Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05 / 208. szám
1998. szeptember 6., vasárnap A bárófiúk még nem nősülnek (Folytatás az 1. oldalról.) A felújított és rendkívül otthonossá tett Kajmádi kastélyban készült a következő riportunk úgy, hogy a tolmács szerepét a grófnő vállalta, hiszen ő tökéletesen beszél magyarul, míg férje csak pár szót ért nyelvünkből. — Melyik várost tekintik otthonuknak, hiszen Németországban, az USA-ban és Magyarországon is vannak érdekeltségeik? — Németországban, Münstertől 19 kilométerre van a férjem háza. Ezt a települést úgy hívják, hogy Haus Havixbeck. Itt élünk abban a házban, melyet a férjem ősei kilencszáz évvel ezelőtt építettek. — Ez egy egyszerű épület vagy kastély? — Egy kétemeletes épület, amelyhez nagy udvar és különböző gazdasági épületek tartoznak. Lehet kastélynak is mondani. Egy patak veszi körbe az épülettömböt. A báró családja több száz éve lakik itt, melyhez több száz hektár erdő és termőföld is tartozik, illetve erdészettel és sertéstartással is foglalkozunk. Minden gépesítve van, így a teljes személyzetünk a szakácsnővel és a munkásokkal együtt nem több tizenöt főnél. — Hogyan alakul a grófnőnek egy átlagos napja? — Minden nap reggel lemegyek a konyhába és megbeszéljük, hogy aznap mi legyen az ebéd és a vacsora. Ha bevásárlásra kell készülni, akkor összeállítok egy listát, hol, mit kell megvenni. Az akciókat, árleszállításokat a nagyobb bevásárlásoknál figyelemmel kísérjük. — Ön szeret vásárolni? — Nem a szenvedélyem, de ha feltétlenül szükséges, megteszem. A minőség nagyon fontos szempont. Ruhát, cipőt általában ugyanott veszünk. A fiúknak és a fér§ Táborlakók eltemetése - valahol Oroszországban. Getman festménye SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Harmadik oldal Zichy grófnő és Clémens August von Twickel báró FOTO: GK Decsen járt A Gulág titkos festője Nyikolaj Ivanovics Getman egy Sztálin-ellenes karikatúra miatt - amit egyébként nem is ő rajzolt - kilenc évet töltött különböző szovjet lágerekben. Az egyik munkatáborban ismerkedett meg egy magyar fiúval - Bien Z. Györggyel aki sokat mesélt neki szép hazájáról. Getman ekkor határozta el, hogy ha túléli a megpróbáltatásokat, egyszer feltétlenül ellátogat Magyarországra. jemnek is én vásárolok úgy, hogy az anyagot megveszem, ők maguk pedig megcsináltatják belőle az öltönyeiket. — Kicsit elkanyarodtunk a napi tennivalóktól. A konyhai teendők után mivel folytatja a napot? — Mindig kapunk hivatalos leveleket, meghívókat. Délelőttönként leülök az íróasztalomhoz és ezekre válaszolok. Ezt követően a faluban több idős embert meglátogatok, a katolikus templomba is benézek. Az asztalos műhely az én felügyeletem alá tartozik, tehát itt is van feladatom. Az alkalmazottak tizenkét órakor, a család tagjai fél egykor ebédelnek. — Mekkorák a gyermekei? — Clémens a legidősebb fiam - aki az édesapja után kapta a nevét - huszonhét, a leányom, Mária Terézia huszonöt, és Gyuri - az én édesapám után kapta a nevét- huszonhárom éves. Amíg a gyermekeim kicsik voltak, igazi családi életet éltünk. A papát szekálták az irodájában, mindig velünk voltak. Játszottunk, szeretgettük őket. Clémens már mezőgazda- sági egyetemet végzett és otthon, a gazdaságban dolgozik. Mária Terézia most fejezte be a tanulmányait és szeptember 1-jétől Londonban, egy neves régiségkereskedésben vállalt munkát. Gyuri pedig - miután két évet itt töltött Magyarországon és meg is tanulta a nyelvet - ismét tanul egy kereskedelmi főiskolán. Ezt követően ismét visszajön Magyar- országra és meg kell tanulnia dolgoznia is, itt a szekszárdi gazdaságunkban. A nagyobb családi ünnepeken/ de legalább havonta egyszer ma is együtt a család. Ilyenkor nagyon örülünk egymásnak. Összetartásra, egymás segítésére neveltük a gyermekeinket. — Mindhárom gyermeke még független, mi történne, ha bejelentené egyikük a házassági szándékát? — Megvétóznánk. Ugyanis előbb tanuljanak meg dolgozni, aztán foglalkozzanak a családalapítással. Ez nem jelenti azt, hogy nem udvarolnak és randevúznak. Közben a báró úr rokonsága is szóba került. Neki nyolc testvére van, három leány, a többi fiú. Sajnos már nem élnek mindnyájan. Volt közöttük püspök és gyermekorvos. Amire még büszke, hogy 1860-ban a nagyapja alapította az első értékesítő gabona-szövetkeze- tet Németországban .melyek mintájára egyre több szerveződik Magyarországon is. Ezt követően még sok minden szóba került, többek között az egy éve elhunyt Diana hercegnő is, akit személyesen is ismert a báró és a grófnő, hiszen többször is kaptak meghívást a királyi udvar egy-egy rendezvényére. Ami azonban ennél is fontosabb az az, hogy Zichy grófnő büszke arra, hogy a hazája Magyarország. Olyan szépen, választékosán beszéli a nyelvünket, mintha soha nem lett volna arra kényszerítve, hogy évtizedekre elhagyja a szülőhazáját. Mauthner Az ifjúkori terv napjainkban, a múlt hónap közepén valósulhatott meg. A jelenleg Őreiben élő, nyolcvanon felüli Getman - aki végül is megmenekült a Gulágból - már mint neves festőművész kereshette fel hazánkat. A szibériai lágerekben látott és átélt szörnyű élményeket szabadulása után - titokban - ötven festményben örökített meg, s az alkotásokat, mint egyedülálló kordokumentumokat, nemrég 200 ezer dollárért vásárolta meg az amerikai Jamestown Alapítvány. Getman útját az egykori lágertárs, Bien György mellett az ugyancsak hosszú időre a Szovjetunióba hurcolt, Decsen élő - s viszontagságait könyvben is megörökítő - Szekeres Imre Gyula készítette elő. Tőle tudjuk, hogy a fehér hajú és sza- kállú, Hemingway-t idéző orosz vendégnek milyen fogadtatásban, programokban volt része a Sárköz fővárosában, illetve egy rövid kirándulás erejéig Szekszárdon. Nyikoláj Ivanovics Getmant igazi, magyaros vendégszeretettel fogadták a településen. Miként Szekeres Imre Gyula elmondta, ízlett neki a töltött csirke, a rétes és a finom vörösbor. Találkozott Decs polgármesterével, Nagy Zoltánnal is, aki autójával körbevitte a mesz- sziről érkezett vendéget a községben. Szekszárdon egy sorstárshoz, a szintén egykori lágerlakó Simon Lajoshoz kopogtatott be az Getman, kísérője társaságában. Mindhárman oroszul beszélgettek egymás között, hiszen a két magyar is közel tíz évig gyakorolta Szibériában a „keleti akadémia” nyelvét. A festőművész természetesen a daszvidányia - viszontlátásra - szóval köszönt el szívélyes vendéglátóitól, s úgy tűnik, hogy az újbóli találkozás legkorábban egy év múlva ismét létrejön. Getmannak ugyanis az eddig általa felkeresett országok közül Magyarország tetszett a legjobban, s mint mondta, szívesen vásárolna magának házat, akár a Sárközben is. -száGyuricza Mihály: Rémálom ü JL vettenetes éjszakám volt. Azt álmodtam, hogy indulok az önkormányzati választásokon. Aki ismer, tudja, hogy nálam már ez is elég a „pánikoláshoz”, hisz a közszerepléssel úgy vagyok, mint a parlagfűvel: kikészít. De ami azon az éjszakai választási gyűlésen történt, az minden képzeletet felülmúl. Álltunk a pódiumon néhányan, reménybeli képviselők. Velünk szemben ültek potenciális választóink. Nekünk, jelölteknek az volt a feladatunk, hogy meggyőzzük őket, ránk szavazzanak, mert csakis mi tudjuk egyedül, hol rejtezik a haza, a helység és a T. Választópolgár üdve. (Esetleg az egész világé, de Európáé mindenképpen.) Volt a szónokok között, aki fennköltre vette a figurát, mások nemes egyszerűséggel a jelenlegi képviselőket szapulták ...Ki modorosán, ki suk-sükölve próbálta m agát eladni. Es akkor rám került a sor.- Tisztelt választópolgárok! Kedves Barátaim! - akartam mondani, miután sikerült lenyelnem a torkomba szorult gombócot, és nagyjából megreguláztam remegésre hajló inamat. Mondom, ezzel akartam kezdeni, de a dolog rendkívüli fordulatot vett. - Adj Isten Józsi bátyám! Maga is itt van, kedves szomszéd? Csókolom, Margit néni! Jó, hogy eljöttek, hiszen ahogy kendteket ismerem, már csak az atyafiság okán is nekem szánják a nyomorult kis voksukat. Hát, rajta, kell is a szavazat, pontosabban a képviselői tiszteletdíj. Mert elhatároztam, hogy mostantól megfogok minden fillért, úgy élek, ahogy azt az elém állított minta inspirálja, betörök a középosztályba. Lesz új kocsi, külföldi nyaralás, automata garázskapu, amikor kinyitom, szaporán villog a sárga lámpa. Esténként meg odaállok a Mercivel a pub (gyengébbek kedvéért: kocsma) elé, és milliós üzletekről dum- csizok a velembeliekkel. Közben két tenyérrel melengetem a jeges whiskyt, nehogy éppen most, innen a földi paradicsomból vigyen el egy gennyes torokgyulladás. Amikor idáig jutottam, hatalmas erőfeszítéssel felemeltem a tekintetem a pulpitus töredezett, műanyag borítású ferde lapjáról, és a szemem sarkából a hallgatóságra pillantottam. Az láttam, hogy míg korábban egymással beszélgettek, Margit néni is inkább az egy sima-egy fordítottra figyelt, most néma csendben szegezik rám tekintetüket.- Ha rám szavaznak, azon leszek, hogy a mi elhanyagolt környékünkre is több figyelem és főként pénz jusson a nagy, közös kasszából - fogalmaztam meg frappánsan a közlésre szántakat. De hát, kell-e mondanom, hogy ehelyett egészen más hangzott el:- Ha majd ott ülök a testületben, természetesen teszek a Julis néném háza előtti megsüllyedt járdára, amelyről a vert falak alá szivárog a csapadékvíz. Inkább azokban a bizottságokban igyekszem tért nyerni és helyet szerezni magamnak, amelyekben a nagy, zsíros megrendelésekről döntenek. Mert ugye nem mindegy, hogy az itt, mellettem álló, hájfejű vetélytársam öccsének a kft-je kapja-e a munkát, vagy a Jani sógoré. Elvégre szegény sógornak lassan felkopik az álla, hisz olyan pocsékul és drágán dolgoznak az emberei, hogy csak a hülye bíz rá valamit. No, nem baj, ha ő építi a szennyvízvezetéket, majd szólok az önkormányzati osztályvezetőnek, hogy ne nagyon firtassák a minőséget - és ezzel passz. Ugyan néhány hónap múlva olyan lesz az úttest, mint a budapesti hullámvasút, de akkor jöhet a Feri bátyám bt-je, szép pénzért helyrehozzák a helyrehozhatót. Ha meg netalántán felplankolja a témát valami tetű firkász, olyan pert akasztok a nyakába, hogy arról kódul. Megtanítom én arra, hogy mi a hitelrontás, személyiségi jog, üzleti titok! Csak nem képzeli, hogy rá, meg a nyilvánosságra tartoznak ezek a komoly és a helység legbensőbb érdekeit érintő dolgok?! Ezekkel csak és kizárólag a polgárok által választott hiteles és feddhetetlen képviselők, meg az őáltaluk kijelölt hivatalnokok foglalkozhatnak. Másnak kuss! A szavazás után már a választónak is! Punktum! Idáig jutottam a kortesbeszéddel, amikor a sarki kocsmából szerződtetett pincérfiú egy pohár vizet hozott. Szegény megbotlott a mikrofonzsinórban, és oly szerencsétlenül akarta menteni a helyzetet, meg a poharat (112 Ft+áfa), hogy annak tartalmát a fejemre borította. Ettől tértem magamhoz. Valahogy letámolyogtam az emelvényről. s i^enkire se nézve akartam kiosonni a teremből, de a hallgatók utamat állták. Előbb azt hittem, ellátják a bajomat, de legnagyobb megdöbbenésemre gratulálni akartak. Olyasmi jutott el a tudatomig, hogy bizony ők még soha nem hallottak ilyen őszinte kortesbeszédet.
