Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-11 / 8. szám

1999. január 11., hétfő Magazin 7. oldal Eric lelke összetört Az élő gitárlegenda, Eric Clapton szokatlanul őszinte interjút adott egy londoni lap­nak. Ebben bevallja, hogy hi­ába a hírnév, a gazdagság, a szebbnél szebb nők, testileg- lelkileg összetört ember. Az alkohol, a kábítószer és a szex tette tönkre. „Nem tudom, mennyit adtam ki életem so­rán drogokra, de több millió fontra rúg, az biztos. A kábí­tószernek „köszönhetem”, hogy annak idején feloszlott a világ első szupergrupja, a Cream.” Amikor elhagyta első fele­sége, Patti Boyd, a gitárkirály az alkoholban keresett vi­gaszt. Napi két üveg konyak volt az adagja, majd az az időszak következett, amikor minden útjába akadó nőt ágyba cipelt. „Ez a lelkemet viselte meg”. Clapton kétszer volt elvonókúrán, mostanra pedig a cigarettáról is sikerült leszoknia, pedig erős dohá­nyos volt. „Életem legszömyűbb él­ménye az volt, amikor a kis­fiam kiesett anyám 53. eme­leti, New York-i lakásának ablakából. Elvesztését a mai napig nem tudtam feldol­gozni.” Méreg az interneten Japán bűnözők rájöttek arra, hogy az internet fel­használható méregkereske- delemre (is). Lapjelentések szerint egy férfi kloroformot szerzett be a hálózaton keresztül, hogy el­kábítson és megerőszakoljon egy nőt. Terve azonban sze­rencsére meghiúsult, mert a nőnek sikerült az utolsó pilla­natban ártalmatlanná tennie az éjszakai betolakodót. A férfi bevallotta tettét és azóta rács mögött van. Azt viszont nem tudni még, hogy ki volt az, aki az interneten keresztül eladta neki a kloroformot. Jelentések szerint az inter­neten - névtelenül - többen kínálnak eladásra klorofor­mot. A kábítószerek illegális forgalmazása Japánban há­rom évig terjedő börtönnel büntethető. Nemrég nagy szenzációt keltett az ázsiai országban, hogy egy 27 éves illatszertá­ros cianidkapszulákat kínált az interneten azoknak, akik öngyilkosságot készülnek el­követni. A férfi 505 gramm cianidot vásárolt egy gyógy- szemagykereskedőnél - 3000 ember meggyilkolásához ele­gendő mennyiséget. Ugyan­azon a napon, amelyen vevői­nek egyike - egy nő - Tokió­ban öngyilkosságot követett el, a drogista is véget vetett életének. Sok mindent próbált Jimmy Page ötvenöt éves Angliában és Amerikában már a rock and roll korszak bekö- szöntével kiemelt szerephez jutott a gitár és ez a hangszer a hatvanas években mindjobban előtérbe került. Jobbnál jobb gitárosok hemzsegtek munka nélkül az angol nyelvterületen és azon túl is. A hangszer legnagyobb mestereinek minőségi tö­megéből is a kiemelkedő gitárosok egyik legjobbja, Eric Clap- tonnal, Jeff Beckkel, Mick Taylorral, Mike Bloomfielddel és másokkal egyenértékű zenész a most 55 éves Jimmy Page. James Patrick Page stúdió­zenészként vetette bele magát a születő rockzene világába már a hatvanas évek első felében. Sok mindent próbált, sokat „kapart” amíg végre - már a hatvanas évek közepét írták ak­kor - eljutott az első nyugvó­pontig, a Yardbirds-ig. Addig megfordult a Who, a Them, Donovan és sok más zenész társaságában. A korai rhythm and bluest, a kemény rockot és a popos vo­kális zenét remekül ötvöző, de fokozatosan „elslágeresedő” együttesben Jimmy eleinte basszusgitározott, mert a szóló­gitár akkor éppen Jeff Beck ke­zében volt, s csak Jeff távozá­sakor léphetett emberünk egy sorral előbbre a ritmusszekció­ból. A Yardbirds után 1968-ban megalakult a rocktörténelem első métáit játszó bandája, a Led Zeppelin. Page eközben bluesfelvételeket is készített Eric Claptonnal, Albert Leevel és másokkal. Kitűnő anyagot hoztak össze, az ebből készült album két részletben White Boy Blues címen jelent meg, s az igazi alaplemezek között tartják számon. A bluesszal Page a métáinak beállított Zeppelinben sem ha­gyott fel. Az együttes első le­mezeire felkerült több, blues vagy bluesos elemeket feldol­gozó szám, már csak ezért sincs helye skatulyázásnak a rockze­nében sem. Tizenkét boldog év után meghalt John Bonham do­bos és nélküle társai már nem akarták folytatni. Jimmy és Robert Plant éne­kes évekig külön utakon járt, csak az 1985-ös Live Aid-re jöttek össze először. Kerekedett is ebből egy kis Zep-nosztalgia, hiszen a túlélő három zenész­hez csatlakozott Bonham fel­serdült fia. A „szent nevet” azonban már nem vették vissza. A szólókorszak kitűnő és nem túl értékes lemezeket is hozott. Page albumai közül az Outridert szokták kiemelni. A kilencvenes évekre érlelődött meg az az elhatározás, hogy Jimmmy Page és Robert Plant ismét megpróbálja együtt. Előbb 1994-ben a No Quarter, majd 1998. elején a Walking To Clarksdale megmutatta: van még mondanivalója a két ze­nésznek a közönség és egymás számára. A Clarksdale-tumén - ha kissé megkésve is - élőben is bemutatkoztak magyar ra­jongóiknak. Kovács Miklós A Hoffmann meséinek pechsorozata Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operájának pechso­rozata a mű születésétől fogva máig tart, s a befejezetlenül ma­radt opera - amely a XIX. század végén egy időre az operahá­zak repertoárjából el is tűnt, s amelynek ősbemutatóját a zene­szerző (1819-1880) nem élhette meg -, azóta is balszerencsés mű hírében áll. A bécsi bemutatón 1881-ben tűz ütött ki és mintegy négy­százan lelték halálukat a lán­gokban. Később lapok tűntek el az eredeti partitúrából és csak 1993-ban kerültek elő. Most első ízben adhatják elő az operát úgy, ahogyan Offen­bach papírra vetette. Mégis sze­rencsétlen csillagzat alatt áll a január 24-re a hamburgi oper- házban tervezett világpremier: szerzői jogviták és a címsze­replő lemondása okoz izgalma­kat a bemutató előtt. A vita az úgynevezett Giuli- etta-felvonás még soha nem játszott 144 taktusához fűződő szerzői jog körül folyik. A szó­listák, kórus és zenekar által előadott, kereken ötperces finá­lét elveszettnek hitték. Most Jean-Christophe Keck francia zenetudós magának követeli a szerzői jogot és kész azt a Schott kiadóval szemben jogi úton érvényesíteni. A vita előzménye, hogy Yves Josse francia színigazgató 1994-ben a megkerült kottákat elhalászta a Schott kiadó orra elől, jóllehet azokat szóban megígérték a Schottnak. Az azóta elhalálo­zott Josse feldolgozásra Keck- nek adta át a kottákat. A Schott- kiadó azonban 1998 novem­berben fotókópiák birtokába ju­tott és tíz nap alatt kiadta azokat - nézete szerint elsőként. Keck viszont állítja, hogy a kiadó lo­pott fotókópiákat hozott nyil­vánosságra. Ez azonban még nem min­den. A címszerepre felkért híres amerikai tenorista, Neil Shicoff egészségügyi okokból le­mondta a fellépést. A hamburgi operaház inten­dánsa, Albin Hänseroth viszont nem aggódik. ,Január 24-én mindenesetre meglesz (az ere­deti változat szerinti) ősbemu­tató” - jelentette ki, és a bemu­tatót vezénylő Ingo Metzma- cher főzeneigazgatót is csak a művészi teljesítmény érdekli. A bemutatón elhagyják a nem Offenbachtól származó re- citatívókat és helyettük az ere­deti párbeszédek hangzanak majd el. Törölték a többi ké­sőbbi „betoldást”, így a híres „Tükör-áriát” és a szextettet is. A francia nyelvű előadás szín­padképe (rendező Andreas Ba- esler) a párizsi opera alatti met­róállomás lesz, s Hoffmann haj­léktalanként Lutter borozója helyett egy bódéban tanyázik majd. Római légiók alapították Párizst? Ma használatos lexikonjaink sze­rint Galliában honos kelták lakták Párizst az ókorban. Nem így látja azonban Didier Busson francia történész, aki évek óta kutatja a „fények városának” eredetét és most megjelent,Tans” című 600 oldalas könyvében azt állítja: Ju­lius Caesar római légiói alapítot­ták a később Lutetia Parisiorum néven ismert települést. Busson ezt a következtetést abból a tény­ből vonta le, hogy a kétszáz évvel ezelőtt megkezdett régészeti ása­tások nem tártak fel egyértelmű bizonyítékot egy gall ősváros lé­tezéséről. A mai párizsi Rue So- ufflot-on található római fórum maradványai alapján viszont fel lehet vázolni Lutetia alapterüle­tét. Ezek szerint az akkori Párizs­nak három termálfürdője (Gay Lussac, Cluny és College de France), egy arénája és egy Ró­mába vezető széles útvonala volt, amely a mai Avenue de Gobelins mentén haladt. Ami pedig a pári­zsiakat illeti, akik ellen - a De bello gallico tanúsága szerint - Caesar állítólag harcolt, ők létez­tek ugyan, de nem a mai Párizs területén laktak, hanem a Szajna egy távolabbi szigetén. Kétszáz éves végrendelet Százkilencvennégy évi vá­rakozás után megoldódott a Johannes Coelombie haar- lemi órás végrendelete kö­rüli rejtély: 9,2 millió gul- dent (4,17 millió eurót) ki­tevő hagyatéka szétoszt­ható a szegények között - közölte a héten a Coelom­bie Fonds holland alapít­vány. A holland származású órásmester 1805-ben bekö­vetkezett halálakor 16.000 guldent (7260 euró) ha­gyott örökül azzal a kikö­téssel, hogy az összeget be kell fektetni, és az örökha­gyó cselédlányának halála után 140 évvel szét kell osztani. A háztartási alkal­mazott 1859-ben hunyt el. Eddig az örökséget az evangélikus, a református és a katolikus egyház ke­zelte, és soha nem közölte, mekkora az összeg. E hét keddjén azután megtört a csend. Az órásmester ha­gyatékából pénzt kapott egy mozgáskorlátozottak­nak épült otthon, egy fia­talkorú hajléktalanokat be­fogadó ház, egy női otthon és egy az elítéltek lelki gondozását ellátó szerve­zet. A Coelombie Fonds mindenek előtt munkanél­küliek foglalkoztatását elő­irányzó projekteket kíván támogatni. Springsteen újabb turnéja Bruce Springsteen legutóbb tíz évvel ezelőtt, az Am­nesty International segély­koncertjével turnézott, melynek során a Népstadi­onban is fellépett. Most kö­zölte, hogy jövő nyáron újabb koncertturnéra indul, méghozzá az eredeti felál­lással. Ez azt jelenti, hogy egykori zenekarát, az E Street Band-et is újból életre hívja, amelyet a turnék vé­geztével oszlatott fel. Sörét a fiúknak Sörétet kapott két fiatal be­törő egy louisianai boltostól - egyikük az ülepébe. Történt, hogy az üzletbe az ünnep előtt kétszer is be­törtek. A boltos megelégelte ezt-és éjszakánként az üz­letben aludt. Hogy ne kell­jen virrasztania, biztonsági riasztóként egy mozgásérz­ékelővel ellátott beszélő ka­rácsonyfát állított fel a bolt­ban. A karácsonyfa azután egyik éjjel meg is szólalt, mondta, hogy: Boldog kará­csonyt mindenkinek! A bol­tos puskát ragadott, és oda­pörkölt a betörőknek. A puska őzsöréttel volt megtöltve. Az egyik 16 éves tettes az ülepébe kapott egy adagot, a másiknak a lába bánta a kalandot. A sérülé­sek nem voltak súlyosak. Ahol a szülői nevelés hatása véget ér Gének, környezet, példaképek Máig nem szűnt meg a vita: vajon a gének vagy a nevelés formálja-e elsősorban az ember személyiségét? Az amerikai dr. Judith Rich Harris tudományos kutató most egy új vál­tozattal állt elő. Szilárdan állítja, hogy a gyerekek nem a felnőttek között keresnek példaképet, hanem saját kortár­saiknak akarnak imponálni. Azaz: elsődlegesen a környezet hat a gyerek fejlődésére. Mindez messzemenő kö­vetkeztetésekhez vezet. Esze­rint a szülő mit sem tehet ar­ról, hogy ha fia vagy lánya bűnöző, netán drogfogyasztó lesz, miként arról sem, ha ra­gyogó eredményeket ér el pá­lyáján. Sőt, ha egy példás család véletlenül rossz környéken lakik, tarthat attól, hogy a ba­rátok hatására a csemete el- züllik, börtöntöltelék lesz? Mindez fordítva is igaz lenne? Ha egy rossz légkör­ben élő család jó helyre köl­tözik, a cseperedő palántából automatikusan kiegyensúlyo­zott személyiség válik? A tudós arra biztatja a szü­lőket: felesleges az eljövendő 20 évben minden érzelmi energiájukat a gyermekneve­lésre pazarolni, mert a kicsi épp olyan biztosan felnő egy nevelőnő, az óvoda, később az iskola és a napközi fel­ügyelete alatt is. A szakma azonnal kemény kritikával illette ezt az állás­pontot, mert más szakértők azt állítják, hogy e teória ve­szélyes, mert felmenti a szü­lőket a gyermeknevelés fele­lőssége alól. Olyanok is van­nak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy a; barátok és a környezet hatása legfeljebb 50 százalékot képvisel a sze­mélyiség alakulásában, marad tehát a szülőnek is dolga e téren. A vitának koránt sincs vége, s amíg a szakemberek eldöntik a kérdést, nem árt, ha a szülők továbbra is odafi­gyelnek gyermekeik testi­lelki fejlődésére. Még ha ez olykor fárasztó is.! Ferenczy-Europress Viagra-teszt Kínában Vizsgálják a „nagy embert” Kínában idén döntenek arról, bevezessék-e a pi­acra a Viagra potencianö­velő szert és - mint az Új Kína hírügynökség jelen­tette - mintegy hatszáz olyan férfi jelentkezett ön-, ként klinikai tesztre, aki a feltételeknek megfelelően 22 évesnél idősebb, nős és legalább hat hónapja sze­xuális problémákkal küzd. A jelentés szerint a kísér­leti alanyok októbertől két hónapon át felváltva kaptak - anélkül, hogy tudták volna, mikor melyiket vet­ték be - Viagrát és placebót, s naponta be kellett szá­molni „benyomásaikról”. A kísérleteket összesen három nagyváros hét kórházában végezték. A kísérletek eredménye áprilisra várható és azok alapján döntik majd el az il­letékes egészségügyi ható­ságok, hogy bevezessék-e a Viagrát a világ legnépesebb - 1,22 milliárd lakosú - or­szágában. A kínai férfiak, akiknek mintegy tíz százaléka impo­tens, tavaly júliusban kezd­ték a Viagrát vásárolni a fe­kete piacon - darabonként 52 dollárért, szemben a tíz dolláros amerikai árral. Az eddig mintegy 40 országban engedélyezett gyógyszert Kínában „Vejge” (nagy em­ber), vagy „Macho” néven emlegetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom