Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-29 / 202. szám
Döbröközön díjugrató lovasverseny Lovak és lovasok versengése Tegnap a döbrököziek ap- raja-nagyja kíváncsi volt a Zöldmező Szövetkezet sportklubjának lovasszakosztálya által első alkalommal rendezett meghívásos díjugrató versenyre. A sporttelepen a gonddal előkészített pályát több száz helyi és környékbeli érdeklődő állta körül, hogy szurkoljon a versenyzőknek, no és a szebbnél szebb paripáknak. A rendező szövetkezet elnökének, Szabó Istvánnak a verseny ünnepi megnyitója alkalmából mondott rövid köszöntőjét követően olyan fiatal lovak megmérettetését láthatta a szépszámú közönség, melyek ez alkalommal álltak először rajthoz ugróversenyen. Néhány színvonalas teljesítmény mellett több ló megmakacsolta magát, és vagy lovasát dobta le nyergéből vagy többszöri próbálkozás ellenére se volt hajlandó átugrani az akadályokat. A reményfutam húsz indulója közül az első helyet és a vele járó díszes serleget Magyar Gábor, a Kaposvári Lovasakadémia versenyzője nyerte Szikra nevű paripájával, második a Tamásiból érkezett . Obernyik Rolf lett Kikelet nyergében, a harmadik helyet pedig a döbröközi szurkolók nem kis örömére a házigazdák versenyzője, Katona FeA nagyérdemű publikum renc szerezte meg Tündével. A díjátadást követő szünetben csikósok és póni- lovasok mutatták be tudásukat, s jutott arra is idő, hogy a jó szemű gazdák egymás lovait mustrálgassák. Eközben a laci- konyhás sátrakban is fogyott a sült kolbász, a véreshurka, a máj és az oldalas, hozzá pedig jéghideg sört mértek nagy krig- likben a csaposok. A rendezvény főszervezője, 1 Jóbarátok Zámbó István és a Sí fotó: gottvald károly versenyigazgató, Az akadály felett Csoór Zoltán valamint a zsűritagok előtt a délután folyamán még a kezdő lovak és lovasok versenyére került sor, majd a Dél-Dunántúlról érkezett közel 40 versenyző vadászugratásban mérte össze tudását, végül pedig a Döbröközi Nagydíjért szálltak nyeregbe a legjobbak. A térség cégeinek és vállalkozásainak köszönhetően díszes serlegekért és összesen 105 ezer forintos pénzdíjért versengtek a résztvevők. (A döbröközi lovasverseny részletes eredménylistáját a Tolnai Népújság hétfői számában olvashatják.) -glaubPéter bácsi, az örök gyakornok — Jó napot kívánok, Farkas Péter vagyok, s Budapestről jöttem a szekszárdi lányokhoz - mutatkozott be a könyvkötők nyolcvannyolc éves korelnöke az Alisca Hotelben, ahol tegnap az ipartestület tartotta országos közgyűlését. Péter bácsi - így nevezte mindenki a jó kedélyű mestert - 1935-ben önállósította magát, s éppen ezért - a több, mint hatvan éves szakmai tapasztalatra támaszkodva - érthető, hogy mindenről van határozott véleménye. — Hogy milyen volt akkoriban a könyvkötészet? Hát éppen az az én nagy bánatom, hogy talán jobb, mint ma. Miért? Mert az a szakmai tudás, amit mi kaptunk, s amit szeretnénk átadni, ma mintha hiánycikk Szívesen tartanék szakmai bemutatót FOTÓ: GOTTVALD lenne. Még az oktatókra is ráférne egy kis oktatás!- Annak idején, több mint hatvan éve, szigorúan fogták a könyvkötő-tanulókat? — Én fogtam magamat szigorúan! Állandóan igyekeztem fejleszteni a tudásomat, s ez most is így van. Nyolcvannyolc éves létemre így vagyok még ma is gyakornok. — Mi az igazán szép a könyvkötészetben? — Az, hogy a szívemet-lelke- met bele tudom tenni egy olyan munkába, mely- lyel örömet szerzek a megrendelőknek. — Péter bácsi jövőre is ott lesz a közgyűlésen?- Ha Isten és a kondícióm engedi, akkor feltétlenül. S azért is szeretnék ott lenni, mert hallottam, hogy könyvkötészeti bemutató is szerepel a programban. Én szívesen tartanék szakmai bemutatót, s meg is magyaráznám, hogy mit miért kell csinálni.-száPakson tartották a megyei tanévnyitót tegnap délután, a Vak Bottyán Gimnáziumban. Az ünnepségen részt vett dr. Pálinkás József a Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára. Ez alkalommal adták át a középiskola új épületszárnyát is. fotó: gottvald károly Paksi földdarab, három felvonásban Leváltott vezetők, ugyan a vizsgálat még tart Színház a világ - tudjuk Shakespeare óta. Az előadás pénteken, a paksi művelődési központ színháztermében folyt. A világot jelentő deszkákon egy asztal a díszlet, mögötte négyen a főszereplők. A nézőtéren az epizodisták is tevékeny részesei az előadásnak. Rendkívüli közgyűlést tartott a paksi Dunamenti Szövetkezet. Három felvonásos a darab, műfaját nehéz meghatározni. Egy biztos - nem vígjáték. Két futballpálya nagyságú terület áll a középpontban, e körül forog a cselekmény, mögötte viszont - ahogy klasszikusokhoz illik - érzelmek, fondorlatok, sorstragédiák feszülnek. A színpadon ketten-ketten mindkét oldalról, a nézőtéren is jól kivehető, ki hová tartozik. Külön csoportokban ül a tagság, nyugdíjasok, fiatalabbak, az elnök pártján lévők, a szemben állók kevesebbek. Prológus Száraz István, az elnök ismerteti a napirendeket. Az első a szövetkezet belterületi ingatlanjainak tagi részarányként történt kiadásának felülvizsgálata. Lassan kirajzolódik a történet. A rendszerváltás után, annak rendje-módja szerint megalakult a Duna- mentinél is a földkiadó bizottság, megállapították a földalapokat, beérkeztek az igények, megkezdődött a földterületek kiosztása. A törvényt sokszor módosították, a végső határidő 1996. december 31. volt. Úgy tűnt minden rendben van, ám idén tavasszal kiderült, mégsem. A városban mendemondák terjedtek - mondja az elnök - az önkormányzat ugyanis megvásárolt az ürgemezei strand bővítésére néhány hektárnyi területet, csaknem húszmillióért. Ez a földdarab eredetileg a szövetkezeté volt, ám a földhivatal bejegyzése szerint az eladás időpontjában - márciusban - három magánszemélyé. Nevezetesen, Petrik Jánosé, a Dunamenti termelési elnökhelyetteséé, Oszvald Józsefé, a felügyelő bizottság elnökéé és dr. Orova Tiboré, a Dunamenti (volt) jogtanácsosáé. Mindhárman tagjai voltak a földkiadó bizottságnak. Hogy került a tulajdonukba? - kérdezi az elnök, hiszen nem szerepelt ez a terület a részarány földalapban. A cselekmény A szálak igencsak összeku- szálódtak. Száraz István állítja, neki úgy jutott tudomására, hogy egy (meg nem nevezett) önkormányzati képviselő kereste meg az ügyben. Érdeklődött a földhivatalnál, kiderült, az átírás törvénytelen volt, vissza is csinálták az egészet, kivéve az ominózus 1,7 hektárnyi területet, hiszen azt közben egy jóhiszemű, harmadik személynek tovább adták - magyarán megvette az önkormányzat. Feljelentést tett a rendőrségen, a vizsgálat még folyik, nem biztos hát, hogy az említett három tisztségviselő jogsértést követett el. Első szándéka egyébként az volt a szövetkezet igazgatóságának, hogy megvárja az eredményt, ám végül mégis a rendkívüli közgyűlés összehívását választották. Mindegy mi lesz a vizsgálat vége, a szövetkezetei kár érte, a „hármak” haszonhoz jutottak. Nem méltóak választott tisztségükre, ezért az elnök Petrik János és Oszvald József visszahívását javasolja a közgyűlésnek. Mindketten kint ülnek a színpadon, visszautasítják a vádakat. Állítják, két éve, mikor tulajdonukba került a terület, mit sem tudtak az ön- kormányzat vásárlási szándékáról, a föld senki másnak nem kellett. A harmadik, dr. Orova Tibor a nézőtérről mondja el véleményét. Szerinte itt nem a földről van szó, hanem hatalmi harcról. A szövetkezet elnöke a márciusi tisztújító közgyűlés után őt rövid úton menesztette, mert egyesek azt súgták, elnök akart lenni. (Azóta megnyerte a munkaügyi pert - első fokon.) Most a többiek következnek - mondja. Többen zúgnak a sorok között, többször félbeszakítják, a felszólalók mindegyike az elnök pártján áll. Száraz István is többször visszautasítja feltételezéseit, csak a szövetkezet vagyonának védelméről van szó. A földügy körülményei a külső szemlélődő számára nem lesznek világosabbak, a cselekmény körbe-körbe forog, a második felvonás vége kezd unalomba fulladni. A drámai vég A harmadik felvonás a galérián folytatódik. A tagság jelenlévő része - 367-ből 214 - szavazócédulákat tölt ki, majd az urnába dobja. Két kérdésre kell választ adni, egyetértenek-e Petrik János és Oszvald József visszahívásával vagy sem. Az eredményhirdetés újra a színpadon zajlik: elsőként Petrik János sorsa dől el, 152-en felmentése mellett, 44-en ellene voksoltak, Oszvald József esetében az arány 146- 49. Rezzenéstelen arccal fogadják leváltásukat, mint ahogy Száraz István sem mutat érzelmeket. A nézőtéren is néma csend, nincs tapsvihar, a függöny sem hull le. Pedig az előadás véget ért(?).-kosári-