Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-02 / 1. szám
1999. január 2., szombat Megyei Körkép 3. oldal Az év első újszülöttje: Kovács Mártó Az év első Tolna megyei újszülöttje éjjel fél háromkor a dombóvári kórházban jött a világra, és Kovács Máriónak hívják. Rajta kívül - lapzártáig - reggel kilenckor Szekszárdon született meg Deli Vanessza. Már az esti órákban úgy érezte Váradi Veronika, hogy készülődik a baba, akinek az érkezését január 3-ra várták. Végül tíz óra tájban mentővel mentek a dombóvári kórházba. Éjjel fél háromkor megszületett 3 kiló ötven dekával Kovács Márió, dr. Lakatos László és Kiss Csabáné szülésznő közreműködésével. Négy név jutott a célegyenesbe a válogatás során, közülük az édesanya választotta ki az igazit. Mivel tudták, hogy a trónörökös fiú lesz, lány nevet nem is kerestek. Első és sima szülés volt, mind a ketten jól vannak. A Bonyhádi Kórházban szilveszter éjszakáján, s lapzártáig az új esztendőben nem született csecsemő. A második újévi bébi reggel 9 óra öt perckor jött világra a megyei kórház szülészetén és Deli Vanesszának hívják. A szülést dr. Kun Attila vezette Lantos Mária szülésznővel. Mint a fiatal anyuka kérdésünkre elmondta, most még kicsit furcsán érzi magát, de a baba gyönyörű, kékes színű a szeme és barna haja van, 3800 grammal jött a világra. Pontos gyerek, december 31-re volt kiírva a születése. Nem tudták és nem is akarták előre tudni, hogy milyen nemű lesz az első gyermek, ezért azt már eleve eldöntötték, ha fiú lesz, az édesapja nevét kapja. A lánynév eldöntése bizonyult a nehezebbnek, rengeteg naptárt kiolvastak, kijegyzeteltek egy listára. Végül a szülést követő percekben ez a név jutott először az eszébe az anyukának azok közül, amelyek tetszettek. A fiatalasszony Szekszárdon dolgozik a Van de Velde üzemben, az apuka Sárszentlő- rincen állatgondozó, s a kislányát még nem látta, mert este hétig dolgozott. Ma érkezik lánynézőbe. Kőszegi László doktor, a szekszárdi szülészet ügyeletes orvosa elmondta, hogy a legtöbb szülés, amit egy éjszaka alatt levezetett nyolc volt, de ez legalább 15 évvel ezelőtt ezelőtt történt, amikor a születések száma a jelenleginek a kétszerese volt. Aranylakodalom volt az év utolsó esküvője Ötven éve élnek házasságban Aranylakodalom volt az év utolsó esküvője Szekszárdon a Művészetek Házában. Zsigmond Ferenc és Nagy Klára mondták ki ismét egymásnak a boldogító igent. A megható ünnepségen részt vettek az ünnepeltek gyerekei, Zsuzsanna és Péter, az öt unoka - most várják a hatodikat -, és barátok. Minden családnak vannak legendaszámba menő történetei. Egyet ezek közül megosztottak olvasóinkkal is. Bizonnyal nincsen abban semmi véletlen, hogy egymástól függetlenül egyformán mesélték el megismerkedésük történetét, amelynek szoros kapcsolata van egy nagy kosár cseresznyével, amiből az ismeretlen fiatalembert az akkori Klárika zavarában elfelejtette megkínálni. 2sigmond Ferencné, Klári néni mesélte. — Gyönkön ismerkedtünk meg, amikor hatodikos gimnazista voltam. Későbbi férjem az unokatestvérét kísérte át hozzánk, aki angol szótárt akart kölcsön kérni tőlem. Éppen akkor hozott a nagynénink egy óriási nagy kosár cseresznyét, ami ki volt téve az asztalra. De úgy látszik, már az első pillantásra megérződött a sors, mert első találkozáskor még nem tudhatták, hogy négy pályázó közül Zsigmond Ferenc hamarosan elnyeri a kajdacsi kántori még egy szem cseresznyevei sem kínáltam meg. Érettségi után hamarosan összeházasodtak. — Mindig az volt az elvem, hogy mindegy mit kell csinálni, nagyon fontos, hogy az ember megtalálja az örömöt benne. Ezt szerettem volna átadni a gyerekeinknek, és a tanítványoknak is -, mondta Klári néni. Zsigmond Ferenc Alapon volt kántor, amikor valami okból Szekszárdon volt dolga, s Gyönkön keresztül ment vissza. Ott az unokahúga áthívta egy barátnőjéhez. Azóta is sokszor tréfálkoztak, hogy azon a májusi, vagy június eleji napon nem kapott egy szemet sem a mosolygó cseresznyéből. Az állást, itt kezdhetik közös életüket 1948 december 30-án. A kérdésre, hogy mi volt az életükben a legnehezebb, mindketten az esküvőt követő évek üldöztetéseit emlegetik. Kajdacsról Sióagádra, majd Őcsénybe kerültek, ahol megismerték azóta is legjobb barátaikat, Szigetvári Ernőt, Halász Jánost, Vadóc Kálmánékat, akikkel - ahogy Feri bácsi fogalmazott - ma is élő, örök barátságot kötöttek. Hogy mi volt a legszebb az együtt töltött ötven évben? A kérdésre szintén mindketten ugyanazt válaszolták: a gyerekek, majd pedig az unokák születése. Fotó: Gottvald Károly Ihárosi Ibolya Szilveszteri futás Dombóváron, Simontornyán, Faddon Óévbúcsúztató bál és kocogás Tele lett Decsen is a parkett... FOTÓ: BAKÓ JENŐ (Folytatás az 1. oldalról.) Dombóváron a közös bemelegítést követően közel négyszáz gyerek, fiatal és felnőtt vágott neki a város központjában kijelölt 2600 méteres távnak. Néhány perces rohanást követően egy helyi ifjúsági korú duatlonos, Kiss Péter szakította át elsőként a célszalagot, majd a dúzsi Barka Csaba érkezett, akit Müller Tamás dombóvári triatlonos követett. A hölgyek versenyében is helyi siker született. A versenyt Borsi Katalin, az egykori válogatott kerettag triatlonos nyerte Bujdosó Bea előtt, aki korábban szintén többször húzta magára a nemzeti ifjúsági atlétikai csapat mezét. Harmadik helyen Rei- zingemé Rostás Andrea végzett. A verseny szervezője, Fehérvári Tamás, a térség országgyűlési képviselője a szilveszteri futás főszponzora, a Negundo Kft. jóvoltából a győzteseknek 5000-5000 forint pénzdíjat, a legfiatalabb résztvevőnek, a tizenkilenc hónapos Halmai Petrának és a legidősebb kocogónak, az 1935-ben született Balása Istvánnak pedig különdíjat nyújtott át. A „résztvevőcsúcsot” hozó utcai futóverseny valamennyi indulója a rendezvényt támogató számos cégnek és vállalkozónak köszönhetően ajándékkal térhetett haza az óév utolsó dombóvári sporteseményéről. A legszerencsésebbnek Nagy Zsolt, a TV Dombóvár munkatársa mondhatta magát, aki a fődíjjal, egy ropogósra sült malaccal távozott a helyszínről. -glaubFutás, malac, és melegfürdő Huszonheten álltak rajthoz az óév utolsó napján rendezett hagyományos szilveszteri futáson Simontornyán. Bár a táv nem tűnt túl megerőltetőnek, - mindössze két kilométert kellett talpalni -, az idősebb korosztály képviselőinek fantáziáját nem mozgatta meg az első díj, azaz egy jó kiállású választási malac elnyerésének lehetősége, lévén a mezőnynek csak néhány felnőtt tagja volt. Ellenben egy hét éves leányzó végig futotta a kétezer métert, sőt, később a város strandjának melegvizes medencéje mellett - mínusz öt fok Celsius - fürdőruhára vetkőzött és határozott karcsapásokkal úszni kezdett. Amikor Cserháti Péter, Si- montomya polgármestere kezében megszólalt a verseny végét jelző kisharang, Csontos Kálmán még alig kapott levegőt. Néhány perccel később már elégedett mosollyal állt a nyeremény, a Bögyös-Hús Kft. által felajánlott, kissé megilletődött szilveszteri malac mellé fényképeszkedni két társával, a második helyezett Rabóczki Csabával és a harmadikként befutott Pákozdi Csabával, akik egy-egy üveg pezsgővel térhettek haza. Kálmánnak, a simontomyai ifi focicsapat húsz esztendős be- állósának már .a két éve rendezett szilveszteri futáson is „malaca volt”. Az állat jövőjét módfelett humánusan tervezte el, amennyiben nem állt szándékában megsütni a szilveszteri vacsorára, mint mondta, inkább eladja. A futás után a fentebb említett ifjú hölgy bátorságáról példát véve, néhá- nyan nyílt színi melegvizes fürdőt vettek - természetesen pezsgős koccintással. (tf) Hidegben indultak a futók Simontornyán Beszélgetőpartnerünk az országgyűlési biztos, aki nem vágyik különleges dolgokra Gönczöl Katalin, az igazságkereső „Az ombudsman nem utasít, csupán ajánlásokat készít, ami már egy párbeszéd kezdete, és ez önmagában is eredmény. Ezért érzem esténként, hogy van értelme a küszködésnek, minden napnak, akármilyen kemény munkával is telik.” Gönczöl Katalin, jogász, kriminológus, egyetemi tanár, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mondta ezeket a szavakat munkatársunknak, aki arról kérdezte: Milyen érzés nap mint nap küzdeni az igazságért és harcolni az igazságtalanság ellen ?- Nehéz erre szavakat találnom. Minden hozzánk érkező esetről szikár szakmai jelentést kell készítenünk politika- és érzelemmentesen. Az indulatok érzelmi viharokat kavarnak, melyben az emberek értelmetlenül sebzik meg egymást. Márpedig nem ez a cél. Rengeteg nehéz sorsú emberrel találkozom munkám során, sok megoldhatatlan problémával. Ha érzelmileg is átélném helyzetüket, hetek alatt összeroppannék. Ilyenkor a szakmai szigor falat állít elém, és megvéd. Az eszemmel persze felfogom az iszonyatot, s érzékelem a lehetetlent. Realista vagyok.- Szigorú saját magához?-Igen, rigorózus szabályok szerint élek, kemény követelményekhez kötöm magam. Ezt sulykolta belém az élet. De szeretek rosszalkodni. Imádok meglépni unalmas konferenciákról és helyette - még ha céltalanul is - csak csatangolni a városban. A világ leszokik a cigarettáról, én csak azért se. Még a nagytakarítást is képes vagyok félbehagyni egy kis zenehallgatás kedvéért.- Hogyan választott hivatást?-Nagyon szerettem az irodalmat, gyerekként is sokat olvastam. Olvasmányélményeim elvezettek a kriminológiához. Rádöbbentem, hogy a világ- és a magyar irodalom tele van kriminológiai remekművekkel. Izgatni kezdett, hogy mi a bűn, miből születik. Miért épp az a szereplő a bűnelkövető? Miben hasonlít az, aki elköveti és az, aki számon kéri a bűnt? Hogyan lehet a bűnt jóvá tenni? Mi a bűnhődés? Hogy lehet, hogy ugyanaz a cselekedet háborúban hőstett, békében a legszigorúbban büntetendő? Később aztán alaposabban elmélyedtem ezekben a kérdésekben. De az egyetemen rájöttem, hogy a „vegytiszta” jog nem elégíti ki a kíváncsiságomat. Az ember mindig is jobban érdekelt, mint a pa- ragrafusok. Milyen a társadalom büntetőigénye? Elégséges-e, ha csak büntetünk, vagy a jókat is meg kellene jutalmaznunk?- Ki tud lépni ebből a bűvös körből?- Szeretem a munkámat és fontos is számomra, de nem kevésbé az a magánéletem sem. Minden reggel úszással és tornával kezdem a napot. Ez segít beindulnom. Esténként már FOTÓ: KANYÓ BÉLA sokkal nehezebb leengednem. De ha dolgozom is, jó tudni, hogy a férjem a szomszéd szobában van. A hétvégéket szeretem megmenteni, de legalább a vasárnapot. Szükségem van szép hangversenyekre, jó filmekre, megnyugtat a hosszú séta is. Sajnos az utóbbi időben nemigen engedhetem meg magamnak, hogy három-négy órát olvassak naponta. Ez nagyon hiányzik. Régen valósággal együtt éltem az irodalommal. Nehéz helyzetben van az én generációm. Értékválasztásra kényszerül, és ez zaklatottá tesz bennünket.- Vágyik valami különleges dologra ?- Életem során megtanultam, hogy mindent meg kell tennem, ami rajtam múlik. A tőlem független jónak örülni kell, a rosz- szat pedig tudni kell méltósággal elviselni.- Szeretném látni Luxort és a norvég fjordokot, de nem leszek csalódott, ha sosem jutok el ezekre a helyekre. Annak is örülök, amit már láttam a világból - és ez nem kevés. Csak olyasmire vágyom tehát, amit én magam vagyok képes megvalósítani. Major Bea
