Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-22 / 248. szám

r r l Jj J jT Oil J J 1998. október 22. csütörtök ___________________________________________ A múlt még a jövő ködébe vész Megtorlás — egy egész ország ellen Dr. Kutrucz Katalin, a Történeti Hivatal elnökhelyettese ha­talmas aktatömeg felett ül. A jelenleg még a Belügyminiszté­rium pincéjébe zárt dokumentumhegyek részben arra várnak, hogy a hivatal végleges helyére, az Eötvös utcába szállítsák őket, de még inkább arra, hogy hozzáértő kezek végre kinyis­sák, osztályozzák, hozzáférhetővé tegyék őket, s adataik az egész ország közkincsévé váljanak.-Mint a rendszerváltás egyik szereplője, az 1989. évi, a kon­cepciós pereket felülvizsgáló bizottság tagja, ön már koráb­ban is ismeretséget kötött jó néhány titkos aktával.- Jogászként is, politikus­ként is, s mostani szerepkö­römben, állami hivatalnokként is csak azt mondhatom: rendkí­vül óvatosan szabad csak ke­zelni és értékelni a különböző dossziékban található adatokat, finnek több oka is van. Az első ojc az, hogy rendkívül teijedel- fnes, szövevényes, s ugyanak­kor meglehetősen hiányos irat­anyag fölött rendelkezünk. Bár a dossziék keletkezésének ide­jén is érvényben voltak bizo­nyos iratkészítési és archiválási szabályok, ezeknek a nyilvá­nossága erősen korlátozott volt, s a különböző időszakokban és a különböző szolgálatoknál nem egyformán tartották meg őket. A fenntartások emellett azért is szükségesek, mert mint említettem, az iratanyag meg­lehetősen hiányos, s a kutatók- nák, a történészeknek a meg­lévő dokumentumok alapján kell kikövetkeztetniük azt is, hogy mi lehet a már megsem­misült, megsemmisített, vagy éppen még lappangó iratokban. Az óvatosság legfőbb indoka mégis az, hogy a dossziék s egyéb titkos iratok, amellett, hogy a kor által diktált szel­lemben íródtak, s tartalmukkal is, puszta létükkel is a diktatúra létjogosultságát kellett igazol­niuk, a történészek által fel­használható információkon kí­vül rengeteg dezinformációt, téves adatot, s szándékos ferdí­tést tartalmaznak. Hogy ne mondjam: hazugságot.- Tehát a Történeti Hivatal „alatt” fekvő iratanyag olyan, mint a bomba? Akár fel is rob­banhat? I - Inkább úgy mondanám, hogy érzékeny anyag, amelyet elővigyázatosan kell kezelni. A Történeti Hivatalt életre hívó törvény azonban leírja azt is, mit és hogyan kell gyűjtenünk, osztályoznunk, kutatnunk, s ku­tatásra, publikálásra biztosíta­nunk. Nekünk, a hivatal vezető­inek és munkatársainak ennek a törvénynek a szövegéhez kell igazodnunk: meg kell tartanunk és meg kell tartatnunk azt.-A részletek mintha nagyon lassan kerülnének a felszínre, a nyilvánosság elé. Még mindig tart a titkolózás?- A törvények bizonyos mér­tékig korlátozó rendelkezései mellett az anyag egészének nyilvánosságra hozatalát a már egyébként részben említett okok is hátráltatják. A hivatal még alig egy éve dolgozik, egy nagy költözködés előtt állunk, a létszámunkat még mindig nem sikerült teljesen feltöltenünk, rengeteg és kevéssé rendszere­zett, ám ugyanakkor hiányos is a rendelkezésünkre álló anyag. Erőnkhöz képest igyekszünk folyamatosan számítógépre vinni az adatokat, s ez a munka belátható időn belül annyira előrehalad, hogy jelentős mér­tékben megkönnyítse a hoz­zánk forduló kutatók és magán- személyek igényeinek kielégí­tését. Tehát a létező fékező ha­tások ellenére úgy gondolom, hogy egyre több és egyre érde­kesebb anyag kerül felszínre, folyamatosan segítve az ország és a térség múltjának jobb meg­ismerését. Azt gondóíÓ’m, a je­lenleg még feltáratlan doku­mentumokból megszerezhető tudás előbb-utóbb a helyére, a történelemkönyvekbe kerül majd.- A negyven-egynéhány éven keresztül meghatározó diktatú­rának voltak keményebb és „puhább ” szakaszai. Hogyan helyezné el ön, a kutató, az ira­tok kiváló ismerője az 1956 utáni megtorlás éveit ezen a szigorúsági skálán?- A korszakot nem csak jo­gászként, kutatóként és a Tör­téneti Hivatal elnökhelyettese­ként ismerem. Magánember­ként is megtapasztaltam, mint az ország lakói közül oly sokan. Édesapám egy Sopron kör­nyéki, határmenti kis falu Nemzeti Bizottságának elnöke volt 1956-ban. Akkoriban az egész falu egyet akart, egy vé­leményen volt - egyetlen em­ber, a párttitkár kivételével. A forradalom utáni véres megtor­lás - valami megmagyarázha­tatlan véletlen folytán - a mi családunkat elkerülte. Arra már csak az iratok kutatása közben találtam bizonyítékot, hogy mennyire orwelli világban él­tük le ezeket az évtizedeket. Nemcsak a szigorúan vett meg­torlás éveit, amelyeket az 1963. évi, úgynevezett „nagy” am­nesztiával sokan lezártnak te­kintettek, hanem mind a negy­venöt évet, amely a háborútól a békés rendszerváltásig telt el. A dossziékban ugyanis nemcsak konkrét személyekről, „gya­nús”, rendszeresen megfigyelt emberekről találtunk anyagot, hanem minden határmenti falu­ról, minden nagy- és számos ki­sebb üzemről, lakókerületekről, munkahelyekről, esetenként egész városokról is. Hatalmas mennyiségű és sokszor egészen semmitmondó anyagot. Az ira­tok ismeretében szinte azt mondhatnám: nemcsak az ügy­nökök figyeltek minket, de egy egész kis önkéntes hadsereg, amelynek „katonái” sokszor névtelenül, ám mégis tevőlege­sen járultak hozzá az elnyomó rendszer fenntartásához, zök­kenőmentes működéséhez. Ami pedig az 1963. évi am- nesztiarendeletet illeti, arról is megvan a saját véleményem: szerintem ez a világtörténelem egyik legaljasabb amnesztiája volt, mert nemcsak a szeren­csétlen áldozatok egy részét mentesítette a további jogkö­vetkezmények alól, hanem ugyanakkor felmentette azokat a valódi bűnösöket is, akik a diktatúra védelmében követték el tetteiket, közöttük gyilkossá­gokat is. Ezeket az embereket sem addig, sem azóta soha senki sem vonta felelősségre.-A forradalom utáni meg­torlás rengeteg névtelen kisem­bert is sújtott.- A rendszer egyik legna­gyobb hazugsága az volt, hogy a munkás- és parasztrétegek képviselőjének vallotta magát. Éppen az 1956-os forradalom, s annak résztvevői bizonyították be a legélesebben, hogy ez egy­általán nem igaz. De a munká­sok és a parasztok megfigye­lése, internálása, bebörtönzése, kisemmizése, emberi jogaik lábbal tiprása már jóval hama­rabb elkezdődött. Ez ma már Kutrucz Katalin, a Törté­nelmi Hivatal elnökhelyet­tese széles körben ismert, s ezt tá­masztják alá az általunk őrzött dokumentumokból kiolvasható tények is.- Az áldozatok számosán vol­tak, sokuknak a nevét is ismer­jük, másokról pontosan tudjuk, hogy mely társadalmi csopor­tok tagjai, s hogy hogyan bün­tették meg őket. De kik voltak a valódi bűnösök, s vajon megis- merhetjük-e valaha a bűneiket? Azt már nem is kérdezem, hogy nekik miért nem kell bűnhőd­niük.- Az egyszerűség kedvéért azt mondanám, hogy mi itt a hivatalban a politikai-rendőr­ségi anyagokat őrizzük. Eze­ket azok a politikai rendőrök, köznyelven szólva ávósok ké­szítették, akik a megtorló gé­pezet kulcsfigurái voltak, de többnyire csak végrehajtók. A fő bűnösök nyilvánvalóan a politikusok, a hierarchia ma­gasabb posztjain állók voltak. A közéleti szereplők nevét is­merjük, korabeli tetteik is egyre világosabban állnak előttünk. Az alacsonyabb be­osztású végrehajtók - a vonat­kozó törvény értelmében - többnyire meg tudták őrizni névtelenségüket, akárcsak az alighanem százezres nagyság- rendű besúgóhad „közkato­nái”. Ami pedig a büntetőjogi felelősséget illeti: az egyetlen, ma is felelősségre vonható ré­tegbe azok tartoznak, akikre rábizonyosodik, hogy emberi­ség elleni bűntettet követtek el. Ma is folynak ezzel kapcso­latos perek, például az úgyne­vezett sortűz-perek. A többi néma csend. Tardos János 1956 évfordulóján Koszorúzások, ünnepségek Szekszárdim az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a Magyar Köztársa­ság kikiáltásának évforduló­jára szervezett városi ünnep­ség október 23-án, pénteken, 13 órakor kezdődik a város­háza konferenciatermében, ahol az ’56-os forradalom és szabadságharc veteránjai részvételével szerveztek ta­lálkozót. A polgármesteri hivatal be­járatánál lévő emléktáblánál 13 óra 30 perckor helyez el koszorút a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének Tolna Megyei Szervezete és Szekszárd Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzata. A belvárosi római katoli­kus templomban 14 órakor kezdődik ökumenikus isten- tisztelet, közreműködik a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes. A megemlékezők és a cserkészek 14 óra 40 perckor gyertyát gyújtanak az ’56-os emlékműnél, majd a Magyar Honvédség katonái vonulnak fel a történelmi zászlókkal és a díszőrség elfoglalja a helyét. Az ünnepi megemlékezés 15 órakor kezdődj k, beszédet mond Dávid Ibolya a Magyar Köztársaság igazságügymi­nisztere. A koszorúzási ün­nepség gyertyagyújtással és harangszóval zárul. Konyhádon október 23-án reggel 9 órakor a katolikus templomban ünnepi szent­misével kezdődik a rendez­vénysorozat. Tíz órakor fel­vonják az országzászlót a Vörösmarty téren. Itt Oroszki István polgármester mond beszédet. Történelem 1956 - ezzel a címmel délután négykor tar­tanak megemlékezést a műve­lődési központban. Az ren­dezvény szónoka Potápi Ár­pád országgyűlési képviselő. A műsorban közreműködik Mátrai Enikő és B. Horváth István. Az ünnepség után fáklyás felvonulás indul a művelődési központtól. A menet résztve­vői megkoszorúzzák az ’56- os emléktáblát a régi város­háza falánál, majd gyertyát gyújtanak a a hősök sírjánál a katolikus temetőben. Dombóvár polgári pártjai csendes megemlékezésre és koszorúzásra várják a Nem­zeti Ünnep alkalmából ma este fél hatkor a város lakóit az Arany János téri forra­dalmi emlékműhöz. Pakson az ünnepi megemlé­kezések sorát már hagyomá­nyosan az atomerőmű Cégy- gyűrű kitüntetéseinek átadása nyitja, ma este 18 órakor a Városi Művelődési Központ­ban. A műsorban fellép a 100 tagú cigányzenekar. A városi programok ugyan­itt kezdődnek az ünnep dél­előttjén 10 órakor a Tehetsé­ges Paksi Fiatalokért Alapít­vány díjkiosztójával. Délután 15 órakor a Fehérvári úti te­metőben, Czuczor Antal sír­jánál Tóth Ferenc országgyű­lési képviselő, a Virág utcai temetőben a kopjafáknál Kő- váry László református lel­kész mond beszédet. A Városi Múzeum udvarán álló em­lékműnél 16 órakor kezdődik a koszorúzás, majd Bor Imre polgármester szpl. az, ünnep:-/ ről. este hatkor ünnepi szent­misét tartanak a katolikus Jé­zus szíve templomban. Tolnán a Hősök terén, az I. és a II. világháborús emlékmű kertjében rendezik inegaz.oü tóber 23-i megemlékezést, 15 órától. Pirgi József, a Sztárai gimnázium igazgatója mond ünnepi beszédet, majd a gim­nazisták műsora következik. Az ünnepségen a helyi zene­iskola fúvósai működnek közre. Tekintettel arra, hogy a városban nincs ’ 56-os em­lékmű, vagy emléktábla, ko­szorúzás nem lesz. Iregszemcsén ma 14 órától emlékeznek az 1956-os forra­dalomra. A község polgár- mestere, képviselői koszorút helyeznek el a az iregszem- csei temetőben nyugvó, a har­cokban elesett katona sírjánál, s egyúttal megkoszorúzzák a község hősi emlékműveit és a Daránypuszta határában álló katonasírokat is. A Közösségi Művelődésért. Rangos kitüntetéseket adott át tegnap Szekszárdon, az Alisca Hotel nagytermében Urbán György, a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési In­tézmények Egyesületének elnöke. A Közösségi Művelődésért emlékplakettet a kiemelke­dően eredményes munkát végző népművelők, könyvtári vezetők vehették át. Ez alkalommal három személy kapta meg az elismerést: Kaposvári Dénesné, a Fővárosi Művelődési Ház fő­munkatársa, Soós Mihály, a csepeli művelődési ház nyugalmazott igazgatója és Pacsai László (felvételünkön), a Szakszervezetek Tolna Megyei Könyvtárának igazgatója. fotó: gottvald Szűrővizsgálat cukorbetegeknek A Tolna Megyei Felnőtt Diabetes Egyesület, az ÁNTSZ Tolna Megyei és Városi Intézete, valamint a Tolna Megyei Önkor­mányzat Kórház-Rendelőintézete együttműködésével szűrő- vizsgálatot szerveztek a cukorbetegek számára. A diabeteszes emberek egész­ségvédelme igen fontos feladat, számukra az egyik leginkább veszélyeztetett testrész a láb. Mint azt Lajferthon Mariann, az ÁNTSZ egészségvédelmi osztályának munkatársa, a fel­nőtt diabétesz egyesület titkára elmondta, a céljuk az úgyneve­zett „diabeteszes láb” tünet­együttes kiküszöbölése. Ezt szolgálja az a szervezett szűrő- vizsgálat, amiben diabetológus, bőrgyógyász és ortopéd szakor­vos vesz részt. A cukorbetegek lába három ok miatt veszélyeztetett: ideg- bántalom esetén csökken a fáj­dalom-, nyomás- és hőmérséklet észlelése, romolhat a vérellátás és magas vércukorértéknél rosz- szabb a sebgyógyulás, gyako­ribb a gombás fertőzés. É ked­vezőtlen feltételek következté­ben nagyobb az esély a szövet­elhalásra, fekélyesedésre, eset­leg az üszkösödésre. Mindez megelőzhető bizo­nyos szabályok betartásával, szakszerű lábápolással. A komp­lex szűrési program keretében a diabeteszes pácienseket szerve­zett szűrővizsgálatra hívják be, amit november elején kezdenek és egészen májusig tart. Itt szak­orvosok vizsgálják meg a páci­enseket, szükség esetén további vizsgálatokat és gyógykezelést írnak elő. A szamitogepes talp­vizsgálatot követően gyógyci- pők, az úgynevezett megelőző cipő, vagy kezelő cipő szüksé­gességéről is tájékoztatást kap az érintett. A komplex vizsgálat­tal sok időt takaríthatnak meg a páciensek. A vizsgálatok orto­pédiai részét dr. Bálint Gábor adjunktus és dr. Kordás Géza szakorvos, a bőrgyógyászati ré­szét dr. Ligeti Judit főorvos, a diabetológiai részét pedig dr. Muth Lajos főorvos és dr. Sudár Zsolt szakorvos végzi. A gyógy- cipők készítését Antal Boldi- zsámé koordinálja. A szűrővizs­gálatot követően Lafferthon Ma­riann irányításával oktatásban vehetnek részt az érintettek, amely a lábhigiénéről, a lábápo­lásról és tornáról szól, majd megfelelő írásos anyagot is kap­nak minderről. venter > A Á i e

Next

/
Oldalképek
Tartalom