Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-19 / 15. szám

4. oidai __________Megyei Körkép — Tamási, Simontornya És Környéke 1999. január 19., kedd G yűjt a Karitasz Tartós élelmiszereket gyűjt a tamási Karitasz csoport a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére. A szervezet kéri a segítő szándékúakat, hogy, ha csak egy kiló cu­korral is, járuljanak hozzá a segélyküldeményhez. Az adományok januárban hét­köznapokon 8 és 11.30 kö­zött a tamási plébániahiva­talban, szombatonként pe­dig 8 és 12 óra között a ró­mai katolikus közösségi házban (a volt mozi épüle­tében) adhatók le. Patikadöntés Megváltoztatta múlt heti ülésén a község gyógyszer- tárával kapcsolatos korábbi döntését az iregszemcsei képviselő-testület. Koráb­ban beszámoltunk róla: az iregszemcsei patikus elhalá­lozása miatt bezárt a falu gyógyszertára. A gyógy­szertári törvény szerint a pa­tika működtetéséhez szük­séges személyi jog ez eset­ben az elhunyt özvegyét il­leti, amennyiben igényt tart rá. Ezt az érintett bejelen­tette, és kérte az iregszem­csei önkormányzatot, adja bérbe számára a gyógyszer­tári épületet. Ettől a képvise­lők első ízben elzárkóztak, január 14-i ülésükön azon­ban egyhangúan megsza­vazták azt. 'A gyógyszerész érdeklődésünkre elmondta: a személyi jog megszerzését követően minél hamarabb ki kívánja nyitni a patikát. Röviden Táncdalest Simontor- nyán. Harangozó Teréz, Poór Péter és Mátrai Zsuzsa ad koncertet január 24-én, vasárnap 18 órakor a simon- tomyai művelődési házban. Hirdetésfelvétel Hirdetés-felvevőhelyünk Tamásiban: Tolnatourist, Szabadság u.43. Telefon/ fax: 471-941. Vércse Bori: Szakály 7192, Szabadság u. 188. Szabó Gyuláné: (BEZO- KERFU) Hőgyész 7090, Zrínyi u. 3. Üzenet a 488- 378 telefonon. Bosnyák Jó­zsef, Tamási, telefon: 06-30- 460-727. Gyászközlemé­nyek: PAN-HOL Bt., Ta­mási, Aradi u. 19. Szabó Gyuláné, Hőgyész, Zrínyi u. 3. telefon: 74-488-378. Pincehely: kórház, alapjáraton Egészségügyi modernizáció, ahogy a kórház egyetlen sebésze látja Nem az ágyszám a lényeg, hanem, hogy csökkentett funkciót tudunk csak ellátni: a bizonytalan helyzet miatt az orvosok elmentek. Ebben a térségben sürgősségi ellátásra lenne szükség, és éppen ezt nem tudjuk nyújtani - mondja a dr. Schilli Antal, a pincehelyi kórház sebészeti osztályának vezető főorvosa, aki egyben az osztály egyetlen sebésze is.- A kórház három osztály- lyal, nyolcvannyolc ággyal, és megfelelő személyi, tárgyi fel­tételekkel működött a rend­szerváltás után is - mondja a dr. Schilli Antal. - A várható egészségügyi reformot meg­előzve, mi már elébe mentünk a dolgoknak, és létrehoztuk a se­bészeti alapítványt, a sebészeti osztályt, illetve a műtőt felsze­reltük azokkal a nagy értékű műszerekkel, amelyek várha­tóan feltételei lettek a további működésnek. Ez be is jött.- Ennek ellenére, vagy ezzel együtt 1996-ban kiderült, hogy ez a kórház nem felel meg a szakmai minimumnak ...- A nagy baj már az 1995- ben bevezetett diszkriminatív, a kiskórházak számára hátrányos finanszírozási rendszer volt, ekkor kezdte felhalmozni adós­ságait a kórház. A másik baj, hogy az akkori menedzsment abban látta a kórház jövőjét, hogy ezt a kórházat át kell ala­kítani ápolási intézménnyé, és ezt a tamási önkormányzat is támogatta. Bár, aki egy kicsit is ismeri az egészségügyet, az tudta, hogy ebbe a térségbe nem ápoló, hanem aktív kórház kell. Emiatt ellentétek keletkez­tek a dolgozók és az akkori ve­zetés között is.- Hogyan látja: az 1996­ban megszabott minimumfelté­telek, - a többi közt a legkeve­sebb 130 ágy -, valóban szak­mai érvek voltak? Mi a lénye­ges különbség az azt megelőző „törvénytelen”, és a mai „tör­vényes” helyzet között?- Úgy látom, hogy az ágy- számcsökkentés nagyon elhi­bázott lépés volt, ami mára be is bizonyosodott. Abból, hogy az egészségügy modernizációja címén hatalmas összegeket le­het megtakarítani, semmi nem jött be. A tébé nem az ágyakat finanszírozza, hanem a telje­sítményt. A kórház előző és mostani működése között óriási a különbség.- Miben?- Nem az ágyszám a lényeg, hanem, hogy csökkentett funk­ciót tudunk csak ellátni: a bi­zonytalan helyzet miatt az or­vosok elmentek, illetve nem vették át annak idején az akkor itt dolgozó két sebészt sem. Je­lenleg teljesen egyedül vagyok az osztályon. Ebben a térségben sürgősségi ellátásra lenne szük­ség, és éppen ezt nem tudjuk el­látni. A harminc ágyas belgyó­gyászat és a tizenöt ágyas sebé­szet részlegként működik a megyei kórházhoz integrálva. Tizenöt ágyas osztály sehol az országban nincs, ehhez nagyon nehéz meghatározni a létszá­mot. A tárgyi feltételek most is megvannak, csak az orvosok hiányoznak és nehezíti a mű­ködést az is, hogy a megyei kórháznak óriási létszám-ne­hézségei vannak, kevés az or­vos, főleg az altatóorvos.- Mennyiben emeli az ellá­tás színvonalát, hogy Pincehely szervezetileg a megyei kórház­hoz tartozik?- Az ellátás színvonala nem változott, de óriási a betegek száma, akiket nem tudunk el­látni. Délután háromtól nincs röntgen- és laborügyelet, sem­milyen sürgősségi ellátást, ki­vizsgálást nem tudunk végezni. Programozott műtéteket vég­zünk keddi napokon, de ez az altatóorvosok hiánya miatt az utóbbi hónapokban egyáltalán nem működik, jelenleg csak he­lyi érzéstelenítés mellett tudunk műteni. A szekszárdi általános sebészet dr. Szarka főorvos és orvosai mindig segítőkészek voltak.- Kinek milyen döntést kel­lene meghoznia ahhoz, hogy újra a 94-et megelőző színvo­nalú sürgősségi betegellátás legyen Pincehelyen?- Ez nem túl egyszerű. A megyei önkormányzat most pozitívan áll hozzá a pincehelyi kórházhoz, de azt is megértjük, hogy a megyei kórház sok ne­hézséggel küzd, és ilyen feltéte­lek mellett még ráfizetésesek vagyunk. A megoldás: lehető­leg visszaállítani a régi konst­rukciót. Legalább a nőgyógyá­szati osztályt kellene ismét mű­ködtetni, a szakrendelésre egyébként már van szerződés a társadalombiztosítással. Ha az egyéb működési feltételeket visszaállíta­nák, állandó ügyelet és megfelelő or­voslétszám mellett a kór­ház a tébé fi­nanszírozás­ból meg tudna élni. Jelenleg nagyon pesz- szimista va­gyok a kórház sorsát ille­tően. A leg­utóbbi hivata­los álláspont szerint kórhá­zunk műkö­dését hosszú távon biztosí­tani kell bőví­tett profillal, ezért várjuk új orvosok je­lentkezését. „Elhibázott ágyszámcsökkentés ” FOTÓ: ÓTÓS (tf) Fórum a hulladékátrakóról Tiltakozás Rácvölgyben „Azért hozzák ide, mert ci­gányok vagyunk” - kiabálta be a tamási hulladékátra­kóra utalva a szombaton este a rácvölgyi közösségi házban rendezett tiltakozó fórum egyik résztvevője. A spontán véleménynyil­vánítás jól tükrözi a rácvöl­gyieknek a hulladékátrakó iránti érzékenységét, akik év­tizedek óta a város szégyen­foltja, a régi szeméttelep ár­nyékában élnek. Az előzmé­nyekről: tavaly decemberben az önkormányzat szerződést kötött a pécsi Biokom Kft.- vel a hulladékkezelésről. A cég elszállítja a szemetet a vá­rosból, ehhez azonban egy hulladéktömörítő és átrakó üzemet épít, mint utóbb nyil­vánosságra került, a rácvölgyi volt disznópiac területén. A fórumon Hajdics József pol­gármester igyekezett vilá­gossá tenni: az átrakó nem azonos a szemétteleppel, a lé­tesítmény nem környezet­szennyező és az ott lakókat nem zavarja, bűz-, por- és zajhatásoktól mentes. Kalá- nyos István, Rácvölgy ön- kormányzati képviselője el­ismerte, hogy az üzem ke­véssé terheli a környezetet, az itt lakóknak azonban nem fel­tétlenül kell azt elfogadniuk. A rácvölgyiek, azután, hogy belterületté nyilvánították Rácvölgyet, egy normális la­kóövezeti fejlődésre számíta­nak. A hulladékátrakó szom­szédsága a képviselő szerint csökkenti az ingatlanok érté­két. Hajdics József szerint vi­szont a régi szeméttelep fel­számolása és a terület helyre- állítása éppen az ingatlanok értékét növeli. Kalányos Ist­ván új tárgyalást sürgetett az üzem elhelyezéséről, a pol­gármester annyit ígért: a kép­viselőtestület elé terjeszti a lakosság véleményét. (tf) Árverés az iparterületre. Földárverést tartottak ja­nuár 12-én Simontornyán. Az érdekeltek a többi közt arra a területre is licitáltak, ahová az önkormányzat ipari parkot tervez, s amely a város rendezési tervében is ipari övezet­ként szerepel. Az önkormányzat egyezséget ajánlott az ér­dekelteknek. Három földtulajdonos aláírt egy nyilatkozatot, melyben négy lehetőséget rögzítettek: hajlandóak az ön- kormányzatnak eladni a területet, tulajdoni hányadot kap­nak az ipari parkot működtető társaságban, elfogadnak földcserét, vagy 25 évre bérbe adják a városnak. Az önkor­mányzat a szóban forgó területen két hektárral rendelke­zik, az ipari park állami támogatásához legkevesebb tíz hek­tárra van szükség. fotó: ótós Kisiskola: előnyök és hátrányok A falusi kisiskola előnye a közösségteremtésben van - mondja Tolna megye aligha­nem legfiatalabb direktora, Porga Ferenc (28), regölyi is­kolaigazgató. Hátrány ugyanakkor a diákokra nézve a kistelepülések inger- szegény életmódja.- Hogyan lett igazgató? Pá­lyázott, vagy megkérték, hogy pályázzon?- Nem pályázat útján, mert ehhez öt éves szakmai gyakor­lat kellene. 1997 nyarán várat­lanul nyugdíjba vonult a regö­lyi igazgató, az akkori helyet­tes nem vállalta a vezetést, a képviselő-testület és a polgár- mester választása rám esett.- Harmincon innen van: milyen ennyire fiatalon iskolát igazgatni?- A falu, a gyerekek, a szü­lők elfogadnak. Nem érezte­tem, hogy én vagyok a nagyfő­nök, próbálok munkatársi kap­csolatot kialakítani mindenki­vel, a kollégák a pedagógiai program kidolgozása alatt úgy érzem, elfogadták a vélemé­nyemet.- Ha jól tudjuk, tavaly júni­usban Matolcsi esperes úr te­metése napján iskolai szünetet rendelt el. Ezt talán nem min­den községben tennék meg . . .- Nem volt „sugalmazás”, az esperes úrnak nagy tekinté­lye volt, nagyon szerette min­denki, katolikusok és nem hí­vők egyaránt. Ős-ateisták is el­jöttek a temetésére, s mivel az iskola tanulóinak nyolcvan százaléka katolikus és hittanos, egyértelmű volt, hogy erre a napra szünetet fogok elren­delni. A kollégák is teljes mér­tékben támogatták ezt.- Ön személy szerint gyako­rolja a vallását?- Bár katolikusnak vallom magam, ritkán járok temp­lomba.- Egy sor hátránya van an­nak, hogy kistelepülés iskolá­jában tanul a diák. Van-e elő­nye?- Igen. Az, hogy kisiskola vagyunk, ahová 126 gyerek jár, és lehetőség van olyan kö­zösség teremtésére, ami egy nagyobb városi iskolában nincs meg. Akár egy kirándu­láson, ahol ott van az egész FOTÓ: ÓTÓS felső tagozat. Minden gyerek ismer mindenkit és minden ne­velő ismer minden gyereket. A gyerekek nevelése is sokkal könnyebb így. Közösséget al­kotnak. A pesti gyakorló isko­lákban ezt nem éreztem. Ott távolságtartóbb a tanár-diák kapcsolata.- Hátrányok? Amit említett, azt nem veszik figyelembe a jó nevű gimnáziumokban a felvé­telinél.- A szakos ellátásunk ki­lencven százalékos, idegen­nyelv szakos tanárt kisiskolák egyszerűen képtelenek sze­rezni, főleg hosszabb időre. A számítógépparkunk megfelel a vidéki, falusi átlagnak. Mosta­nában néztem utána, hogy az utóbbi években végzettek a középiskolákban hogyan álltak helyt. Ha nem is tartoztak a legjobbak közé, de egy négyes átlagot elértek. Érdekes, hogy csak a szakmunkásképző inté­zetben volt lemorzsolódás. Úgy érzem, semmivel sem rosszabb nálunk a szakmai munka, mint városi iskolák­ban. Ami hátrányt jelent a fa­lusi gyerekeknek, az az inger- szegény életmód, elsősorban a sport- és kulturális lehetőségek hiánya. Nincs sportpálya, uszoda, nem tudunk a tehetsé­ges gyerekből jó úszót, atlétát nevelni. Ha a kistelepülésről nagyobb városba kerül a gye­rek, nem ismeri annyira a vilá­got, mint egy pécsi, dombó­vári, pesti ismeri. Nem tud színházba, múzeumba járni, nem tudja úgy követni a diva­tot, és nehezebben is tud beil­leszkedni. Ilyen értelemben nem száz százalékos az esély- egyenlőség a városban és a kis­településeken tanuló diákok között. Tóth Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom