Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-03 / 232. szám

Riport ^^^^^Lfizenkettedik I o&tóbe ' j Jöjjenek érte, eszméletlen! Századunk pestise, a narkomania A legertelmetlenebb halai Mindent elnyelt a heroin Dr. Zobin fantasztikus módszere. amiről mi írunk először Egyedi történet, aminek sok ezer hazai érintettje lehetne Agyforgató napok- ahogy Tomi emlékében élnek A homlokom két oldalá­ra áramvezető valamiket raktak, majd kisebb üté­seket éreztem. Elkábul­tam. Mintha kikeltem vol­na a testemből, kívülről láttam, amint ott fekszem. Mintha ufók vittek volna el, valahová messze, akárcsak az X-aktákban! Néhány másodpercre az eszméletemet is elveszt­hettem, és amikor ma­gamhoz tértem, azt sem tudtam, ki vagyok, mi va­gyok, hol vagyok, egyálta­lán ember vagyok-e. A ke­zelés másfél órán keresz­tül tartott. Második nap:- A legkeményebb a kont­roll, hogy minden recep­torrendesen le van-e zár­va. Megint lefektettek, valami enyhe herointar­talmú gyógyszert kap­tam. Teljesen magamnál voltam, de rögtön tátog- ni, fuldokolni kezdtem, mint a partra vetett fial. Tudtam, a túladagolásnál van ilyen, a légzőszervek megbénulnak. Ez piszok rossz érzés volt, megcsa- p >tt a halál szele. Aztán rám tették a lélegeztető maszkot, majd levették, megint fulladoztam, maszk, tátogás, maszk... legalább négyszer-ötször, amíg végre magamtól is képes voltam levegőt venni. Megtapasztaltam, mi vár rám, ha nem ha­gyom végleg abba a he­roinozást! Az egészből csak annyit értettem, hogy a minden­ki agyában meglévő, a drog hatására felélénkülő receptoroknak addig kell leblokkolt állapotban lenniük, amilyen hosszú ideig ópiátokkal drogo­zott a beteg. Az én ese­temben a gyógyulásig négy éven át tisztának kell maradni! Mindenki szamara van remeny! SOMOS AGNES RIPORTJA Az igazi X-akta BSP hazafelé az utat, de már nem volt kétségem: Tomi súlyos be­teg! Én vagyok az anyja, nekem kell segíteni rajta! Dr. Zobin éppen akkoriban ajánlotta fel, hogy három ma­gyar fiatalt ingyen kezel.- Tomi lehetne az első - java­solta a Mamának dr. Ludmilla Szoboljeva pszichológusnő. A Mama tőle tudta meg, hogy Moszkva mellett egy intézetben dr. Mihail Zobin immár nyolc éve transzmodulációs blokád módszerével gyógyítja az ópiát- drogfüggő betegeket. (Ez a módszer a narkománia közpon­ti problémájának megoldására, a drog eufórikus hatása iránti .vonzalom - a pszichés függés - elnyomására irányul.) Szoboljeva azt is elintézte, hogy csak Tomi és a Mama re­pülőjegyét kellett megvenniük, ami 136 ezer forint volt. A telje­sen „kifosztott” család így is sú­lyos adósságokba verte magát. A fiúnak nem volt útlevele, még ruhája, cipője sem, hiszen min­dent „elnyelt” a heroin. A legnagyobb feladatot az je­lentette, hogy Tomi három hé­tig nem „lőhette” be magát. Nem bírta ki... a Mama már- már feladta! Új időpontot kel­lett kérni, és hogy szem előtt le­gyen, naponta magukkal cipel­ték a munkahelyükre.- A kezelésről majd a fiam be­széljen, az ő személyes élménye volt - folytatta a Mama. - Én azt látom, hogy egy új, világra ki­nyílt lelkületű gyerekkel jöttem haza. Minden apróság érdekli, mindennek tud örülni, másik társasága van a régi iskolai bará­taiból, akik teljesen „tiszták”. Elvégzett egy tanfolyamot, azután önerejéből szerzett ma­gának állandó munkát egy vál­lalatnál. Nyiszlett srác volt, most lejár erő­síteni az izmait, és már azon is gondolkozik, hogy jó volna le­érettségizni. Ha leküldöm, szí­vesen bevásárol, de a pénz ér­tékéről még nincs fogalma. Zobinhoz a világ számos orszá­gából érkeznek páciensek. Ke­zelésük - ahogy Moszkvában hallották - eddig 80 százalékos sikerrel járt. Tomi is átesett a procedúrán. Mégsem lehet sen­ki biztos abban, hogy teljesen meggyógyul. Előtte és utána egyaránt önmagának kell erő­sen akarnia, hogy végleg meg­szabaduljon a kábítószertől.- A fiammal hazajövet elhatároz­tuk, hogy a föld alól is összeka­parjuk a pénzt, és kijuttatjuk Zobinhoz a legjobb barátját is, aki szintén kemény heroinista. Késő volt! Néhány nap múlva hallottuk, hogy túllőtte magát. Meghalt. Szörnyűség, de Tomit talán ez a sokk is megerősítheti! Családi ház Budapest külső ke­rületében. A mama könyvtáros, a papa gépkocsivezető, a nővér egyetemista. A 21 éves Tomi (ez nem az igazi neve, az ő védelmé­ben nevezzük így) tizenhat éve­sen kóstolt bele a „fűbe”. Nem volt megállás, a marihuánától fokról fokra eljutott a heroinig! Hajnali házkutatás... Bilincsbe verve vitték el a rendőrök, mert egyik haverja titokban tiltott magot termesztett. Tomi fiatal­korú volt, felmentették. Ült ott­hon, aludt vagy naphosszat bambult, nem érdekelte semmi. Este elrohant. A díleréhez - „anyagért”. Jó tanulóból buk­dácsoló pótvizsgázó lett. Le­érettségizni sem tudott. Néha alkalmi munkát vállalt, de a pénze elúszott. Kezdtek a la­kásból eltünedezni a dolgok: aranylánc, jegygyűrű, készpénz, később a nagyi pénze-ékszere, a magnó, a videó, a hifi-torony, minden mozdítható érték. Szü­lei kezdetben csupán szigorú lelkifröccsel próbálkoztak, az­tán ultimátummal is, hogy leg­közelebb el kell mennie otthon­ról. Szó nélkül elment, napokig színét se látták. Drogozó haver­jai telefonáltak a Mamának, jöj­jenek érte, mert a fiú eszmélet­len. Kétszer is nekirugaszkodott a leszokásnak, volt Funk doktor­nál, majd dr. Kassai-Farkas Ákosnál a Nyírő Gyula kórház­ban, de a Depridolt elutasította, és többször megszökött az osz­tályról.- Sokáig nem tudtam, talán nem is akartam felfogni ésszel, mi van körülöttem - vallotta a Mama. - De a sokasodó tények annyira kétségbe ejtettek, hogy elmentem régi ismerősömhöz, dr. Mlinarics Edithez, a Mátrix­egyesület vezetőjéhez, aki szenvedélybetegek hozzátarto­zóival foglalkozik. Edit koránt­sem kímélt: órákon keresztül beszélt, kertelés nélkül szem­besített azzal, mi várhat a fiam­ra, a családunkra. Végigbőgtem : jr „Tomi súlyos beteg! Én vagyok az anyja, nekem kell segíteni rajta!” Drog-szótár Drog - a kábítószerek összefoglaló neve Ópiát - ópiumtartalmú készítmény, például a heroin is Receptor - olyan szerv, amely a kül­világokozta ingere­ket felfogja Blokkolás-tilosra állítás, a működés megállítása „Anyag” - a kábító­szerek zsargonneve „Belőni (benyomni) magát” - a kábítószer öninjekciózása „Fű” - marihuánás , cigaretta „Repülés” - a kábító­szer által előidézett kellemes állapot Drogfüggő - előreha­ladott kábítószeres szenvedélybeteg Eufória - ok nélküli jókedv Drogdíler - kábító­szer-kereskedő, -terjesztő „Teljesen bezárkózott, magányos voltam, az egész világból egyetlen jó dolgot ismertem, a «repülést», illetve egyetlen keservesen rosszat, ha nem volt meg a napi heroinom. A májusi kezelés óta százezer érdekes dolog van, ami érdekel, aminek örülni tudok, ami sokat tud nyújtani.” A Vasárnap Reggel választ vár: Dr. Gógl Árpád egészségügyi minisztertől:- Lát-e bármilyen lehetőséget arra, hogy az orosz Zobin-módszert átve­gyük, hazai körülmények között is alkalmazzuk? Avagy milyen mértékben járulna hozzá az egészségügyi tárca a drogfüggő beteg fiatalok odautazta- tásához, költségeinek teljes vagy legalább részleges megtérítéséhez? Ez se lehet elhanyagolhatóbb, mint például a szervátültetések. Mivel jelenleg ilyen nincs, tervezik-e teljesen magyar, állami drogrehabilitációs intézetek felépítését, működtetését, és ha igen, mikorra várhatók ezek? Pokorni Zoltán oktatási minisztertől:- A drogdílerek, Extasy-árusok mérföldekkel előbbre járnak, mint az is­kolákban a kábítószer-ellenes felvilágosító tevékenység. Milyen hatéko­nyabb módszereket és formákat tervez a tárca, hogy ez a „versenyfutás” veszélyeztetett gyerekeink javára dőljön el, és tudatukba beépüljön az egészséges elzárkózás? Deutsch Tamás kijelölt ifjúsági- és sportminisztertől:- A fiataloknak sikerélményt adó és kreativitási lehetőséget nyújtó fog­lalkoztatás, szórakoztatás témája az elmúlt időkben teljesen háttérbe szorult, kicsúszott a hozzáértők kezéből, a manapság hiányzó, szerve­zetttömegsportok „kihalásával” pedig elveszítettünk egy olyan lehetősé­get, amivel leköthetnénk az ifjúság fölös fizikai energiáit. Van erre nézve valamilyen konkrét elképzelése? Megdöbbentő históriák A Mátrix-egyesület vezetője felvilágosítómunkája során sokat megélt. Személyes élményei közül tán az alábbiak a legmegdöbbentőbbek:- Az orvosok között is sokan vannak, akik nem értik, nem akarják megér­teni, hogy a drogfüggés milyen szörnyű betegség. Egyik gyerekünk miatt, akit azóta már sajnos elveszítettünk, felhívtam háziorvosnő ismerősömet: írjon fel neki egy receptet. Kiabálni kezdett: „Még hogy én, egy drogosnak? Hát tudod mit, dögöljön meg ott, ahol van! Miért nem próbál uralkodni ma­gán?” Máskor egy merev részeg apuka háborgott: „Nem értem! Az én csa­ládomba hogy kerülhetett be egy ilyen bitang, elvetemült, drogos gyerek!" Hiába magyaráztam volna neki, hogy a környezeti hatásokon túl az örökle­tes gének is megteszik kellő hatásukat... A legszörnyűbb mégis az volt, amikor valaki a szemembe mondta: „Ezeket össze kellene szedni, egy mély árkot ásatni velük, belelövöldözni őket, hogy tovább ne lógjanak a tár­sadalom nyakán!" És mindez a huszadik század végén hangzott el! ... és a lélek?- A Zobin-kezelésről most hallottam először, de tud­tommal hasonló hatású, ámbár gyógyszeres és nem ilyen gyors kezelés van többek között Izraelben és az Egyesült Államokban is. A méregtelenítés után körül­belül egy évig kell szedni a különleges gyógyszert, ami szintén „bebetonozza” az ópiátreceptorokat. Vannak intézetek, ahol már nálunk is alkalmazzák ezt a módszert - mondja dr. Mlinarics Edit, a Mátrix­egyesület vezetője.- Sajnálatos, hogy a magyar társadalom a drogfüggőket nem ismeri el betegeknek, márpedig azok. A narkománia problémáját éppolyan mellékesként kezelik, mint a mentálhigiénés kultúrát, ami nálunk a mélyponton áll. Bármilyen szerve megbetegszik egy embernek, az fontos és gyógyításra szorul. Csak a lelke nem érdekes, mert az „ciki”, az ilyet eltagadni, dugdosni kell. Akikről nem szoktunk még ennyi szót sem ejteni, azok a drogosok hozzátartozói. Bármennyire hihetet­len: bizonyos szempontból ők is betegek, mert szinte megszűnik önálló akaratú személyiségük. Attól füg­genek, hogy a gyerekük belőtte-e magát vagy sem, lopott-e vagy sem, a halál szélén táncol-e vagy sem. Tominál a problémám, hogy nem ő akart mindenáron leszokni, hanem a mamája erőltette. A fizikai elvonás és az eufória iránti vonzalom megszüntetése alapvető, nagyon jó dolog, de nem elég, ha nem követi pszichote­rápiás kezelés, például egy rehabilitációs intézetben. Ez a fiú megrekedt tizenhat éves korában, öt év leforgá­sa alatt a személyisége semmit sem fejlődött. Szeret­ném, ha tévednék, és Tomi valóban önerejéből megtalál­ná a helyét, hiszen akadt már, aki önszántából bezárkó­zott, és a családja segítségével leállt a drogról. Ha Tomi egy év múlva is „tiszta” lesz, akkor elkezdhe­tünk reménykedni! Ajánlanám neki: próbálkozzon meg a rehabilitációval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom