Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-05 / 285. szám
Bach József a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke volt négy esztendeig. Az ezzel kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről kér deztük. — Csalódott? — A választási eredményt egyáltalán nem vereségként élem meg, mert hajszál pontosan ugyanazt hozta, mint négy évvel ezelőtt. Szerintem a közgyűlés elnökét is közvetlenül kellene megválasztani. Ha így született volna meg az ismert eredmény, azt vereségnek tartanám. A közgyűlés, mint politikai testület, politikai döntést hozott, így volt ez 1994-ben is, amikor engem választottak meg. — Miként képzeli el személyes jövőjét? — Aki a rendvédelmi szervektől megy úgynevezett politikai funkcióba, azt a törvényi garancia alapján a mindenkori belügyminiszter köteles visszavenni az állományba. Kértem visszahelyezésemet a tűzoltóság megyei parancsnoksága állományába, s ezzel egyidejűleg nyugdíjazásomat, a 25 év szolgálati időm alapján. A politikai pályára tudatosan készülve próbáltuk meg a családommal kiépíteni azt a hátországot, ahova vissza lehet vonulni, ha a funkció megszűnik, vagy olyan helyzet alakul ki, hogy az ember már nem tudja vagy nem akarja tovább csinálni. A feleségemmel gazdasági társaságot működtetünk 1991 óta. — Volt már ellenzékben, jelent ez valami lelki előnyt? — Nem hiszem. Előnyt az jelent, ha az embernek érdemi befolyása van a dolgok alakulására, mert akkor elképzeléseinek legalábbis egy részét meg tudja valósítani. Ellenzékiként működni könnyebb, de szemben némely állítással, szerintem legalább akkora felelősség is. Ha jó dolgok történnek, csupán az ellenkezés miatt nem szabad állandóan nemet mondani, de felelősség abban a tekintetben is, hogy ha úgy érzi, nem jól mennek a dolgok, akkor tudni kell a nem gombot meg- nyomni. Mindkét oldalon arra kell törekedni, hogy észérvek alapján próbáljuk meggyőzni egymást. — Mi az, amit eredménynek könyvel el? — Ismerve a megyei ön- kormányzatok szűk mozgásterét, a négy évvel ezelőtti programnak két fontos eleme volt, nevezetesen, hogy a megyei önkormányzatnak nyitnia kell a települések és a civil szervezetek felé. Ezekben sikerült elindítani egy olyan folyamatot, amire nyugodt szívvel tekinthetünk vissza. Meg lehet kérdezni a polgármestereket arról, mennyit változott a viszonyunk az emberi és a szakmai kapcsolatok terén. A ciklus második felében az ön- kormányzatok többsége igényelte szakmai segítségünket. Százas nagyságrendben folytak konzultációk pályázatok beadása előtt is. Nem számoltam össze, de 200-300 között van azon civil szervezetek száma, amelyekkel sikerült kapcsolatokat kialakítani. Szándékaink szerint a bizottságok külső tagjait ezek a szervezetek adták volna. Biztosan lehetett volna többet tenni, még jobban lobbizni. Csakhogy akkor is az volt a helyzet, ami most, hogy a megyei önkormány- zatok és az or- s z á g vezetése ugyanabból a koalícióból került ki. Azt mondják, hogy kormánypártiként könnyű jó ügyekért lobbizni. De túl sokan voltunk, mindenhova nem jutott. Ma is sok az éhes száj, de kevés az elemózsia. A magam részéről azt kívánom, hogy az ígéreteket sikerüljön valóra váltani. Hiszen túl azon, hogy négy évig voltam közgyűlési elnök, Tolna megyei lakosként szeretném megélni a következő négy évet is. Ami jó a megyének, az jó nekem is.