Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

ARCHÍV FOTÓ: BAKÓ JENŐ Paksi Konzervgyár, 1965. Nem győztek eleget termelni Konzervgyári capriccio Kötetnyire rúg a paksi konzervgyár rendszer- változás utáni történe­téről írott cikkeim sora. Többnyire tudósítások, néha interjúk. Többnyire balhékról, néha biztató történésekről, amelyek azonban mindig csalfa reménynek bizonyultak. Nem panaszként mon­dom, kaptam értük hi­deget, meleget, fenye­gettek perrel, termett haragosom elég. Mintha bizony az újságíró te­hetne arról, hogy az egykor jóhírű gyár ma üresen kong. Tovarisi konyec Volt hajdanán a nagy testvér, a Szovjetunió. Feneketlen bendöje mindent megemész­tett, borsót, uborkát, papri­kát, számolatlanul. A kon­zervgyár meg csak dolgozott, három műszakban. Végelát­hatatlan sorokban gurultak az üvegekkel telt vagonok Záhonyon keresztül. Ám egy­szer csak megálltak. „Tovarisi konyec” lett az új jelszó és hiába futottak a gépsorok a gyárban, a teli üvegek raktár­ban maradtak. Ahogy illik, rendszerváltozáskor igazga­tót cseréltek (többször is), káefték alakultak, új piacokat keresgélt az immáron me­nedzsmentnek nevezett egy­kori főnökség. A munkások meg csak dolgoztak, nekik senki nem mondta, hogy fize­tésük csak a tartozásokat nö­veli, hogy az adót, a tébét senki nem fizeti utánuk. A bank meg tűrt egy darabig, amíg tűrhetett, majd szépen csendben eladta a követelé­seit a legelső vevőnek. A hagyaték Életem nagy részét Nyugat- Európában éltem és dolgoz­tam - mondta e sorok írójá­nak Gombos László, az új tu­lajdonos 1994-ben. Hozzá­tette: régi élelmiszer-feldol­gozó családból származik, így tulajdonosi léte tradicio­nális. Törte némileg a ma­gyart, de amit mondott, biz­tató volt. Fel is vonultatott maga mögött egy német óri­áscéget, hadd tátsuk a szán­kat, mire is képes az egykori „disszidens”, ha hazája felvi­rágoztatásáról van szó. Jó ka­pitalistához illően kemény feltételeket szabott, és a le­hető legalacsonyabb fizetést adta cserébe. Néha el is láto­gatott a gyárba elegáns autó­ján, ha éppen ráért. Később csak üzengetett. Akkorra már elmaradoztak a fizetések, ki­kapcsolták a telefont, majd a villanyt, kényszerszabad­ságra mentek a munkások. Akkor már tudtuk, valóban régi élelmiszer feldolgozó családból származik, már nagyapja is híres volt étvá­gyáról. Gombos úr sem ma­radt el tőle, éppen azt hagyta itt áldásos tevékenysége vég­termékeképpen, amit a papa egy bőséges vacsora utáni reggelen az árnyékszéken. Ki számol fel? Jogállamban élünk, és az igazságszolgáltatásnak nincs fontosabb dolga, mint igaz­ságot szolgáltatni. Nem is va­cillált a bíróság, tavaly ilyen­tájban gyorsan ki is nevezett egy céget a konzervgyár fel­számolására, ámbár éppen törvénykezési szünet volt. De hát a bíró tudta, a munkások sorsa fontos ügy, nem tűr ha­lasztást, megszakította sza­badságát és aláírta a kineve­zést. Az emberek persze há­látlanok, mindjárt pletykálni kezdtek, Gombos úr keze van a dologban. Nem lett igazuk: a felszámoló lázas felszámo­lásba kezdett. Olyannyira, hogy kiírta a gyár értékesíté­sére a pályázatot. Nem ő te­het róla, hogy sem elsőre, sem másodikra, sem soka­dikra nem érkezett komoly ajánlat, vagy ha mégis, nem attól, akitől várták. Hitelt is vettek volna fel, hogy kifizes­sék a munkásokat, csakhogy az a fránya sajtó ezt is meg­akadályozta. idő előtt nyilvá­nosságra hozta, hogy a bíró­ság közben rájött, rossz lóra tett és felmentette a felszámo­lót. Ez már az idén volt, feb­ruárban, és nem is volt jog­erős. Nosza perrel fenyegetett a sértődött felszámoló. Lett per is, bepanaszolták a város polgármesterét, aki egy mun­kásgyűlésen el merte mon­dani véleményét. A tárgya­lásra aztán nem ment el a fel­számoló. El kellett mennie vi­szont egy másik tárgyalásra, ahol a legfelsőbb kimondta, immár jogerősen, új felszá­moló kell. A régi ugyan ezt még titkolja, azt mondja ezt is csak a sajtó találta ki. El­végre uborkaszezon van. A sajtóban. Mert sajnos a kon­zervgyárban már tavaly sem volt és az idén sincs. Rákosi Gusztáv SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal Királyok szakácsa, Faddi Varga János Nagyszakácsi középkori település, a Balaton von­záskörében, Belső-So- mogy határában talál­ható. Jelenleg 628 lakosa van. A falu kialakulásá­ban nagy szerepet ját­szott, hogy királyaink itt adományoztak földterü­letet kiváló szakácsaik­nak. A XV. század végére hetvenkét szakács csalá­dot sorolnak fel a króni­kák, akik kétszáz nemesi birtokkal rendelkeztek. Hat évvel ezelőtt, 1993-ban egy ötletnek engedve Nagyszakácsi polgárai „Királyi Szaká­csok Nyomdokán" cím­mel versenyt hirdettek, mely minden év augusz­tus első hetében, vissza­idézi azokat, akik kirá­lyaik asztalát jóféle étel­lel, itallal látták el. Az idén több mint 15 ezer látogató ment el a somogyi kisfaluba, az ország minden részéből. (Folytatás az 1. oldalról) Faddi Varga János és segítői már egy esztendeje lázasan készültek, hogy valóra váltsák a zsűri által jóváhagyott, engedélye­zett recepteket. A vállal­kozás nagyságrendjét mu­tatja, hogy csupán a pom­pás étkekhez beszerzett alapanyag mintegy félmil­lió forintba került. Támo­gatók nélkül nem jött volna össze. Kitartás, együttműkö­dés, csapatmunka - ezek a siker kulcszavai. A „királyi szakács” segédein, is igen sok múlott. Az arany fakanál elnye­rése nagy élmény. Az örömbe mégis némi szo­morúság vegyül. A megál­lapodások szerint ugyanis a „Királyi szakács” címet elnyert versenyzők nem indulnak újra. Márpedig Vargáéknak a középkori feltételek között zajló, Magyarországon páratlan rendezvény piros betűs ünnep. A felkészülés, a ki­rályi étkek összeállítása, a korhű technika, a fűszerek használata és a jelmezek­ben való sürgés-forgás igencsak tetszik az egész családnak. Faddi Varga János két évvel ezelőtt a Halkészítés Királyi Mestere címet, ta­valy a Sültek Királyi Készí­tője kitüntető címet ve­hette át a zsűritől. A „Kirá­lyi Főszakács” egyébként - mint mondja - szívesen lenne - lett volna - akár kukta is - Mátyás király udvarában. Garay Öten a bor nemesei Ki hitte volna, hogy Tolna megyének ennyi aranytar­taléka van? Nemcsak Kirá­lyi főszakácsunk van, de bortermelőink is remekel­tek. Öt borász - Sárosdi Fe­renc, Dúzsi Tamás, Mészá­ros Pál, Grósz János, Ma- uthner Vince,- a legjobb borászoknak járó „Királyi Adománylevelet” kapta a szakértő zsűritől. A ren­dezvény Tolna megyei szervezője Ferenc Vilmos kertészmérnök volt, aki egyben a nagyszakácsi kirá­lyi napok főpohárnoka is. A borversenyekről őt kérdez­tük.- A zalai, a villányi, a siklósi, a mecsekaljai, az egri, a dél-balatoni és a szekszárdi borvidék kiváló és ismert borászai jöttek el Nagyszakácsiba és hozták el a legjobbnak tartott bora­ikat. Ebben a mezőnyben szerepeltek kiemelkedően a szekszárdiak, hiszen öten a legjobbaknak járó kitün­tetést is megkapták. A „Ki­rályi Adománylevél” azt je­lenti, hogy aki azt elnyerte, az a „királyi udvar beszállí­tójává vált” és nemesi ran­got kapott. „Egyben elren­deljük, hogy senki kegyel­medet a polgári és vendég- jogok gyakorlásában ne akadályozhassa. Irántunk való jóindulatát megőrizze, hírünket országba - világba elvigye." - szól a Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnökének, Unger Károly- nak az intelme. Az egy hetes rendezvé­nyen megválasztották a „Polgármesterek borát”, a "Pékek borát” és a „Királyi bort”. A bírálatban részt vett a Magyar Borakadémia is.A „Polgármesterek bora” címet egy szekszárdi ter­melő, Mauthner Vince nyerte el, a '97-es évjáratú Kékfrankos borával. Á „Ki­rályi bor” címet pedig Bajor Péter siklósi borász kapta a '95-ös évjáratú Cabernet Franc borával. Vasárnapi humor Mi, mennyi?- Mondd csak, meddig tartott a har­mincéves háború? — Fogalmam sincs. — Gondolkozz! Hány éves egy nyolc­vanéves öreglány? — Nyolcvan. — Na látod, ez óriási! Akkor tehát meddig tartott a harmincéves háború? — Nyolcvan évig! Genezis — Kislány, ki az édesapád? - kérdezi a fiatalkorú tanút a bíró. — Nekem nincs édesapám. — Ki az édesanyád? — Az sincs nekem. — Hát akkor kíváncsi lennék, hogyan jöttél a világra? — Úgy, kérem szépen, hogy a nagy- nénémnek pechje volt. Történelmi bűn — Miért kaptál intőt Benőke? — Azért papa, mert nem tudtam megmondani, hogy ki törte el Lehel kürt­jét. — De remélem, nem te voltál?! VASÁRNAPI TOLNAI NÉPÚJSÁG az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/416-211. Telefax: 415-508 Készült a szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kft., 7630 Pécs, Engel u. 8. Telefon: 72/326-480. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája és a PANNONHÍR RT Nyilvántartási szám: 76129/1997 ISSN: 1417-9776 (Ojrajhjvható!1 Herczeg Kata asztrológus vonala m Kos d 06-90-330 501 Bika & 06-90-330 502 Ikrek m 06-90-330 503 Rák 06-90-330 504 Oroszlán 06-90-330 505 Szűz A 06-90-330506 Mérleg 4» 06-90-330 507 Skorpió & 06-90-330 508 Nyilas f* 06-90-330 509 Bak U 06-90-330 510 Vízöntő A 08-90-330 511 Halak W 06-90-330 512 CMnfc AS-B Kft «iOtSX 1539 Bp. Pf. 591. Hívás dija: 88 Ft +Áft/jNic A sárközi ízek művészei Főzőversennyel (képünkön) folytatódtak szombat délelőtt Decsen a Népművészet Napja rendezvényei. A versenyre 25 csoport jelentkezett, a részt­vevők feladata jellegzetes sárközi ételek készítése volt. Délután márványtáblát avat­tak Fülöp Ferenc néptáncos, a Népművészet Mestere há­zánál, majd a menyasszony kikérésével kezdetét vette a sárközi lakodalom. A lako­dalmas menet végigvonult Decsen, s a ceremónia a színpadon folytatódott, ahol a helyi hagyományőrző együt­tes mellett számos vendége­gyüttes is fellépett. FOTÓ: BAKÓ JENŐ Dívjon most. Útmutató, sorselemzés Tárót kártyával Herczeg Kata segítségével. 0)06-90-330 513 és mit mondanak a sztárok önmagukról? Exkluzív inteijúk! Minden héten új hírek kedvenceikről! Q) 06*90-330 516 Címűnk: Axel Springer-Saíapest Kiadd! Kft Audlotex 1539 Bp. Pf. 591. Hívás dija: 88 Ft +Afa/perc I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom