Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-19 / 297. szám
1998. december 20. Erzsiké gyönyörű, tizenhat éves kismama. Csabika, a kisfia alig kéthetes. Nincs ebben semmi különös, hiszen ilyen korban nem egy lány szül gyereket. Ami megkülönbözteti őket másoktól, anya és fia a hő- gyészi Petőfi Sándor Nevelőotthon lakói. Közelről Harmadik oldal Pistike a Kfemama kisbabával az otthonb nyű körülmények között egy pusztán él. Visszakerült a csoportjába, mint kismama, kapott egy külön szobát, ahol ketten vannak a picivel. A gondozónők segítenek neki, amíg megtanulja, hogy kell ellátni egy csecsemőt. A csoporttal megbe- t székük a dolgot, aranyosak gyerekek, Az otthonban a gondozottak 10-12 fős csoportokban, háromévestől 18 éves korig kis csoportokban, külön házakban „családszerűen” élnek. A földszinten nappali, konyha, fürdőszoba és egy kis szoba, az emeleten három háló és egy mosdó, vécé. A lakást a pedagógusok segítségével a gyerekek tartják rendben. Mosogatnak, porszívóznak, takarítanak, úgy, mint egy családban. Orsós Erzsébet két éve, Iregszemcse mellől, Tengőd; Okrád pusztáról került ide. Ő maga kérte, vennék állami gondozásba, nem bírta tovább az otthoni körülményeket. A hőgyészi általános iskolába járt, amíg nem lett terhes. Befejezhette volna a nyolc általánost, de restellt nagy pocakkal a padban ülni. Méhmagzat gondnok —Ennek a pici legénynek én voltam a méhmagzat gondnoka, már akkor gondot viseltem rá, amikor meg sem született -, mutat az intézet igazgatója, Oszbach Mária a hosszú, fekete hajú csecsemőre. — Az apa, Teplán Csaba 20 éves. Nem mondom, hogy nem lepődtem, meg amikor megtudtam, hogy Erzsi terhes, de amikor láttam, hogy komolyan ragaszkodik a babához és szereti a pici apját, az is őt, akkor mindenben segítettünk neki. Bevittem a szülészetre, megvettük a babakelengyét, aztán „haza” hoztuk őket. A faluban is sokan segítettek: gyerekkocsit, ruhákat adtak ajándékba. Persze, hogy visszafogadtam gyerekestől, hiszen nem volt hová menniük, csak ránk számíthatott. Úgy gondoltam, ha most elveszik ettől a gyereklánytól a kicsit, csecsemőotthonba viszik, akkor soha nem lesz belőle jó anya. Szülővé a gyermek-neveléssel válik valaki, ez egy folyamat, emiatt vállaltam fel mindezt. Szeretett volna férjhez menni Erzsi, első nagy szerelme a kicsi apja, de a gyám-" hatóság egyelőre nem engedélyezte a házasságkötést. Nincs biztosítva a megélhetésük, a fiúnak se lakása, se munkahelye, a családja szörmindegyik örül az újszülöttnek, vigyáznak rá, szeretik. Az apa, Csaba jöhet, amikor akar, látogathatja őket. Itt maradhatnak addig, amíg nem rendeződik a sorsuk. Van Erzsinek pénze, tudok nekik venni egy kis házat, ha összeházasodnak. Szeretjük egymást — Az értényi búcsúban 1996. november 10-én ismerkedtem meg Csabával - idézi fel Erzsiké az első találkozást. - Katona volt, megtetszett. Öt órakor elkezdtünk beszélgetni, este tízig abba sem hagytuk, aztán kérdezte, hazakísérhet-e? Úgy volt, másnap találkozunk, de aztán három hétig nem láttuk egymást. Anyám mondta, felejtsem el, „katona”, szélhámos. Nem volt igaza, később elmondta, azért nem jött, mert nem kapott kimenőt. Szeretjük egymást, nagyon. Akartuk ezt a babát, nem gondoltuk, hogy nem kapjuk meg az engedélyt a házasságkötéshez. Hiányzik Csaba. Együtt szeretnénk élni, ezért szöktem meg nyáron is, nem azért, mert itt nem lenne jó. Albérletben laktunk akkor, de elfogyott a pénzünk. Haza nem megyek, nem jövünk ki apámmal. Hogy mit fogok csinálni később, még nem tudom. Azt most már sajnálom, hogy a nyolc általánost nem fejeztem be, úgy azért könnyebb lenne. Sötétedik. Csabika patyolatfehér pólyában alszik az ajándékba kapott kiságyban. Erzsi mellette a heverőn ül. Tekintete az ablakon túl jár. Várakozik. Lassan szoptatnia kell. F. Kováts Éva A teherbírási elégtelenség esete Október 15-én avatták fel a bogyiszlói dunai kikötőhöz vezető utat. Egyes megfigyelők szerint már másnap hagyott kívánni valót maga után a sztráda minősége. Azóta a helyzet egyre romlik. A problémát (nagy valószínűséggel) egy - a laikus számára rejtélyes - útbetegség okozza: a teherbírási elégtelenség. Pedig a szóban forgó útra még a megye is rávetette vigyázó tekintetét: a nem egészen két kilométernyi, hat méter széles aszfaltos megépítésének 54,5 milliós költségéből 39 milliót állt a területfejlesztési tanács. És a folytatás sem vetítette előre a szomorú véget, pedig a titokzatos kór talán már a munkálatok megindulása után nem sokkal ott lappangott, valahol a nagy folyó és a település közötti baljós terepen. Mindettől függetlenül az út felavatása ünnepélyesen, fényes külsőségek között folyt, mosolygós vezetőkkel, népviseletbe öltözött gyerekekkel, verssel,, ünnepi beszéddel, szajkgátvágással, koccintással, birkapörkölttel. (Mellékes körülmény, de nem álljuk meg leszögezni: igazából nem lehet tudni, hogy az avatóra nagyon véletlenül, vagy csak kicsit véletlenül került-e sor a helyhatósági választások előtt három nappal.) A lényeg azonban, mint azt már a felvezető sorokban elmondtuk, hogy egyes szemtanúk szerint az út minősége szinte órákkal az avatás után elkezdett romlani. Az aszfalt - különösen a kikötő felé menő, vagyis a megrakott teherautók által „terhelt” sávban megrepedezett, és kezdett felperegni. A meglehetősen erős forgalom pedig azóta sem lanyhult, így különösebb csodálkozni való nincs is azon, hogy a „rejtélyes” kórság által megtámadott sztráda egyre több sebből vérzik. Aminek persze senki nem örül, legfőképpen azok nem, akik a milliókért cserébe nem egy ilyen állapotú infrastrukturális egységet képzeltek el. Megkezdődött tehát az előzetes diagnosztizálás, ami a fentebb már említett eredményt hozta: a baj okozója - a jegyzőkönyv szerint - feltehetően a teherbírási elégtelenség. Olvasóink között bizonyára vannak olyanok, akik erre megkönnyebbülten felsóhajtanak: ja, hát így persze már minden világos. De talán az az olvasó se jár messze az igazságtól, aki szerint egy úttal kapcsolatban megfogalmazott „teherbírási elégtelenség” olyasféle megállapítás, mint ha egy prüszkölő emberről azt mondanák: azért náthás, mert megtámadta a nátha. Csiiggedésre azonban semmi ok. Az úthibák konkrét okának felderítését megfelelő hőmérsékleti viszonyok között, márciusban folytatják/kezdik a szakemberek. A kivitelező ígérete szerint pedig május 10-ig pótolják a „minőségi hiányosságokat”. Addig is türelmet és megértést kérnek.-stJÜáJp Ü UJJ, a (MSaSu M anapagSi] játékosztályon Ha minden igaz, Pistike I megkapta hatodik automata terminátorarze- nálját. Nem tölt csak tüzel, hat dobókockával, asta la vista és Schwarzenegger már le is szedte az összes bábut. Aptya elégedetten j adja át magát a szemlélődésnek. (Bezzeg az én időmben. Citrompatronos hatlövetű a búcsúban, holdjárókomp Szocsiból, amikor fatert a téesz kivitte a Szuba.) E fiúból bróker lesz, akárki meglássa. Vagy zöldséges. Az új generáció új generációja (rátáta- ta). Egyéves volt, midőn arkangyalok kíséretében megjött a videó, nem sokra rá Révai-összes bőrkötésben, a mini hifi center, de aptya a gázpisztolyra nemet mondott, ráér vele, tanuljon, gyakoroljon, inkább a spanyolgitár nyolcvanezerér’, bullterrier-kö- lyök hetvenér’, bokszoló úgyse vál belőle. A ter- minátor az éjféli misére meg pont jó lesz, legalább elül a gyerek. Az aggódó anya épp eléggé kétségbeesett a játékosztályon, István a zöld j villogás SFOR tankerre rá se bukik, a szömyecskék, amilyentől a japán gyerekek epilepsziát kaptak, mosolyválaszt indukálnak benne, a rózsaszín pliiss- macikat kétszer, Batmant megaméretben egyszer odavágta. (Áruházigaz- j gató, mint piaci szereplő, óvatosan leporolta a terméket.) Az elemes Spice Girlök még érdekelnék, de 1 azt már mégse, aptya kidobná, szocializációs alaphiba. Korán érnek ezek a mai gyerekek, hiába - vonódik le a követkéz- tetés a konzekvens anyában. Itt a globalizáció, sex, vér, erőszak minden csatornán, mit lehet tenni? No problem, anyuka, - nyugtat az áruházigazgató széles mozdulattal mutatva a kínálatot -, hol van még a karácsony? (tf) „Szocpolos csalás”. Az e néven el- híresült tamási ügyben benyújtotta a vádiratot a Paksi Városi Ügyészség. Az ügynek közel háromszáz vádlottja van. A kár 125 millió forint. Sok' tekintetben meghökkentő az ügy mérete, különösen Tolna megyében. A vádlottak száma ugyanis 273. Az államot összesen 125 millió 75 ezer forint kár érte azzal, hogy a lakásépítési szociálpolitikai támogatást nem a rászorultak vették fel. Vádlottak a tetőterek „beépítőin” kívül a közreműködő ügyvédek, a polgármesteri hivatal vezetői és az OTP ügyintézője. A vádlottak egy része rendelkezett tetőtér-beépítésre alkalmas lakással, amelyet bővíteni szeretett volna a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételével. Ehhez keresni kellett olyan több- gyerekes családokat, amelyek jogosultak ennek igénybevételére. A folyamatot úgy találták ki, hogy a lakástulajdonosok és a jogosultak megállapodást kötöttek a tetőtér beépítésére, majd igénybe vették a kedvezményt, amelynek összegén megosztoztak, rendszerint éppen a rászorultak kárára. Önálló lakások az építkezések során nem keletkeztek, sőt a használatbavételi engedélyek kiadása után különféle szerződésekkel az ingatlanok egy részénél helyre is állították az eredeti tulajdoni állapotot. Önerőként az OTP hitelcsoportja a már meglévő padlásteret fogadta el, s ők végezték azt a kalkulációt, amelynek során kiszámolták, hogy az éppen any- nyit érjen, amennyi a kölcsön felvételéhez szükséges 35 százalék önerő. A polgármesteri hivatal által engedélyezett építési tervek is úgy készültek, hogy azok megfeleljenek az igénybe vett kedvezmény előírásainak. Ezért esetenként olyan hasznos alapterületeket számoltak el, amelyek belmagassága ezt nem tette volna lehetővé. Az építkezés befejezését a polgár- mesteri hivatal jogosult dolgozója nem ellenőrizte, a használatbavételi engedélyeket „bemondásra” kiadta. Az ügyvédek a szerződések írásában, illetve az ügyintézésben működtek közre, majd az esetek egy részében ők készítették azokat az okiratokat is amelyek alapján a tetőterek tulajdonjoga az eredeti tulajdonosra visszaszállt.-ihi 4 i I
