Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

4. oldal Megyei Körkép Dunaföldvár, Paks És Környéke 1999. április 1., csütörtök Paks képviselőjének interpellációja Drága felsőoktatási program? Egy tavaly, még az előző kormány idején aláírt szerződés kö­rüli furcsaságokkal kapcsolatban interpellált a parlament­ben Tóth Ferenc, Tolna megye 2. számú választókerületének, Paks és környékének képviselője. A Fidesz frakciójához tartozó képviselő tagja az országgyű­lés Oktatási és Tudományos Bizottságának, mint kérdé­sünkre elmondta, a bizottság­ban végzett munkája során, a felsőoktatásban dolgozókkal történt tárgyalások közben ju­tott az interpellációját indo­koló információkhoz. A Hom- kormány tavaly tavasszal megállapodást kötött a Világ­bankkal, egy a felsőoktatás fejlesztését szolgáló program­ról, amelyhez a Világbank 150 millió USA dollár hitelt nyúj­tott. Az ilyen hiteleknél létre kell hozni egy szervezetet, amely a program lebonyolítá­sáért felelős. Létre is hozták a Felsőoktatási Világbanki Programirodát, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium égisze alatt, ahol közalkalma­zottak dolgoznak. Egy kivétel­lel, az iroda vezetője ugyanis nem közalkalmazott. Tóth Fe­renc interpellációjában a kö­vetkező kérdéseket vetette fel: Igaz-e, hogy az iroda vezető­jének fizetése forintra átszá­molva havi két és fél millió? Igaz-e, hogy a szerződés fel­bontása esetére 600 ezer dol­lár, azaz 142 millió forint vég- kielégítést kötöttek ki? Igaz-e, hogy a szerződés aláírása ellen a tárca akkori gazdasági he­lyettes államtitkára tiltakozott, Magyar Bálint miniszter mégis aláírta azt? A kérdé­sekre Pálinkás József, oktatási Tóth Ferenc minisztériumi államtitkár rö­vid választ adott. „Mindegyik kérdésre azt válaszolhatom: igen”. Hozzátette, amit Tóth Ferenc a Népújság kérdésére megerősített, az ügyben belső vizsgálat folyik. -rg­Gerjeni Sorok Cinege madár középdöntő A közelmúltban felújított gerjeni művelődési házban 33 egyéni versenyző és csoport mérte össze népdaléneklési tudását vasárnap délelőtt. A zsűri legnagyobb megelégedésére mindenki kiváló teljesítményt nyújtott. Az értékelésről - vagyis, hogy kik jutottak a májusi gálára - le­vélben kapnak majd értesítést a résztvevők. Izraeli fiatalok Gerjenben A gerjeni református egyházközség és az ön- kormányzat szervezésében újabb külföldi mű­vészeti produkciót láthatnak a helybéliek. Ko­rábban már járt itt a holland Shirchadasi ének­és zenekar, majd a Kontini keresztény ifjúsági együttes, zenés-táncos műsorral. Most pedig, április 8-án, csütörtökön este hat órától az izra­eli-magyar kapcsolatokat gondozó GeShen-Hid szervezet küldötteként a Studio Serit tánccso­port és a Ciré HaHóf kórus ad műsort a sport­csarnokban. A fiatalok jellegzetes izraeli tán­cokat és dalokat adnak elő. Kisebbségi ülés A gerjeni Cigány Kisebbségi Önkormányzat március 25-én tartotta ülését, amelyen ott volt Bihari Imre, a Magyarországi Roma Párt el­nöke is. Elemezték a gerjeni cigányság helyze­tét, megtárgyalták a kisebbségi önkormányzat és a Vöröskereszt kapcsolatát. Az ülés végén Bihari Imre tájékoztatta a képviselőket az Ang­luno Kher Kft. megalakításáról, amelynek te­vékenysége a roma családok lakáshoz juttatása és munkahelyteremtés lesz. Borok Csamonytól Vetléig A gerjeni borosgazdák terméseiket értékelik április 10-én, szombaton a tsz-iroda ebédlőjé­ben rendezendő borversenyen. A borokat a csamonyi szőlőskertektől a vetlei szőlőkig ter­jedő területekről hozzák a gazdák. Nevezési ha­táridő április 5. Hibátlanul bajnok az Alisca Száz százalékos teljesítménnyel nyerte a terem­foci bajnokságot az Alisca Gemenc csapata. A zárófordulóban a DUPA csaknem meglepte a dobogós Bab Lencsét. Eredmények: Atomix - Kárász 3-0 (játék nélkül), Joker - Fortuna 9-5, Bab Lencse - DUPA 7-5, Alisca - Kairó 15-3. A végső sorrend: Alisca, Gerjen Bulls, Bab Lencse, Joker, Kárász, Atomix, Fortuna, Kairó, DUPA. Gólkirály 74 találattal az Alisca játékos Lovász Barna. A Gézengúzok és a labda Kaposváron játszották a múlt hét végén az or­szágos úttörő labdarúgó kupát, amelyen a ger- jeniek is részt vettek, két korosztályban is in­dítva csapatot. A 13-14 évesek az előkelő má­sodik helyen végeztek, a torna legtechnikásabb játékosának Mihálovics Tamást választották. A 11-12 évesek különdíjat kaptak a rendezőktől. Kis vendégek Kézdivásárhelyről Hosszú, immár tíz esztendős kapcsolat köti a paksi úttörő­ket az erdélyi, kézdivásárhelyi Túróczi Mózes iskolához. A kölcsönös látogatások során most a vásárhelyiek következ­nek, április 7-én érkezik a kis­diákok csoportja Paksra, ahol egy hetet töltenek. A szokások szerint a gyermekek és kísé­rőik most is családoknál fog­nak lakni, négyüknek még he­lyet keresnek. A kis vendégek számára színes programokat szervez az úttörőcsapat veze­tője, Mezősi Árpád, a Deák Ferenc Általános Iskola taní­tója. Ezek közül az egyik, a Regélő elnevezésű magyar népmesemondó verseny ápri­lis 12-én, hétfőn lesz, amelyen részt vehetnek a környék álta­lános iskoláinak tanulói, az erdélyi kisdiákok és érkeznek versenyzők a felvidéki test­vérvárosból, Galántáról is.-rg­A Bibliaismereti szabadegyetem tíz esztendeje Hitükben kaptak megerősítést A közelmúltban zárta tizedik évfolyamát a paksi művelődési központ könyvtárának Bibliaismereti szabadegyeteme. Az ér­deklődés magas foka önmagáért beszél. A tíz esztendő össze­foglalására a sorozat „háziasszonyát” kértük. Gutái Istvánná, a művelődési központ könyvtárosa szerényen elhárítja a szabadegyetem lét­rehozása ötletének tulajdonjo­gát, mikor a kezdetekről fagga­tom: — Nagyon szívesen beszé­lek erről mindig, mert legalább kiderül, nem én találtam ki, ha­nem egy olvasó. Egy nyáron kikölcsönözte a Bibliát egy egyetemista, hogy művelődés- történetre készüljön. Néhány nap múlva visszajött, mondván, nem érti az utalásokat, nem tudja hogy lehet tájékozódni. Arra gondoltam, bizonyára nem ő az egyetlen, így jött az ötlet, hogy elsősorban a bölcsész­karra készülő fiataloknak kel­lene egy ismeretterjesztő soro­zatot rendezni, arról, hogy lehet a Bibliát értően olvasni. Két lelkészt ismertem Pakson, a ka­tolikus plébános akkor Kolbert Mátyás volt, és a református lelkipásztort, Kőváry Lászlót. Felhívtam őket, megkérdeztem mit szólnának ehhez. Mindket­ten nagyon jónak tartották, visszakérdeztek, hogyan képze­lem? Legyen a könyvtárban - válaszoltam, hiszen az ötlet itt született. — A forma, a szabadegye­tem magától adódott? — Sokat gondolkodtam ezen, mire a szabadegyetemem választottam. Nagyon sok fél­reértésre adott ez okot, akkori­ban az emberek nemigen ismer­ték ezt, úgy gondolták valami­féle előképzettség szükséges ide. Hamar sikerült megértetni, csupán arról van szó, hogy le­hetőség van előadásokat hall­gatni, utána pedig konzultáci­óra, beszélgetésekre. — A lelkészeket említette. Sokat segítettek? — Nagy öröm volt szá­momra, hogy a lelkészek rög­tön felismerték, milyen nagy lehetőség kilépni a templom fa­lai közül, igét hirdetni másutt is. Megismerkedtem az evangé­likus lelkésszel is - akkoriban Brebovszky János volt - kér­tem őket segítsenek abban, hogy hogyan lehetne fiatalok­kal megismertetni a Bibliát. Egyenlően osztottuk el az elő­adásokat a történelmi egyházak lelkészei között, függetlenül az egyházközségek lélekszámától, ebben sem volt vita sem a kez­detekkor sem később. — Vagyis érvényesült az ökumené gondolata. — Nagy tanulság volt ez is, hiszen az Egyházak Világtaná­csa 1986-ban hirdette meg az ökumené gondolatát, ezt az el­méleti szinten mozgó állásfog­lalást sikerült nekünk a gyakor­latba átültetni. — A fiatalokat célozták, az­tán jöttek az idó'sebbek. — No hát ez volt a meglepe­tés. Adtunk száz bérletet a kö­zépiskoláknak, az első előadá­sokat a helybéli lelkészek tar­tották. Az első két három elő­adás után - a Szentírás krono­lógiája volt a vezérelv, kezdtük az ószövetséggel, befejeztük a Jelenések könyvével - a gyere­kek többsége eltűnt, viszont jött helyettük az úgynevezett kö­zépkorosztály. Ázért volt ez meglepő, mert semmiféle pro­pagandát nem csináltunk, csu­pán a templomokban hirdettük ki, hogy létezik a sorozat. Az év végén azután beszélgettünk Só­lyom Karcsi bácsival (Paks nyugalmazott evangélikus lel­készével - a szerk.) és mondtam neki, mi történt. Gondoltam, hogy így lesz - válaszolta - hi­szen a Bibliához nem lehet csak mint művelődéstörténeti em­lékhez hozzányúlni. Ez az egyetlen könyv a világon - folytatta - amelyet ha az ember a kezébe vesz, olvassa, miután leteszi már nem ugyanaz az ember. A fiatalok nyilván egy­fajta világi bemutatását várták a Bibliának, bizonyára errefelé is lehetett volna menni. — Sokan gondolják így. — Kaptam ilyen tanácsokat, mondták, próbáljam a művésze­tekkel való kapcsolatát, a mű­velődéstörténeti értékeit bemu­tatni. Nem ezt választottam, az eredmények engem igazoltak. A tíz év alatt évente nyolcvan­száz ember fordult meg az elő­adásokon, ki lehet számolni mekkora létszám ez, és többsé­gük addig még nem járt a mű­velődési házban, tehát a Biblián keresztül találta meg a kultúrát. — A következő' évek témakö­reit hogyan választották? — A hallgatókkal való ösz- szegzés során kiderült, sokkal részletesebben kíváncsiak a Bibliára. A lelkészekkel meg­beszéltük, minden évben kivá­lasztunk egy témakört és ahhoz kapcsolódva kérünk fel előadó­kat. Különböző teológiákról hívtuk őket, de voltak világi előadók is, náluk csak az volt a kikötés, hogy gyakorló vallásos emberek legyenek, hiszen a hallgatóságnak az volt az igé­nye, hogy a hitükben adjanak eligazodást, erősítsék őket. Ma már száznál több az előadók száma. Nagyszerű volt látni, hogy az egyes felekezetek tag­jai kritikusan ugyan, de milyen elfogadással hallgatják a másik felekezet előadóit. Gutái Istvánná fotó:G.k. — Ez ismét az ökumené gondolata. Annyira, hogy vol­tak zsidó előadók is. — Többször is, szintén a hallgatóság kifejezett kérésére, hiszen az ószövetségről nem lehet zsidó előadók nélkül be­szélni. Nem lehet ezt csak ke­resztény szemmel vizsgálni. Öt vagy hat olyan előadás volt a tíz év alatt, amelyre plusz székeket kellett behozni, ezek közül az egyiket éppen Schweitzer Jó­zsef főrabbi tartotta. Végtelen nagy szeretettel várták és fo­gadták őt a lelkészek is, és ő is hatalmas tisztelettel, alapos­sággal készült és viselkedett. A tíz év alatt megfogalmazódott bennem is a beszélgetések so­rán, a tapasztalatok alapján, hogy az ökumené az a gondo­lat, amelyről beszélni lehet ugyan, de csak élni érdemes. Ez azért is nagyon izgalmas - és talán nem is én vagyok hivatott erről beszélni - hiszen a sza­badegyetemre olyan korú em­berek is járnak, akik annak ide­jén, még abban a vallási neve­lésben részesültek, hogy más templomába még belépni is bűn. Az érdeklődés más feleke­zetek előadói iránt, az elfoga­dás bebizonyította, hogy az ökumené gondolatát nem lehet beszorítani az évi egy hetes imahetekbe, hanem ez az a vi­lág, amely naponta körülöttünk van. Ami a legcsodálatosabb, hogy nem egyfajta összemosó­dást eredményezett mindez, hanem a másik megismerése kinek-kinek a saját vallási iden­titását erősítette. — Ha összegezni kellene a tíz évet, mi az amit kiemelkedő eredményként könyvelhet el? — A legnagyobb talán az, hogy a lelkészek újra visszake­rültek a város szellemi életébe, az őket megillető helyre, újra ott vannak és szólnak például a város ünnepségein. A másik - amit mostanában mondott Szabó Vilmos evangélikus lel­kész -, hogy a szabadegyetem megteremtette e helybéli papok lelki továbbképzését is. Rákosi Gusztáv Mégsem lett cukrászda vagy kocsma Régi-új vegyesbolt a Virág utcában Lakossági tiltakozás kiserte úgy egy éve Pakson, a Virág utcai kis bolt eladását köve­tően az új tulajdonos terveit. Cukrászdát akart nyitni, a környékbeliek azonban éltek a gyanúperrel, hogy az előbb-utóbb kocsma lett volna, zavarva a környék nyugalmát. A tiltakozás egy, a Városházán tartott fórumon kapott nyilvá­nosságot. A környéken lakó, többségükben idős emberek és kisgyermekes családok mellett felléptek a helyi politikusok is a vállalkozó szándéka ellen, aki - dicséretére legyen mondva - visszalépett szándé­kától. Ez azonban csak részben nyugtatta meg a közelben élő­fián Tibor két, ők szerették volna, ha va­laki újra megnyitja a kis ve­gyesboltot, ne kelljen a vi­szonylag távoli, nagy üzle­tekbe menniük a napi kenyé­rért, tejért. Kívánságuk megva­lósult, egy itt született, itt élő kereskedő, Bán Tibor úgy gondolta megpróbálkozik az­zal, amibe mások bicskája be­letörött. Kibérelte az üzlethe­lyiséget és a hét elején már fo­gadta is a vásárlókat.- Itt mindig is bolt volt - mondja Bán Tibor - egészen biztos meg lehet majd élni be­lőle, hiszen van egy másik kis boltunk is, a Kereszt utcában. A napi élelmiszert kínáljuk majd a környékbelieknek, tej, kenyér, felvágott, zöldség. Az emberek többször megszólítot­tak, örültek. Mondhatnám úgy is, közkívánatra vágtunk ebbe a vállalkozásba. -rg­Újra jöhetnek a vásárlók FOTÓK: GOTTVALD KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom