Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-10 / 238. szám

Indul a trafó­ház Volt egyszer egy transzformátorház a Ferencvárosban. Közel száz évvel ezelőtt építették. Szép is volt, jó is volt. Szabó István filmjeibe való. Aztán egy napon már nem volt rá szükség. Ott maradt árván, haszontalanul. Múltak az évek, és budapesti művé­szek éppen helyet kerestek maguknak. Olyat, mint a trafóház. A sokáig dédelgetett tervek végre valósággá váltak, és négy év elteltével, 1998 októberében megszületett a Trafó Kortárs Művészetek Háza. Van itt galéria, próba-, és előadóterem, terasz, étterem, társalgó. A szervezők álma szerint nemcsak alkotni, hanem egymással találkozni Is Ide­járnak majd a művészek és a művészet­kedvelők. A IX. kerületi Tűzoltó és Liliom utca sarkán álló Trafóba, I ** 1998. október 11. Charlie éve Egy csésze kávé, egy szál cigi és egy pohár ásványvíz. Hol az egyiket, hol a másikat emeli a szájához. Ál­mos tekintet, kissé még gépies mozdula­tok. Ó Charlie, a resze­lőhangú. Annak elle­nére, hogy egy, az es­téit, éjszakáit fellépés­sel töltő művész szá­mára szinte hajnali időpontban találko­zunk, első kérdésem­re, mint egy varázs­ütésre megélénkül. És beszélni kezd. Me­sél múltról, jelenről, zenésztársakról és per­sze magáról. Meg sem próbálom félbeszakíta­ni, csak figyelem. A vi­lágjáró, sokat látott és tapasztalt embert. Hig­gadt, de mégis szinte lobog, ahogy szakmájá­ról, a rockze­néről mesél. Újabb cigi. Vagy még az első? Szeret­ném, ha meg­állna az idő. Pedig ép­pen arról beszél, hogy eltelt egy év. UIRA RESZEL A HANGJA Elmúlt, és a tavalyi Tát­rai Band-lemez után is­mét szólóalbumot ké­szített, Fűszer csep- penként címmel. Ez most az ő éve. Tizen­egy vadonatúj dal, köz­tük a Presszó című film betétdala, a Kávé­ház. Az ebből készült videoklipet a film előtt a mozikban is láthat­juk. Még kérdezném, ő még válaszolna, de ko­pognak. Elrohant az interjúra szánt idő. El­köszönök, és ahogy visszanézek, látom, mélyet szippant. A le­vegőből. És készül az újabb fel­adatra. Itt és most, Charlie évében. (kelemen) Élőben egy más világ Egy egészen más világot jelenít meg Brian May a Petőfi Csarnokban hétfő este, amikor legújabb, Another World című lemezét mutatja be. A legendás Queen gitárosának albuma az angol toplistákon az elmúlt hetekben a huszonharma- dik helyig kúszott fel. A hét éve Freddie Mercury nélkül alkotó Queen - Roger, Brian és May - pletykák szerint már a jövő évi közös pro­dukción dolgozik. Bravó, Fischer! „Itt, a Royal Festival Hallban ismét kiderült, hazánk ugyan kis ország, de a zenében nagyon nagy” - nyilatkozta Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője Londonban, amikor átvette az év legjobb zenekari felvételének ítélt Gramophone-díjat. A zenei élet Oscar-díját a lon­doni Gramophone szaklap az idén Bartók Béla A csodálatos mandarin című művének ítélte oda. A díjat a tavaly elhunyt Sir George Solti világhírű magyar karmester felesége adta át. Fischer Iván boldogan újságolta, hogy produkciójuk egy olyan angol lemezzel versen­gett a díjért, amely zenetörténeti újdonságnak számít. A Fesztiválzenekar rövid ünneplés után újra útra kél. Amerikában koncerteznek, az új évet Londonban köszöntik. Gratulálunk! Elsötétedik a szín, a színé­szekből álló zenekar játszani kezd, s a „Ringasd el magad” dallamára megelevenedik egy különös korszak, a hetvenes évek hangulata. A Vígszínház új, zenés színházi estje, a Szent István körút 14. méltó folytatása egy, a Popfesztivál­lal megkezdett sorozatnak. A darab egy színház szemszö­géből, emlékezetes előadások, színészóriások megidézésével fest hiteles korrajzot Kern And­rás groteszk-lírai megfogalma­zásában, Marton László rende­zésében és Presser Gábor régi és új dalaival. A magukat elrin­gató, előadó fiatal művészek mozdulatait Bodor Johanna koreografálta. Kern András ci­garettázva lép a színpadra. A zenész-zeneszerző Presser figuráját alakítja, kissé paro- disztikusan. Megidézi a Popfesz­tivál születését is, s egy-két percre való­ban a hetvenes években érezheti magát a né­ző. Mintha a „Hogyan mond­jam el neked” egykori legen­dás előadója, Almási Éva állna a színpadon. Aztán kiderül: most a lánya, Balázsovits Edit énekli a dalt. Premier a Vígben Folyik tovább az előadás, a Ki mit tud?-ok világa, Kádár-paró­dia, KISZ KB-ülések jegyző­könyve és besúgói jelentések mellett filmszalagról az egykori vezető színészek is megszólal­nak a színen. Láthatjuk, hallhatjuk Latinovits Zoltánt és Sulyok Máriát, akiről Presser Gábor még egy balladát is írt. Az érdeklődés óriási a Víg­színház új darabja iránt. A ré­gebbi és közelebbi múlt nagy sikereit idézi. Már több elő­adásra elővételben elkeltek a jegyek. (zsuzsa) Kern András-tar Gábor ♦ 2 részta zenés színházi este Adamis Anna -Fejes Endre ■ Presser Gábor • Sztevanovity Dusán Rendezte: * Marton László nan mint nan hallunk róluk. De még nekik is lehetnek titkaik. tudta Szulák Andrea énekesnő Él-hal a régi, háború előtti filmekért. Imádja a textíliákat, fonalakat, a lakása időnként rőfös üzletre hasonlít a legjobban, ugyanis nagyon szeret kézimunkázni, kiválóan köt, horgol, varr és gobelinezik, ezek a tevé­kenységek megnyugtatják, kikapcsolják, ren­det tud velük teremteni magában. Nagy macskabarát, összesen négy cicája van. Picur és Frici, a sziámi „kislány” és a per­zsa „kisfiú” a művésznő édesanyjánál él, nála pedig a két egyszerű házimacska, Pocok és Vacak lakik. Szeret moziba járni, férje mindig elcipeli a legújabb filmekre. Utálja a politikát és az agresszió minden megnyilvánulását. Boldog, hogyha kertészkedhet, s a növé­nyei érzik is a belőle áradó szeretetek minden virágzik az otthonában. Külön képessége van ahhoz, hogy az életben a szépet, a jót vegye észre, azt, amitől igazán boldog lehet az em­ber. Ahogy ő szokta mondani: nem en­gedheti meg magának azt a luxust, hogy levert és rosszkedvű legyen. Már kisgyerekként színpadra lépett az Erkel Színházban, hiszen többek között ő alakí­totta a Pillangókisasszonyban Csocsoszán kis­fiát, volt néger kisgyerek a Porgy és Bessben, és rokokó kislány a Manón Lescaut-ban. Szívesen olvas ezoterikus témával foglalkozó könyveket, érdekli a buddhizmus és a tao min­den vállfája, de nem mint vallás, hanem mint kulturális örökség. Ha nagyon fáradt, akkor azonban a legbanálisabb krimiket, Rejtő­könyveket vagy Agatha Christie-t lapozgat, s könyvespolcán szinte minden műfajból találni kötetet. Leginkább dízőznek tartja magát, s Dízőz a címe annak az egyszemélyes darab­nak, amelyet a Komédiumban ad elő, sok-sok zenével és sok életrajzi elemmel. Hangulatától függ, hogy milyen zenét hallgat szívesen, de az örök kedvencek közé tartozik a klasszikus muzsika és a dzsessz. Ráfi a hősnő A napokban vá­lasztották Lon­donban Az év lemezévé azt a Lammermoori Lucia-felvételt, amelyen a cím­szerepet Rost Andrea énekli. A CD nemsoká­ra a hazai üzle­tekben is kap­ható lesz, s kü­lönlegessége, hogy ez a da­rab eredeti, ke­vesebb kolora- túrát tartalma­zó, de nehezeb­ben énekelhető változata, ame­lyet nagyon rit­kán játszanak a dalszínházak­ban. Világjáró szopránunk egyébként na­gyon otthonos a Donizetti- szerepekben. A Covent Garden pincé­jében talált, eddig ismeret­len Donizetti- operát, az Elisbettát is az ő közreműködé­sével adták elő az angol fővárosban. A szintén külön­legességnek számító darab, a Linda di Cha- mounix főszere­pét is ő énekli a bécsi Állami Operaházban. A császárváros­ban egyébként is Rost Andrea az egyik első számú kedvenc, de a tengerentúlon is nő rajongóinak száma, hiszen a jövő évadban ismét a New York-i Metropoli- tanben lép szín­padra kedvenc szerepében, a Lammermoori Luciában. A be­mutató érdekes­sége, hogy az amerikai közön­ség is az opera most megjelent, nápolyi verziójá­nak tapsolhat. R. Zs. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom