Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09-10 / 7. szám

8. oldal Hétvégi Magazin 1999. január 9., szombat Keressük egymást Jelige: Keresem a boldogságot 29 éves (175/85), kék szemű, szőke, elvált fiatalember va­gyok, káros szenvedélyem nincs, jelenleg a szüleimmel élek. Szeretem a természetet, horgászást, jó zenét és a roman­tikát. Keresek egy olyan 25-35 év közötti lányt, aki már átélt néhány csalódást, levonta azok tanulságait, és most már biztos társat keres. Akinek hasonló az érdeklődési köre, és szintén magányos. Aki komoly kapcso­latra vágyik és szeretne tartozni valakihez. Jelige: Várlak 61 éves, 160 magas özvegyasz- szony vagyok, falun élek. Sze­retek mindent, ami szép és jó. Nem szeretem viszont az ita­lozó, agresszív férfiakat. Sze­retnék egy megbízható, megbe­csülni tudó férfit, aki kölcsönös szimpátia esetén hozzám köl­tözne. A válaszleveleket várjuk az „őszinte szó" Társkereső Szol­gálatban: 7100 Szekszárdi, Mártírok tere 10. ügyes! Edison ismerősei és barátai nagyon csodálkoztak, hogy a felfedező kertjének ajtaja mi­lyen nehezen nyílik. — Szerintem ennél pompá- sabb kertajtó nincs a kerek vi­lágon - felelte nevetve Edison. - Összekötöttem a házam víz­vezetékének szivattyújával, te­hát mindenki, aki bejön, leg­alább húsz-huszonöt liter vizet pumpál a tartályba! Üj Dunatáj: zárult a harmadik évfolyam Oroszországtól Egyházaskozárig Immár a harmadik évfolyamát zárja az Új Dunatáj. A tu­dományos és művészeti szemle (melyet N. Horváth Béla jegyez főszerkesztőként) most megjelent, 1998. évi de­cemberi száma - ahogy korábban - ezúttal is magas mér­cét állított önmaga elé. A színvonalra nem lehet pa­nasz, s folytatódik az az el­ismerésre méltó hagyomány, melynek értelmében a folyó­irat szerzői bát­ran nyúlnak a „dunatájon” túl­mutató témákhoz is. Tallózva a vá­lasztékból, ebből a szempontból Bebesi György neve érdemel fel­tétlen említést: a szekszárdi Illyés Gyula Pedagó­giai Főiskolán oktató történész A rendőrszocia­lizmus című, nagy ívű tanul­mányában a XIX. század végi, XX. század eleji Oroszor­szágot vetíti az olvasó elé, külö­nös tekintettel a munkásmoz­galmi kérdé­sekre. A szerző nemcsak hihetet­len tájékozottsá­gával, alapossá­gával, adatgaz­dagságával káp­ráztatja el a té­makör iránt ér­deklődő olvasót, hanem árnyalt megközelítésével is. Kupa László a dualizmus-kori Magyarország egyik ismert alakjának, Tisza Kálmán mi­niszterelnöknek a portréját rajzolja meg. A „generális” - ahogy kortársai nevezték - 15 éves periódusa „a már régóta áhított nyugalom, a szellemi és anyagi gyarapo­dás, a stabil alkotmányos és kormányzati rendszer” idő­szaka - állapítja meg a fővá­rosi történész. Szilágyi Mik­lós néprajzkutató - köze­ledve szűkebb pátriánk felé - A puszták népe társadalom­néprajzi nézőpontból című írásában Illyés klasszikus művének néhány részletét elemzi. Egy majdani társada­lomnéprajzi monográfia szempontjából „felértékelődik a Puszták népe (...), mint alapvető, mással nem he­lyettesíthető nép­rajzi forrás” - ál­lapítja meg a szerző. Bakonyi István irodalom- történész „a Fejér megyei táj, Sár- keresztúr és Szé­kesfehérvár föld­rajzi és szellemi forrás vidékéből táplálkozó” poé­tát, Bella Istvánt szólaltatja meg életrajzi interjú­jában. Szőts Zol­tán bonyhádi helytörténész Pfe­iffer János köny­véről közöl is­mertetést: a Ba­ranya megyei Egyházaskozár története nem nélkülöz Tolna megyei vonatko­zásokat sem. Mint megtudjuk, a török kor vé­géig Kozár Tolna megyéhez tarto­zott, s csak az ezt követő ha­tárkiigazítások következtében került át Baranyához.-szá­A borítólapon Adorjáni Endre szekszárdi szobrász­művész alkotása látható Rejtett értékeink Kuttner Sándor, a tankönyvíró halottkém A XIX. század különös foglal­kozás-kombinációi között is feltűnő Kuttner Sándoré. Kor­társai sokan ismerték a falusi halottkém bölcs szövegét, aki a halál oka rovatba azt írta: „möghótt, mert segítség nem vót”. Más azonban megyénk szülöttének képzettsége és színvonala, amit élete és mun­kássága bizonyít. Jószerivel egyedül Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című műve alapján mondhatunk minderről valamit. Kuttner Sándor Bonyhádon látta meg a napvilágot 1814. szep­tember 20-án, de családja csak­hamar Tatára távozott. Az itteni algimnázium piarista tanára oly sikeresen tanította a német nyelvre, hogy azzal már nevelő­nek mehetett Pestre, ahol Ga- rayval együtt iratkozott be az orvosi fakultásra. Garayból azonban sohasem lett orvos, de Kuttner sem maradt csak az. Se­bészi képesítésével a biztos ke­nyér miatt lett a főváros halott­kéme, de óraadóként kereske­delmi és reáliskolában is tanított. Akkoriban ez nem volt éppen egyszerű. Deák Ferenc írta 1861-ben:, Azt kellene hinnünk, hogy nálunk csak a politika zaját és külfényét szeretik, de a fárad­sággal járó komoly tanulmá­nyok nem éppen kedvesek... De nemcsak vérrel s nem min­denkor vérrel szolgálhatunk a hazának ... Minden perc tehát, amit tanulásra, minden fillér, mit a tudományoknak s azok közlö­nyeinek pártolására fordítunk, egyszersmind a haza oltárára tett áldozat”. Kuttner az elsők között volt, akik ezt abban az időben megtették, mert Szinnyei szerint „ő volt az első, ki a Bach-kor­szakban magyar iskolakönyve­ket írt”. Természetesen nem magyar nyelvűekkel kezdte, de aligha van oka emiatt szégyenkezni: egyrészt a hivatalos nyelv és a kereskedelem nyelve német volt, így mindenképpen hasz­nossá lett annak tanulása; más­részt Kis iskolai földrajza, ame­lyet 1854-ben adtak ki németül, 18 (!) kiadást ért meg, az utol­sót 1877-ben. A Kis kézi föld­rajz (1855), s az ugyanekkor megjelent kereskedelmi föld­rajz, majd a következő évben a birodalom áruit és termékeit bemutató művek sejtetik, hogy úttörő munkát végzett. Keres­kedelemtörténet, kis világtörté­net, magyar történet, Palesztina földrajza: műveinek sokoldalú­ságát csak a. kiadások száma múlta felül. Már 1858-ban le­fordította magyarra az egész osztrák birodalmat bemutató művét Kömyei János, de a nagy reform, 1868 után is fölvette a versenyt Kuttner a tankönyv­írókkal. Honisme, (ma úgy mondanánk? hon-, vagy ország­ismeret) vagy A magyar korona országainak leírása magyarul, németül és szlovákul is eljutott a hajdani nebulókhoz, természet­rajzát szintén több nyelven adták ki. Összesen 18 tankönyvet írt.. Az utókor már semmit sem tud az 1874. január 11-én el­hunyt sebészmester-halottkém- tankönyvíróról, akinek áldoza­tos munkássága feledésbe me­rült. Pedig nem lehetett könnyű tankönyvet írni olyan időszak­ban, amikor azért tiltottak be egy folyóiratot, mert az osztrák le­ányt idegen ország szülöttének mondta ... Dr. Töttős Gábor Diabétesz-teszt A diabétesz-tesztet már 25 éves kortól el kellene vé­gezni. Ezt javasolják ameri­kai tudósok. Eddig az Egye­sült Államokban csak 45 éves kortól ajánlották. Az igen elterjedt cukorbe­tegség korai felismerése le­hetővé tenné, hogy a páci­enst sokkal célzottabban ke­zelhessék, s ezzel a betegség következményeit, így a megvakulást, a veseelégte­lenséget és az amputációkat több esetben el lehetne ke­rülni, vélik a szakértők. Az új ajánlást számos orvos, így az amerikai Diabétesz Egyesület vezetője, dr. Ge­rald Bernstein is támogatja, az új szabályozást teljesen helyénvalónak tartja. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Va­sárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Va­sárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kál­vin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasár­napján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa György u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa György u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy utca 1. Szombat: 16.00 Mun­kácsy utca 1. (Gyermekisten­tisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy utca 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. „Úgy ragyogjon a ti világos­ságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyá­tokat". Máté 5, 16. Mi a titka a sztároknak, a film, a színpad csillagainak? Az, hogy tündökölnek. Jézus szavaival: ragyognak. Lehet bennük sok minden, ami ki­vetni való, ez az egy bizo­nyosan nem, még Jézus szi­gorú, hegyi beszédéből vett idézete szerint sem. Ami világít, az kifelé kell, hogy bocsásson fényt, sem­miképpen sem befelé. Az vá­lik javunkra, betegségéből az gyógyítható leginkább, aki nem befelé fordul, hanem „kifelé”. Kétségtelen, hogy Jézus­nak van egy roppant meg­szorítása: A jó cselekedete­ket kell, hogy lássák az em­berek. Az ragyog, az a vilá­Jó hír gosság, ami a jó cselekefle7 tekből felragyog. Ha elke­rülte eddig a figyelmünket, most válik igazán fontossá: Jézus többes számban szól. Nem egyes ember világossá­gáról, nem egyes ember jó cselekedeteiről. A család, az egyház, a nemzet, sőt a nem­zetek közösségére gondolha­tunk. Noha mindegyiket ápolnunk kell, mégis mind­ezek szétszakadozhatnak. Leginkább azonban az egy­házban van legközelebb gyógyító erejével az őt kere­sőkhöz Krisztus. A mind­egyik közösség számára szükséges jótett az Ő közel­ségében élők cselekedetei­ben fénylik igazán. A jó cselekedetek mércéjét Jézus olyan magasra teszi, hogy azt emberi erővel meg­közelíteni sem lehet. A legna­gyobb emberi teljesítmény al­kalmával emberi elismerés jár annak, aki a kiemelkedő telje­sítményt elérte. Jézus szavai­ban azonban nincs szó a jó cselekedetet/teljesítményt nyújtó ember dicsőítéséről, hanem a mennyei Atya dicsőí­téséről. Az evangéliumokban akkor olvashatunk a mennyei Atya dicsőítéséről, ha Jézus a vak koldusnak visszaadta szeme világát, a bénának elve­szített erejét stb. Talán ma így fogalmaznánk: A Jézus mér­téke szerinti jótett a reményte­len eset, a megoldhatatlan probléma csodálatos megol­dása. Ezt nem egyetlen sze­mélytől, hanem „mitőlünk” várja. Ebben az évben - Isten segítségével. Szilvássy Géza református lelkész A segítőkész járókelő Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népúj­ság szerkesztőségének cí­mére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Postafiók: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: 1999. január 22. A december 24-i rejtvény helyes megfejtése a követ­kező: „Szegény Bodri mindig konzervet eszik, mert fél a csonttól". A helyes megfejtést bekül­dők közül könyvet nyertek: Nyíri Jánosné 7086. Ozora, Mártírok u. 2., Szegfű Zoltán 7130. Tolna, Bartók Béla utca 100/1., Ka­rácsony Pál 7144. Decs, Dó­zsa György utca 12., Sárdi Gabriella 7200. Dombóvár, Gondozóház, III. utca 22., Angyal Zsuzsa 7100. Szek­szárd, Wesselényi utca 3. 10/31. PARAN­CSOT AD NEKI ELS^ RÉS. ANGOL ETNO­LÓGUS VOLT NEKI" (gAdoi BÉLA) FORDÍ­TOTT KETTŐS BETŰ A MÁSIK OLDA­LON AKADOZ­A VICC POÉNJA, 3. RÉSZ ■V JÁRÓ HAJÓ TANUS­KOPÁS DÉLI HATÁR­INDÍTÉK Á7^ HtSzÁS SZÖVEG­BEN NÉPIE­SEN . SZÓLÍT (ADY ENDRE VERSE) A VICC POfcNJA. 2. RÉSZ ■V DÉL­KELET­ÁZSIAI FOLYÓ .„NÓRA: SZÍ­NÉSZNŐ TEREMT- „ MENY ____ > . .. HOZ: FELIN— If&zö OEREL, UGOR NÉP VOLT HOLLA NDt> ABDA­LABI RÚG KÖNYV UTOLSÓ RÉSZE TURISZ­TIKAI CÉG MEG­BÉNU­LUNK" (JÓKAI) MŰNDJA1 FEJÉR MEGYE KÓZSEt Sí \sl. LOTTÓ VAN ILYEN ayy GÚLA EGY­NEMŰ! ANGOL HELYES­LÉS! ÓEGYIP­TOMI ISTEN ARGEN­TIN PO­LITIKUS /OLT PÁRAT­,ANUL >BIZI BUM &LÍ MEGYEI KÖZSÉG ER0S SZAN- P6K , AZ USA SZABVÁ­NYA i l < 4 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom