Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05 / 208. szám
Lopás, ámítás, adócsalás, pornózás A kancellár állítólag füllentős lyát képviselő 1047 személy válaszát rögzítette és elemezte. A bonni főnökökről kialakított kép meglehetősen sötét: megtévesztés, ámítás, adócsalás, lopás és megvesztegetés egyaránt kitelik tőlük. A megkérdezettek 61 százalékának meggyőződése, hogy Helmut Kohl (CDU) kancellár tudatosan nem mond igazat. A szeptember végi törvényhozási választáson legnagyobb ellenfeléről, a szociáldemokrata Gerhard Schröderről 41 százalék el Nincsenek elragadtatva politikusaiktól a Német Szövetségi Köztársaság polgárai - derül ki a Playboy magazin szeptemberi számának reprezentatív közvélemény-kutatásából. A szép lányok és a szabad véleménynyilvánítás folyóiratának felkérésére a tekintélyes Emnid Intézet a német lakosság minden rétegét, korosztátudja képzelni, hogy megcsalja a feleségét. A kérdésre, hogy mely politikusok kedvelhetik a pornográf kiadványokat, 21 százalék Oskar Lafontaine SPD-pártvezért, 20 százalék pedig Schröder kancellárjelöltet nevezte meg. A válaszolók negyede (24%) még azt is lehetségesnek tartja, hogy Lafontaine időnként bordélyba jár. A szövetségi köztársaság polgárainak jó harmada (34%) szerint Theo Waigel (CSU) pénzügyminiszter adócsaló. Joschka Fischer zöldpárti vezetőről a vélemény- nyilvánítók 22 százaléka úgy véli, hogy nem vált jegyet, amikor autóbuszra, vonatra száll. A Playboyban megjelenő felmérés szerint a nyugatnémetek kétharmada, a keleti országban élőknek pedig 42 százaléka szerint hazudós a Bundestag-képvi- selő Gregor Gysi, a Demokratikus Szocializmus Pártja (a Honecker-féle utódpárt) vezére. A németek tizede elképzelhetőnek tartja, hogy Edmund Stoiber (CSU) bajor miniszterelnök bizonyos helyzetekben a szélsőLehet, hogy bordélyba is jár... Megcsalja a feleségét? jobboldallal is paktál. Ötödük (21%) még azt sem tartja lehetetlennek, hogy a müncheni kormányfő egykor pénzt áldozott némely ügyek elsimítására. A legrosszabb bizonyítványt a szélsőségesen jobboldali DVU- párt vezéréről, Franz Schönhubenől állították ki a megkérdezettek. Minden nyolcadiknak meggyőződése, hogy Schönhuber még bolti lopásra is vetemednék. Háromszor ennyien bizonyosak abban, hogy a szélsőséges politikustól a megvesztegetés, a hazugság, a pornóimádat és az adócsalás sem áll távol. Ezzel „kivívta magának” a legellenszenvesebb politikust megülető első helyet. Aggódó szőkeség Ki örökli a milliárdokat? Egymilliárd dollárt hagyott hátra a három éve elhunyt Larry Hillblom, a DHL légi futárszolgálat volt tulajdonosa. Csakhogy nem a családjára, a gyerekeire testálta a csillagászati összeget, hanem a kaliforniai orvosegyetemre. . A „főfutár" négy gyereke jó ideje azon fáradozik, hogy meg- illetve visszaszerezze a pénzt. Ehhez előbb bizonyítaniuk kell, hogy ők Hillblom ivadékai. Elegendő lenne apjuk egy hajszála, egy csepp vére is a bizonyításhoz, ám a holttest eltűnt, személyes dolgai ugyancsak föllelhetet- lenek. A bonyodalmat növeli, hogy Lányt, Merceditet, Nguyent és Julie-t egyazon apa nemzette - négy anyának! Ezt már bíróság is kimondta, sőt egyenként húsz-húsz milliárd forintnak megfelelő összeget meg is ítélt a sarjaknak. Most az örökösöknek bi- \ zonyítaniuk kellene vér és gének szerinti kilétüket. A gyerekeknek egyetlen reményük maradt: Hillblom utolsó szeretője bevallotta, hogy az elhunyt személyes holmijait a kertben elásta. A megjelölt helyen a rendőrség négy műanyag zsákban meg is találta a reménybeli bizonyítékokat, köztük fésűket, hajkeféket.- Ezeknek akarsz te bohóckodni? Újabb Mars-kőzet Legalább negyvenezer évig feküdt háborítatlanul a Szahara homokjában egy grépfrút nagyságú kőzetdarab, most azonban egy csapásra dúsgazdaggá tett egy német úriembert. Azt, aki megtalálta a mindössze 2176 gramm súlyú meteoritot, amely a Marsról került a Földre. Ha csupán becsült értékét nézzük, akkor százszor annyit ér, mint az arany; ezért is nevezte el megtalálója egyszerűen csak így: Lucky-13 (Szerencsés 13). «* Az egész világon is csak egy tucat hasonló marsi eredetű meteoritot tartott számon eddig. Mind a 12 amerikai tulajdon, illetve amerikai őrizet alatt van, csupán ez az egy került Európába. A Föld számtalan pontján aranyásók módjára kutatnak a szerencsevadászok hasonló, űrből eredeztethető kődarabok után. Névtelen, pontosabban magukat leleplezni nem kívánó emberek ezek, köztük hősünk is, a szerencsés német, aki egy brit kutatót bízott meg azzal, hogy vizsgálja meg a tulajdonában lévő kő parányi morzsáját. Colin Pillinger professzor a Lucky-13-ból is ugyanannyi oxigénizotópot mutatott ki, mint amennyit a többi tizenkettőből. Fontos érv ez amellett, hogy a Szaharában talált kődarab valóban a Vörös bolygóról származik. A Lucky-13 vulkanikus eredetű szilikát, körülbelül 4,5 milliárd éves. A brit professzor és munkatársai feltételezik, hogy egy, a Marsba becsapódó üstökös hasította ki ezt a darabkát jó egymillió évvel ezelőtt és sodorta spirál alakú űrbéli pályára, amelyen aztán a Föld vonzáskörébe került, majd a Szaharába vágódott. A NASA éppen két évvel ezelőtt röpítette világgá azt a szenzációs hírt, hogy egy, a Déli-sark jegéből előkerült marsi eredetű meteorban mikrobák nyomaira bukkantak. Ezt a tényt azonban végül is tudományosan nem sikerült bizonyítani, minthogy a mikrobák a Földön is belekerülhettek a marsi eredetű kőzet anyagába. II Akkor még ó volt a szuperamerikai Miért (ne) szeressük Lindbergh-et Egy brit modell, Melinda Messenger teljes mellbedobással száll szembe az állatok kínzóival. Elsősorban azoknak a kísérleteknek a leállítását követeli, amelyeket kozmetikai cégek folytatnak |( napozókrémek előállításához - élő állatokon. A nyuszi csak 1 kampánycélokat szolgál Melinda mellett. Charles Lindbergh amerikai ezredes, az óceán első átrepülője 1927. május 21-én landolt Párizsban és attól kezdve évtizedeken át ő volt a Hős. így, nagybetűvel. Sokáig hazájában ő számított a megtestesült patriótának, a szuperamerikainak, aki az ideális férj és családapa, a talpig férfi. Scott Berg amerikai szerző kötete olyan embert mutat be az olvasónak, aki mitizálja a férfiasságot és a később titokzatos módon eltűnt és meghalt csecsemőjét is spártai módon nevelte. Berg levelek, naplók és egyéb dokumentumok alapján, valamint még élő családtagok, ismerősök emlékezése nyomán rajzolja meg Lindbergh enyhén szólva nem igazán rokonszenves képét. Sokat segített a szerzőnek Betty Gow, a szerencsétlen Lindbergh- bébi pesztonkája. Mint ismeretes, az ifjabb Charles Lindbergh-et 1932-ben rabolták el, váltságdíjat követeltek érte, majd megölték. Az életrajzból kiderül, hogy az apa a csecsemőhöz is „kemény” volt. Amikor a gyerek szopta az r::<‘ v7 ezredes fémkupakokat húzott rá, hogy leszoktassa fiát erről a „rossz szokásáról”. Amikor a csecsemő túl sokat sírt, kitette őt a ház elé a hidegbe, hogy „rendet tanuljon”. A ma is élő 92 éves özvegy, Anne asz- szony, azt mondja: férje a tragédia után is megtiltotta, hogy a családot sírni lássák, és fene nagy férfiasságában idegenkedett a nyilvános gyásztól is. Az eset után két és fél évvel állítottak bíróság elé egy német származású asztalost, bizonyos Bruno Richard Hauptmannt. A feltételezett tettes 1936 áprilisában a villamosszékben végezte, bár mindvégig tagadta bűnösségét. Ma is sokan kétségbe vonják, ő volt-e a valódi gyilkos, vágy maga Lindbergh tüntette el beteg, mongoloid gyermekét, mert képtelen volt elviselni azt a tudatot, hogy neki ilyen utódja legyen. Berg csak megemlíti ezeket a feltételezéseket, a bizonyítást másra bízza. /
