Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09-10 / 7. szám

Közéből 1999. január 10. Negyedik oldal Büntetlenül adják-veszik a lopott kocsikat-glaub­Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egy használt autó megvá­sárlása eredetiség- vizsgálat nélkül igen nagy „lutri”. Az alábbi történet is azt példáz­za, hogy a megszokott­nál is körültekintőbben kell eljárni a vevőnek. A január első napjától bevezetett gépjármű­törzskönyv használata talán majd segít, hogy ne történhessenek meg ehhez hasonló esetek. Egy Dombóvár környéki községben élő nyugdíjas - mivel beteg feleségét gyak­ran kellett kórházba hordoz­nia - szerette volna kicserélni a huszonegy éves autóját egy fiatalabb, üzembiz- —------ - ­t os négyke­rekűre. Félt, hogy lopottat vesz Az élete munkájával ösz- szegyűjtött pénzével azon­ban nem a vásárba ment, mert félt attól, hogy ott egy lopott autót sóznak rá a „minden hájjal megkent” eladók. Inkább egy ismerős autókereskedőhöz tért be, akinél talált is egy számára megfelelő, 6 éves, nagyon jó állapotú és megfizethető áru VW Golfot. A régi Audi­jét a kereskedő átvette és annak értékét be is számí­totta a vásárolt autó közel 1,3 millió forintos vételárá­ba. Az új tulajdonos mint­egy fél évig boldogan hasz­nálta autóját, mígnem egy­szer megjelent a kaposvári rendőrkapitányság nyomo­zója és közölte, hogy a jár­mű a körözött személygép­kocsik listáján szerepel. Ha­marosan szakértőt is ho­zott, aki megállapította, hogy valóban egy lopott auJ tót vásárolt az új tulajdo­nos. A járművet aztán le­foglalták és rövid időn belül a somogyi megyeszékhely­re szállították. Az Égéret szép szó ... A történtek után a nyug­díjas felkereste az autóke­reskedőt, aki azt ígérte, hogy a rendőrségi eljárás befejezéséig egy másik au­tót ad neki használatra. A megbeszélt határidőre azonban az idős ember nem kapta meg a cserejárművet és még ma is a közeli hoz­zátartozóitól kölcsönkért kocsival fuvarozza felesé­gét a különböző egész­ségügyi vizsgálatok­ra és kezelések­re. Az ügyész­séghez be­nyújtott kérvény elbírálását követően az is kiderült, hogy a VW Golfot nem ő, hanem annak eredeti tulaj­donosa - akitől ellopták - fogja majd visszakapni. Aki a kezeit mossa Ezután a jóhiszemű vá­sárló már kártérítési igé­nyét jelezte a kereskedő­nek, ám az adásvételi szer­ződések átvizsgálását köve­tően kiderült, hogy az új tu­lajdonossal a vásárláskor egy olyan papírt írattak alá, melyen nem az autóügy­nökség szerepelt eladóként, hanem a jármű azon gazdá­ja, aki értékesítésre beadta azt a Dombóvár környékén található telepre. A kereskedő ezek után ügyvédjén keresztül azt kö­zölte, hogy mivel semmi­lyen jogviszonyban nem áll a vevővel, nem hajlandó ki­fizetni az VW Golf vétel­árát. A nyugdíjas ember most a bírósághoz fordul, ám is­merve annak ügyrend­jét, nem nehéz meg­jósolni: ha meg is nyeri a pert, hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a pénzéhez jutva újabb autót vásárol­jon magának. P. néni és az idegenek P. néni - nevezzük így - a megyeszékhely külterüle­tén él, egyedül. A közel 90 éves asszony kis házikójá­ban, egyszerű körülmények között lakik. Televíziója nincs, újságot is ritkán olvas. Egyetlen kapcso­lata a külvilággal a kis Szokol rádió. Néhány nappal ezelőtt, este 9 óra körül P. néni - aki elszundí­tott a kályha mellett - szokatlan fényességre ébredt. Hirtelen nem tudta, nappal van-e vagy éjszaka. Ám feltűnt neki, hogy csak az egyik abla­kon árad be a nappali verőfény, a má­sik ablakon viszont a sötét téli éjsza­kára lehet kilátni. Feltette a szem­üvegét, s odabal­lagott a fényessé­get árasztó ablak­hoz. Mint el­mondta, a házi­kójától úgy 50-60 méterre két jóko­ra, szabályos fé­nyes gömböt lá­tott, úgy egymé- ternyire a föld fe­lett. Ebből a tá­volságból terme­tes strandlabda méretűnek látszottak. Az erős, intenzív fényt a gömbök árasztották. Ezek hamarosan lejjebb ereszkedtek, csaknem a talaj szintjéig. Egy ideig ebben a helyzetben marad­tak, majd ismét pozíciót változtattak, egyik a másik elé került. P. néni nagyon csodálkozott, főleg, mikor észrevett valami ho­mályosan kivehető alakot a fényes gömbben. Leginkább emberi alak­ra emlékeztet­te, a fényben fürdő „valaki” mintha be­szélt, mutoga­tott volna, s mjntha vala­mit felvett, vagy le­tett volna a talajra. A jelenség hamaro­san megszűnt, a csodálkozó P. néni pedig aludni tért. Másnap végig­kérdezte a szom­szédokat, a rokonokat, látták-e a fé­nyes valamit, de a jelenségnek más ta­núja nem akadt. Amikor elmondta a látottakat, a hallgatósága arra gondolt, talán valami teherautót, vagy kamiont láthatott, égő lámpákkal. Ám hiába vizsgálták meg a jelzett területet, egyetlen járműnyomot sem talál­tak, aminek pedig a sáros talajon ott kellett volna maradnia. P. néni soha nem hallott UFO- król, fénygömbökről, s mivel té­véje sincs, az a vád sem érheti, hogy a filmen látottakat „gondol­ta tovább”. Józan, gyakorlatias gondolkodású idős hölgy, akit na­gyon felkavart és nyugtalanít a megmagyarázhatatlan jelenség. Isme­rősei, rokonai egyetértenek abban, hogy P. néni nem képzelődő típus, amit látott, annak úgy is kellett lennie. Hogy mi volt a két titokzatos, fény­lő, mozgó gömb, s benne a furcsa alak? Csak találgatni tudunk... vem Nagyon csodálkozott, főleg, mikor észrevett valami homályosan kivehető alakot a fényes gömbben. hét. A már fent említett hő- mérsékletcsökkenés, vagy elektromos, szeizmikus je- 1 lenségek gépekkel követhe­tők. Gyakran szerelnek fel ; kamerákat is a leginkább paranormális helyiségekben, amik valóban rögzítik a meg­magyarázhatatlan elmozdu­lásokat, jelenségeket. Az átokházak másik kate­góriájában azok az épületek tartoznak, ahol nem figyelhe­tők meg a fent felsorolt jelen­ségek, de az épületben tar­tózkodóknak tartósan és fo­lyamatosan nyomasztó a ke­délyállapota, bizonyos helyi­ségekbe nem szívesen men­nek be, vagy nem szívesen tartózkodnak. Tartós ott la­kás esetén kisebb-nagyobb betegségek alakulnak ki, a legsúlyosabb esetben pedig tragédiák következnek be, amikor a családtagok egyike, vagy akár többen is egymás és a többiek ellen fordulnak. A régebben pusztán babo­nának tartott jelenségeket manapság már tudományos eszközökkel vizsgálják, még­pedig szakemberek. Össze­függéseket próbálnak keresni a földsugárzás, a fekvés, az épületek anyaga, és más ele­mek, körülmények között, ami elősegítheti, vagy maga produkálja ezeket a fizikai és pszichés anomáliákat. Hogy valóban „van valami”, arra ta­lán bizonyíték lehet, hogy nem egy komolyan doku­mentált, tanúkkal bizonyított eset létezik. Másrészt a felso­rolt anomáliák akkor is meg­ismétlődtek, amikor az új la­kóknak sejtelmük sem volt arról, mik játszódtak le ottho­nukban valamikor, tehát nem valószínű, hogy a „rémtörté­netek” hatására indult meg a fantáziájuk. vem Addig isznak, míg egy ló lesz? A disznóvágás izgalommal jár. A gazda idegesen toporog. Elmúlt hat óra és még nem érkezett meg sem a böllér, sem a sógor, pedig fél hétre beszélték meg a szúrást. Néhány perc el­teltével halk beszéd, kapucsapódás, kutyaugatás. A háziak megkönnyebbülve sóhajtanak föl: itt a két segítség. Köszönés, kézfogás, aztán - mielőtt még bármihez kez­denének - irány a hátsó udvar: a disznóól. Hiába, meg kell szemlélni „kivel” is lesz dolguk. Méricskélnek, saccolgatnak, s úgy százhúszra taksálják a hízót. — Gyerekek! Gyertek, vegyétek be a „bátorítót” és szúrhat­tok! - invitálja a férfiakat a konyhába az asszony. Ők megkós­tolván a pálinkát, dicsérik annak illatát, zamatát, erejét. Az as­szony nem fukarkodik, újra megtölti a poharakat. A sógor egy­ből kihörpinti az italt, nagyot sóhajt és kiböki: — Ne legyen Jóska a nevem, ha ez a jószág nincs meg százötven kiló. A társak rábólintanak. Közben a böllér kilép az udvarra, megtekinteni, hogy forr-e a víz az üstben. — A víz éppen csak sustorog, várni kell kicsit - tájékoztatja a többieket. — Sebaj, addig „bedobunk” még egy felest! A harmadik féldeci után a gazda gondterhelten megvakarja a feje búbját, majd megszólal: - Látom a szomszéd éppen most etet. Megyek, áthívom, segítsen lefogni, mert ez a két­mázsás állat képes megtréfálni bennünket! A társak rábólintanak . . . H.I. Lakófüggetlen szellemek Rossz hangulat és agresszió A paranormális jelen­ségekkel foglalkozó szakirodalom előtt nem ismeretlenek az „átokházak”. Olyan épületek, vagy objek­tumok ezek, ahol a szokásosnál több megmagyarázhatat­lan jelenség történik. A legismertebbek ebben a „kategóriában” a kísértetjárta épületek. Ezek többsége na­gyon régi - gondoljunk csak az angol kastélyokra! - de előfordul, hogy a „rosszhírű” régi ház jellemzői kiütköz­nek az új épületekben is. Ahol az ajtók maguktól nyílnak Az ilyen helyeken gyakori, hogy az ajtók, fiókok, szekré­nyek maguktól nyílnak, vagy záródnak, különös hangok - kopogás, suhogás, nyikorgás, stb. - hallatszanak, s szinte állandóan meghibásodik va­lami, a fűtés, a vízvezeték, vagy az elektromos készülé­kek. Gyakori az is, hogy a szobákban, helyiségekben hirtelen megmagyarázhatat­lanul lehűl a levegő, vagy jég­hideg fuvallat fut át. Apróbb- nagyobb tárgyak mozdulhat­nak el a helyükről, nem egy­szer örökre eltűnnek. Az sem ritka, hogy az ott lakók szel­lemalakokat vélnek látni, ezek lehetnek valóban „átlát­szóak”, mint a filmekben, de nem ritkán teljesen valósá­gosnak tűnnek. A gyanútlan lakók még szólnak is hozzá­juk, s bizony meglepődnek - no és persze megrémülnek - mikor az „idegen” hirtelen el­tűnik. Mérhető, ami érthetetlen Ilyenkor aztán van, aki ör­dögűzőhöz, van aki szellem- vadászhoz fordul. Meglepő, de a kísérteteket mérni is le­i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom