Tolnai Népújság, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-27 / 49. szám
Tíz éve város Dunaföldvár Jubileumi programok 1999. február 28. vasárnap 9.00: Várostörténeti vetélkedő 16.00: Tíz év képekben. Fotó és dokumentum kiállítás megnyitója. A kiállítást a Kulturális Egyesület rendezte, megnyitja Nagy Gáborné polgármester. 17.00: ünnepi képviselő testületi ülés. Dunaföldvár díszpolgára cím, Dunaföldvárért emlékérem átadása. Utána: Jubileumi gálaműsor benne: Rajz, vers és novella pályázatok díjkiosztója A műsorban fellépnek: Cantemus vegyeskar, Annamatia nőikar, Teleki Gergő, Nemes Ferenc, Jelenik Krisztián, Miskolczi Mária, Bozár László, Gazsó Miklós, Kovács Kinga, Vida Mariann, Staub Gábor, Dunai Éva, Puskás András, Nagy Kálmán, Mohai Gyula, és a Mazsorett csoport. A rendezvények helyszíne a Városi Művelődési Központ. _ A Városi Könyvtárban a rajzpályázat alkotásaiból rendezett kiállítás tekinthető meg. Portré egy ünneplő városról Dunaföldvár múltja és jeleneFöldrajzi elhelyezkedése ideális turisztikai szempontból - szokták kezdeni Dunaföldvár bemutatását. Szinte az ország közepén fekszik, Budapesttől délre, 90 kilométerre, a Duna jobb partján, a 6-os, 61-es, 52-es főutak kereszteződésében. A főváros és Baja között az egyetlen Duna-híd az ország egyik fontos közlekedési csomópontjává avatja a várost. Hogy ez jó-e az itt élőknek, arról megoszlanak a vélemények, különösen az utóbbi években. Hatalmasra növekedett az átmenő forgalom, a hídról, a híd felé tartó kamionok tömege a belvárosban sokszor az elviselhetőség határát súrolja. Tagadhatatlan azonban, hogy a honfoglaláskori falvacska szerencsés fekvése, nagy vonzáskörzete indult évezredes fejlődése, növekedése útján. A történelem viharai során ez a fejlődés hol megtorpant, hol új erőre kapott. A török uralom után - mint sok más település - szinte elnéptelenedett, később újra virágzásnak indult, olyannyira, hogy az 1700-as évek végén mezővárosi rangot kapott. ptven évvel később a városlakók száma meghaladta a 12 ezret. A lélekszám azóta folyamatosan csökken, így 1941-ben 11480, 1980-ban 9347,1995-ben 8940, ma már csak 8851 fő a lakosság száma. Érdemes egy pillantást vetni az infrastruktúrára, hiszen ennek fejlettsége árulkodó. A belterületi utak hossza 64,8 kilométer, ennek kevesebb mint fele szilárd burkolatú, a 49,3 kilométernyi járda szintén fejlesztés után kiált. Jó a helyzet a vezetékes ivóvíz ellátásban, a lakóházak 99 százaléka kötött rá a rendszerre a belterületen. A csatornázás azonban igencsak elmaradott más városokhoz képest, a 11,2 kilométer mindössze 20 százalékos kiépítettséget jelent. A szennyvíztisztító telep kis kapacitású, csupán mechanikai tisztításra alkalmas. Ezen a helyzeten kíván változtatni az a kistérségi társulás, amely központi támogatások igénybevételével a szomszédos településekkel közösen korszerű rendszer építését célozza, valószínűleg a közeljövőben meg is valósuló beruházással. A földgázhálózat 1996- ban hasonló összefogással épült, teljes egészében átfogva a város belső területeit és a külső városrészeket is, húsz kilométer hosszú nagynyomású gerincvezetékkel, ötven kilométer elosztó hálózattal, 1900 lakás rákötésével. Immár tíz éve nincs telefongond sem Dunaföld- váron, a központ 3000 fővonalat képes ellátni. A kommunális szemét elszállítása, elhelyezése megoldott, évente két alkalommal a lomtalanítás is a város tisztaságát segíti. A helybéliek információ- éhségét - a Tolnai Népújságon kívül - a havonta megjelenő Partoldalak című újság és a Híd TV hetente jelentkező adásai elégítik ki. Dunaföldvár hagyományosan mezőgazdasági jellegű település, ma is az agrár- tevékenység a meghatározó. A kárpótlás és a magánosítás jelentősen megváltoztatta a birtokviszonyokat, jelentős a 10-50 hektáron gazdálkodók száma. Itt is - mint sok helyütt - a földtulajdonosok nagy része a gazdasági társaságokká alakult tsz-eknek adja bérbe földjét. A szőlő- és bortermelő gazdák megalakították a Hegyközséget. A gazdák a megtermelt zöldség, gyümölcs nagyobb hányadát a budapesti nagybani piacon értékesítik. Két jelentősebb élelmiszeripari vállalkozás érdemel említést, az Ihász és társa Kft. és a Földvári Malom Kft. A város ipari üzemeinek száma és nagysága nem jelentős, az iparban foglalkoztatottak létszáma nem éri el az ötszáz főt. Néhány kisebb üzem, szövetkezet és vállalkozás kínál ebben a szférában foglalkoztatási lehetőséget. Kiemelkedik közülük a dinamikusan fejlődő Gumiipari Szövetkezet. Kereskedelméről, vásáráról, piacáról mindig is híres volt Földvár. Most is jó színvonalú az ellátás, 258 kereskedelmi, 53 vendéglátó, 17 szállásadó vállalkozást tartanak nyilván. Az itt lakók és az idelátogatók a legkülönfélébb boltok kínálatából válogathatnak, feléledt csipkerózsika álmából (új tulajdonosának köszönhetően) az áruház is. A turisták számára Magyarország minden nevezetes kirándulóhelye órák alatt elérhető innen. A kemping, a panziók, a fizetővendég helyek együttesen mintegy száz férőhelyet biztosítanak. A városnak van strandja, amelynek fedett fürdőjét tavaly újították fel. A külső medencék egyelőre régi - kissé elavult - állapotban várják a fürdőzni vágyókat. Négy épületben - közülük kettő új - két óvoda működik. A szervezetileg egyetlen általános iskola szétszórtan, hat helyen folytatja az oktatást, ez nagy gond a gazdálkodás tekintetében. 1996 óta szakmunkás- képzést is végez az intézmény, fémszerkezeti lakatosokat, nőiruha készítőket képezve. A Magyar László Gimnázium a szomszédos megyék településeiről is fogad tanulókat, 1995 óta hatosztályos képzés is folyik. Ennek következtében szükséges volt az épület bővítése, tavaly novemberben adták át az új épületszárnyat. A kulturális élet fő színterei a Művelődési Központ és a Városi Könyvtár. Az önkormányzati intézmények mellett civil szervezetek is részt vállalnak a közművelődési feladatokból: a Dunaföldvár Kultúrájáért Alapítvány és a Dunaföldvári Kulturális Egyesület. Szakmai, technikai hátterüket a Művelődési Központ biztosítja, amely napi tevékenysége mellett fenntartja a Vármúzeumot és a Fafaragó galériát is. Néhány hagyományos vagy annak irányába haladó nagy rendezvénnyel is büszkélkedhet Földvár. Ezek a Majális, a Pünkösdi Várjátékok, a Nyári Színházi Esték, az augusztus 20-i ünnepség és a szeptemberi Szüreti Fesztivál. Ilyen ma a tíz éves város. Sok minden elférne még portréjában, jó és rossz egyaránt. A lényeg talán így is látszik, mint ahogy az is, mit is kell tenni a következő tíz esztendőben. Pataki Dezső
