Tolnai Népújság, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20 / 43. szám
Flambirozott iák és almás rétes A franciák általában mellőzik a levest, előételként salátát esznek, a húsokat pedig mártásokkal öntik le. Ez volt az első éttermi tapasztalata az öt szekszárdi fiatalnak. Petz Ivett, Szabó Dóra, Benkő Tibor, Nagy Tamás és Vlocskó Bálint - valamennyien a megyeszékhely vendéglátóipari szakközépiskolájának diákjai - a közelmúltban kilenc napon át a testvér- városban, Bezonsban tanulmányozhatta a francia konyhaművészet és konyhatechnika alapjait. — Az biztos, hogy ott komolyabb gépek vannak, mint nálunk - kezdte élménybeszámolóját Benkő Tibor. — A bezonsi központi konyhán látott sütő-pároló berendezés - lehetett vagy két méter - digitális hőmérséklet szabályozóval működött: egy gombnyomással lehetett forrósítani, vagy éppen hűteni a gép rekeszeit. — Egészségesebben táplálkoznak, mint mi, magyarok - folytatta Szabó Dóra. — Sok zöldség köretet fogyasztanak, s kedvelik a főtt búzát is. Elmaradhatatlan az asztalról a sajt vagy a joghurt. — Megkóstolhattuk az egzotikumokat is, miután a Courtyard hotelben külön nekünk, szekszárdiaknak sütöttek rákot - vette át a szót ismét Benkő Tibor. —A rákot egyébként whiskyvel flambírozták: ez azt jelenti, hogy a felszolgáló az ételre öntött alkoholt meglobbantotta. használhatnak a fiatalok? Először is a szemlélet - állítják valamennyien. — A franciák mentalitását jó lenne nálunk is meghonosítani - állította Benkő Tibor. — Gyorsan dolgoznak, csak azt csinálják, amit kell, s nem rohangálnak összevissza. Éppen ezért mindig időre elkészülnek a munkájukkal, s nem fáradnak el úgy, mint mi. — Az egymáshoz való viszonyuk is más - idézte fel egy érdekes megfigyelését Nagy Tamás. — Mindenki egy közös asztalnál ült, a főnök ugyanúgy, mint a beosztottai. Mindenki barátként viselkedett a másikkal, akár egy nagy családban.-száNálunk: is sokan érdeklődnek, de még bátortalanok Ismerkedés a „csodaszerrel” Az orvosok január utolsó hetétől írhatják fel az idősödő férfiaknak a potenciazavaraikon segítő „csodaszert”. A dombóvári kórház urológus főorvosa, dr. Fél Pál érdeklődésünkre elmondta, hogy az elmúlt három hétben közel harminc érdeklődő jelent meg a rendelésén. A legtöbben közülük régi páciensek voltak, akiknél már hosszabb ideje jelentkeznek merevedési problémák.- Rövid vizsgálat és néhány kérdés megválaszolása után urológus szakorvos vagy a háziorvos írhatja fel a készítmény kiváltásához szükséges vényt - tájékoztatott dr. Fél Pál. A potenciazavarok kiküszöbölése érdekében általában a kis hatóanyag tartalmú gyógyszert próbáljuk ki először, ha ez nem segít, akkor nagyobb dózist alkalmazunk. Az infarktuson átesett betegeknek, a szív- és érgörcsökkel küszködőknek, a rossz általános állapotú valamint az értágító gyógyszert szedő férfiaknak nem ajánljuk. Dr. Radochay Imre háziorvost is már sokan kérdezték a csodaszerről, ám eddig még egyetlen páciense sem kérte annak felírását.- Megítélésem szerint még keli néhány hét, hogy a férfiasságukat időlegesen elvesztettek megismerjék a készítményt és annak hatását. Sokaknak időre van ahhoz is szükségük, hogy bátorságot merítsenek orvosuk ezen problémával való felkereséséhez. Úgy gondolom, hogy rövidesen nagyon sok negyven év fölötti - merevedési problémákkal küzdő - férfi kéri majd a tablettát és nem sajnálja érte a több ezer forintot. A város gyógyszertáraiban kapható a szer. A Pelikán és a Calendula Patikában eddig csak néhány tabletta fogyott, az Imola Patikában viszont már több receptet váltottak ki.-glaub1999. február 21. Közéből Harmadik oldal A miniszter szíve csücske Lélekben támogatom - mondta Gógl Árpád egészségügyi miniszter egy leendő paksi kórházról, politikushoz méltó diplomáciai érzékkel. A Paksi Kórházért Alapítvány vezetője, Vajnai Attila pozitívan értékeli a miniszteri véleményt. Pincehelyet nemcsak lélekben, hanem szívből támogatja a tárca vezetője ... A vágyakat a realitásokhoz kell igazítani - jelentette ki Gógl Árpád, miután tárgyalt az alapítvány kurátoraival. Mindez persze nem jelenti, hogy a miniszter elzárkózott volna a kórház létrehozásától. Mint mondta egy nagy lakossági támogatást élvező kezdeményezés mindenképp meggondolásra érdemes. (Bor Imrétől, Paks polgármesterétől tudjuk, a legfrissebb, februári közvélemény-kutatás szerint a város lakóinak 85 százaléka szeretne kórházat.] Paks és Pincehely ugyanazt kapja? hiábavaló az ötlet útba indítása. Vajnai Attila - aki a Munkáspárt országos alelnöke - olyannyira bizakodó, hogy máris helyet foglalt magának az avató ünnepségre, az elgondolást segítő Tóth Ferenc Fideszes országgyűlési képviselő oldalán. -rákosiLesz, ami lesz Helyfoglalás az avatóra A miniszter úr a sajtótájékoztatón - miután dicsérte a Flalászcsárdát, az atomerőművet, az ASE férfi kosárlabdacsapatát és Kovács Antal olimpiai bajnokot - hosszas szakmai érveléssel jutott el a kórház kérdését el sem utasító, de meg sem erősítő véleményének megfogalmazásáig. Jó egészségügyi alapellátás, színvonalas sürgősségi, fekvőbeteg ellátás a legfontosabb. A lakosság igényeinek, a város földrajzi fekvésének figyelembe vételével el kell készülnie egy megvalósíthatósági tanulmánynak (erre Paks idei költségvetésében 3 millió forintot szándékoznak költeni). Gógl Árpád szerint valószínűleg nem klasszikus értelemben vett kórház, hanem egy úgynevezett sürgősségi ellátó központ épülhetne Pakson, egynapos sebészettel, krónikus betegségek megfigyelésére alkalmas néhány ágyas osztállyal. Vajnai Attila, a kórház ötletének gazdája pozitívan értékelte a miniszter hozzáállását. Elmondta, hogy megbeszélésükön szó esett egy szülészeti osztályról is. Ha mindez megvalósul, mindegy, mi lesz a hivatalos elnevezése - mondta a Paksi Kórházért Alapítvány vezetője - a köznyelv úgyis kórháznak fogja hívni. Gógl Árpád ígérete szerint ez még ebben a kormányzati ciklusban valósággá válhat, így nem volt Pakson kórház építését tervezik, miközben a pincehelyi kórház helyzete még ma is kérdéses. —Mit tervez a tárca a Tamási melletti település egészségügyi intézményével? -, kérdeztük Gógl Árpádtól a szekszárdi orvosfórumon. —A pincehelyi kórház a szívem csücske, onnan csábítottam el az egyik legjobb munkatársamat annak idején Székesfehérvárra. A hatvanas években nagyon jó híre volt az intézménynek -, válaszolta a miniszter a kérdés kapcsán utalva arra, hogy jó ismerője a témának. —Munkatársaim vizsgálják a kórház helyzetét. Pincehelyen az a gond, hogy a mentőállomás, röntgen nem helyben, hanem Tamásiban van. Egy nagyobb városból egy kisebb településre áttelepíteni ezeket nem lenne célszerű. A modern egészségügyi eszközök nagyon drágák, ha egy nap egyszer kell csak bekapcsolni egy tízmilliós készüléket, akkor azt nem szabad odatelepíteni. —Akkor mi a megoldás? —Pincehelyen én klasszikus értelemben vett kórházat nem tudok elképzelni, de azt igen, hogy egy sürgősségi állapot stabilizáló centrum legyen járóbeteg konzultációs rendszerrel. Azt hiszem, hogy ez létre is fog jönni. Azt ma már el kell felejteni azt, hogy minden faluban legyen egy nagy kórház. F. Kováts Éva A páriák és a család megdöbbenéssel fogadta a hírt: a rendes életvitelűnek ismert három gyermekes családanya, G. Zoltánné csütörtökön kora délután egy konyhakéssel megölte férjét. Magát védve ölt A pári faluvégen, a Nagy utca 88-as számú, egykor patinás, hagyományos sváb parasztház egy nappal a történtek után lezárva áll: a családfő halott, az asszony előzetes letartóztatásban, fiuk pedig a nagyszülőnél van. A szomszédasszony háza ablakában könyököl, az esetről beszélget egy utcabélivel, de ő sem tud a részletekről, a gyilkosság idején nem volt otthon. Mint tegnap megírtuk, a 34 éves G. Zoltánné szóváltást követően egy konyhakéssel mellkasba szúrta férjét, aki a helyszínen meghalt. A rendőrség szerint G. Zoltán italozó, garázda életmódot folytatott, verte családját is. Csütörtökön is ittasan tért haza, a veszekedés ezúttal végzetessé vált. Orsós Györgyné, a fiatal- asszony édesanyja néhány házzal feljebb lakik. Hozzájuk szaladt fel G. Zoltánné az eset után, hogy mentőt hívjanak. Orsósné is annyit tud, ameny- nyit a lánya elmondott: éppen főzött, amikor hazatért a férj, aki azt kiabálta: „úgyis megöllek”. Orsósné meggyőződése, hogy az asszony nem akarta kioltani férje életét. A mind gyakoribbá váló veszekedések hátterében szerinte az is állt, hogy rendezetlen banki tartozásuk volt. G. Zoltán nemegyszer bántalmazta a családot, állítja az asszony. Egy alkalommal például a pincébe zárta őket. Ä házaspárnak három közös gyermeke van, közülük a kilenc éves Zolika élt csak a családdal. A nyolc éves Szabolcs a paradicsompusztai gyermekotthon lakója. Ő állítólag az apa bántalmazása következtében lett értelmi fogyatékos. Zoli azt mondja: az apja azért ivott, mert - bár a szakmájában, mezőgazdasági gépszerelőként jó volt - csak szemétszállítónak alkalmazták. Tény, hogy G. Zoltán ellen a tamási rendőrkapitányság korábban már kiskorú veszélyeztetése miatt folytatott eljárást. (tf) A háromként bolti Van, akit az alkalom szül, akad, aki megrendelésre dolgozik, és létezik a „meri, vagy nem meri” alapon tevékenykedő. Közös jellemzőjük, hogy lopnak. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a bolti eladók, hiszen állandó készenlétben kell állniuk a szárnynélküli szarkák leleplezésére, vagy legalábbis a dolguk megnehezítésére. Merthogy a tolvajok ügyesek, és mindig előrukkolnak valamilyen új kunszttal. Egy kisvárosi élelmiszer- bolt kiszolgálója például a minap megdöbbenve tapasztalta, hogy az egyik vevőjének három keze nőtt. Tüzetesebb megfigyelés után azért rájött, hogy nem valamiféle genetikai baleset áldozata az illető, csupán egyik kezét kihúzta a kabátujjából, és annak jótékony takarása mellett, mintegy a „harmadik kezével” valahol derék- magasságban kotorászott a polcokon. Említésre érdemes módszer az is, amikor ketten térnek be a boltba, és egyikük a bolti kosárba, a másik az otthoni szatyorba pakol. Ennek megfelelően az egyik beáll a pénztári sorba, a másik viszont kisétál az üzletből. E metódus redukált, egyszereplős formája is meglehetősen gyakori. A bolti kosár mellé fognak egy nem átlátszó szatyrot, és „egyet a kosárba, egyet a szatyorba” alapon próbálnak spórolni a konyhapénzen. A ruhába rejtett szajré módszere talán a leghétköznapibb. Ennek azonban van egy jóval kifinomultabb változata is. Igaz, csak olyan embereknél válik be, akik esetében nem feltűnő a bő szoknya. Ha viszont ez a ruhadarab rendelkezésre áll, akkor már érdemes duplán viselni, a két szoknya alsó részét összevarrni, minekutána egy csinos kis - titkos - zsák képződik az ember alfelén. Ilyenkor már csak a kiszemelt árut kell gyors mozdulattal deréktájon a szoknyába csúsztatni. Még az se baj, ha az eladó észreveszi, mert a motozást deréktájon fogják végezni, nem is sejtve, hogy a szajré addigra már a „zsák” alján, boka magasságban pihen. Sőt, ilyenkor lehet még felháborodni, méltatlankodni, emberi mivoltban történő megsértés miatt feljelentéssel fenyegetőzni is. Vannak vásárlók, akik a tisztesség és a bűn közötti szürke zónában lavírozva próbálnak trükközni. Ilyen például az árcímke átragasztása, esetleg az újraárazott termékről a felső címke lekaparása. Ez azonban olykor kellemetlen meglepetést is okozhat: történt már olyan eset, hogy valamilyen árut leáraztak, és a címkével trükköző alig győzte visszanyomkodni az általa előzetesen lekapart felső, de avagy hogyan lopjunk cipőpasztát? tolvaj alacsonyabb árat mutató cédulát . . . Az enyveskezűek sokan vannak: gyerekek, idősek, és középkorúak egyaránt. A srácok legtöbbször balhéból lopnak, főleg édességet. Az idősek esetében olykor megmagyarázhatatlan, miért kell törvénytelenül magukévá tenni mondjuk egy cipő- pasztás tubust. A legveszélyesebbek persze a hivatásos tolvajok, akik kenyérkereső foglalatosságként űzik ezt a tevékenységet. Az ő működésüknek leggyakrabban a könnyen eladható, nem romlandó, kisméretű, viszonylag nagyobb értékű termékek esnek áldozatul: a tusfürdők, testápolók, spray-k. Persze az eladók sem ülnek ölbe tett kézzel. Egy kisebb településen különösen gyorsan kiderül, kiket érdemes figyelni. Az már az eladó vérmérsékletétől és bátorságától is függ, kire mer rászólni, és kire nem. Az azonban nagyon kellemetlen tud lenni, amikor a tolvaj jó ismerőse a boltosnak sk
