Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-10 / 238. szám
Indul a trafóház Volt egyszer egy transzformátorház a Ferencvárosban. Közel száz évvel ezelőtt építették. Szép is volt, jó is volt. Szabó István filmjeibe való. Aztán egy napon már nem volt rá szükség. Ott maradt árván, haszontalanul. Múltak az évek, és budapesti művészek éppen helyet kerestek maguknak. Olyat, mint a trafóház. A sokáig dédelgetett tervek végre valósággá váltak, és négy év elteltével, 1998 októberében megszületett a Trafó Kortárs Művészetek Háza. Van itt galéria, próba-, és előadóterem, terasz, étterem, társalgó. A szervezők álma szerint nemcsak alkotni, hanem egymással találkozni Is Idejárnak majd a művészek és a művészetkedvelők. A IX. kerületi Tűzoltó és Liliom utca sarkán álló Trafóba, I ** 1998. október 11. Charlie éve Egy csésze kávé, egy szál cigi és egy pohár ásványvíz. Hol az egyiket, hol a másikat emeli a szájához. Álmos tekintet, kissé még gépies mozdulatok. Ó Charlie, a reszelőhangú. Annak ellenére, hogy egy, az estéit, éjszakáit fellépéssel töltő művész számára szinte hajnali időpontban találkozunk, első kérdésemre, mint egy varázsütésre megélénkül. És beszélni kezd. Mesél múltról, jelenről, zenésztársakról és persze magáról. Meg sem próbálom félbeszakítani, csak figyelem. A világjáró, sokat látott és tapasztalt embert. Higgadt, de mégis szinte lobog, ahogy szakmájáról, a rockzenéről mesél. Újabb cigi. Vagy még az első? Szeretném, ha megállna az idő. Pedig éppen arról beszél, hogy eltelt egy év. UIRA RESZEL A HANGJA Elmúlt, és a tavalyi Tátrai Band-lemez után ismét szólóalbumot készített, Fűszer csep- penként címmel. Ez most az ő éve. Tizenegy vadonatúj dal, köztük a Presszó című film betétdala, a Kávéház. Az ebből készült videoklipet a film előtt a mozikban is láthatjuk. Még kérdezném, ő még válaszolna, de kopognak. Elrohant az interjúra szánt idő. Elköszönök, és ahogy visszanézek, látom, mélyet szippant. A levegőből. És készül az újabb feladatra. Itt és most, Charlie évében. (kelemen) Élőben egy más világ Egy egészen más világot jelenít meg Brian May a Petőfi Csarnokban hétfő este, amikor legújabb, Another World című lemezét mutatja be. A legendás Queen gitárosának albuma az angol toplistákon az elmúlt hetekben a huszonharma- dik helyig kúszott fel. A hét éve Freddie Mercury nélkül alkotó Queen - Roger, Brian és May - pletykák szerint már a jövő évi közös produkción dolgozik. Bravó, Fischer! „Itt, a Royal Festival Hallban ismét kiderült, hazánk ugyan kis ország, de a zenében nagyon nagy” - nyilatkozta Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője Londonban, amikor átvette az év legjobb zenekari felvételének ítélt Gramophone-díjat. A zenei élet Oscar-díját a londoni Gramophone szaklap az idén Bartók Béla A csodálatos mandarin című művének ítélte oda. A díjat a tavaly elhunyt Sir George Solti világhírű magyar karmester felesége adta át. Fischer Iván boldogan újságolta, hogy produkciójuk egy olyan angol lemezzel versengett a díjért, amely zenetörténeti újdonságnak számít. A Fesztiválzenekar rövid ünneplés után újra útra kél. Amerikában koncerteznek, az új évet Londonban köszöntik. Gratulálunk! Elsötétedik a szín, a színészekből álló zenekar játszani kezd, s a „Ringasd el magad” dallamára megelevenedik egy különös korszak, a hetvenes évek hangulata. A Vígszínház új, zenés színházi estje, a Szent István körút 14. méltó folytatása egy, a Popfesztivállal megkezdett sorozatnak. A darab egy színház szemszögéből, emlékezetes előadások, színészóriások megidézésével fest hiteles korrajzot Kern András groteszk-lírai megfogalmazásában, Marton László rendezésében és Presser Gábor régi és új dalaival. A magukat elringató, előadó fiatal művészek mozdulatait Bodor Johanna koreografálta. Kern András cigarettázva lép a színpadra. A zenész-zeneszerző Presser figuráját alakítja, kissé paro- disztikusan. Megidézi a Popfesztivál születését is, s egy-két percre valóban a hetvenes években érezheti magát a néző. Mintha a „Hogyan mondjam el neked” egykori legendás előadója, Almási Éva állna a színpadon. Aztán kiderül: most a lánya, Balázsovits Edit énekli a dalt. Premier a Vígben Folyik tovább az előadás, a Ki mit tud?-ok világa, Kádár-paródia, KISZ KB-ülések jegyzőkönyve és besúgói jelentések mellett filmszalagról az egykori vezető színészek is megszólalnak a színen. Láthatjuk, hallhatjuk Latinovits Zoltánt és Sulyok Máriát, akiről Presser Gábor még egy balladát is írt. Az érdeklődés óriási a Vígszínház új darabja iránt. A régebbi és közelebbi múlt nagy sikereit idézi. Már több előadásra elővételben elkeltek a jegyek. (zsuzsa) Kern András-tar Gábor ♦ 2 részta zenés színházi este Adamis Anna -Fejes Endre ■ Presser Gábor • Sztevanovity Dusán Rendezte: * Marton László nan mint nan hallunk róluk. De még nekik is lehetnek titkaik. tudta Szulák Andrea énekesnő Él-hal a régi, háború előtti filmekért. Imádja a textíliákat, fonalakat, a lakása időnként rőfös üzletre hasonlít a legjobban, ugyanis nagyon szeret kézimunkázni, kiválóan köt, horgol, varr és gobelinezik, ezek a tevékenységek megnyugtatják, kikapcsolják, rendet tud velük teremteni magában. Nagy macskabarát, összesen négy cicája van. Picur és Frici, a sziámi „kislány” és a perzsa „kisfiú” a művésznő édesanyjánál él, nála pedig a két egyszerű házimacska, Pocok és Vacak lakik. Szeret moziba járni, férje mindig elcipeli a legújabb filmekre. Utálja a politikát és az agresszió minden megnyilvánulását. Boldog, hogyha kertészkedhet, s a növényei érzik is a belőle áradó szeretetek minden virágzik az otthonában. Külön képessége van ahhoz, hogy az életben a szépet, a jót vegye észre, azt, amitől igazán boldog lehet az ember. Ahogy ő szokta mondani: nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy levert és rosszkedvű legyen. Már kisgyerekként színpadra lépett az Erkel Színházban, hiszen többek között ő alakította a Pillangókisasszonyban Csocsoszán kisfiát, volt néger kisgyerek a Porgy és Bessben, és rokokó kislány a Manón Lescaut-ban. Szívesen olvas ezoterikus témával foglalkozó könyveket, érdekli a buddhizmus és a tao minden vállfája, de nem mint vallás, hanem mint kulturális örökség. Ha nagyon fáradt, akkor azonban a legbanálisabb krimiket, Rejtőkönyveket vagy Agatha Christie-t lapozgat, s könyvespolcán szinte minden műfajból találni kötetet. Leginkább dízőznek tartja magát, s Dízőz a címe annak az egyszemélyes darabnak, amelyet a Komédiumban ad elő, sok-sok zenével és sok életrajzi elemmel. Hangulatától függ, hogy milyen zenét hallgat szívesen, de az örök kedvencek közé tartozik a klasszikus muzsika és a dzsessz. Ráfi a hősnő A napokban választották Londonban Az év lemezévé azt a Lammermoori Lucia-felvételt, amelyen a címszerepet Rost Andrea énekli. A CD nemsokára a hazai üzletekben is kapható lesz, s különlegessége, hogy ez a darab eredeti, kevesebb kolora- túrát tartalmazó, de nehezebben énekelhető változata, amelyet nagyon ritkán játszanak a dalszínházakban. Világjáró szopránunk egyébként nagyon otthonos a Donizetti- szerepekben. A Covent Garden pincéjében talált, eddig ismeretlen Donizetti- operát, az Elisbettát is az ő közreműködésével adták elő az angol fővárosban. A szintén különlegességnek számító darab, a Linda di Cha- mounix főszerepét is ő énekli a bécsi Állami Operaházban. A császárvárosban egyébként is Rost Andrea az egyik első számú kedvenc, de a tengerentúlon is nő rajongóinak száma, hiszen a jövő évadban ismét a New York-i Metropoli- tanben lép színpadra kedvenc szerepében, a Lammermoori Luciában. A bemutató érdekessége, hogy az amerikai közönség is az opera most megjelent, nápolyi verziójának tapsolhat. R. Zs. t
