06-80-200-398. Nemere István: A legnagyobb kockázat 21. Martin eldicsekedett azzal, hogy New Orleans közelében tud egy elhagyatott repülőteret - a nevét is említette - ahol a nyugatról, délről és keletről érkező keres­kedők és áruk találkozhatnak. Seballa két hajót nevezett meg; mindkettő panamai zászló alatt közlekedik, ezek hoznák a ko­kain egy részét a venezuelai ki­kötőből. Lansy kevesebbet árult el terveiről, de egyértelművé tette: hatvan millió dollár érték­ben vállalja főleg lőszer és kézi­fegyver szállítását kelet-európai forrásokból. Éreztette társaival, hogy hálózata van arrafelé, amely felvásárolja a volt Szov­jetunió „elfekvő készleteit.” Bert a maga részéről szintén megnevezett egy hajót, amely konténerekben szállítana tüzér­ségi lövegeket és alkatrészeket latin-amerikai felforgató moz­galmaknak. Cserébe ismét koka­int kért. Amit a lehető legegy­szerűbben tudna Európába szál­lítani. A következő fél óra így telt el. Bert örült, hogy a szövegek kö­zött azért konkrét dolgok is el­hangzanak. Helyek, időpontok, hajók, cinkostársak nevei. Akik őt ideküldték, ennek örülni fog­nak. Bert úgy helyezkedett, hogy lássa a bejáratot. A háta mögötti falon volt a kapcsoló. És nem sokkal odébb egy másik kijárat. Bert megkapta a kiste­rem pontos leírását még otthon Európában. Tudta hát, mire számíthat, és mit tegyen. Aztán rövid idő alatt sok minden tör­tént. Rodriguez éppen arról be­szélt, milyen kár, hogy eldugult a kubai csatorna, és a szállítógé­pek ott nem landolhatnak. Se­balla felajánlotta, a kokain egy részét esetleg karib-tengeri jach­tokon is hozhatnák Floridába, bár a parti őrség és a vámosok eléggé éberek errefelé. Ekkor felpattant az ajtó és egyenruhás rendőrök rontottak be fegyverrel a kézben:-Senki se mozduljon! Le vannak tartóztatva! Bert nem engedelmeskedett a felszólításnak, ellenkezőleg. Felpattant - tudta, a rendőrök nem kaptak lőparancsot. Hátra­nyúlt, lekapcsolta a lámpákat. A helyiség sötétbe borult. Bert megragadta Lansky karját:-Utánam! A hátsó kijáraton rohantak át. Itt senki sem volt, de hallották, hogy lábak dobognak a közel­ben. Egy lépcső került eléjük, Lansky a félhomályban Bertre nézett:- Ez csapda volt?- Honnan tudjam? Most me­neküljünk! Még jó, hogy erre is számítottam! - így Bert. Felér­tek a lépcsőn a szálloda tetejére. Bert becsapta a fémajtót: - Jöj­jön utánam és ne csodálkozzon, én soha semmit nem bízok a vé­letlenre! Valaki értesített, hogy Dewaert alkut kötött a zsaruk­kal. Ha feldob minket, megússza húsz évvel! Lansky alig tért ma­gához, mikor újabb esemény lepte meg. A tető szélén egy szí­nes valamit látott. Mint egy nagy lepke, piros-zöld- sárga vászon, és egy váz alul...- Gyerünk, emelje meg! Csa­tolja be a szíjakat!- Ez ... egy sárkányrepülő? Beit nem felelt, nyilvánvaló volt a dolog. A két férfi a vázra feküdt. Bert ellökte magukat a magas ház szélétől, és máris a levegőben voltak. Lansky gör­csösen kapaszkodott. Alattuk egy széles utca és rengeteg ház­tető. Fülük mellett fütyült a le­vegő. Az éjszakai városképet fehér és piros lámpák folyamai tarkították. Az autóforgalom!- És most hová? - kiáltotta Lansky. Mögöttük a tetőn rend­őrök bukkantak fel és géppiszto­lyokból tüzet nyitottak. Bert nem félt - tudta, vaktölténnyel lőnek. De Lansky megijedt, csaknem leesett. Bert, a „meg­mentő” húzta vissza a könnyű vázra. Közben vigyázva kor­mányzott és hidegvérrel közölte:-Leszállunk a parkban, egy tisztáson és eltűnünk. A többiek lebuktak, de mi élünk. És ez a fő, nem Lansky? Rájuk már nem számíthatunk, de mi ketten még sok üzletet kötünk ... Fekete, alig világított folt fölé értek. Lansky érezte, süllyed­nek. Bert még szólt, vigyázzon a lábára, és máris leértek. Futottak pár métert, a sárkány eldőlt, ők is melléje estek. Bert leszedte a hevedereket és felállt:- No, Lansky, most aztán tűn­jünk el innen. Jobb lesz nekünk Európában. Az az érzésem, Amerika nem szeret bennünket. Valahol egy nő azt mondta főnökének:-Jobban nem is történhetett volna. Felvettük az egész vacso­rái beszélgetést, minden adat a kezünkben, nem is szólva a maf­fiafőnökökről. Bert belopta ma­gát Lansky szívébe, aki jelentem fogja az esetet orosz főnökének. És a legerősebb maffia feje ha­marosan találkozni akar majd ezzel a szuperemberrel...! (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom