Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-24 / 249. szám

Nyolc szarvasbika tetemét találták meg a szezon­ban a Gemencl Erdő és Vadgazdaság Rt. területén, az elsőt szeptember közepe tpját Bátán, az utolsót egy hete. A részletekről, kérdésünkre Birck László bátaszéki erdészetvezető számolt be. A hajósi kerületben három, a bajaiban kettő, a báta­széki erdészetben pedig há­rom szarvas tetemét talál­ták meg. Valamennyit - ér­telemszerűen - fej nélkül, hiszen a trófea csak a ko­ponyával együtt értékes. Ha német vadászok lőt­ték volna ki az állatokat, a speciálisan gemenci ár­jegyzék figyelembe vételé­vel, még rossz esetben is tízmillió forint körüli kár érte a részvénytársaságot. Kérésünkre azt is meg­becsülte, hogy egy 150 ki­logramm körüli szarvas el­adási ára, kizsigerelve, bőr­rel együtt ötvenezer forint. Az újabb kár tehát megkö­zelíti a négyszázezer forin­tot. Abban biztos az erdé­szetvezető, hogy csak hoz­záértők tudják a bika fejét szakszerűen levágni, ráa­dásul alkalmas kés is kell hozzá. Ebből következik, hogy legalábbis sportva­dász végezhette el a kényes műveletet. Más körülmé­nyek pedig arra utalnak, hogy jó helyismerettel ren­delkezők is részt vehettek az orvvadászatban. Az erdészetvezető felté­telezi, hogy a trófeát kül­földre viszik, hiszen itthon aligha lehet jó áron értéke­síteni. Legfeljebb az újgaz­dagok vásárolnak maguk­nak trófeát lakásdísznek. Ismerve a szigorú kiviteli szabályokat, felmerül a kérdés, hogy az orvvadá­szok, vagy kapcsolataik bi­zonnyal be tudják szerezni a szükséges igazolásokat. Eddig szórványosan for­dultak elő hasonló esetek. A jelenség arra készteti a részvénytársaság vezetőit, hogy intézkedéseket tegye­nek. Már felhívták a vadá­szok és erdészek figyelmét, hogy fokozottabban figyel­jenek. Jövőre pedig „agancsőrök” beállítását tervezik. - ihi ­ILLUSZTRÁCIÓ: GOTTVALD 1998. október 25. Harmadik oldal Bezárták a dombóvári kuplerájt A kuplerájt bezárták, tulajdono­sait letartóztatták, a lányok ellen szabálysértési eljárás indul. A kupibotrány várhatóan tovább dagad Dombóváron, mert a kun­csaftokat tanúként kihallgatják. A Dombóvári Rendőrkapitányság munkatársai néhány hónappal ez­előtt arra lettek figyelmesek, hogy különböző reklámújságokban olyan, diszkrét szolgáltatásokat kí­náló hirdetések jelentek meg, ame­lyek helyi telefonszámokat tartal­maztak - tudtuk meg a kapitánytól, dr. Szíjártó István rendőralezredes­től. A hosszú időn keresztül folyta­tott, minden részletre kiterjedő nyomozás során kiderült, hogy egy kertvárosi lakáshoz vezetnek a szá­lak. A szexuális szolgáltatást végző hölgyek a kihallgatás során elárul­ták, hogy - bár ők végzik a „munka dandárját” - a bevételük jelentős részét le kell adniuk a lakás tulaj­donosának. A nyilvánosházban dolgozó lányok egyébként harminc percre hatezer forintot kértek kun­csaftjaiktól, egy órás „benntartóz- kodás” esetén jelentős árkedvez­ményt adtak, ekkor ugyanis „csak” nyolcezer forintot kellett fizetni a „fickós” kuncsaftoknak a szórakoz­tatásért. Persze az extra kívánságok teljesítéséért itt is mélyen a zsebbe kellett nyúlniuk a pácienseknek, ugyanis ezekért igencsak borsos „hálapénzeket” kértek a nappal is dolgozó „éjszakai pillangók”. A ledér hölgyek munkáltatóit - a dombóvári B. Máriát és társát, a gárdonyi illetőségű, többszörösen büntetett F. Tibort - aztán országos elfogatóparancs kiadását követően sikerült előállítani és kihallgatni. Ennek során kiderült, hogy azért cserélgették időről időre a dombó­vári lakásban a lányokat, nehogy a vendégkör ráunjon a hölgyekre és az általuk kínált figurákra. A nyo­mozók időközben azt is kiderítet­ték, hogy az elkövetők nemcsak Dombóváron, hanem Tamásiban is elkezdték hirdetni szolgáltatásaikat és annak folytatásához már alapo­san be is rendezkedtek. A három „dolgozó nő” ellen sza­bálysértési eljárás folyik, a kupleráj tulajdonosai előzetes letartóztatás­ban várják a fejleményeket. Elkép­zelhető, hogy jó néhány helyi és környékbeli család életében néhány napon belül igencsak meglepő dol­gok fognak történni. Ugyanis a rendőrök lefoglalták az állandó és az alkalmi kuncsaftok neveit tar­talmazó listákat, az azon szereplő­ket pedig hamarosan tanúként idé­zik be. Megöltek egy legényt, ezer forintjáért K. F. - vagy ahogy falujában, Bölcskén ismerték Szűröm - élt 21 évet. Hétfőn este érte a végzetes verés, súlyos kopo­nyasérülésekkel került a szekszárdi kórházba, ahol napokig kómában fe­küdt, majd péntek este meghalt. A falu szégyenkezik és hallgat. Érthető. Szíve­sebben beszélnek az eredményekről a sikerek­ről, a történelmi múltról. Nehéz tudomásul venni, hogy Bölcske sem kivétel: itt is vannak elesettek, olyanok akik a perifériára szorultak, akik számára ezer forint hihetetlenül sok pénz. Annyira sok, hogy ölni is képesek érte. Aki elmondhatná, mi is történt hétfőn, a fog­dában ül, immár emberölés a gyanú ellene. A tények röviden: a huszonöt esztendős S.S. októ­ber 19-én a Rákóczi utca 47. számú házban ta­lált rá K.F.-re, aki állítása szerint ezer forinttal tartozott neki. (Mondják a faluban, S.S. előbb már a pohár fenekére nézett, ám ehhez nevét nem adja senki.) Szó szót követett, eredmény nélkül, K.F. nem tudta megadni az ezer forintot. Ütlegek következtek ököllel, majd rúgások, mi­után az áldozat tehetetlenül a padlóra zuhant. A tettes - mint aki jól végezte a dolgát - hazament aludni. Az összevert férfit mentő vitte Szek­szárdin, életveszélyes koponyasérülésekkel, négy napig feküdt eszméletlenül, pénteken este érte a halál. Az ok valószínűleg agyi zúzódás, a hatósági boncolás még hátravan. S.S. ellenállás nélkül fogadta a rendőröket, tudomásul vette le­tartóztatását. Bölcskén ma kopjafákat avatnak. A falu re­formátus egyházközsége kegyelettel emlékezik közel négy évszázad lelkészeire. Tiszteletre­méltó cselekvés. Akik megfogalmazták a gon­dolatot, nem tehetnek arról, hogy az ünnepség fölé árnyék vonul. Egy huszonegy éves fiatal­ember lelke. Rákosi Gusztáv VITRIOL Nyilatkozat Ezennel kijelentem, semmi közöm semmiféle káeftémhez, belemhez és ertémhez. Eladtam őket Ferenc Józsefnek. Igazolni tudom, a cégbíróság bevéste, Ferenc József, osztrák-magyar állampolgár, Rudolf trónörökös jóédesapja, (an: Mária Lujza), itt szokott vásárolni a zöld vállalkozói igazolvánnyal a C+C-ben, tisztes­séges adófizető. A többi a média maszatos luftballonja. Eldurran, és nem marad belőle semmi, csak a maszatpettyek a média becsületén. Kitaláció, zavarkeltés, aknamunka. Kijelentem továbbá, hogy nem vagyok történész, és fogalmam sincs arról, hogy F. József kivásárolta volna Luigi Kossuth olasz-magyar állampolgár üzlet­részeit a Világos Kft-ből, én Luigi Kossuthot sohasem láttam. Keresse a KáBéí, ha akarja. És különben is, miféle tébétartozás? Vagyonom egy felerészben birtokolt 54 négyzetméteres lakótelepi lakás, meg­roggyant vasbeton-szerkezet, padlószőnyeg, két darab nőstény perzsa macska, egy szovjet grillsütő, egy 1978-as korrodált VAZ-2101-es típusú szgk., hatvan­ezer forint ifjúsági takarékbetét. Még a céghíreket is a szomszéd rádióján hall­gatom. Ami a hatvanöt bétémet illeti, puszta rágalom, mert csak ötvenöt, ne tessék a nyomdára kenni ezt, durva csúsztatás, és emiatt erkölcsi károm keletkezése te­kintetében bűnvádi eljárást kezdeményeztem a Nemzetközi Pen Club ellen. Egy törvény sem írja elő, hogy nem lehet ötvenöt bétét alapítani, egyiknek eladni a másikat, a másikat a harmadiknak, kültagnak apóst, beltagnak asszonyt bevenni, és éjszakába nyúlóan adóbevallásokat töltögetni becsülettel mind az ötvenöt hé­tére, jogilag ez így passzol, kérem, a többi üzleti titok. Arról sem tehetek, hogy a bankelnök úr éppen jobbra tőlem pecázott, és beszélgettünk a kapás előtt, meg én adtam neki a csalit, mert elfelejtette ezt az egyet, aztán a másik bankelnök te­lekszomszédom a tanyán, együtt töltögettük a krumplit, és ebben még erkölcsileg sincs kivetnivaló. Ez egy szabad ország, a fríkantri. Csak azér’ mondom, tököskéim. Tóth Ferenc A bűnös is áldozat A közömbösséget büntetném A büntetőjog és az igaz­ságszolgáltatás csak kényszerű és szükség- szerű végső eszköz a bű­nözés megelőzésére, de igazából egy domináns, erkölcsi értékeket közve­títő társadalom az, amely a jól funkcionáló csalá­dokon keresztül vissza­szoríthatja a bűnözést - nyilatkozta lapunknak dr. Ökrös Magdolna, a fiatalkorúak ügyésze. — Mint a számok mu­tatják az ügyek több mint fele ügyészi szakban lezá­rult, azaz pártfogó közre­működésével a vádemelés elhalasztására került sor, megrovást alkalmaztunk, vagy egyéb okból történik a megszüntetés. Nem meg­torolni akarjuk a fiatalko­rúak magatartását, hanem fel akarjuk ismertetni ve­lük, annak helytelenségét és visszasegíteni őket a társadalomba. A súlyos büntetések sem maradnak el a jelentős tárgyi súlyú, személy elleni erőszakos, sorozat jellegű, nagy va­gyoni bűncselekmények­nél. — A számok csökkenést jeleznek. — Több év átlagát vizs­gálva viszont a fiatalkorú bűnelkövetők és bűncse­lekmények száma emel­kedő és a bűncselekmé­nyek szerkezetének alaku­lása is negatív tendenciá­kat mutat. A fiatalkorú el­követők száma 1996-ban 344 fő, míg 1997-ben 373 volt. Leggyakrabban va­gyon elleni bűncselekmé­nyeket követnek el, ezen belül a rablás és zsarolás látszik emelkedni, ezt kö­vetik a közrend, a személy elleni erőszakos, továbbá a közlekedési bűncselekmé­nyek. Emelkedik a csopor­tos és a sorozat jellegű bűnelkövetés, a módsze­rek egyre durvábbak. — Miért bűnöznek a gyerekek és a fiatal ko­rúak? — Domináns ok a ha­szonszerzés, de egyre gya­koribb a kábítószer, az al­kohol hatása, sőt a motivá­latlan, az értékrend és a kö­vethető célok hiányára visszavezethető bűnözés. Megdöbbentő változás számomra az, hogy míg korábban többször tapasz­taltam valódi megbánást, mostanság ritka az ilyesmi. — A fiatalkorú elkö­vető rendszerint maga is áldozat. — Nem lehet elhall­gatni a szülők felelősségét. A szülői magatartás nem merülhet ki az anyagi ja­vak biztosításában. Meg­döbbenek, ha egy szülő „megtagadja”, elhagyja gyermekét, ha kisebb-na- gyobb bűncselekményt va­lósít meg, vagy átmeneti viselkedési zavarokkal küzd. Szinte szükségszerű, hogy az ilyen fiatalkorú gyökértelenné válik, sod­ródik, és gyorsan kapcsol­ható a nagyon is erős kö­tődést adó bűnözői csopor­tokhoz. Sok oka lehet a bűnözésnek, mégis azt kell mondanom, hogy a család diszfunkciója jelentősen hozzájárul a fiatal szemé­lyiségének kedvezőtlen alakulásához. Ha büntet­nék valamit a társadal­munkban, az a felnőttek közömbössége lenne, ugyanis gyakran tapaszta­lom, miként megy el óvónő, pedagógus, orvos, szomszéd, az utcai járó­kelő a gyermeket agresz- szíven bántalmazó vagy egyéb módon veszélyez­tető szülő felelősségének feltárása - és ekként meg­akadályozása - mellett, és miként nem akarja, vagy nem látja meg azt, hogy a fiatalkorú hosszabb ideje agresszív vagy egyéb de­viáns magatartást tanúsít. Ha időben segítséget kapna a család, úgy az a megelőzésben érdemi elő­rehaladást jelenthetne. — Kiterjedőben van az agresszió. — Riasztó a sértettek növekvő száma. 1993-ban a gyermekkorú sértettek száma 69, míg 1997-ben 470 volt. A sértetti oldalon minimális ellenállást sem tanúsító, sokszor gyávasá­got is mutató emberi ma­gatartásokat fedezhetünk fel. Úgy tűnik, hogy az ál­talános agressziót követő félelem bénítóan hat. Ez azért veszélyes, mert azt mutatja, hogy a társada­lom nem tud, vagy nem akar kellően határozott el­lenállást tanúsítani az ag­ressziót mutató gyermek- korúakkal, fiatalokkal szemben. A büntetőjog és az igazságszolgáltatás csak kényszerű és szük­ségszerű végső eszköz a bűnözés megelőzésére, de igazából egy domináns, erkölcsi értékeket közve­títő társadalom az, amely a jól funkcionáló családo­kon keresztül visszaszo­ríthatja a bűnözést. A bün­tetés kiszabása során nem annak a szigora, hanem következetes elmaradha- tatlansága hozhat valódi változást. Ha a gyerek rabol, vagy gyilkol Évek óta vitatéma, hogy a kiskorúak büntetőjogi fe­lelősségre vonhatóságának korhatárát érdemes-e csök­kenteni. A témáról dr. Gibicsár Gyulát, az Igazságügyi Tolna megyében az 1997. év I. félévében 176 vádemelései javas­lattal érkezett ügy volt, 70-ben vádemelés tör­tént, mely 198 fiatalko­rút érintett. 1998.1. fél­évében 143 ügy közül 50-ben emeltek vádat, 113 fiatalkorú ellen. Minisztérium illetékes osz­tályvezetőjét kérdeztük. — Vannak törekvések, amelyek a korhatár csök­kentését szorgalmazzák és hivatkoznak külföldi pél­dákra. Nagy Britanniában a korhatár 10 év, Írországban 7, Franciaországban 13 év. Németországban és Auszt­riában a miénkhez hason­lóan a 14 éves életkor a büntethetőségi korhatár. Az e területen dolgozó ügyészek úgy vélik, hogy a gyermekvédelmi törvény értelmében, vagyis állam- igazgatási eljáráson belül kell megtalálni azokat a le­hetőségeket amelyekkel a gyerekkornak bűnözését kezelni lehet. Nem biztos, hogy a bíró­ságokat kell ezzel a prob­lémával terhelni, hiszen ez esetben úgysem szokvá­nyos büntetést szabnának ki. A legfontosabb termé­szetesen a megelőzés, de ha már a gyerekkornak el­követték a bűncselek: ményt, számukra olyan in­tézeteket kell kijelölni, amelyekben speciálisan képzett szakemberek fog­lalkoznak velük, s ugyan­akkor a társadalomtól való izoláltságukat is biztosít­ják. Az a 10-13 éves, aki már rabolt, vagy netalántán gyermeket ölt, mint amire volt már példa, ne úgy ke­rüljön be egy intézetbe, hogy onnan már délután kisétálhat, ha reggel bevi­szik. Ihárosi Ibolya » k $ *» A bika tejet *** levágják, unva?

Next

/
Oldalképek
Tartalom