Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-07 / 80. szám

4. oldal Megyei Körkép 1999. április 7., szerda — Dombóvár Es Környéke Nemzetiségi csoportok az Erzsébet Óvodában Játékos német nyelvtanulás A dombóvári Erzsébet Óvodában tíz éve tanulhat­ják a német nyelvet a gye­rekek. Az utóbbi időben két csoportban már nemzetiségi oktatás folyik. A gyermekintézmény veze­tője Szabotin Jánosné és he­lyettese, Rochner Eckehartné elmondta, hogy a nemzetiségi oktatáshoz a tárgyi és szemé­lyi feltételek biztosítottak. Az óvónők megfelelő végzett­séggel, a dajkák pedig német nyelvismerettel rendelkeznek. A legújabb pedagógiai irány­zatnak megfelelő - vegyes életkorú - csoportokban kö­tetlen, élmény szerű, játékos helyzetekben, változatos te­vékenységek során ismerked­hetnek meg az ovisok a nyelvvel, a nemzetiségi ha­gyományokkal és a népszoká­sokkal. A programban részt­vevő gyerekek egymástól is nagyon sokat tanulnak, az óvodapedagógusok pedig kü­lön hangsúlyt helyeznek a dif­ferenciált foglalkoztatásukra. Szeptembertől lehetőség nyílik arra, hogy az óvodából kikerülő gyerekek a Zrínyi Ilona Általános Iskola egyik első osztályában folytassák a nemzetiségi német nyelv és kultúra elsajátítását. ÁliásAjánió A Tolna Megyei Munkaügyi Központ Dombóvári Kirendeltsé­gén a következő álláshelyeket tartják nyilván. Keresnek nehézgépkezelőt markolóra, lángvágót, lakatost, he­gesztőt, betanított varrónőt, szakácsnőt, felszolgálót, villanysze­relőt, vízvezeték-szerelőt, tehergépkocsi vezetőt, parkgondozót, pultost, bolti eladót, pénztárost, boltvezető-helyettest, festőt, ta­karmánykeverőt, recepcióst építőipari- és erdészeti segédmun­kást. A felsorolt álláslehetőségekről személyesen a Dombóvár, Be- zerédj utca 14. szám alatti kirendeltségen és a 74/466-338-as vagy a 74/466-835-ös telefonszámokon kérhető információ. Jubilál a Dombóvári Művelődési Ház Két évtized örömei és tanulságai A Dombóvári Művelődési Otthont 1979. április 4-én nyitották meg, s most pénteken - a 20 éves jubileum okán - ünnepi meg­emlékezésre kerül sor az immár harmadik esztendeje nem in­tézményi formában, hanem közhasznú társaságként működő városi közművelődési központban. A két évtizede átadott in­tézmény vezetését dr. Balipap Ferenc látta el a kezdetektől ti­zenhárom éven keresztül. Vele folytatott beszélgetésünk azon­ban több, mint múltidézés.- Miként emlékszik vissza a nyitásra, a kezdeti időkre?- Nehéz szívvel és némi de­rűvel. Nehéz szívvel azért, mert az ember életéből elmúlt húsz esztendő azóta, s nem biztos, hogy nekünk - akik már így öt­ven felé járunk - ez volt életünk legszebb két évtizede. Azonban a húsz éve történtek valóban szépek voltak. Én 1977-ben jöttem vissza Dombóvárra, s akkor már javá­ban épült a művelődési ház. Az elkészültéig hátralévő további két esztendő is nagyon lelke­sítő, izgalmas és szép volt. Per­sze ez nem csak azoknak az éle­tében volt sok élménnyel és ta­nulsággal teli időszak, akik itt dolgoztak, hanem a település vezetői számára is. Hiszen ez a központ úgy épült, hogy 18 mil­liója volt a városnak, a tervek 38 millió forintról szóltak, s végül az épület 72 millióba ke­rült.- Hogyan lehetett ezt meg­valósítani?- Ebben akkor semmi külö­nös nem volt, de az, hogy egy művelődési ház építésére tett ekkora erőfeszítést a város, - az számomra és talán mások szá­mára is - érdekes és tiszteletre méltó volt. Dombóvár egyéb­ként már régen készült rá, hogy valódi művelődési háza legyen. Nem kellett sokat erőltetni, hogy megvalósuljon ez a terv. Ez valójában a több évtizedes hiányérzet miatt volt így, hi­szen a „művelődés korábbi háza” - a Korona Szálló - eleve nem ilyen célra készült. Az új központ megépítése egy nagy helyi akarat kifejeződése volt.- Nyilván a ház akkori mun­katársai az Ön irányításával nagy tervekkel láttak munká­hoz, hogy élettel töltsék meg az intézményt.- Amikor megkezdődött a művelődési ház építése, Csíkos Imre bácsi, majd Simon Karcsi bácsi is valami mást szeretett volna kihozni belőle, ők más­ként gondolták el mint én azt, hogy miként lehetne kihasz­nálni az új épületet. Az a törek­vésük, hogy a korábban sok si­kert elért Kapos Táncegyüttes­nek megfelelő próbaterme le­gyen, illetve, hogy a szintén hí­res amatőr film- és fotószakkör még jobb színvonalon működ­hessen, nagyban befolyásolta az épület tervezését, kialakítá­sát is. Arra azonban kevesebb figyelem fordult, hogy ezeken Dr. Balipap Ferenc felül mikre kellene helyisége­ket és feltételeket biztosítani. Azt mondták, hogy legyen még egy klub-, egy előadóterem, és ezen felül legyen sok kicsi szoba. És ez így is valósult meg. Ez szakmai szempont volt annyiban, hogy a korábbi „nagy rendezvény - nagy terem” népművelés helyett már a kis­csoportos foglalkozások kor­szakát éltük.- Ez forradalminak vagy legalábbis haladónak számított akkoriban ?- A hatvanas évek közepéig tartó szakmaisághoz képest a szakkör- vagy klubszerű tevé­kenység új irányzat volt. Az összejáró csoportokat mi már húsz évvel ezelőtt is civil szer­vezeteknek neveztük. Tulajdonképpen ez a ház úgy épült meg mondjuk tíz évvel később, mint ahogy tíz évvel korábban megépülhetett volna. Amikor mi megérkeztünk egy másik szakmai vonal indult el.- Ha jól tudom ez a „nyitott ház" című fejezet volt.- így van. Ez egy akkori szakmai innováció, megújulási kísérlet volt, amiben benne volt a közművelődés párt- és állami irányítása mellett a művelődés társadalmasítása is. A hatvanas évek közepéig uralkodó szak­mai szemlélethez képest a kis­csoportos, öntevékenységre épülő művelődés akkor tehát valóban „forradalmi” tett volt. Ez azt jelentette, hogy nem megmondtuk az embereknek, hogy mit akarnak, hanem meg­kérdeztük tőlük. Azokat a dol­gokat kellett hát felvállalnunk, amelyeket a város lakói az éle­tükhöz kapcsolódó feladatnak, művelődési igénynek éreztek.- Volt valamilyen ellenérzés ezzel szemben ?- Erről annyit, hogy egyszer va­laki megkér­dezte, hogy mi történik, ha a szabó-varró tanfolyamhoz használt var­rógépből olaj csöppen a márványbur­kolatra. Erre azt találtam válaszolni, hogy majd feltöröljük. Persze a ren­geteg ellenző mellett a szükséges, köznapi kul­túra megje­lentetésével sok szimpati­zánst is sze­reztünk. Évekkel a nyitás után is úgy fogalmaztuk meg kollégáimmal a fő feladatunkat, hogy folya­matosan arra tegyük alkalmassá magunkat, amire az emberek­nek szükségük van. Valójában a most már nyilvánvalóan szükséges folyamatos önműve­lést és művelődést segítettük.- Úgy tudom, hogy a húsz év alatt rengeteg munkatárs meg­fordult ebben az intézményben. Felőrölte az embereket az itteni munka?- Valóban sokan idekerül­tek, és sokan el is mentek in­nen. Bevallom, ezen még nem gondolkodtam, de tényleg sok munka akadt itt mindig. Voltak, akik bírták és voltak, akik nem. Azt hiszem a követelmény ma­gas volt, s talán nem túlzás azt mondanom, hogy volt olyan kolléga is, aki - talán éppen he­lyettem - szó szerint ebbe a munkába halt bele.- Hét éve „kívülállóként”, de bennfentes szakemberként szemléli ennek a háznak az éle­tét. Ezt hogyan ítéli meg ?- Erre annyit mondhatok, hogy a mai világban az ember sokféle helyzetbe kerülhet. Amikor a dombóvári művelő­dési házból elmentem, az volt életem első nagy „távozása”. Azt akkor még nem tudtam, hogy teljesen kilépek ebből a történetből. Pedig ez történt. Ha ez nem így lett volna, akkor ta­lán most sokkal fájóbban emlé­keznék. -glaub­HírMondó 516-os Műhely: arany minősítés A Szakmunkástanulók Kul­turális Egyesületének Gyo- maendrődön rendezett or­szágos színjátszó versenyén arany minősítést érdemelt ki Hamvas Béla: Ostrom című darabjának előadásával a dombóvári Ipari Szakképző Intézet és Szakközépiskola „516-os Műhely” nevű tár­sulata. Weber József ren­dező csoportja két különdí- jat is elnyert: a legjobb kö­zösségnek járó elismerés mellett a látványos színpad­képet is jutalmazta a zsűri. Dombóvári gépírók sikere Dunaújvárosban a gépírók országos szakmai tanulmá­nyi versenyének döntőjében nagyszerűen szerepeltek a dombóvári Illyés Gyula Gimnázium és Szakközép- iskola 13. évfolyamos tanu­lói. Kraussné Papp Éva ta­nítványai közül Bódogh Zsuzsanna az ötödik helyen végzett, Máté Erika pedig a tizenharmadik lett. Tavaszi buli a Zolik zenekarral Szombaton este hét órától bál kezdődik a dombóvári Molnár György Iskolában, ahol a jó hangulatért a Zolik zenekar lesz a felelős. Dobogón a dombóvári úszók A Dombóvári Sportiskola úszói kiváló eredményeket értek el a bonyhádi Húsvéti Kupán. Egyéniben Jászbe­rényi Luca, Halmosi Nor­bert, Kiss Máté, László Márk, Czeller Viktor és a váltóban Molnár Bálint, Kollár Marcell, Czeller Vik­tor, Halmosi Norbert össze­állítású csapat nyert. Tölösi Roland, Jakab Aliz, Kerényi Kata, Bakonyi Bernadett va­lamint a Fehérvári Bence, Fehérvári Levente, Halmosi Dániel, László Márk és a Mathez Kitti, Jakab Bar­bara, Kerényi Kata, Jakab Aliz alkotta váltók a máso­dik helyen végeztek, Szabó Tünde, Kerecsényf Márton és Bakonyi Bence pedig a dobogó harmadik fokára léphetett. Egyházzenei áhítat Szombaton 17 órakor egy­házzenei áhítat kezdődik a dombóvári Bezerédj utcai evangélikus templomban. Fejlesztés a Pannon Tégla Kft. dombóvári gyárában Jobb minőségű termékek készülnek A fagyok elmúltával nemré­giben kezdték meg a nyers­tégla-gyártást a Pannon Tégla Kft. dombóvári gyár­egységében. Két jelentős be­ruházásnak köszönhetően az építkezők az idén a korábbi­aknál jobb minőségű termé­keket vásárolhatnak a cégtől. Mészáros László gyárvezető elmondta, hogy a tél során egy használt, ám de nagyon jó álla­potban lévő Morando tégla­prést építettek be. Az olasz be­rendezés mellett a a daraboló egységet is kicserélték, még­pedig egy német gyártmányú Lingl vágóautomatára. Az ösz- szesen öt millió forintos beru­házásnak köszönhetően a ko­rábbiaknál szebb külalakú és nagyobb szilárdságú téglát tudnak majd gyártani.- Ha cégünk továbbra is a piacon és ezzel együtt „talpon” akar maradni, akkor a köze­lünkben lévő számos konku­rens gyárnál jobb minőségű termékeket kell előállítanunk. Ezért is szántuk rá magunkat erre a jelentős bemházásra, amihez hasonló Dombóváron az elmúlt évtizedben nem volt - emelte ki a gyárvezető. Ter­mékskálánkat is tovább bővít­jük. Az idén már nemcsak kisméretű és B-30-as téglát fo­gunk gyártani, hanem a tíz cen­timéter széles válaszfal-téglák készítését is megkezdjük. A hónap végén már lesz új ége­tett téglánk, ám addig is ki tu­dunk szolgálni minden vásárlót a raktáron lévő készletből. Mészáros László megemlí­tette még, hogy a túlkínálat miatt a dél-dunántúli téglagyá­rak az ország más térségeiben működő cégeknél alacsonyabb áron kénytelenek értékesíteni termékeit. A vásárlók viszont egyre igényesebbek. Ma már nem elég, ha méretpontos és jó minőségű téglát kínálnak.- A csomagolásra is egyre nagyobb figyelmet kell fordí­tanunk. A legtöbben a raklapon lévő, lefóliázott termékeket ke­resik, mert azok könnyen szál­líthatók - mondta végül a gyárvezető.-glaub­Megkezdték a nyerstéglák gyártását FOTÓ: BAKÓ JENŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom