Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-26 / 226. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1998. szeptember 26., szombat Rejtett értékeink A Domsits-ház Szekszárdon „A vonat halk füttyel átsur­rant a Sárvíz szürke híd- ján ... Jönnek már a mi sző­lőhegyeink, az ismerős, édes sziluett az alkonyi égen. Apró tüzek nyílnak szerte a hegye­ken: egy-egy tanya világos ablaka. Szüret van ott, vagy már szűrés is: a tanya előtt ül­dögélő gazda bizonyosan a mi vonatunkat nézi a kis rudas messzelátón. Ott... ott... azon a hegyen ... ott van a mi tanyánk.” Babits Mihály Gólyakalifa című regényének szavaiból lehet némi fogalmunk arról, hogyan is szerették egykoron a megyeszékhely lakói sző­kébb hazájukat - és házukat. Babits e művében többször is felbukkan a Domsits-, vagy újabbkori nevén a Fischof- ház, nevezetes üzletével. „A boltnak furcsa, régimódi, fa­oszlopos és fa bolthajtásos tornáca volt, mindenfelé kor­hadt már; de nekem úgy tűnt fel, mint egy mesebeli palota tornáca.” Részletes leírás tanúskodik arról, hogy mennyire megra­gadta a cseperedő gyermek fantáziáját az a volt, ahová - a családi levelezés tanúsága szerint - cukorkától növény­védő szerekig mindenért jár­tak még 1913-ban is. A költő édesanyja írja ekkor húgának: „a szőlő meg legyen kénpo­rozva, éspedig vegyen az öreg Fischofnál 5 kiló rézkénport, 26 krajcár kilója, és porozza meg a fürtöket. Jól vigyázzon, hogy a fürtök kapjanak belőle s ne a levél” - hangzik a taka­rékosságra valló utasítás. Ez az időpont azonban már csaknem történetünk vége, hi­szen kilenc év múlva, 1924- ben (Fischof Károly, a szek­szárdi kereskedők nesztora, életének 84. évében elhunyt”. Budapesten élő fia, Fischof József bútorkerekedő e ház­ban kezdte asztalosként, hogy azután unokaöccsével, Jenő­vel, aki míves bőrponcolást készített a bútorokra, a párizsi világkiállításon aranyérmet nyerjenek. Ekkoriban, 1900-ban vette meg nagyatyjuk, Fischof Mór „a Béla téren levő Domisch (!) féle háza 20.000 koroná­ért”, s ekkoriban játszódik Babits Mihály Tél című novel­lája is, amelyben így látjuk a boltot és környezetét: „A kis hidakat fűrészpor és hamu tarkázta. A lejtőn apró szán­kók csúsztak alá és billentek hanyatt. A boltos ajtaja csi­lingelt, a lámpa már égett benn, az emberek diskurál- tak.” Aki a házat eladta, a Dom­sits-család utolsó itt élő tagja volt: Abafyné Domsits Antó­nia. A férje, Abaffy József ta­nító, aki ösztönözte a szek­szárdiakat, hogy tegyék félre önző, napi érdekeiket, s ál­dozzanak a polgári iskola lé­tesítésére. Híres volt a ko­lozsvári dalárversenyen or­szágos első helyezést elért helybeli férfikar karnagya­ként is. Borzsák Endre lelkész és tenorista 1881-es névnapi kö­szöntőjében nemcsak azt írja meg, hogy az ünnepelt „bort fejte tennap(!)”, hanem azt is: „Szép lelkű, művelt nőd for­rón szeressen,/ Hibát benned ne leljen és keressen”. A „művelt” csöppet sem túlzás: Antónia kezdettől azon kevés megyei hölgyeink egyike, akik számtalan elbeszélést ír­tak a helyi és országos saj­tóba. Aforizmák címmel 1886- ban például ilyesmiket vetett papírra: „Hol jellem és köte­lességérzet nincsen, ott bol­dogság sem lehet. Nincs meg­elégedés lemondás nélkül. A türelem a nagylelkűség fok­mérője. Önbecsérzet a nő őr­szelleme, mely megóvja őt minden lealázó lépéstől. A si­lány, üreslelkű nők éppúgy törekszenek kisebbíteni a szellemi fölényben lévőknek értékét, mint faragatlan, irigy szobalányok úrnőikét.” Volt kitől erkölcsöt és mű­veltséget tanulnia, mert e házban élt nagybátyja, Dom­sits Lajos ügyvéd, rövid ideig másodalispán, a szekszárdi takarékpénztár alapító köny­velője, a megyei árvaszék el­nöke, akiről halálakor meg­jegyzik: „páratlan ügybuzga­lom és ritka böcsületesség voltak kísérői az életpályán”. Testvére, Antal 1848-1849- ben „mivel szélütött keze már gyenge volt kardforgatásra, egyházi szent beszédeiben a haza védelmére buzdította híveit, házában biztos mene­déket talált az üldözött hon­véd”. Az önkényuralom idején Haynau előbb halálra, majd kegyelemből 15 évi várfog­ságra ítélte, amiből hosszú időt le is töltött Kufsteinben és Josephstadtban, s úgyszól­ván csak meghalni jött haza. Abba a szülői házba, amelyet még a nagy tűzvész előtt Schmidt Venczel épített Domsits András vám- és korcsmabérlőnek. E gazdag hagyományokat kívánja gyarapítani újabban a Vesztergombi család, amely borbemutató termet varázsolt az egykori üzletbe. Dr. Töttős Gábor Zongorakoncert Pekingben Ismerkedés a császári Tiltott Várossal, séta a Nagy Fal tetején, lá­togatás a fantasztikus akusztikájáról is nevezetes Ég Templomá­ban - néhány olyan program, melyen a közelmúltban Kenderes Tamás vehetett részt A 13 éves szekszárdi gimnazista - a Garay Gimnázium, illetve a Liszt Ferenc Zeneiskola tanulója - „fizetség­ként” nem tett egyebet, mint előadott néhány zongoradarabot Természetesen Kínában, mert a tehetséges fiatal ebbe az or­szágba utazhatott, miután meg­nyert egy nemzetközi zenei pá­lyázatot. — A Budapest-Varsó-Peking útvonalat követve érkeztünk meg - 12 órás repülőúttal - Kína fővárosába - kezdte élménybe­számolóját Kenderes Tamás. — Mindenekelőtt az tűnt fel, hogy mennyi ember él Pekingben. Mint megtudtam, annyian laknak itt, mint egész Magyarországon, ám a kínai főváros alapterülete természetesen jóval kisebb ha­zánkénál. A fogadtatás rendkívül kedves volt, azzal együtt is, hogy a cso­portnak szinte egy pillanatnyi szabadidőt sem hagytak a ven­déglátók. Egymást érték a múze­umlátogatások, a városnézések,a találkozók, melyek ugyanakkor rengeteg érdekességgel szolgál­tak a távoli Európából érkezett fiataloknak. Akárcsak a különös étkek: Tamás számára a tonhal­lal, avagy a csirkehússal együtt feltálalt, különleges ízhatású mártások jelentettek igazi „Volt egy gazdag ember. Bí­borba és patyolatba öltözkö­dött, és mindennap dúsan lak- mározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jól­lakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábra­hám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A po­kolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Abrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Abrahám! Könyörülj rajtam! . . . Fiam - felelte Abrahám emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben. Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl”. (Lukács 16,19-25). Naponta találkozunk velük. A gazdagokkal, akik dúskálnak a földi javakban, akiket rövidlá­tóvá, érzéketlenné tesz az ön­célú és sokszor ízléstelen, pöf- feszkedő luxus. A másik olda­lon meg a nyomorgó Lázárok­kal. No és a kutyákkal. A fé­nyes szőrű, egészséges, faj­tiszta példányokkal, melyeknek étrendjéről és vitaminszükség­letéről tudományos alaposság­gal gondoskodnak a megfelelő kutatóintézetek és állatklinikák. Az elkényeztetett ölebekkel, egymás mellett. A csapat abból a szempontból is szerencsésnek mondhatta magát, hogy a kint töltött, több mint két hét alatt mindvégig melegen sütött a nap. Ennek igazán a Sárga-tenger partján, Csingdouban volt igazán Az Ég Temploma Pekingben ínyencséget. A kínai szakácsok azért elővigyázatosak voltak, hi­szen hagyományos sült krumplit is késztettek a vendégeknek ... Kína kihagyhatatlan látvá­nyosságai közé tartozik az észak­ról érkező hódítók ellen emelt, több mint kétezer éves Nagy Fal. — Egy felújított szakaszon vé­gig is mehettünk - folytatta Ta­más. — A fal olyan széles, hogy a tetején két teherautó is elférne Jó hír melyeket kozmetikusok ápol­nak ... miközben az utcai ku­kákban „gazdátlan” kisgyer­mekek turkálnak, a tereken mosdatlan hajléktalanok ténfe- regnek. Nem a bibliai Keleten já­runk, nem is a kasztos Indiá­ban. Nem az ókorban, nem a sö­tét középkorban, nem a szívte­len vadkapitalizmus hajnalán. (Vagy talán mégis?) - Itthon vagyunk: Magyarországon, a harmadik évezred küszöbén. Jézus tehát ma sem beszél el a fejünk fölött. Akinek inge, nyugodtan vegye magára! Jó, jó - azért az evangéliu­mot nem lehet szociális kiált­vánnyá egyszerűsíteni. Nem prédikálhatjuk vulgármarxista hevülettel: a gazdaság automa­tikusan a kárhozatba vezet, a szegénység viszont a legrövi­debb út a Paradicsomba. El­végre a Jóisten igazságos, kár­pótlást kell nyújtania a földiélet során elszenvedett hátrányo­kért, sérelmekért. . . Nem ál­tathatjuk a lelkiismeretünket: bár a kisujjunkat se mozdítjuk a társadalom peremére szorulta­kért, ők mégis kezükben szo­rongatják a mennyország kul­csát. Hiszen jól tudjuk: a képlet sokkal bonyolultabb. Tapasz­taljuk: a nyomor ennyi torzulás, jelentősége, miután itt alkalom nyílott a megmártózásra. A ven­dégek egy hétig ismerkedhettek ezzel a várossal, illetve közvet­len környékével. Kenderes Tamás összesen öt helyszínen lépett fel, főként álta­lános- és középiskolákban, ahol Járdányi Pál Rondó-ját, illetve Beethoven egyik közkedvelt szonátáját adta elő a közönség­nek. -szá­mennyi bűn forrása lehet. Sok keresztény talán egy vállrándí­tással elintézné a példázatot: nem érint a dolog, aligha vo­natkoznak rám ezek az intel­mek. Nem vagyok ugyan kol­dus, de gazdagsággal sem vá­dolhatnak. Örülök, ha nem sod­ródom hónap végére a szaka­dék széléig, ha a családomnak biztosítani tudom a legszüksé­gesebbeket. Hagyjanak engem békén a karitász-akcióikkal, jó­tékony alapítványokkal! Ebben az esetben sem bújha­tunk azonban ki a felelősség alól. Más-már mértékben, más­más módon, de igenis: figyel­nünk kell egymásra, felelősek vagyunk egymásért. A gazda­gokért is, hogy - a múlt vasár­napi evangélium szavaival - „barátokat szerezzenek a hamis mammonból: „hogy jó célokra fordítsák fölöslegüket, hogy ne menjenek el behunyt szemmel a szeretet nagy kihívásai mel­lett. S felelősek vagyunk a sze­gényekért: hogy a nyomor ne taszítsa őket bűnbe, kiszolgálta­tottságba, kétségbeesésbe, ne fossza meg emberi méltóságuk­tól, ne züllessze őket az állati lét szintjére. Nem mindegy, hogy az anyagi szűkösséget lelki gazdagság ellensúlyozza, vagy pedig fizikailag és szel­lemileg végképp lerongyolód­nak a mi Lázárjaink. Kirsch János diakónus „Keressük egymást” Jelige: Szeptemberi randevú 35 éves független, elvált, sa­ját céggel rendelkező, 180 magas, barna, sportos al­katú, német anyanyelvű, diplomás férfi vagyok. Do­hányzóm, kávézom, alko­holt nem fogyasztok. Meg­ismerkednék korban hoz­zám illő, csinos, független, gyermektelen hölggyel tar­tós kapcsolat, esetleg házas­ság céljából. Jelige: Szeretettel várlak 61 éves, csendes, kék szemű, szorgalmas, jólelkű özvegyasszony vagyok. Rendezett körülmények kö­zött élek egy kis faluban. Nagyon magányosan telnek napjaim, ezért keresek egy özvegy férfit 61-66 éves korig, aki jólelkű, szorgal­mas, nem iszik és nem do­hányzik: aki vágyik egy megértő társra és hozzám költözne. A válaszleveleket az „őszinte Szó” Társkereső Szolgálathoz várjuk. (Szek- szárd, Mártírok tere 10.). Szeressük egymást gyerekek! Gálaműsor mindenkinek Szeressük egymást gyere­kek! - címmel gálaműsort rendez a Tolna Megyei Nyugdíjasok Érdekszövet­sége október 4-én, vasárnap 10 órai kezdettel Szekszár­don, a Babits Mihály Műve­lődési Ház színháztermé­ben. Mint a rendezvény szer­vezője, Mayer Rezső a me­gyei érdekszövetség elnöke elmondta, ezért a szövetség idei jelszavával hirdették meg az előadást, mert ezzel is szeretnék jelezni, hogy nemcsak a nyugdíjasokat, hanem gyerekeiket, unokái­kat is várják a minden kor­osztálynak jó szórakozást nyújtó ingyenes műsorra. A gálán a megye külön­böző településeiről érkező fiatalok, középkorúak és idősebb előadók lépnek fel egyéni vagy csoportos pro­dukciókkal. A rendezvény védnöke Bach József, a me­gyei önkormányzat elnöke és Kocsis Imre Antal szek­szárdi polgármester. (fké) Rejtvény Megfejtésként beküldendő a satírozott rész a Tolnai Népúj­ság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, leve­lezőlapra, kérjük, feltétlenül ír­ják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: október 9. A szeptember 12-i rejtvény helyes megfejtése a követ­kező: „Kíváncsi vagyok kitalá­lod-e, hogy kit keresnek?” A helyes megfejtést bekül­dők közül könyvet nyertek: Csepregi József 7084. Pince­hely, Dankó u. 5., Frányó Gá­bor 7140. Bátaszék, Hunyadi u. 27., Bakonyi Józsefné 7042. Pálfa, Deák F. u. 10., Wiede- mann Györgyné 7130. Tolna, Bartók Béla u. 68., Ipacs Ág­nes 7100. Szekszárd, Béri B. Á. U.91.III/9. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisz­telet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom