Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-01 / 179. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. augusztus 1., szombat Rejtett értékeink Petrovich Ede helytörténész Az élet, a sors sokszor úgy hozza, hogy egy kisebb helységben csupán megszületik valaki, a tanulás lehetőségei nyomán elszármazik, valahol másutt derekas munkásságot végez és közbecsülésnek örvend, de a szülőhely már elfeledte híres gyermekét. Ilyenkor valószínűleg ama másik helynek lenne szent kötelessége a nyomokat felkutatni, a szülőház falába márvány táblát illeszteni. Nem tudom, megteszi-e ezt Pécs Hőgyé- szen, de hogy megtehetné, arra talán kellő bizonyíték az itt következő mozaikos életrajz. A Tolna Megyei Levéltár szívességéből tudjuk, hogy a siklósi születésű, de Hőgyé- szen élő Petrovich Alajos kalaposmester és Csibrák szülötte, Baer Paula 1898. augusztus 7-én örülhetett Ede Lénárd névre keresztelt fiuknak. Felsőbb iskoláit már Baranya székhelyén végezte, ahol 1922-ben avatták pappá, káplán lett Püspöknádasdon, 1923-tól Németbólyban, 1926- tól Tolnán, majd 1927- 1931 között Dombóváron hittanár az elemi iskolában. Jelentős szerepe lesz abban, hogy az előző évben odakerült Magyar Béla plébánossal összegyűjtik és 318 oldalas kötetben kiadják 1930- ban A dombóvári plébánia egyházközségének imái és énekei című művet, amely megyénk történetében egyedülálló a maga nemében. Ennek sikere nyomán és képzettsége révén rendeli Virág Ferenc püspök Pécsre hittanítónak. A Deák utca 8-ban lakó hittanár nem kap oktatási feladatot, hanem a végül 1937-ben kiadott egyháztörténelmi olvasókönyv elkészítésével bízzák meg. Öt év múlva a pécsi püspöki tanítóképző prefektusa, 1945-1947 között a káptalan levéltárosa, egy esztendeig az 1947-1948-as tanévben az esztergomi érseki tanítóképző vezetője. Visszatérve gimnáziumi tanár, majd 1949-től a hozzá leginkább illő levéltárosságot bízzák rá, amit 1957-1959 között a püspöki levéltár igazgatójaként, majd - már nyugdíjasként - közel két évtizedig ismét a káptalani levéltár vezetőjeként végez kitűnő eredménnyel. Ha kell, hosszú és fiatalokat is megpróbáló utakat tesz a legkisebb adat után Olaszországba, vagy bárhová, ahová a számára szent ügyek szólítják. Az ógörögül, latinul, németül, franciául, olaszul kiválóan tudó Petrovich Ede A pécsi székesegyház címmel 1956- ban, A pécsi Káptalani Levéltár épületének története címmel 1964-ben jelentet meg önálló műveket, de nem kevésbé fontosak néhány oldalas tanulmányai sem. Az Irodalomtörténeti Közleményekben 1966- ban napvilágot látott A középkori pécsi egyetemmel kapcsolatos szentbeszédek kora című műve mindössze öt oldalas, de a 199 beszéd elemzéséhez könyvtárnyi szakirodalmat forgathatott itthon és külföldön. Első egyetemünk ismeretlen tanárairól, ehhez kapcsolódó kódexről, az alapító Vilmos püspökről, az intézmény beszédgyűjteményéről és megszűnéséről egyaránt fontos műveket alkot, de adalékkal szolgál az egykori könyvtárról is. „Ismeretes, hogy hazánk első egyeteméről csak néhány hiteles adat maradt fenn, és ezek közül egyetlen egy sem hazai emlékanyagban található” - írja egy helyütt, majd levonja a következtetést - „ez a körülmény kötelességünké teszi, hogy a legkisebb adattörmeléket is gondosan szemügyre vegyük, de egyúttal megengedi azt, hogy ezeket kiegészítsük, a hiányokat rekonstruáljuk, amennyire azt az adatok lehetővé teszik”. E szellemben írt Szent Margit skóciai királyné mecseknádasdi ereklyéjéről éppúgy, mint az 1800-1848 közötti baranyai népoktatást tárgyaló nagy tanulmányában. Az őt követő kutatók számára, ahogy rövid nekrológjából kiderül: „számos munkája alapműnek számít”, de különösen ámulatba ejtő az 1975-ben az Akadémia tanulmánykötetében megjelent Janus Pannonius Pécsett című. Minden apró részlet, mások által csekély figyelemre méltatott szóhasználati különbség alkalmas volt arra, hogy a költő-püspök pécsi tartózkodásának idejét, ott született verseit, kortársait, egyházi tevékenységét és az akkori Pécset bemutassa. (A kritikák csupán egyetlen dolgot kifogásoltak: túlzottnak tartották Petrovich Ede beleélő képességét .. .) A 90. évéhez közelgő tudóst szeretett városában érte a halál 1987. január 11-én, ami óta úgy látszik sem szülőhelye, sem a neki oly sokat köszönhető Pécs nem talált méltó alkalmat a megemlékezésre ... Dr, Töttffs Gábor Jó hír Augusztus első vasárnapján a katolikus egyház templomaiban felolvasott evangéliumi szakasszal szeretném Önöket elmélkedésre hívni, mely a mai napunk gondolatvilágát is meghatározhatja. „Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. ő így válaszolt neki: Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket? Majd a tömeghez fordult: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstól függ az ember élete. Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést, és minden vagyonomat. Aztán majd elégedettem mondom magamnak: ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék”. Lukács evangéliumának 12. fejezetéből valók ezek a sorok, a tizenharmadiktól a huszonegyedik versekig. Érdemes újra elolvasni, ha van szentírásunk, mert mondanivalója életbevágóan fontos. Bizonyára mindannyian örülünk annak, hogy vannak érzékszerveink: a kéz ujjai, a szem, a fül, az orr, a nyelv. Ezek biztosítják számunkra a tapintás, a látás, hallás, szaglás, ízlelés örömét. Ezek fontosak számunkra, hogy tájékozódni tudjunk a világban, felfogjuk környezetünk üzenetét és mi is hassunk rá. Van belső érzékszervünk is, mely más módon kapcsol össze bennünket a világgal és a benne élő embertársainkkal. Ilyen a szív, a lélek. Ezzel fel tudjuk fogni az érzést, a gondolatot. Ahogy a látás élménye odavonz egy tárgyhoz vagy egy személyhez, hasonlóan a szív érzései is. A külső és a belső érzékszerv többnyire együttesen fejti ki hatását. Ezek felett tud uralkodni a lélek, de gyakran gyengének tűnik az akarat és ilyenkor mondjuk azt, hogy egy ember valamilyen szenvedélynek a rabja. Nemcsak az étel-ital, hanem nagyon sok szenvedély létezik, mint például a horgászat, egyfajta kártyajáték, különféle sportok, számítógép, videó, az agyat teljesen átmosó zene. Vannak un. jó szenvedélyek is, mint például ha valaki teljesen a családjának él, kutatómunkát végez, teljesen leköti a szegények és rászorulók szolgálata. A mai evangélium, szentírási rész is megemlít egy szenvedélyt, ez a pénz, a vagyon hajhászása. Másként úgy is mondjuk, hogy kapzsiság. Ez a kísértés itt ólálkodik mindannyiunk életében, hiszen anyagiakkal kell foglalkoznunk, nem élhetünk pénz, valamiféle szükséges vagyon nélkül, ami hozzánk tartozik, minket szolgál. Sajnos manapság környezetünkben sokan vannak, akiknek a legszükségesebbek is hiányoznak és ez mindannyiunkat felszólít arra, hogy segítsünk embertársainknak. Városunkban is működik ilyen intézmény: a Családsegítő Szolgálat vagy a Vöröskereszt. De ismerjük a Máltai Szeretetszolgálat áldozatos tevékenységét, mely a vallásos meggyőződéssel élő emberek segítőkészségét fogja össze, valamint plébániánk Karitász Csoportját, mely elsősorban az egyházközséghez tartozó rászorulókat keresi fel, de erejéhez mérten segíteni akar minden hozzá fordulón. Ezek azonban nem mentenek fel az egyéni segítségnyújtás kötelezettsége alól, mert - ahogy a költő mondja - „mindenkinek kell, hogy mindenki segítsen”. A baj ott van, ahol valakinek szívében a pénz, a vagyon az első helyre kerül, mint ennek az evangéliumban szereplő embernek. Jézus azt mondja: „Mit használ neked, ha az egész világot megnyernéd is, de lelked kárát vallja?” Mégis - ezt tapasztaljuk - minket is megkísért e vágy. Legyen enyém, amit megszerettem, áldozok érte időt-energiát, csakhogy megszerezhessem. Közben pedig háttérbe szorulnak olyan értékek, mint a másik ember szeretete, meghallgatása, a családra fordított idő, lelkem-szellemem épülése. Lehet vagyonban is úgy gyarapodni, hogy eközben elsatnyulnak az emberi kapcsolatok. Pedig mennyivel többet ér egy személy szeretete, mint a pénzé, mennyivel szebb és mélyebb öröm látni a szeretett személyt, mint azt a tárgyat, amit megszereztem. Jézus tanítványainak nagyon is érzékelhető módon mutatta meg, hogy hová kössék a szívüket. Felviszi őket egy magas hegyre és ott - így írja le Szt. Márk, evangéliuma kilencedik fejezetében — megmutatja nekik isteni arcát, emberi színében-külsejében elváltozik. „Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő sem tudná fehérebbé tenni. Egyszerre csak megjelent nekik Illés meg Mózes, amint Jézussal beszélgettek. Péter erre így szólt Jézushoz: Mester, jó, hogy itt vagyunk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve. Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát”. Egyházunkban ez az augusztus 6-án, színeváltozás ünnepén olvasandó szentírási rész segít nekünk. Arra irányítja a figyelmünket, hogy ne feledkezzünk meg életünk legfőbb értelméről és céljáról, hogy elérjük az Istent. Szükségünk van az anyagi javakra, külső érzékszerveink működésére, de a belső érzékszervünk, a szív-lélek vezessen bennünket. Ha őszintén hallgatok lelkiismeretem szavára, szívem tiszta érzésére, Isten hozzám intézett szeretetteljes le- velére-üzenetére, megtalálom a helyes értékrendet életemben. Mert Isten mindent javunkra teremtett, de nem mindegy, hogyan élek adományaival. Érdemes megállnom néhány percre ezen a vasárnapon is és elgondolkodnom azon, mi a legfontosabb életemben, kinek és miért élek. Nem vagyok-e én is esztelen, aki kincseket gyűjtök önző módon önmagámnak, ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék?! Van-e időm egyáltalán arra, hogy ezt átgondoljam? Szeretem-e igazán vagy csak áltatom magamat? Kérlek, maradj most néhány percig csendben és gondolkodjál azon, amit olvastál. Megér- demled ezt a kis időt, hogy jobban magadra találj, újra felfedezzed Isten szeretetét, tisztábban és fényesebben lássad, miért is élsz, hogy boldog légy! Farkas Béla plébános Megint menő a bigband A divat úgy jó, ha minél többször visszaköszön. Ez a zenére is igaz, bár sem a mai rock and roll, sem a sóul, sem más régebbi stílus - például a szving - követői nem ismétlik „betű szerint” a letűnt korok muzsikáját. A mai fiatalok számára újdonság erejével hatnak az „ölel- kezős” táncok, amikor — legyen a dal lassú, vagy gyors — a párok megragadják egymást és — nemtől függetlenül — az ügyesebb táncos vezeti partnerét. A hetvenes évek elejétől mindinkább szükségét érezték a párok, hogy belevigyék egyéniségüket a táncba, s a zene után a táncban is kialakult a az improvizáció lehetősége. Aki tudta a dolgát a parketten, annak persze korábban sem okozott gondot, hogy fognia kell párja kezét. A kilencvenes évek eleje óta ismét szvingelnek, bugiznak Amerikában, jó szorosan összeölelkezve. S ha már ott ezt teszik, a régi-új módi nyilván nem áll meg az Atlanti-óceán partjánál. A régi divatot jóval a harminc alattiak élesztették fel. A nyolctagú Cherry Poppiní Daddies például Louis Prima, Fletcher Henderson, Duke Ellington, Louis Jordan, Benny Goodmann és Glenn Miller „modorában” muzsikál. Felkapta az együttest az MTV zenés tv-csatorna is, s „Zoot Riót Suit” című számuk rendesen felfutott. Steve Perry, az együttes szólóénekese elismeri ezt, de azért azt is hangoztatja, hogy jócskán korszerűsítettek a hangzáson. A nyugati parti egyik „újsz- vingese” a The Brian Setzer Orchestra. Gitárosa és névadója, Brian Setzer a jelenleg nem üzemelő Stray Catsból nyergeit át régimódi muzsikára. Ugyancsak a nyugati parti zenei stílusokból él a Big Sandy and his Fly-Rite Boys nevű szextett. A Squirrel Nut Zippers valamiféle „beoltott” dixielanddel próbálkozik, nem is sikertelenül. Először 1996-ban lehetett róluk hallani „Hell” című számuk kapcsán, amelyben a szving és a bossa nova ritmusai fémek meg egymás mellett békésen. Nyolc zenésze van a Big Bad Voodoo Daddy együttesnek. Feldolgozták többek között Cab Calloway „Minnie The Moo- cher” című sikerszámát és zenei világukba belefér a blues és a progresszív beat is. Szemrebbenés nélkül hódol a nosztalgiának a Dem Brooklyn Bums Big Band. Az újjászülető „szvingelő” zenészeket természetesen sokféle hatás érte a korai rock and rolltól az újabb idők rockabilly stílusáig bezárólag. így kizárt, hogy a régi zenék porosán, recsegve kerüljenek ismét elő. Etienne Rey mondása Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: augusztus 15. A július 18-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Hidd el, hogy még mindig szeretlek és add ide a sót, te idióta ”. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Steinbach Ferenc 7130. Tolna, Deák F. u. 37., Farkas Dezső 7143. Őcsény, Ifjúság u. 9., Papp István 7200. Dombóvár, Szent Gellért u. 13., Keiner Imréné 7211. Dalmand, Árpád u. 6., Pohlon Ádámné 7100. Szekszárd, Tartsay lakótelep 32. III. em. 1. ÉTEL NYERSANYAG BEFOGÓ SZERSZÁM MENNYBOLT SÍLÉC MÁRKÁJA ÉTIENNE REY MONDÁSA 1 — ~7r ÖLTÖZÉK PAPI IGE MAGAD c ▼ DUNÁNTÚLI HEGY t t GÖRÖG BETŰ • t TEXTILNÖVÉNY RÖVID VERS HARC ÖT ÓRA ... (KÉSŐBB) FÉLÉV ! a«— MARÓ FOLYADÉK 2 ELŐTAG: HELYESL---^--KARBOLSAV T KETTŐS DALMÁCIA! VÁROS▼ RADON VEGYJELE FONALAT ERŐSÍT PERCEGŐ BOGÁR BÖRTÖN (ARGÓ) ► * ZAMAT LYUK, TÁJ. L TÉVESEN JEGYZŐ t TE MEG ÉN ALÁ r I t NITROGÉN VEGYJELE ERDEI NÖVÉNY, A MÁK ROKONA L ■ > n t Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, •11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. .1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (Gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
