Tolnai Népújság, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-27 / 49. szám

„a Four Fathers a „szakmában” a legnagyobb nevet jelentő King's Singers- hez hasonló szinten énekel” NÉGY APUKA ZDG-koncertje Az újságírók mindig megkérde­zik a Four Fathers énekegyüt­testől a névfelvétel okát, s ilyenkor - ahogyan azt jelen sorok írója is megélte - a csa­pat tagjai mindig türelmesen elmagyarázzák: természetesen a Négy Apuka onnan szárma­zik, hogy valamennyien apu­kák. — A gyermekek száma összesen hat, ebből négy a fiú, kettő a lány - mondja fel a szokásos „leckét” a csa­pat vezetője, Frech Zoltán a szekszár­di ZUG-ban, a kvartett szerdai fellépé­sének helyszínén. — Ami pedig ben­nünket illet: Boros Sándor, Gerzsenyi Csaba és Hajnal András barátaimmal együtt valamennyien a Honvéd Együt­tes Férfikarában éneklünk, négyünk közös munkája úgy három éves múlt­ra tekinthet vissza. A húszas-harmincas évek amerikai zenei stílusát képviselő, spirituálékat, gospeleket és ma már örökzöld sláge­reket is előadó négyes korábban sem panaszkodhatott a sikerre és az elis­merésre: ám azt nem tagadják, hogy népszerűségüknek kiváltképp jót tett a Friderikusz show-ban való bemutat­kozás. Ma már alig van a naptárban olyan nap, amikor ne lépnének fel va­lahol vidéken vagy lakhelyükön, a fő­városban. S vajon elkíséri-e a négy apukát a négy anyuka? Előfordul, de általában csak akkor, ha valahol Budapesten ta­esik - bólogat sokatmondóan Frech Zoltán. Egy fővárosi napilap szakmabéli kri­tikusa szerint a Four Fathers a „szakmá­ban” a legnagyobb nevet jelentő King's Singershez hasonló szinten énekel. Aki hallotta a Négy Apukát, az nem is tartja különösebb túlzásnak a megállapítást. A két csapat között mindenesetre egyet­len, de sajnos annál jelentősebb különb­ség létezik: a King' Singers sztárgázsiért lép a világot jelentő deszkákra. De már most megjósolható, hogy egyszer majd a Királyi Énekesek is hallanak a Négy Apukáról. .. -szá­lálkoznak a közönséggel. Ilyenkor sem változik a szereposztás, a szó - a hang - a férfiakat illeti. Jóllehet a höl­gyek közül kettőnek a zenei képzettsé­ge megengedné a kvartett kibővítését big band formává, az urak egyelőre szeretnének a férfikar mellett marad­ni. Az egyébként az eleganciát, a hu­mort irigylésre méltó sokoldalúsággal - és ami a legfontosabb - szikrázó te­hetséggel vegyítő apukák ha éppen nem énekelnek, barátok lévén sok időt töltenek egymással. Sörözés egy han­gulatos presszóban? Megesik, meg­1999. február 28. Harmadik oldal Rablónak állt tehenészek Bizonyára túl sok akciófilmet nézhetett az a két huszonéves döbröközi fiatalember, akik szakmát váltva tehéngondozás helyett fegyveres rablással pró­bálkoztak. A két 23 éves, nős, állás nélküli, szakmáját tekintve állatgondozó ba­rát kevesellve a munkanélküli segélyt úgy gondolta, legkönnyebben egy au­tó elkötésével, majd eladásával juthat­nak pénzhez. A gondolatot hamar tett követte, csak hogy a lopásból fegyve­res rablás lett. A magas, sportos férfi­ak február 17-én Dombóvárra utaz­tak, majd megvárva a sötétedést, este fél tízkor megszereztek egy Suzukit. A baj csak az volt, hogy a tulajdonos­sal együtt. Álarcban, fegyverrel A sértett, az 53 éves vállalkozó Pá­páról, egy üzleti tárgyalásról érkezett haza Suzukijával, a lakása elé érve még felintegetett a gépkocsi hangjára az ablakon kinéző feleségének, majd kiszállt az autóból, hogy kinyissa a garázsajtót, de nem állította le a mo­tort. A két álarcot viselő amatőr rabló ekkor lépett hozzá, egyikük egy lég­puskából átalakított, hangtompítóval ellátott fegyvert fogott rá, majd megfe­nyegették és a hátsó ülésre tuszkolták a tulajdonost. Egyikük a minden ízé­ben reszkető férfi mellé ült, a másik a volánhoz és elhajtottak. Amatőrségü- ket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezután még körbe-körbe autóz­tak a városban, majd Dombóvári el­hagyva Gunaras felé távoztak, miköz­ben kifaggatták a halálra rémült férfit családjáról, vállalkozásáról. Maffiával fenyegettek Döbröközt elhagyva a sértettet ki­tették a kocsiból, de előtte megfenye­gették, ha értesíti a rendőrséget, akkor az ukrán maffia felrobbantja a házát és kivégzi a családját. Ezután a két jó­madár elhajtott a Suzukival, de előtte még gyengéden közölték a remegő tulajjal, hogy vegye ki a kocsiból az iratait, mert az autó másnap elhagyja az országot. A szerencséden vállalkozó ez­után addig gyalogolt a sötét úton, amíg egy telefonfülkét nem talált, innen szólt haza a feleségének, aki érte jött. A házaspár megvitatva a dolgot, végül még aznap éjjel beje­lentést tett a Dombóvári Városi Rendőrkapitányságon, ahol azonnal megkezdődött az ügy nyomozása. A sértettet kihallgatták, majd az általa közölt személyleírás alapján fan­tomkép készült. A helybéli rajztanár által készített grafika olyan jól sike­rült, hogy amikor pár nappal később egy útlezáráskor igazoltatásra került sor, az egyik rablót ez alapján ismer­ték fel és fogták el a dombóvári zsa­ruk. A kihallgatás során az illető elő­ször nem akarta megnevezni tettes­társát, de aztán később mégis meg­tette. A rendőrök a másik rablót disz­nóvágás közben lepték meg és vet­ték őrizetbe. A Suzukit a tettesek ál­tal megjelölt helyen Dombóváron, egy utcában leállítva megtalálták, az indítókulcsot szintén. A vállalkozót anyagi kár nem érte, lelki megráz­kódtatás annál inkább. A rendőrség tovább folytatja a súlyos bűncselek­mény vizsgálatát. F. Kováts A dombóvári fiatalok kezdeti csínytevéseit nagyobb „balhék” követték A Dombóvári Városi Bíróságon a hé­ten folytatódott a hajléktalanokat bántalmazó és a brutális cselekmé­nyeket videokamerával rögzítő hely­beli fiatalok pere. A dr. Csizmadia Éva bírónő által vezetett büntetőta­nács ezúttal sértetteket, tanúkat és szakértőket hallgatott meg. A fiatalemberek által bántalmazott két férfi szerint, ők nem adtak semmilyen okot arra, hogy ilyen kegyetlenül elbánja­nak velük. Az egyik hajléktalan elmond­ta, hogy az ökölcsapásoktól, a rúgásoktól és a valamilyen kemény tárggyal rámért ütésektől felrepedt a fejbőre, eltört a bo­kája, és nagyon sok kisebb sérülés is ér­te. A másik szerencsétlen azt állította, hogy a veréstől elrepedt a bordája és megszámlálhatatlan zúzódás is keletke­zett a testén. Mindezek ellenére rendőri feljelentést egyikük sem tett. Tanúként megszólalt az akciókban résztvevő, de azóta közlekedési baleset­ben elhunyt N. T. lánytestvére, aki arról beszélt, hogy az 1998 tavaszán és nya­rán videoszalagra rögzített cselekmé­nyek előtt mintegy két évvel kezdődött el a koldusok, az alkoholisták és a haj­léktalanok „megleckéztetése”. A kezdeti csínytevéseket később már na­gyobb „balhék” követték. A lány szerint testvére „ket­tős életet” élt, szülei nem tud­tak arról, hogy mit csinált a fi­úk. Az orvosszakértő összesen 174 bántalmazást számolt meg a felvételen. A négy sértettet 44 rúgás és 33 ökölcsapás érte, kü­lönféle eszközökkel 57, csalánnal pedig 40 alkalommal sújtottak le rájuk. A bru­tális verések a testi szenvedésen túl az átlagosat meghaladó lelki gyötrelmet is okoztak. A különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértéssel valamint annak kí­sérletével és csoportos rablással vádolt fiatalemberek tárgyalását elnapolták. A büntetőtanács elutasította az első szá­mú vádlott, Sz. Sz. ügyvédjének, azon kérelmét, hogy védencét helyezzék sza­badlábra. A védelem újabb szakértői vé­leményeket és tanúkihallgatást kért.-glaub­Makedón-svédek magyar 1985Jt)en hagyta el az orszá­got Balogh Péter, az MTK és a Törekvés SE egykori labdarú­gója. Ma a Malmö mellett fek­vő, Eslöv városában testneve­lő. A héten a tamási Béri Ba­logh Ádám Gimnáziumba kísér­te el svéd tanárkollégáit „isko­laközi“ diplomáciai útra, miu­tán a gimnázium testnevelő ta­nárához, Pécsi Gáborhoz régi barátság fűzi.- A nyolcvanas években nagy­jából két okból hagyták le az or­szágot: poütikai disszidensként, vagy megélhetés miatt. Ön me­lyikhez tartozik?-Disszidáltam, három gyerek­kel, feleséggel, de nem politikai okokból, hanem a megélhetés miatt.-Miért Svédországba?- Egy ott élő unokatestvérem, mondta, hogy menjünk ki nyugod­tan, majd segít.- Hogyan fogadták a svédek?- Nagyon jól, három hét alatt le­telepedési engedélyt kaptunk, le­het, hogy a szőke hajam miatt, nem tudom. De nem politikai menekült­ként, hanem humánus alapon. La­kást, segélyt adtak, nyolc hónap után állást is kaptam.-Testnevelőként?- Nem, először a nyelvet kellett megtanulnom, csak később, 1990- ben tudtam először elhelyezkedni segédtomatanárként egy iskolá­ban.- Könnyebb a svéd gyerekeket tornasorba állítani?- Teljesen más jellegű és lépté­kű a svéd oktatás és a testnevelés. Az a fontos, hogy megmutassuk, mennyire nagyszerű dolog a sport, majdnem minden sportággal meg­ismertetjük a gyerekeket. Nincs an­nyi követelmény, az órán majdnem a szülő szerepét játsszuk el.-Mit tudnak a svédek Magyaror­szágról? Még mindig a vasfüggöny jut eszükbe? edzője Tornatanár vagyok, labdarúgó- edző, és esténként takarítottam is jövedelemkiegészltésként, de ez most abbamarad. Egy felnőttcsap­atot edzek, úgy hívják, hogy Pelagónia. Makedón játékosokból áll, a volt Jugoszláviából ugyanis régebben na­gyon sokan települ­tek le Svédország­ban. Nálunk tízosz­tályos bajnokság van, a Pelagónia a hatodik osztályban játszik. Nagyon szeretnék ösz- szehozni egy meccset a tamásiakkal. -Mittippd?- Szerintem ikszelni fo­gunk.-tf­- Aki Kelet-Európábán járt, megszerette Magyarországot, sok barátom volt már itt, 1992-ben pedig egy fut­ballcsapatommal vol­tam itthon. A svédek szerint Magyarorszá­gon kedvesek, szolgá­latkészek az emberek. A volt NDK és Lengyel- ország után egy Albá- nia-szerű országot vártak, ehhez ké­pest persze kelle­mesen csalódtak.- A futbcülal milyen szinten fog­lalkozik?- Hobbiból. Az arcátldnsá, és a jogállam Ha a világrekordok könyvében külön rubrikát szentelnének az arcátlansági kunsztoknak, akkor abban egy Tolna megyei kisváros öntudatos polgárának megnyilvánulása mindenképp helyet követelne magának. A történet egy kicsit hasonlít arra a viccre, amikor a sünike kölcsön akarja kérni a nyuszika fűnyíróját, aztán hosszú mor- fondírozás után mégis meggondolja magát, és közli a mit sem sejtő nyuszikával: Tudod mit, b . . .d meg a fűnyíródat! E kissé vulgárisra sikeredett, ám bizonyos fokig sejtelmes­nek szánt bevezetés után következzen maga az eset. Történt, hogy a kisvárosban összeírták, ki tartozik jelen­tősebb pénzekkel a helyi önkormányzatnak, lakbér címén. A lajstromba vétel után kiderült, hogy a városban vannak ön­kényes lakásfoglalók is, akikkel - lévén, hogy engedély nél­kül költöztek be egy önkormányzati lakásba - az önkor­mányzat nem kötött lakásbérleti szerződést, tehát nem is kérhettek tőlük lakbért. Amikor a városatyák erről tudomást szereztek, megkérték a helyi hivatali apparátust, hogy - bár kevés az esély rá, de azért - próbálják meg valahogy rendez­ni a helyzetet. Az apparátus intézkedett is, többek mellett a városházára invitálták fentebb említett hősünket is. Ő egy olyan polgár, aki több mint egy évvel ezelőtt se szó, se beszéd, feltört egy önkormányzati bérlakást, és családjával azóta is ott lakik, ingyen és bérmentve. A városházán lényegében felajánlották neki: tisztelt polgár, borítsunk spongyát a múltra, mindenki hibázhat, egyszer-két- szer. De azért így, bő egy év után tessen már szíveskedni aláír­ni a bérleti szerződést, és ezentúl szíveskedjen tetszeni fizetni a lakbért, ha már egyszer mégiscsak bent tetszenek szívesked­ni lakni. Hanem hősünket nem olyan fából faragták, hogy az efféle durva fenyegetésektől berezeljen. Öntudatos polgárként kije­lentette, hogy ő bizony nem ír alá semmit, mert „ilyen romhal­mazért nem hajlandó fizetni”. Feltételezhető, hogy az apparátusnak ezekre a szavakra nem volt frappáns válasza, talán egy kicsit úgy érezték magukat, mint a nyuszika a sünike felszólítása után. Mert hát egy apparátus azért mégsem küldheti el az ügyfeleit olyan tájékra, ahol a kellemetlen szag az uralkodó körül­mény; sem villámgyorsan szájon nem vághatja a végsőkig elpimaszodott tisztelt polgárokat. Mást meg nem tud ten­ni, mert - tekintettel arra, hogy hősünknek több kiskorú gyermeke van - a kilakoltatástól a törvény védi a tisztelt állampolgárt. Tudniillik jogállamban élünk.-st­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom