Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-23 / 19. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1999. január 23., szombat Rejtett értékeink Aki Ozorán lett íróvá „A magyar középkor legjelentősebb író-prédikátora, egyúttal az egész kései kolostori irodalom legnagyobb alakja” - írja Temesvári Pelbártról A magyar irodalom története. Sokan azt is állítják róla, hogy ő volt hazánk első Európában is ismert és olvasott irodalmára. Az 1440 táján, valószínűleg Temesvárod született Pál, aki szerzetesként a Pelbárt nevet vette föl, 1458-ban kezdett a magyarok által igen kedvelt krakkói egyetemen, öt év múlva a baccalaureatusi (boros- tyánkoszorúsi), vagyis a kisebb doktori fokozatot szerezte meg. Húsz évig csöndes szerzetesi életét élte a ferencesek között, illetve csak szerette volna azt élni: megakadályozta ebben a pestisjárvány. Súlyos betegen került Ozorára 1480 körül, de szívós szervezete legyűrte a kórt. V. Kovács Sándor értékelése szerint: „Pelbárt maga sem értette, miféle erő ragadta ki őt a halál torkából, mégis meg volt győződve, hogy a végveszedelemben Máriához intézett imái segítették őt talpra állni”. Nem elégedett meg a szokványos hálaadással, hanem íróvá lett. Beszédei, példázatai szerte Európában több kiadást értek meg még életében. Érdemes idéznünk - Vásárhelyi Judit avatott fordításában -Hordószavak, című történetét, amely hajdan megyénkben közkeletű lehetett: „Báta városában történt, amikor egy barát versengésből egy hordón állva prédikált, egy sípos vitatkozni kezdett vele a piacon, és kölcsönösen és nyilvánosan gya- lázták egymást. A fortélyos sípos ájtatossá- got tettetve odalépett a hordóhoz, és titkon, köpenye alatt elvágta a hordót összetartó kötelet. (Akkoriban kötéllel vagy mogyoróvesszővel fogták össze a hordódongákat.) Akkor a szónokló lábával erősen a hordóra dobbantva így szólt: - Itt süllyedjek el, ha nem igaz az, amit mondok. - Erre a hordó dongái ledőltek, és ő beleesett a hordóban levő borseprőbe. így szokták megtréfálni az ördögök a gyalázkodókat, akik amíg rágalmaikat bizonygatják, hirtelen halállal a pokol söpredékébe esnek”. Az 1504. január 22-én Budán elhunyt szerzetes személyében az első tudományos borszakértőt is tisztelhetjük megyénkben. A bor tulajdonságai és minősége címmel alapos tanulmányt írt, amelyben például kifejti (Bellus Ibolya fordításában): „ . .. a borpince oldala vagy legalább az ablakai a hideg észak felé nézzenek, legyen a pince sötét, távol istállótól, szemétdombtól, kemencétől, szennyvíztárolótól, fagyökerektől és minden visszataszító szagú dologtól, mert a szagokat nagyon könnyen átveszi a bor”. Egyik példázatában is szellemesen használja a pincét: „Megkérdezte valaki Egyed szerzetest: - Vétkezhet-e valaki saját feleségével halálában? - Erre azt mondta: - Mondd meg nekem, lerészegedhet-e valaki halálában saját borából, ami pincéjében van?” A bálok, borfejtések és hideg téli napok idején aligha kell bizonygatnunk Temesvári Pelbárt igazát: jobb a földi javakat meleg testtel befogadnunk, mint lélekként meditálnunk az egykori lehetősé.- gen .. . Dr. Tott ős Gábor Porta Galéria - a hónap műtárgya „Nem mese ez gyermek.. Reich Károly grafikáihoz Nemzedékek nőttek fel a Reich Károly illusztrálta mesekönyveket lapozgatva. Internetes világunkban más mesék születnek, nem olyanok, mint Móra Ferenc „kincskeresős” idejében. Gondoljunk csak arra, hogy napjainkban egy magyarországi, vagy mondjuk Tolna megyei kis faluban három-négy gombnyomással kapcsolatot teremthetünk egy japán hegymászóval, és azt is megtudhatjuk másodpercek alatt, hogy miért nem szerette gyerekkorában a spenótot. Nem lehet kérdés ezen élmény izgalmának átélése. Ugyanakkor - ha Móra Ferenc igaz történeteinél maradunk - emlékezhetünk milyen lélekgazdagító egy-egy apró históriájának vége! Talán nem is kellene összehasonlítani, hiszen más korban élünk mi és más korban unokáink. Eddig jutottam a gondolatokban, amikor a szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájának legfrissebb bemutatója előtt álltam. Reich Károly fekete-fehér és színes grafikái fogadják a belépőt. A szokásoktól eltérő információval. A parányi kiállítás anyagát Fertőszögi Béláné, a Budapesti Kortárs Galéria mesegalériájának gyűjteményéből kölcsönözte. Ezen a ponton meg kell állni kicsit. A Kortárs Galéria igazgatónőjét - Fertőszögi Bé- lánét - nem kell bemutatni megyénk olvasóinak, hiszen neve egybeforrt az utóbbi évtizedek megyénkbeli képzőművészeti életével. A mesegaléria létrehozása olyan ötlet, ami talán a „mórai” világban gyökerezik. Szándéka a gyermekek megnyerése, vagy visszahódí- tása az internet eszközök birodalmából. E kicsinyekért teremtett galériában nevesebbnél nevesebb illusztrátorainkkal találkozhatnak az érdeklődők. Budapest közönsége után most megyeszékhelyünk könyvtára és ennek gyermek- könyvtár részlege tárja a „Mesegaléria” néhány kincsét a nézők elé. A frankfurti könyvkiállításra készülve egyre több hangot kap a könyv szerepe napjainkban. Reményünk lehet, hogy amint a könyvek könyve, a Biblia túlél századokat, az ezredfordulón még nagyobb becsülete lesz a könyvnek, ezen belül a mesék, valamint ezek illusztrációinak. A karácsony előtti forgatagban jó érzés volt belépni a vásárló-né- zelődőktől zsúfolásig telt könyvesboltokba. A „Mesegaléria” a hétköznapokat festi ünnepibbé. A legkisebb olvasóközönséghez szól a vizuális nevelés eszközeivel, ízlést formáló szándékkal. Örvendetes tehát a megyei könyvtár ilyetén törekvése, a Budapesti Kortárs Galériával történő együttműködése. Reich Károly grafikáiról oly sokan szóltak már. Alakjainak egy része a megírt történethez kapcsolódik, vonalakkal megjelenítve azt. Egyszerű emberek, állataikkal, növényeikkel, szegényes hajlékukban ... Mesék világa? Sajnos nem! Ha nem lenne politikai felhangja, most dokumentumfotókkal is lehetne illusztrálni az ezredforduló megünneplésére készülő Magyarországon élő kisemberek ezreinek szegényes világát! Ezért vegyük kézbe Reich Károly grafikáit a könyvekkel, mert tudnunk illik, hogy azokban ott találjuk az embert emberré tévő szeretet vonalait, hangjait! Figyeljünk rájuk! Becsi Kiss János A bűnöző optimista felesége Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! A rejtvény beküldési határideje: február 5. A január 9-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „ Úgy látom uram, hogy az ön motorja túlmelegszik egy kicsit. ” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Katona Béla 7144. Decs, Terv u. 19., Balogh Jánosné 7133. Fadd, Mátyás király u. 72., Tigyi László 7135. Duna- szentgyörgy, Óvoda u. 2/2., Patacsi Jánosné 7354. Váralja, Gábor Á. u. 5., Teszler Jó- zsefné 7211. Dalmand, Kölcsey Ferenc u. 8. Tolna vármegye tisztelgése Kölcsey előtt Az 1830-as években megszaporodtak azok a vármegyei határozatok, amelyek teljes közéleti személyiségeket tiszteltek meg valamilyen címmel. Tolna vármegye országgyűlési követét, Bezerédj Istvánt több megyében táblabíróvá nevezték ki. Zala vármegye „közönsége”, nemesi közgyűlése 1836-os átiratában Bezerédjt, „ki a haza szeretetéből ihletetve ... a kitűzött szent célnak ki- vívhatásában olly buzgó lelkesedéssel törekedett.. . táblabí- ránknak választottuk a valódi érdem betsüléséből...” Hasonló átirat érkezett Szek„Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmás és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isten i fenségének ”. 2 Pét 1,16. Gyermekkorunk meghatározó élményévé válnak a mesék. Egy olyan világ ez, amiben a mesehallgató részt vehet, szinte testközelből látja a jó fe- lülkerekedését, és a rossz bukását. Mindez persze felnőtt korunkban is jellemez bennünket. Úgy részt venni a „nem valóban”, hogy közben elfeledkezhetünk minden „valóról”. Ebben a világban minden megtörténhet, akár hetente lehet lottó ötösöm, ha ügyesen gyűjtöm a tejfölös dobozok tetejét, még Floridában is nyaralhatok. Ebben a világban minden sikerülhet, az életem kiszínesedhet. Sokan ezt a másik világot örökre magukénak Szeretnék tudni. Erről szól a drog, az alkohol. Nem ebben a szárdra Borsod, Szatmár, és Vas megyékből is. Ez utóbbiak kitüntető gesztusát viszonozta Tolna vármegye egy 1838. március 31-én kelt határozatában: „Kölcsey Ferenc urat, kinek érzékeny hazafisága, nemzeti tiszta buzgalma olly megható volt, de a kiben a derék, lelkes, és mély érzésű hazafiún kívül, egyszersmind egyik classicus írónkat és koszorús költőnket is méltatjuk és magasztaljuk, viszont mi is táblabíráink sorába közérzéssel fogadhatjuk, miután őt e kinyilvánult közkívánatunkkal főispány urunk örövilágban boldogulni, hasznosan élni, küldetést teljesíteni, hanem abban a másikban, amely lehet akár kábítószerködben, vagy emberi tudatunk felszíne alatt. Sokszor érezhető ez a mentalitás a keresztyénségen belül is, sok-sok pogány hiedelem, babona kíséri az egyház, a hívők útját. Jézus mindenhatóságát összekötjük „hihető mesékkel”, próbáljuk a mai ember számára „fogyaszthatóvá” tenni Jézus Krisztus Isten voltát. Megszépítjük a rossz élményeket, ezzel védjük meg magunkat az újbóli átéléstől. A megszépített emlékek, a kiszínezett Jézus-élmények előbb- utóbb a hitünk céljává válnak. Nem a mindenek felett álló Úrban hiszünk, hanem a történetben, az emlékben. Olyan jó lenne biztosat tudni Istenről, Jézusról - gondolja az ember. A 42. zsoltár írója így fogalmaz: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem mest egyezőleg a mai nap megyénk táblabírájává kinevezte . A Himnusz szerzője pár hónappal a halála előtt kapta kézhez a Szekszárdról küldött tisztelgő levelet. Vármegyénk több jeles férfiú között hasonló módon köszöntötte pl. Deák Ferencet is, „ ... kit világos képzett ész, beható mély ítélet, nemes szív, szabad elnemfogult lélek, és tiszta legjobb szándék vezetnek ..és mindezen felsorolt tulajdonságaiért „táblabíráink sorába fogadjuk” ... Kaczián János hozzád, Istenem! Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?” Jó lenne a biztos tudásban megnyugodva, válságok nélkül végigélni életünket. Eszünkbe juthat a Jézus elfo- gatása előtti helyzet, mikor Fü- löp csak egyet kér az Úrtól: „Úram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Azt hiszem ez a kérés számunkra is a mindennapok kérése lehet. Hiszen ha őt látjuk, minden félelmünk megszűnik, minden bizonytalanságunk elmúlik, célba értünk. Jézus válasza megdöbbentő: „Aki engem lát, látja az Atyát”. Jézusnak nem kell hosszasan mesélnie magáról, hogy mit tett, mit akar tenni. Kimondja, hogy Ő és az Atya egyek. Erre kell figyelnünk, ezt kell elfogadnunk. Ez lehet a reménytelenség idején reménységünk, a hitetlenség idején bizonyosságunk. Ha ezt látjuk, akkor már nem a mesék, kitalált történetek után tudakozódunk, hanem az élő Isten után. Johann Gyula Jó hír
