Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-05 / 285. szám
Nem mindegy, | hogy rombol- Ä ni vagy építeni jön a dózer... Negyedik oldal természetesen e- gyütt jár a „testület” magas színvonalú képzése: szeretnénk elérni, hogy a vagyonőrök a világon mindenütt megfeleljenek a legmagasabb igényeknek is, úgy Washingtonban, Münchenben, mint Szekszárdon. A Be-Si-Ker komoly diplomáciai sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a számos külföldi vendég részvétele és kedvező értékelése a szakmai programon. Vlagyimir Miro- nov Taskentből érkezett Szekszárdra. Hat dános karatemester, az Üzbegisz- táni Harci Szövetségek Szervezetének elnöke.- A katonai harci művészettel, a lövészettel és a különleges környezetben való viselkedés tudományával foglalkozunk. Előfordult már, hogy nehéz helyzetekből kellett kivágnom magam, de ilyenkor általában nem a karatetudásomat kellett alkalmaznom: sokkal nagyobb hasznát vettem más szakágnak, így a viselkedéstudománynak. Szerintem ez a legfontosabb valamennyi testőr számára is: a váratlan helyzetekre megfelelően reagálni. Tehát nemcsak a testi, hanem a szellemi képességek is meghatározóak lehetnek ebben a szakmában. Ezt persze jól tudják a Be- ^Si-Kernél is. N Ugyanis a megye tizennégy IBSSA í feí?j- állt eldózerolni a házunk előtt álló kis földhalmot, ^-4 melyen a feszület állt. Mi- NkwsÍ kor megkérdeztem a gép- kezelőt, hogy miért kell a Döbröközön, az egykori szőlőhegyi iskolánál lévő - százötven évvel ezelőtt állított, homokkőből készített A testőr meghiúsította az orvtámadást ? dombot és vele együtt a keresztet is eltüntetni, a következő választ kaptam: „Pihe- . nő lesz a helyén.” A , munkás- feszületet az egyik nyári vihar le- f döntötte. A homokhegyi, az ; öreghegyi és az újtele- ! pi utcák lakói ekkor úgy határoztak, hogy f új keresztet állíttat- y nak adományaikból. , A gyűjtés azonnal | megkezdődött és a ! pénz hamar összejött, j Pösztör József műköves mester pedig rövidesen nekilátott a munkának. Az új keresztet az elmúlt vasárnap Horváth Béla plébános áldotta meg majd szentelte fel közel száz falubeli érdeklődő jelenlétében. Némelyikük szemében még a könnycseppek is kicsordultak. Közöttük volt Suti Giza néni is, aki 1981-be egyszer már megmentette a korpuszt. Az idős asz- szony így mesélte el a tizenhét évvel ezelőtt Jj történte- flf két: ‘},A- A homokhegyi utak kövezésekor és aszfaltozásakor az egyik nap jött egy földgyalu és nekikonferenciáját adott felvilágosítást Simon Károly, a Be- Si-Ker Kft. ügyvezető igazgatója. — Cégünk ezen konferencia „kihelyezett” szakmai napjának a házigazdája. Nagy öröm számunkra ez az elismerés, s az is hogy cselekvő részesei le- I hetünk az IBSSA | egyik legfontosabb [ célkitűzésének: az- laz, hogy a világon bármely or- szagban ÍV® 8S&,. min— Meghalsz, te szemét! A dühöngő férfi vasdoronggal a kezében, lesből rohant mit sem sejtő áldozata felé. A rudat magasra emelve éppen lesújtani készült kiszemelt áldozata koponyájára, amikor... Amikor, mint egy Vagyonvédelmi, Ke- árnyék, az oszlop reskedelmi és Szol- mögött figyelő testőr gáltató Kft. csapata íjként megfeszülve éles helyzetek-^^ előreugrott, éppen ben is hasonló mt:. védence és a támadó ügyességet, ® közé. Egy villám- bátorságot és B'- gyors ütés a kézre, szakszerűsé- egy térdrúgás a gyo- get tanúsíta- morra, s a delikvens na. így véle -v, máris magatehetet- kedtek y':%'A' lenül feküdt a föl- mindazon ^ dön, hátracsavart vendégek is, B ■: Tv kézzel. Az orvtáma- akik a hét V dás meghiúsult. elején a me- ® A fenti, egy pilla- gyeszékhe- H nat alatt lejátszódó - lyen tartott® s most már elárul- szakmai nap B hatjuk, megrende- keretében te- T \ ^ zett - jelenet kintették ,.M alapján meg a há- BM nem zigazdák látványos bemutatóját. r- Az IBSSA, azaz a Nemzetközi Testőr és Civil Biztonsági Szolgálatok Szövetsége Magyarorszá- jjülWgon m '"^htartja BP| világnem kis meglepetésére leül- „ tem ekkor a feszület tövéhez és azt mondtam: „Ha valaki pihenni | akar, akkor azt a ke- > resztnél is megteheti! j Ha kell, éjszaka j fogom is őrizni de eldózerolni nem engedem.” Az út építőinek többszöri kér- lelése sem járt eredménnyel, ezért néhány napi tanakodást követően úgy döntöttek, hogy elállnak korábbi tervüktől. Nemrégiben ismét érkezett egy földmunkagép, de ez már nem rombolni, hanem építe- 1 ni jött. Legnagyobb * örömömre azt a dom------- bot nag yobbította meg, ame- lyikre Ilii ’ visszakerült ~ szülét - mondta végül Suti Giza néni, a döb- röközi keresztmentő, -glaubnütt B^ugyan- úRHiS azt a mi- mm nőséget, megbizható- ]/ ságot kapják megrendelőink. Ezzel AZ EREDETIT ÁLLÍTTATTA© Dékány János D Varga Mihály || ■j , 18SO Újra állíttatta h-f A SZŐLŐHEGYI LAKOSSÁG!;^ 19 9 8 két- >. séges: a szekszárdi Be-Si-Ker KÉSZlTi-TT£ PÖSZ ÓR Ilyenkor télen jóval kevesebb a német szó Gunara- son, mint a nyári hónapokban. Pedig szobákat most is lehet kapni, naponta ezer forintért, lábassal, kanállal, fűtéssel és meleg vízzel. A németek a karácsonyi ünnepekre inkább a havas hegycsúcsokra, sítúrákra mennek, vagy pedig melegebb vidékekre húzódnak, ahol süt a nap és kék meg zöld koktélokat lehet kortyolgatni egy finom kis úszómedence szélén. Itt vannak hát a hazaiak, leginkább azok, akik beutalóval, gyógykezelésre jöttek vagy közel laknak a fürdőhöz. Amikor megremeg a termálvíz Géza bácsi és Irén például egy faluból valók, a reggeli busszal érkeztek. Géza bá' egy szószátyár és szerfölött kíváncsi vénember, aki éppen arról faggatja Irént, hogyan él, mióta elvált az urától. Irén körül megremeg a 36 fokos medencében a jó meleg víz, lágyan gurgulázva meséli az esetét.- Az a szemét aljas tróger mindent elvisz, amit csak ér. Nem azért, mert annyira kell neki, hanem truccol, hogy nekem ne maradjon az égvilágon semmi. Most legutóbb bepakolta az összes poharat meg csetrest, vigye a francba, kell a fenének. Tegnap meg azért telefonált, hogy kéri az ágyneműből a részét. Milyen részét? Egy párnahuzata nem volt, mikor összeházasodtunk, amit meg együtt vettünk a húsz év alatt, már ösz- szevissza van toldozva. Viheti a fenébe, fektesse bele a Rózsikáját, henteregjenek az ócska ágyneműben. Géza bácsi egyre csak kérdez, nem reménybeli vőlegény, hisz van felesége, akivel legfőképpen az a baj, hogy daruval sem lehet kimozdítani otthonról. -El van változva ez a világ - vált át filozofikus hangnemre. Most is hallom, hogy gyereke születik egy tizenegy éves cigánylánynak. El is gondolkodtam rajta, hogy mindezt a gének okozzák. Mert teszem azt fel, ha az anyjának is már korán kellett a férfi, akkor az a gén ahogyan átalakul a lányába, hát nem lehet csodálkozni, ha a gyerek kisgyereket szül. A nyugdíjas aranyélete Elhódít a langyos víz, a fejem lefelé bólint, alig látok ki a szememen. Éles hang szakítja meg a bóbiskolásomat: a medencébe toccsan egy sok- ráncú, szúrósszemű öregasz- szony és oldalba bök.- Ez ám a jó ugye? Az ember csak elereszti magát és szépen elpihenget. Én is most jövök a masszáról, mintha minden porcikámat kicseréltek volna. Már jöhettem volna korábban is, de Dombóvárról Gunarasra eljutni nehezebb, mint Budapestre. Új dombóvárról meg különösen, mert még át is kell szállni, meg várakozni. Egész nyáron nem voltam itt. A gyerekek felajánlották ugyan, hogy kihoznak kocsival minden nap, de én nem akartam őket terhelni, hogy miattam hiányozzanak a munkából. Aztán már annyira odavoltam, hogy járni is alig tudtam, s az orvos úgy rendelkezett, hogy jöjjek ide, a kórházba három hétre. Arany dolgom van, nem kell főzni, se takarítani, járok a fizikai terápiára meg iszapra, lesik a kívánságaimat. A legnagyobb és leghidegebb medencében már vagy harmadik órája áztatja magát egy piros fürdőruhás fiatalember. Nem néz senkire, nem beszél senkivel, a jelek szerint nem éhes és nem gyötri a szomjúság sem. Időnként alábukik és a medence túlsó felén felbújik a víz alól. Ki lehet, honnan jöhet, gyöt- ri-e valami a lelkét, miért olyan magányos, nem tudni. Pedig éppen mellette meséli egy dundi menyecske az egzotikus kirándulás részleteit. Egy úr a pokolban is úr — Egy óriási tér fölé műanyag tetőt húztak. A tető alatt teniszpálya, kuglipálya, pálmaerdő és két méter mély úszómedence. A medencében bár, a bár körül székek. Az ember csak odaúszik, és rendel egy dobozos sört. Már három doboz volt előttem, a többiek azt hitték, be vagyok rúgva. Viccelődtek is, hogy mi lesz, ha leesek a székről, de a pincér azt mondta, hogy ne aggódjanak, a bárasztal alatt kiúszik a medencébe és megmenti az életemet. Különben meg alkoholmentes sört ittam. Na aztán a reggeli! Nem mondta senki, hogy csak úgy kitesznek egy asztalra mindent és mi meg any- nyit ehetünk, amennyit akarunk. Minden volt ott! Szalámik, sajtok, finomságok garmadája. Azt sajnálom, hogy nem volt rajtam olyan ruha, amin sok a zseb, csak egy ócska nejlonzacskó volt nálam. Tövig belenyomtam a gépsonkába a villát, összekotortam a sajtot, bedobtam néhány zsemlét mellé. Gondolhatja: visszafelé az úton majdnem végig ettünk. Egyedül az uram volt mérges. Szidott a végtelenségig, amikor beállt a garázsba és kotorta össze az autó aljáról a rengeteg morzsát. D. Varga Márta