Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03 / 232. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. október 3., szombat Az egyik legfontosabb kérdésünk: ki vagyok én? Mennyit érek? Az emberben óriási erő, sőt, talán ösztön munkálkodik, amellyel önmaga értékességét igyekszik bizonyítani. Egyéniség akar lenni. Öltözködésével, beszédével, viselkedésével, személyi tulajdonával mind azt akarja kifejezni: én egy külön személyiség, sajátos érték vagyok. Mindennel, amit tesz, mások elismerését akarja kiváltani önmaga iránt. S ha nem kapja meg a kívánt elismerést másoktól, hát megadja ő saját magának: nagyképűségbe, színészkedésbe menekül. Az ember így hosszú utat jár be élete során. Jó esetben megtalálja önmaga helyes értékelését: lassan megtanulja magát függetleníteni a külső körülményektől, és rájön, hogy értékessége nem mások ítéletén múlik. Sőt, még csak nem is attól függ, hogy önmaga mit gondol magáról. Az ember teremtmény; vagyis mindenben Teremtőjétől függ. Igazi értékességét is Istenben kell keresnie. Mivel pedig ez őbenne van, ezért ezt nem neki kell kiharcolnia, ugyanakkor el sem lehet venni tőle. Maga Isten az, aki nagyra értékeli, amikor partnerének tekinti, és meghívja az örök életre. Kísérjük végig egy bibliai személy életútját. Figyeljük meg, ő hogyan találta meg önmaga helyes értékelését, és eközben milyen szakaszokon jutott át. Az újszövetség talán legismertebb személyisége Pál apostol. Leveleiből viszonylag részletesen nyomon követhető lelki fejlődése. Négy olyan levélrészletet választottunk, amelyekben önmagáról, hivatásáról vall. A galata és első korintusi levelek egy időszakban, az ötJó hír Értékelés venes évek közepe táján íródtak. Nézzük meg, ekkor hogyan gondolkodott Szent Pál saját magáról: „ Úgy tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott, s kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, akit hirdetnem kell a po- gányoknak... az apostolok pedig elismerték, hogy én vagyok megbízva a körülmetélet- leneknél az evangélium hirdetésével, mint Péter a körülme- télteknél.” (Gál. 1,15:2,7). „Én vagyok a legutolsó az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt meddő'. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem". (lKor. 15,9-10). A harmadik és negyedik levélrészlet tíz évvel későbbről származik. Ezek közül az első az efezusi egyháznak, a második Timóteusnak szól, akit Szent Pál térített meg, és rendelt az efezusi egyház élére: „Nekem, az összes szentek között a legkisebbnek jutott a kégyelem, hogy Krisztus fölfog- hatatlan gazdagságát hirdessem a pogány ok között" (Ef. 3,8). „Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket, s ezek közt én vagyok az első. Am éppen azért találtam irgalomra, hogy Jézus Krisztus rajtam, az elsőn mutassa meg minden türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek benne, és az örök életre jutnak". (lTim. 1,15-16). Ezekből a részletekből jól látható, hogy Pál apostol is hosszú utat járt be. Először számára is az volt a fontos, hogy egyéniségét, egyéni értékeit hangoztassa. Ezért hivatkozik a galata levélben arra, hogy még az apostolok is elismerték különleges hivatását, miszerint a pogányoknak kell hirdetnie az evangéliumot. De az első korintusi levélben már visszalép, és azt úja, hogy ő az utolsó az apostolok között. Bár még kiemeli saját magát (többet fáradtam mindnyájuknál), Isten kegyelmét tartja az elsődlegesnek (nem én, hanem Isten kegyelme velem). A harmadik levélrészletben a szentek között a legkisebbnek nevezi magát. A „szentek” kifejezés nem a mai értelemben vett kanonizált szenteket jelenti, hanem azokat az embereket, akik elfogadták Krisztus megváltását. Tulajdonképpen a keresztény hívekről van szó. Szent Pál tehát már nem az apostolokhoz méri magát, hanem egyszerűen a hívekhez, s azt állítja, ezek között is ő a legkisebb. Végül Timóteusnak írt első levelében eljut odáig, hogy saját magát nevezi a bűnösök között az elsőnek. Engedelmesen belesimul Isten azon szándékába, hogy rajta kellett megnyilvánulnia az Ő végtelen irgalmának, és így bátorítást nyerjenek azok a bűnösök, akik a jövőben fognak megtérni. Ennek a nagyszerű embernek a példája valóban bátorítás nekünk. Ahogyan ő végigjárta ezt az utat, úgy nekünk is meg kell tennünk; önmagunk túlzott fel- értékelésétől az Isten szándékában és dicsőségében való megnyugvásig. De ahogy Isten őt is segítette ezen az úton, minket is fog. Kegyelme nem hagy el bennünket, hanem nap- ról-napra a jóra indít, és egyre hasonlóbbá tesz Krisztushoz, a mi Mesterünkhöz. Tamás Roland káplán Rejtett értékeink Az ozorai diadal személyes apróságai Amikor Bécsben 1848. október hatodikán a kitört forradalom - a dinasztia örök szégyenére - a Habsburgokat elűzte a császárvárosból, amikor Petőfi találóan írhatta „Fut Bécs felé Jelasics, a gyáva”, Ozora táján mintegy 15.000 népfelkelő, nemzetőr és honvédegység méltó parancsnokkal, Csapó Vilmos őrnaggyal már sejthetett valamit másnapi sikeréből, a magyar szabadság- harc legnagyobb vértelen diadalából. Másnap reggel kilenc órakor az utánpótlásától és a hírektől elvágott tábornokok, Roth és Phillipovics három törzstisztjükkel, ötven tisztjükkel és 7500 emberükkel megadták magukat. A több napig csontig ázott sereget nemcsak magyarok kényszerítették fegyverletételre, ott volt a Perczel Mór által szervezett Zrínyi szabadcsapat is 650 főnyi legénységével. Ebből mintegy ötszázan Bécsből hajón érkezett osztrákok, akikből sokan később életüket áldozták a közös szabadságért. Tisztjeik közül az egyik, Simonyi Győző október 12-én így írt: „Mikor az utolsó 7400 embert elfogtuk, a tisztek is, meg a legénység is sírt. Mind azt hajtogatták, a két generális kényszerítette őket, hogy ellenünk harcoljanak, és bánták tettüket. Átadás előtt letépték kardjukról a fekete-sárga bojtot meg kötőt, rátapostak és kijelentették, hogy sohasem harcoltak volna Magyarország ellen, ha nem kényszerítik őket. Főként otthon hagyott családjukat, gyerekeiket siratták. Különben alig álltak a lábukon az éhségtől. Nagyon megsajnáltam őket.. Mindezt már Pesten írta, mert - ahogy Perczel Mór jelentéséből tudjuk: „A két generálist, mint a magyar nemzet és ország megtámadásnak főrészeseit és elindítóit, fegyverletétel mellett, a többi tiszteket fegyver meg- tarthatás mellett, hadi és országos foglyoknak nyilvánítván, őket a Zrínyi csapat első századának őrizete alatt, a nemzetgyűlés további rendelkezésének szabadon tartásával, Pestre szállíttatni rende- lém”. Perczel későbbi számvevője, Halász József - jó hivatalnokhoz illően - ekkor már az ellenségtől zsákmányolt hadianyagot próbálta beleltározni. Azért csak próbálta, mert (Görgey legnagyobb bosszúságára) a fegyverek javát széthordták a tolnai nemzetőrök, mivel addig jobbára kiegyenesített kaszával, fur- kósbottal voltak csak felszerelkezve. A vert sereg további útjáról a Hivatalos Közlöny október 12-én kelt leveléből értesülhetünk: „Pécs, oct. 12. Perczel Mór ezredes által lefegyver- zett és foglyokul tett 7500 határőrből álló Rótt csapat (!) tegnap délben vonult városukba, egy a fiatal, lelkes Vásárhelyi kapitány vezérlete alatt álló Hunyadi-század es- corfírozása mellett. Ma déli órákban Scitovszky püspök s nagyszámú nép jelenlétében tábori mise tartatott a kaszárnya mezőn a fogoly horvátok számára, mely után korszerű (=időszerű) egyházi beszédet tartott Vlásics egerági lelkész; főcélja ezen ünnepélynek lévén, a foglyokat Szemere (honvédelmi) biz.(ottmányi) tag által küldött esküforma szerint a magyar alkotmányra s a soha többé meg nem sértendő magyar-horvát baráti viszonyra egész formasággal megesküdtetvén, mit is a felszólított horvátok örömmel letettek, szentül ígérvén e szép hazát többé fegyveres erővel soha és semmi szín alatt meg nem támadni, a gálád bujtogatót pedig, az abso- lutizmus nyomora eszközét, a gyáva zsoldos Jellasicsot ízenként széttépni. A legszebb őszi nap koronázá a testvériség e szent ünnepét, a történeti lapokba pedig egy új adat jegyeztetik fel, mely a legloyalisabb s ellenei irányában legnagylelkübb diadalmas nemzetnek bizonyítja a magyart”. Akadt azonban a csata horvát résztvevői közül kettő, aki sem Pestre, sem Pécsre nem ment, hanem tüzérként felajánlotta szolgálatait a magyar-horvát szövetség jegyében a Kossuth vezette Honvédelmi Bizottmánynak. Egyikükről, Ergot- tic Petarról Bona Gábor Kossuth Lajos kapitányai című könyvében elmondja, hogy „november 12-én gróf Batthyányi Kázmér segédtisztje, szerepet játszik az eszéki vár magyar kézre kerülésében”, december 28-án már százados és századparancsnok. Később ő is, akárcsak Simonyi Győző, hosszú várfogságot szenved. De ez már más történet. Dr. Töttős Gábor Polichronói képeslap Aki egyszer Görögországban járt, visszavágyik oda. Nagyon könnyű beleszeretni. Az olümposzi istenek sem véletlenül választották hazájuknak. Harmadszor tértem vissza, s arra is kíváncsi voltam, milyen a késői üdülés utószezonban. Görögország egyik legváltozatosabb, természeti szépségekben gazdag, szemet gyönyörködtető vidékét, a Chalki- diki-félszigetet választottuk, melynek tengerbe nyúló három földnyúlványa közül a legnyugatibb fekvésűn található Polichrono városka. Magyarországhoz való viszonylagos közelsége miatt utószezonban is hetente többször hozzák-viszik a nyaralókat az autóbuszok. Szekszárd- ról tizennyolcórás az utazás, amelyet igazán kényelmes, nyugati típusú buszon töltöttünk. A jugoszláv, a macedón és a görög határon is minden gond, várakozás nélkül átjutottunk. A nyaralók igényük szerint válogathattak az apartmannhá- zak között. A csodálatos, hosszan elterülő homokos tengerpart, a tiszta, kellemes hőmérsékletű tenger garantálta, hogy kellemesen töltsük el a tíz napot. Igaz, rövidebbek a nappalok, de melegebb a tenger, s gyorsabban jönnek fölötte a felhők. És csönd van. Mindenre van idő, nyugodtan lehet gyűjteni a legszebb kavicsokat a dagály habjaiból. Hallgatni a hangos esti koncertet adó ciripelő kabócákat, élvezni az Egei-tenger csillogó víztükrét, a görög ételeket, italokat, s nem utolsó sorban a görög emberek egyedülálló vendégszeretetét, szívélyességét. Van idő észrevenni, mennyi csellengő, magányos kutya van az utcákon, a parton, a büfék, vendéglők körül. Lomposak, elhagyottak. Nem ugatnak, olykor valaki nyomába szegődnek, mintha társaságra vágynának, s vájják, hogy valaki vet nekik valami ételt. Üzlet üzlet hátán. Némi délelőtti nyitvatartás után, naplemente körül nyitnak. Ezernyi árucikk kerül az utcára, melyet most árleszállítással kínálnak. A boltajtók is tárva-nyitva, nem félnek a betérőtől, nyugodtan nézegethet. Nem látni koldust, kéregetőt sem. Mindenhol biztonságban érezheti magát a vendég. Lopásról sem lehetett hallani. Érdekes hely a kafério, amely nem csupán kávézó, hanem a görög férfiak találkahelye, ahol eldiskurálnak, .intézik ügyes-bajos dolgaikat. Közben rózsafüzérre hasonlító kő- vagy fagolyócskákból fűzött láncot tartanak a kezükben. Ez egy kis kézi játékszer, amely az idegesség, izgalom levezetésére szolgál. A kihelyezett utazási iroda - amely este tíz óráig intézi a vendégek ügyes-bajos dolgait (pénzváltást, orvosi ellátást is) - kínálatában több fakultatív program is szerepel, melyekből érdeklődésünk és pénztárcák vastagsága szerint válogathatunk (például: Meteorák, Theszaloniki, Kassandra, Sit- honia, Athos félsziget, Csúszda-park stb). Üdülésünk az utószezonban is élmény volt, mert ez az időszak, ha nem is fele költség, de mindenképpen dupla élvezet. A TolnaTourist utazási iroda szolgáltatásaival elégedettek voltunk. Alighanem jövőre is elmegyünk Polichronóba. Pacsai László Önbizalomban nincs hiány Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük írják rá: Rejttóber 16. A szeptember 19-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Szerintem csak azt szeretné, hogy maradjon még ”. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Haraszti Péter 7130. Tolna, Bem u. 21., Ignácz Imre 7100. Szekszárd, Remete u. 71., Kurucz Józsefné 7150. Bonyhád, Alkotmány u. 12., Lazányi Józsefné 7133. Fadd, Somos u. 12., Wiedemann Adámné 7064. Gyönk, Petőfi u. 286. Szentmisék, istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30.10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. vény! Beküldési határidő: ok-
