Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-05 / 285. szám

Bach József a Tolna Me­gyei Közgyűlés elnöke volt négy esztendeig. Az ezzel kapcsolatos gondo­latairól, érzéseiről kér deztük. — Csalódott? — A választási eredményt egyáltalán nem vereségként élem meg, mert hajszál pon­tosan ugyanazt hozta, mint négy évvel ezelőtt. Szerin­tem a közgyűlés elnökét is közvetlenül kellene megvá­lasztani. Ha így született vol­na meg az ismert eredmény, azt vereségnek tartanám. A közgyűlés, mint politikai tes­tület, politikai döntést ho­zott, így volt ez 1994-ben is, amikor engem választottak meg. — Miként képzeli el szemé­lyes jövőjét? — Aki a rendvédelmi szervektől megy úgyne­vezett politikai funkció­ba, azt a törvényi garan­cia alapján a minden­kori belügyminiszter köteles visszavenni az állományba. Kértem visszahelyezésemet a tűzoltóság megyei pa­rancsnoksága állományá­ba, s ezzel egyidejűleg nyugdíjazásomat, a 25 év szolgálati időm alapján. A politi­kai pályára tuda­tosan készülve próbáltuk meg a családommal ki­építeni azt a hát­országot, ahova vissza lehet vo­nulni, ha a funk­ció megszűnik, vagy olyan hely­zet alakul ki, hogy az ember már nem tud­ja vagy nem akarja tovább csinálni. A feleségemmel gazdasági társaságot működ­tetünk 1991 óta. — Volt már ellenzékben, je­lent ez valami lelki előnyt? — Nem hiszem. Előnyt az jelent, ha az embernek érde­mi befolyása van a dolgok alakulására, mert akkor el­képzeléseinek legalábbis egy részét meg tudja valósítani. Ellenzékiként működni kön­nyebb, de szemben némely állítással, szerintem legalább akkora felelősség is. Ha jó dolgok történnek, csupán az ellenkezés miatt nem szabad állandóan nemet mondani, de felelősség abban a tekin­tetben is, hogy ha úgy érzi, nem jól mennek a dolgok, akkor tudni kell a nem gombot meg- nyomni. Mindkét ol­dalon arra kell töreked­ni, hogy ész­érvek alapján próbáljuk meggyőzni egymást. — Mi az, amit eredmény­nek könyvel el? — Ismerve a megyei ön- kormányzatok szűk mozgás­terét, a négy évvel ezelőtti programnak két fontos ele­me volt, nevezetesen, hogy a megyei önkormányzatnak nyitnia kell a települések és a civil szervezetek felé. Ezek­ben sikerült elindítani egy olyan folyamatot, amire nyu­godt szívvel tekinthetünk vissza. Meg lehet kérdezni a polgármestereket arról, mennyit változott a viszo­nyunk az emberi és a szak­mai kapcsolatok terén. A cik­lus második felében az ön- kormányzatok többsége igé­nyelte szakmai segítségün­ket. Százas nagyságrendben folytak konzultációk pályá­zatok beadása előtt is. Nem számoltam össze, de 200-300 között van azon civil szervezetek száma, amelyekkel sikerült kapcso­latokat kialakítani. Szándé­kaink szerint a bizottságok külső tagjait ezek a szerve­zetek adták volna. Biztosan lehetett volna többet tenni, még jobban lobbizni. Csak­hogy akkor is az volt a hely­zet, ami most, hogy a me­gyei önkormány- zatok és az or- s z á g veze­tése ugyanabból a koalícióból ke­rült ki. Azt mondják, hogy kormánypártiként könnyű jó ügyekért lobbizni. De túl so­kan voltunk, mindenhova nem jutott. Ma is sok az éhes száj, de kevés az elemózsia. A magam részéről azt kívá­nom, hogy az ígéreteket si­kerüljön valóra váltani. Hi­szen túl azon, hogy négy évig voltam közgyűlési el­nök, Tolna megyei lakosként szeretném megélni a követ­kező négy évet is. Ami jó a megyének, az jó nekem is.- Összességében milyen volt az elmúlt négy év? — Sok tekintetben gyötrel- mes, de gyönyörű négy év volt. Álmomban nem gon­doltam volna, hogy olyan emberekkel sikerül találkoz­ni, amilye­nekkel talál­koztam. Nem gondoltam volna, hogy Tolna megye ennyire szí­nes. Nem tud­tam, hogy ennyi civil szerve­zet teszi a dolgát önzetlenül, a megye hírnevét öregbítve. Nem gondoltam volna, hogy ennyi nagy tudású ember él, dolgozik a megyében. Ezért fájó, hogy az alakuló ülésen nem kaptam szót, hogy a kö­szönet szavait elmondhas­sam. A civil szervezetek, hi­vatalos szervek, az emberek megérdemelték volna, hogy a közgyűlés előtt is megkö­szönjem a támogatásukat. Ihárosi Ibolya Sok az éhes száj, de kevés az elemózsia Bach József: köszönet a partnereknek A Tolnai Népújság kiadója, az Axel Springer Magyarország minden évben meghirdeti sajtófotó pályázatát. Az idei versenyen la­punk fotóriportere, Bakó Jenó' a zsáner kategóriában 3. helyezést ért el az itt látható felvételével. A díjnyertes képekből decem­ber 7-én délután 3 órakor kiállítás nyílik Budapesten, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában. A Védőnői Szolgálat baba-mama játszót szervez Szekszárdon, a Vörösmarty utcában minden kedden, délelőtt tíz órai kezdettel. En­nek sikerére bizonyíték, hogy az épület aulájában alig fér el a sok-sok mama és baba. A bútorokat, játékokat többek között pályá­zaton nyert pénzből vásárolta meg a megyei szervezet. így aztán ideális környezetet tudtak teremteni programjaikhoz. A három vé­dőnő - Hazafi Lászlóné Csíki Teréz, Balogh Gézáné és Géringer Mihályné - segítséget nyújt a játék kiválasztásához, ahhoz, hogyan alkalmazkodjon a gyerek a tömeghez, hogyan korrigálják a szülők a kicsi önző, vagy agresszív magatartását. (péteri) Felcsuti Péter bankár, mégpedig az egyik legnagyobb ha­zai, osztrák tulajdon­ban lévő banknak, a Raiffeisen Unicbank Rt-nek a vezérigazgató­ja. Az Euromoney cí­mű, Londonban megje­lenő neves pénzügyi szaklap a Raiffeisen Unicbanknak ítélte A leg­jobb külföldi bank Ma­gyarországon 1998 címet. — Kérem, mutassa be önmagát. — Negyvenkilenc éves vagyok. Életem je­lentős részét a bankszakmában töltöttem. El­ső munkahelyem 1973-tól 89-ig a Magyar Nemzeti Bank volt, ahol a deviza ügyekkel foglalkoztam, ezt követően fél évig a City Banknál dolgoztam, majd 1989 őszén a Raiffeisen Unicbankhoz jöttem. — Sok a huszonéves ezen a pályán, nem érzi magát kicsit korosnak köztük?- Valóban sok a fia­tal ezen a területen. Ko­rábban kényszer volt a fiatalok nagy számú alkalmazása, mert hirtelen nőtt meg az igény a banki szak­mában. Mára ez megváltozott, hi­szen vannak na­gyon jó harminca­sok, negyvenesek, akiknek már van banki gyakorlatuk. Én szeretek fiatalok­kal dolgozni, mert kreatívak, lojálisak, rugal­masak és erősen kötődnek ahhoz a pénzinté­zethez, ahol először munkába álltak.- A szűkebb családja?- A feleségem orvos, és van két fiam. Bu­dapesten élünk, de sokat utazom az ország minden részé­ben. Ez a munkámhoz tartozik, hiszen Pécs­től Győrig vagy Nyíregyházától Szegedig sok helyen van már bankfiókunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy teljes erőbedobással dolgo­zom, mert ezt kívánja meg a munkám. Ennek ellenére jut idő a családomra és a hobbimra, a teniszre is. — A bank, ahol dolgozik, osztrák tulajdon. Mennyire van „szabad keze” a döntések'so­rán? — Az osztrákok a helyi autonómiát tiszte­letben tartják, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének közös elvek, szabályok, amit be kell tartanunk. Miközben megvan a helyi önren­delkezésünk, egyre inkább integrálódunk. — Ön sikeres bankár. Hogyan él ma egy jól kereső, sikeres ember? — Nem szeretem azt a szót, hogy bankár, ehelyett inkább a banktisztviselőt érzem pon­tosabbnak. Fontos, hogy ne értékelje túl az ember a helyzetét, se a szerepét. Az életmó­domban egyébként nem érzékeltem drámai változást az utóbbi években. Valószínű, hogy jobb módban élek az átlagnál. M.I. ♦ f í i

Next

/
Oldalképek
Tartalom