Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-21 / 273. szám
tárgyalásainak szüneteiben fáradhatatlanul járt - hogy az ő szavait idézzük - a punok lépte-nyomán. így találta meg Erlanger báró házában a helyiek nagy örömére egy fényképen Bartók Bélát, ivott egy jó mentateát a sidi-bou said-i kávézóban, tíz percet pihentette szemét a sokak által a világ legszebb látványának tartott Kar- thagói-öblön. Ha emberekkel találkozott, felrúgta az összes biztonsági előírást, összeölelkezett velük. Barátkozott az arab zenésszel, a rézművessel, az Ikarus összeszerelő üzem munkásaival, a magyar turistákkal. Mi, a kíséret tagjai, már a lábunkat térdig lejártuk, ő csak egy-egy pillanatra állt meg. — Egyfolytában úgy érzem, hogy az ezeregy éjszakában járok! - jegyezte meg csillogó szemmel, majd - kihasználva a következő hivatalos program előtti szűkre szabott perceket is - fiatalosan továbbment, hogy a Birsa-hegyen megnézze a pun Karthago emlékeit. Utolsó este egy pizzériába szaladtam be vacsorázni, ahová a helyiek járnak. Mikor megtudták, honnan jöttem, egyszerre minden arc mosolygóssá vált, és csak annyit mondtak: Árpád Göncz - és a világban az elismerésre mindenütt használatos kézmozdulattal - hüvelykujjukkal az ég felé bökve - jelezték, hogy minden nagyrabecsülésük a miénk. Jó volt magyarnak lenni Göncz Árpáddal Tunéziában. Kamarás Katalin TUNÉZIA. Sok magyar, ha ezt a szót hallja, előítéletekkel, gyanakvással kérdezősködik. Előítéletekkel, mert afrikai, mert arab, mert ezen kívül nem sokat tud róla. MAGYARORSZÁG. Sok tunéziai, ha ezt a szót hallja, előítéletekkel, gyanakvással kérdezősködik. Előítéletekkel, mert európai, mert keresztény, mert ezen kívül nem sokat tud róla. Göncz Árpád köztársasági elnök tunéziai látogatása során az üzletemberek partnertalálkozóján így vallott erről: — A távolság csupán 1500 kilométer, két óra a repülőút, mégis kölcsönösen azt hittük, hogy a ködös messzeségben van a másik ország. Pillanatok alatt megváltozik azonban a vélemény, ha személyesen találkozik valaki a másik országbéli emberekkel és jóindulattal, őszinte figyelemmel, érdeklődéssel, tisztelettel, a másik kultúrájának megismerésének, megértésének szándékával közelít. Ha azt keresi, ami összeköt és nem azt, ami elválaszt. A magyar államfő és tunéziai kollégája, 'Ben Ali ezt kereste a tunéziai tárgyalások során. Milyen végeredménnyel? Göncz Árpád így szólt erről a négy napos látogatás végén: — Szívemből érzem, hogy egy srófra jár az agyunk. Elképzeléseink fantasztikusan egyeztek. Nyolc esztendeje vagyok elnök, de ilyen egyetértéssel, gondolatazonossággal nem találkoztam. Fel vagyok dobva! Azt mondják, hogy az arab világ, az arab kultúra felé nem lehet érzelemmentesen közelíteni: aki nem ismeri, gyanakszik. Lenézően, sokszor indulattal szól róla. Aki megismeri, könnyen rajongójává válik. Göncz Árpád, úgy tűnik, ez utóbbi táborba tartozik, akárcsak e cikk írója. Mert: hogyan lehet rossz szándékot feltételezni azokról, akik reggel a nekik kedves embert így köszöntik: jázminillatú, datolyás napot! Akik féltve őrzik páratlanul gazdag, háromezer éves kultúrájuk tárgyi emlékeit, akik mai építészetükben jó ízléssel alkalmazzák a hagyományos elemeket. Az elnök a négy napos látogatás Személyes vallomás Göncz Árpád köztársasági elnök tunéziai látogatásáréi Jázminillatú, datolyás napot! (A képen: a Karthagói-öböl) „Alig vártuk, hogy elkezdődjön a próba” (Folytatás az 1. oldalról') — Amióta letettem a karmesteri pálcát - pontosan emlékszem, 1991. február 25-én - azóta nem hallottam élő zenét, csak most - árulta el Véghelyi Miklós. - Hogy szigorú voltam? Nagyon. Nálam nem volt miniszter, csak 3. kürtös, és nem volt rendőrezredes, csak 2. klarinétos. — Ha lehet, apánk tőlünk még többet követelt, mint a többiektől - mondja Véghelyi Ferenc, aki két testvérével együtt játszott a csapatban. — Ha valami nem ment kottából, akkor azt mondta: ezt a következő próbára kívülről kell tudni! Meg is tanultuk azt, amit kellett. Szily Lajos, a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója ugyancsak Véghelyi Miklós növendéke volt. — Miklós bácsi több évtizedes tevékenysége máig meghatározója a város fúvószenei kultúrájának. Jómagam 1977-ben kerültem az ekkor már közel húsz éve működő csapatba. Itt arattam első nagy sikeremet a Hol van az a nyár? című slágerrel, amit a visszatapsolás miatt háromszor kellett a trombitán eljátszanom. Több százan vagyunk, akik hasonló sikerélményekről adhatnak számot a zenekarnak, illetve Miklós bácsinak köszönhetően. Azt hiszem, van még adósságunk vele szemben. -száKözépen az ünnepelt: Véghelyi Miklós fotó: gottvald 1998. november 22. Harmadik oldal VITRIOL A dinasztiaalapító Tetszik nekem az az Orbán-Torgyán polgár kormány. Nem lacafacáznak és nem dőlnek be az olyan ősi bolsevista trükknek, mint a szakértelem. Torgyán például igen alkalmasnak tartja érettségizett ifjú menyét arra, hogy tagja a legyen a MALÉV felügyelő-bizottságának. Miért is ne lenne alkalmas? Alkalmas az, akit kineveznek. A többihez meg kinek mi köze? Elvégre családbarát a kormány! Egy miniszter meg miért ne lehetne barátja a saját családjának? Egy családnak legalább már biztosan jobban megy. Nej a parlamentben, plusz bizottsági felár, fiú az MTI igazgatóságában, meny a felügyelőbizottságban, ha a papa a kormányban van. Igazuk is van, szét kell végre szakítani a régi balliberális érdekszövetségeket. Új kormány, új érdekszövetséget kíván. Torgyán helyettese is megmondta az őszintét már a választások éjszakáján, „intellektuá- lok” kellenének a pártba is. Most, hogy itt van egy egész család, akkor mi nem tetszik? Hogy a nászasszony Hingyi Lászlóné Sztojka Luca, meg a 100 százalék állami tulajdonú Szerencsejáték Rt. felügyelőbizottságába került? Na és, ősi légügyi család az övéké, megmondta ezt már Torgyán apánk is. Oda röpülnek, ahol a többet fizetnek! Meg még üldözték is őket. A családfőt például egyenesen a bolondokházába kergették a beszervezési ötlettel. Onnan meg a Rózsadombra, ahol kitanulta a bor, búza, (békesség) -bombák hatástalanítását. Hingyi Trixi apukája meg lenyilatkozta, hogy nejének azért van csak érettségije, mert a kommunisták nem engedték továbbtanulni. Meg az 1984-ben érettségizett lányát se, mert nem volt párttag. (Most már csak egy kérdés marad, akkor vajon miként szerzett jogi diplomát Torgyán Attila?) Elmegy az ipám uram egészen odáig, hogy szerinte minden bizottságba azoknak kellene lenniük, „akiknek nincs diplomája, mert nem voltak kommunisták”. Na, ja, ki kell szorítani a sok „süksükölő elvtársat”! Ez már megint az Atya nyilatkozata. Most aztán pánikban lehet a (kommunista) kormány a sok diplomájával! Csak nehogy elkapkodja a Tomika, mert még a végén nem lesz miniszter, érettségivel meg mehet egy felügyelőbizottságba. Gansperger Gyula is megmondta az őszintét, kell az egész kormány a MALÉV mögé. Ha ez az ára, hát ez. Családja biztos neki is van, a tiszteletdíjat sem ő fizeti, hanem mi. De, hova fogják kinevezni a dinasztiaalapító Atya unokáját, akinek (még) általános iskolai végzettsége sincsen, de legalább régi légügyi, szerencsejátékos és valóságos miniszteriális famíliából származik? Ihárosi Ibolya „Sajnos a dolgozatot is meg kellett írnunk és még le is buktunk.” Lecsukhatják a bombával fenyegetőző diákokat Hogyan takarítsunk meg napi 10-15 ezer forintot? Bomba fog robbanni a Balassa János Szakképzőiskolában - mondta csütörtökön délelőtt egy fiatalember a telefonba. A vonal másik végén a rendőrség rögzítette a fenyegetést. A hír önmagában (sajnos) nem szenzáció, az annál inkább, hogy pár órán belül azonosította a rendőrség a telefonálót. Laci és István és az osztály aznap délelőtt egészségügyi szervezésből vizsgázott volna. Mivel nem készültek fel, úgy gondolták, rajtuk már csak egy bombariadó segíthet. Egy nyilvános telefonfülkéből 9 óra 44 perckor hívták fel a rendőrség ügyeletesét. — Ezt követően visszamentünk az osztályba és vártunk. Először azt hittük, hogy nem is vették komolyan a hívásunkat, mert minden ment tovább. Negyed óra eltelte után szólat meg a tűzcsengő. Alig telt el egy óra és már folytatódott is a tanítás. Sajnos a dolgozatot is meg kellett írnunk és le is buktunk. - mesélték el együtt a történteket. — Hogyan jöttek rá a rendőrök, hogy ti voltatok? — Mivel a telefonhívásunkat rögzítették, az osztályfőnököm felismerte a hangomat - mondta Laci, aki két hónappal idősebb Istvánnál. — Én próbáltam eltorzítani a hangom, a szám elé tartottam a dzsekimet, amikor beszéltem, de az osztályfőnökömnek kitűnő a hallása és egyből felismerte a jellegzetes „ss” hangjaimat. Rontott a helyzetünkön, hogy a nyilvános fülke egy zöldséges mellett volt és az eladó emlékezett ránk. — Mi lesz veletek ezek után? — Semmi jó. Az iskolából és a kollégiumból azonnal kirúgtak bennünket. A szüleinket már értesítették erről telefonon. Mi még nem beszéltünk velük, de nem lesz örömteli a találkozásunk az biztos. Az a baj, hogy nem ez az első iskola ahonnan „megváltak” tőlünk és sajnálom, hogy megint csalódást okoztam. — Elég messziről jöttetek Szekszárdra. — Igen, mindketten Somogy megyében, közel a Balatonhoz lakunk, de minél messzebbre akartunk jönni a családtól. Az iskolának ezzel vége egy időre. Tizennyolc évesek vagyunk, hétfőn már munkába is állunk egy kőműves mellett. Nyáron is dolgoztunk, így tudom, hogy mit vállalunk. — Most hogyan érzitek magatokat? — Nagy baromság volt, megbántuk. Sajnálom az iskolát, jól éreztük magunkat itt. Az osztályban mi ketten voltunk fiúk és 15 lány. Álmodni sem lehetne jobbat! ők hétfőn tudják majd meg, hogy nélkülünk folytatják majd a sulit. Remélem sírni fognak, mert hiányozni fogunk nekik. Ráadásul szerelmesek (nagyon szerelmesek) is vagyunk mind a ketten. És most vége. — Laci mi szeretnél lenni? — Most dolgozni fogunk, de futballsztár szeretnék lenni, és az is leszek. István meg zenész, ő egy szintetizátorra gyűjt. — Tudjátok-e, hogyan büntethető az, aki hamisan jelent bombariadót? — Nekünk azt mondták a rendőrök, hogy vagy kifizetünk 300 ezer forintot, ami a kiszállás, vizsgálódás költsége volt, vagy eljárást indítanak ellenünk. Mivel pénzünk nincs, marad az utóbbi lehetőség. * A rendőrségen a kérdésünkre elmondták azt is, hogy a hamis bombariadót hivatalosan, közveszéllyel való fenyegetésnek nevezik. (Köznyugalom megzavarása valótlan tény állításával.) A kiszabható büntetés 300 ezer forint költségtérítés megfizetése, vagy 2 évig terjedő szabadság- vesztés lehet. Mauthner A szerencsés emberekkel különösen gyakran előfordul, hogy azt hiszik, bizonyos kellemetlenségek, csapások, katasztrófák kizárólag másokkal fordulhatnak elő. Aztán amikor beüt a mennykő, gyomruk összeszorul, hangjuk elcsuklik, és hamar székre meg pohár vízre van szükségük, mert közel az összeomlás ___ V alami ilyesmi sorscsapás volt az is, amikor a minap az asszony bicaját ellopták, gyerekülésestől, hátizsákostul, röplabdástul. (Nem mondom, a hitves, meg a sors azért egy kicsit összeszűrték a levet. Ezt onnan tudtam meg, hogy miután meglett a bicaj, és az asz- szony - fogadalma szerint - le akarta zárni a gépet, a lakat be csípte az ujját, hogy még seb is lett belőle. Ilyen gyakorlata volt a bicikli lelakatolás- ban az én hitvesemnek.) Persze a figyelmesebb olvasók számára a kettővel előbbi mondat olvastán már biztosan nem fokozódott tovább a drámai feszültség, mivel a szövegben ravaszul el van rejtve, hogy hepiendre számíthatunk. ■ Talán mondanom sem kell, hogy a fordulatot egy hős színre lépésével magyarázhatjuk a leghihetőbben. A neve most nem is fontos, elég annyi, hogy a nejem férjéről van szó, akinek volt olyan piszok szerencséje, hogy a baráti szemtanú útmutatása alapján megkezdett trabantos hajsza során a biciklit egy kocsma falának támasztva, a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható fiatalkorút pedig bent a kocsmában megtalálta. Később az egyébként vízfolyásként hazudó gyanúsítottat erőszak alkalmazása nélkül, mindössze erőteljes lelki ráhatást gyakorolva, a bicikli mellett a hiányzó gyerekülés, a hátizsák és a röplabda átadására is kötelezte. A sikeres akció kivívta e jeles férfiú gyerekeinek elismerését is, akiktől a „hősieskedő apa ” címet nyerte el. ' m De az igazi hepiend akkor köszöntött be, amikor a hős és matematikus-üzletember barátja a nagy izgalomra végre nyugodt körülmények között lenyomhatott néhány pohárka kellemesen bizsergető házi jellegűt. Es bizony, a jónéhánya- dik után csak-csak felvetődött, hogy a sikeres biciklimentő akció tulajdonképpen egy használt-új bicikli értékének megfelelő összeg, azaz - testvérek között is - nettó 10-15 ezer forint kiadástól óvta meg hősék családi kasszáját. A matematikus-üzletembernek erre felragyogott a már amúgy is csillogó szeme, és felvázolta, hogy ha a hős a jövőben egy hónapban csak ötször visszaszerzi a nejétől ellopott bicajt, a megtakarítás révén máris megduplázza jövedelmét. A hős meg erre azt mondta, hogy ha már így áll a helyzet, ő akár havonta tízszer, mit tízszer, tizenötször is visszaszerzi az asszony ellopott kerékpárját. A matematikus-üzletember azonban hirtelen az asztalra ütött: — A fenébe, arra meg nem is gondoltunk, hogy ez a fiatalkorú gyanúsított hajlandó lesz-e ennyiszer ellopni az asszony bringáját? De a hős már kész volt a válasszal: — Szerinted, ha adok neki lopásonként egy ezrest, nem csinálja meg? Es akkor még mindig marad 9-14 ezer forint megtakarítás alkalmanként. ■ Ám a hős azóta is hiába keresi az ajánlattal a fiatalkorú gyanúsítottat, az egyszerűen felszívódott, eltűnt, csakúgy, mint a kellemesen bizsergető házi jellegű. -s» 1 i 1 j>