- Összességében milyen volt az elmúlt négy év? — Sok tekintetben gyötrel- mes, de gyönyörű négy év volt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy olyan emberekkel sikerül találkozni, amilyenekkel találkoztam. Nem gondoltam volna, hogy Tolna megye ennyire színes. Nem tudtam, hogy ennyi civil szervezet teszi a dolgát önzetlenül, a megye hírnevét öregbítve. Nem gondoltam volna, hogy ennyi nagy tudású ember él, dolgozik a megyében. Ezért fájó, hogy az alakuló ülésen nem kaptam szót, hogy a köszönet szavait elmondhassam. A civil szervezetek, hivatalos szervek, az emberek megérdemelték volna, hogy a közgyűlés előtt is megköszönjem a támogatásukat. Ihárosi Ibolya Sok az éhes száj, de kevés az elemózsia Bach József: köszönet a partnereknek A Tolnai Népújság kiadója, az Axel Springer Magyarország minden évben meghirdeti sajtófotó pályázatát. Az idei versenyen lapunk fotóriportere, Bakó Jenó' a zsáner kategóriában 3. helyezést ért el az itt látható felvételével. A díjnyertes képekből december 7-én délután 3 órakor kiállítás nyílik Budapesten, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában. A Védőnői Szolgálat baba-mama játszót szervez Szekszárdon, a Vörösmarty utcában minden kedden, délelőtt tíz órai kezdettel. Ennek sikerére bizonyíték, hogy az épület aulájában alig fér el a sok-sok mama és baba. A bútorokat, játékokat többek között pályázaton nyert pénzből vásárolta meg a megyei szervezet. így aztán ideális környezetet tudtak teremteni programjaikhoz. A három védőnő - Hazafi Lászlóné Csíki Teréz, Balogh Gézáné és Géringer Mihályné - segítséget nyújt a játék kiválasztásához, ahhoz, hogyan alkalmazkodjon a gyerek a tömeghez, hogyan korrigálják a szülők a kicsi önző, vagy agresszív magatartását. (péteri) Felcsuti Péter bankár, mégpedig az egyik legnagyobb hazai, osztrák tulajdonban lévő banknak, a Raiffeisen Unicbank Rt-nek a vezérigazgatója. Az Euromoney című, Londonban megjelenő neves pénzügyi szaklap a Raiffeisen Unicbanknak ítélte A legjobb külföldi bank Magyarországon 1998 címet. — Kérem, mutassa be önmagát. — Negyvenkilenc éves vagyok. Életem jelentős részét a bankszakmában töltöttem. Első munkahelyem 1973-tól 89-ig a Magyar Nemzeti Bank volt, ahol a deviza ügyekkel foglalkoztam, ezt követően fél évig a City Banknál dolgoztam, majd 1989 őszén a Raiffeisen Unicbankhoz jöttem. — Sok a huszonéves ezen a pályán, nem érzi magát kicsit korosnak köztük?- Valóban sok a fiatal ezen a területen. Korábban kényszer volt a fiatalok nagy számú alkalmazása, mert hirtelen nőtt meg az igény a banki szakmában. Mára ez megváltozott, hiszen vannak nagyon jó harmincasok, negyvenesek, akiknek már van banki gyakorlatuk. Én szeretek fiatalokkal dolgozni, mert kreatívak, lojálisak, rugalmasak és erősen kötődnek ahhoz a pénzintézethez, ahol először munkába álltak.- A szűkebb családja?- A feleségem orvos, és van két fiam. Budapesten élünk, de sokat utazom az ország minden részében. Ez a munkámhoz tartozik, hiszen Pécstől Győrig vagy Nyíregyházától Szegedig sok helyen van már bankfiókunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy teljes erőbedobással dolgozom, mert ezt kívánja meg a munkám. Ennek ellenére jut idő a családomra és a hobbimra, a teniszre is. — A bank, ahol dolgozik, osztrák tulajdon. Mennyire van „szabad keze” a döntések'során? — Az osztrákok a helyi autonómiát tiszteletben tartják, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének közös elvek, szabályok, amit be kell tartanunk. Miközben megvan a helyi önrendelkezésünk, egyre inkább integrálódunk. — Ön sikeres bankár. Hogyan él ma egy jól kereső, sikeres ember? — Nem szeretem azt a szót, hogy bankár, ehelyett inkább a banktisztviselőt érzem pontosabbnak. Fontos, hogy ne értékelje túl az ember a helyzetét, se a szerepét. Az életmódomban egyébként nem érzékeltem drámai változást az utóbbi években. Valószínű, hogy jobb módban élek az átlagnál. M.I. ♦ f í i
