Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-31 / 305. szám

1998. december 31., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal A madarakat befogták, majd meggyűrűzték Téli tábor Decsen őket, majd ismét szabadon en­gedték. A táborlakók feladatai közé tartozik a fészkek állapo­tának felmérése is. Harmadik alkalommal talál­koztak a két ünnep között, a Decs melletti Cserencpusztán azok a fiatalok, akik a termé­szet és az állatvilág szerelme­sei. A téli tábort a cserenc- pusztai vadászházban rendez­itek be a szervezők, ahol 15 fia­ttal t (az idén 11 évestől 20-ig terjedt az érdeklődők életkora, de volt már arra is példa, hogy idősebbek is jelentkeztek a tá­borba) fogadtak, akik a fővá­rosból, Szekszárdról és me­gyénk más tájáról érkeztek ide. Reggel 8 órától, amíg be nem sötétedik tartott a foglal­kozás, amikor hálóval fogták be a kisebb és nagyobb mada­rakat a tábor lakói. Ott-jár- tunkkor hét egerészöly­vet sikerült éppen be­fogni, a ma­darakat meg- gyűriízték, lemérték a farok és a szárnyak hosszát, nyilvántar­tásba vették Különleges madarakat csak nagyon ritkán sikerül hálóval befogniuk a táborozóknak. Most különleges élménynek számított az a kerecsen só­lyom, amit a fiatalok fogtak, meggyűrűztek, majd elenged­tek. A hideg időjárás nem vette el a táborozok kedvét, sőt ahogy ők fogalmaztak, a „ma­darászás” szempontjából en­nél kívánni sem lehetne job­bat. Fotó: Ótós Réka Mauthner A bulizós Emberekkel „Forog a Föld” Két férfivel találkoztam, akik felgyorsult életritmusuk elle­nére is mindig emberek tudtak, tudnak maradni. Ez a duó: Berkes Gábor és Miller Zoltán, az Emberek együttes tagjai. — Zoli hazatért németor­szági musical-fellépéseiről, és nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat egy új album készítésébe. Az első slágerünk a CD-ről, a „Forog a Föld” tu­lajdonképpen az ő hazatérésé­ről szól - mondja „kisBerkes”, akinek a látszat szerint kime­ríthetetlen energiái vannak: producer, zeneszerző, lemez­kiadással is foglalkozik. — A mai felpörgetett-tem­pójú slágerek mellett nem érzi- tek rétegzenének, amit csinál­tok? — Inkább úgy mondanám, minden korosztályban vannak olyan emberek, akiknek tet­szik a zenénk - helyesbít Zoli. - Egyébként ha mi nem is, a stílusunk annyiban változott, hogy most egy bulizósabb al­bumot készítettünk. Egysze­rűen olyan zenét szerettünk volna csinálni, ami nekünk is jólesik, és a hallgatóknak is megnyerheti a tetszését. — Az eddigi dalaitokhoz csupán négy klipet gyártotta­tok. Ebben a „filmezős-kedv- ben" is lesz változás? — Valóban szeretnénk ezen a téren is aktívabbak lenni, az új album hangulatá­hoz valószínűleg jobban is fognak majd illeni a képi el­képzelések. Eddig egyetlen önálló koncertünk volt, ezen is változtatni szeretnénk. — A sok elfoglaltság mel­lett hogy jut időtök zenélésre? — Amire akarom, arra jut időm. A napi négyórányi alvás mellé még befér az új Embe- rek-dalok és klipek készítése is - mondja Berkes Gábor, aki szemmel láthatóan nem aludta ki magát. — Hazatértem Németor­szágból, ahol a Nyomorultak című musicalben játszottam. Nagyon jó munka volt, sokat tanultam, remélem mindezt majd kamatoztatni is lesz lehe­tőségem a hazai színházi élet­ben. Az éneklés pedig a máso­dik nagy szerelmem. Megígér­jük, hogy az Embereknél to­vábbra is Forog a Föld. Máté Réka Tolnatej Rt.: mindennapi verseny Év végi beszélgetés Koller Ferenc elnök-vezérigazgatóval Évfordulót ünnepel az év végén a Tolnatej Rt. Ugyanis ponto­san öt esztendővel ezelőtt, 1993. december 31-én alakult át a cég részvénytársasággá. Koller Ferenc elnök-vezérigazgató elmondta: az ilyenkor már hagyományos évzáró értékelésen néhány mondat erejéig meg is kíván emlékezni a jubileumról. — Az ünnepi hangulat nyil­ván csak erősödhet, ha az rt. visszatekint az elmúlt évre . . . — Egyetértek, s szerencsére ez a viszonylag jó hangulat nemcsak a Tolnatej Rt.-t, ha­nem az egész szakmát is jelle­mezheti - húzta alá Koller Fe­renc. — Méghozzá azért, mert talán ez az az egyetlen ágazat, mely a saját erejéből jutott túl a kritikus helyzeteken. Igaz, ér­kezett az államtól is egy kis tá­mogatás, de ha az arányokat kellene érzékeltetni, akkor azt mondanám, hogy az egész problémahalmazból az állam úgy egy hatod részt vállalt fel. A többi öt hatoddal a tejterme­lőknek és a tejfeldolgozóknak kellett megbirkózniuk, ők hoz­ták létre azt az intervenciós alapot, mellyel - komoly kompromisszumok árán - meg lehetett oldani a hazai tejfeles­leg elhelyezését. — Vezérigazgató úr, az ál­lami támogatás helyett nem a piac mindent elrendező szere­pében kellene bíznunk? — Ami engem illet, én nem hiszek az ilyen „idealista” megközelítésekben. Nézzük meg az Európai Uniót. Ha va­lahol van tervgazdálkodás, ak­kor ott van! Ott talán nincs tá­mogatás különböző tejipari termékekre? Az EU-ban való­jában nem is a termékek, ha­nem a támogatások versenyez­nek egymással. — Ha már szó esett az EU- ról, hadd kérdezzem meg: vé­leménye szerint az Unióhoz csatlakozó Magyarország, a hazai tejipar képes lesz verse­nyezni például a nagy hagyo­mányú holland vagy francia tej­iparral? — Maradjunk vállalatunk­nál, a Tolnatejnél. Az itt gyár­tott termékek, s ez minden túl­zás nélkül megállapítható, nyu­gaton is versenyképesek. Az it­teni sajtok, vajak, porított ter­mékek minősége semmivel sem rosszabb a hasonló nyugati termékekhez viszonyítva. S nemcsak mondom, hogy fel tudjuk venni a versenyt, ezt bi­zonyítani is tudom. Idén több mint 300 tonna sajtunk ment exportra éppen Hollandiába, de Németországba is. S nem iga­zán köztudott, de a Tolnatej termékeknek Japánban is sike­rük van. — Egy kis túlzással lehetne úgy is fogalmazni, hogy a Tol­natej — megelőzve sok minden­kit - már ott van az EU-ban? — Ezt azért így nem mon­danám, de az tény, hogy azon kevés cégek közé tartozunk, melyek rendelkeznek úgyneve­zett export-regisztrációs szám­mal. Ez a szám teszi lehetővé, hogy a világ bármely tájára szállítsunk. Ezt a jogosítványt nem ma, nem tegnap, hanem már évekkel ezelőtt megszerez­tük. S jártak nálunk az EU-köz- pontból, Brüsszelből olyan szakemberek, akik személye­sen ellenőrizték, hogy megfele­lünk-e a különböző szigorú fel­tételeknek. Megállapították, hogy az itt készülő termékek bevihetők az Európai Unió or­szágaiba. — Az EU-ból hazai tájakra visszaérve viszont azt is megál­lapíthatjuk, hogy a Tolnatej Rt.-nek szőkébb pátriánkban is vannak versenytársai... — Ez így van, Tolna me­gyében is meg kell vívnunk minden áldott nap a csatát a konkurenciával - a fogyasztó­ért. Egyetlen győztes stratégi­ánk lehet, amivel a vásárlókat tartósan magunk mellé tudjuk állítani: minőségileg kiváló termékeket és elfogadható ára­kat kell kínálnunk. — Ezt a közzétett stratégiát most, az óév utolsó napján mi, tejtermék kedvelő és fogyasztó emberek (bár álért éjfélkor pezsgővel koccintunk), vehetjük ígéretnek is? — A minőséggel nincs gond, nem véletlenül kapott a Tolnatej Rt. a legutóbbi Fooda- pest élelmiszer kiállításon si­kerdíjat trappista sajtjára. Ami az árakat illeti: tudjuk, hogy jö­vőre számtalan költségtényező megdrágul. Valamilyen mér­tékben ezeket a többletköltsé­geket a jövő év első felében be kell építenünk termékeink árá­ba is. Ám az biztosnak tűnik, hogy legalábbis január elsejé­vel a Tolnatej Rt.-nél nem lesz áremelés. Szeri Árpád Érezzük jól magunkat otthon is! Csillagszóró, pezsgő és gyertya - a szilveszter a vidámság je­gyében telik világszerte. De hogyan is köszöntsük az évezred utolsó új évét? Mit kell tudnia vendégnek, házigazdának 1998- 1999 fordulóján? Aki vendégségbe indul, vigyen a házigazdának valami apró fi­gyelmességet. Egy üveg már­kás bort, likőrt, vagy egy új ka­zettát, zenei CD-t. A baráti összejöveteleken, különösen, ha megszokott kör­ről van szó, esetleg megjelenhe­tünk hétköznapi viseletben, délutáni ruhában is. Nem csak pezsgővel koccinthatunk. Bort is ihat, aki nem kedveli a pezs­gőféléket. Hogyan készüljön a vendég­látó a rendhagyó éjszakára? Szóljunk a szomszédoknak, hogy kissé hangosak lehetünk. Ezzel későbbi bajoknak vesz­szük elejét. Amennyiben vala­melyik általunk meghívott ven­dég túlságosan hangos lesz, igyekezzünk menteni a menthe­tőt, s a hangoskodót próbáljuk lecsöndesíteni. Éjfél után együnk virslit, hurkát vagy kocsonyát legyen otthon mustár, citrom, kecsap. Gondoljunk a szeszmentes italokra is. A kólát, narancsle­vet, almalevet, elegendő meny- nyiségű ásványvizet időben szerezzük be. Ellenőrizzük, lesz-e ele­gendő tányérunk és különféle poharunk. Összeszokott társa­ságban nyugodtan kérhetjük, hogy mindenki hozza magával kedvenc poharát. Ettől még ott­honosabban érzik magukat kö­zeli barátaink. Tartsunk otthon süteményt és rágcsálni valót is. Vásárol­junk elegendő ropit, mazsolát, diót, mandulát, ostyaféleséget, nápolyit. Süssünk az ételekhez illő, mindenki által kedvelt sü­teményt, például pogácsát. La­kótelepi lakásban ne járjunk társas össztáncot, mert ezt a négy emelet minden lakója megszenvedi. A kertes házak kertjében viszont jópofa és hangulatos dolog, ha egymásba fogódzva, az 1999. év hajnalán körbekerüljük a fákat. S ami ezen az estén és éjsza­kán a legfontosabb: érezzük jól magunkat az évezred utolsó újévének érkezésekor! Ön hol tölti a szilveszter estét és az éjszakát? Egy középkorú feleség: — A karácsonyi nagy evé­sek, ivások, és vendégjárás után jól fog esni egy kis pihe­nés odahaza, a családi fészek­ben. A pihenést szó szerint kell értelmezni, hiszen a szilvesz­tert egymagámban töltöm. Nem azért, mert magányos, és társtalan vagyok, hanem mert a férjem biztonsági őr, akire ép­pen szilveszter éjszakáján ke­rült sor, dolgoznia kell, és van egy 17 éves fiam, aki már nem a családi fészekben eltöltött szilveszteri „ücsörgésre” vá­gyik. Voltak szilveszteri alkal­mak, amikor hol mi mentünk a barátainkhoz, hol pedig azok jöttek hozzánk, de most vala­hogy többre vágytunk. Beszél­gettünk arról, hogy végre el kellene menni valahova, s át­mulatni egy éjszakát, vidáman zárni az óévet és kezdeni egy újat. Hamar letettünk erről a szándékunkról - főként én vol­tam az első, aki lebeszélte a családot -, mert felrémlett előttem a lassan már tíz évvel ezelőtti szilveszter, amikor a rendőrségen kötöttünk ki az új év hajnalán. Persze nem azért, mert totál részegre ittam ma­gam és randalíroztam. Fantasz­tikus hangulatban végig mulat­tam barátainkkal az egész' éj­szakát, s a vendéglő előtt - ak­kor már magányosan - vára­kozó Trabant gépkocsink hátsó ablaküvegén hatalmas lyi^k tá­tongott. Feltörték az autót, el­vitték kedvenc kabátomat, s lássatok csodát, az akkor alig hét éves gyermekünk reklám- szatyorba összegyűjtött, s az autóban felejtett miniautóit. Legalább száz darab volt a sza­tyorban. Azóta is emlegeti a gyerek azt a napot, Szóval, úgy döntöttünk - kénytelenek is voltunk hogy mindenki megy a maga dol­gára. A fiam a haverokkal bú­csúztatja az óévet, a férjem pe­dig dolgozik. Nekem pedig marad a szoba még mindig ün­nepi hangulata, a karácsonyra kapott orvosi krimi, s néha bele-belenézek a tévéműsorba. A közös pezsgőbontás is újévre marad. Aztán amikor az éjfél elérkezik, fölhívom tele­fonon a páromat, együtt hall­gatjuk meg a Himnuszt, s kí­vánunk egymásnak nagyon boldog, eredményes újévet. Tolnai Gyula a PAV Rt. osz­tályvezetője és családja. Éva asszony a szóvivő. — Mint mindig, baráti kör­ben töltjük a szilvesztert. Az idén annyiban rendhagyóan, hogy nem megyünk nyilvános helyre, nem öltözünk ki és nem rendezünk nagy traktát. Egy Szekszárdhoz közeli falusi pa­rasztházba megyünk tizenket- ten. A kaját, italt összehordjuk, eszünk, iszunk, beszélgetünk, táncolunk, kinek mihez van kedve. Egy darabig nézzük a tévét, aztán saját zenét hallga­tunk, s addig leszünk kint és együtt, ameddig jól érezzük magunkat. Az itthoni terepet átadjuk a gyerekeinknek, ők nálunk szil­vesztereznek, legalább húszán. Közép korú értelmiségi nő.- Évek óta nem foglalko­zom a szilveszterrel. A kará­csonyi nagy nyüzsgést köve­tően még jól is esik egyedül lenni. A gyerekek a barátaikkal szilvesztereznek. Már voltam rokonokkal és baráti társasággal nagy nyilvá­nos bulin. Éjfélig még csak el­voltam, bár a vacsora nem íz­lett és túlságosan drágának ta­láltam. A zene nem tetszett és nem szeretek táncolni. Életem­ben nem voltam olyan magá­nyos, mint akkor a Himnusz alatt, a több száz ember között. Erről jut eszembe egy külföl­dön töltött szilveszter, amikor magunk énekeltük el a Him­nuszt. Azok szép pillanatok voltak. Családi körben is szilveszte­reztem már, de annak sem volt semmi értelme. Olyan volt mint hétköznap, csak keveseb­bet beszélgettünk. A nagy csa­ládi nevetések valahogy sosem esnek szilveszterre. Szóval kocsonyát főzök, ve­szek egy üveg pezsgőt, körbe rakom magam könyvekkel, váltogatom a tévécsatornákat, éjfél után fölhívom a családot, a barátokat, vagy ők engem, s aztán megint meghallgatom a három tenor olimpiai koncert­jét, hogy a jövő év is jól kez­dődjön. Szóval, szép estém lesz. K t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom