Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-29 / 202. szám

Döbröközön díjugrató lovasverseny Lovak és lovasok versengése Tegnap a döbrököziek ap- raja-nagyja kíváncsi volt a Zöldmező Szövetkezet sportklubjának lovasszak­osztálya által első alka­lommal rendezett meghí­vásos díjugrató versenyre. A sporttelepen a gonddal előkészített pályát több száz helyi és környékbeli érdeklődő állta körül, hogy szurkoljon a versenyzők­nek, no és a szebbnél szebb paripáknak. A rendező szövetkezet elnö­kének, Szabó Istvánnak a verseny ünnepi megnyitója alkalmából mondott rövid köszöntőjét követően olyan fiatal lovak megmérettetését láthatta a szépszámú közön­ség, melyek ez alkalommal álltak először rajthoz ugró­versenyen. Néhány színvona­las teljesítmény mellett több ló megmakacsolta magát, és vagy lovasát dobta le nyergé­ből vagy többszöri próbálko­zás ellenére se volt hajlandó átugrani az akadályokat. A reményfutam húsz indulója közül az első helyet és a vele járó díszes serleget Magyar Gábor, a Kaposvári Lovas­akadémia versenyzője nyerte Szikra nevű paripájával, má­sodik a Tamásiból érkezett . Obernyik Rolf lett Kikelet nyergében, a harmadik helyet pedig a döbröközi szurkolók nem kis örömére a házigaz­dák versenyzője, Katona Fe­A nagyérdemű publikum renc szerezte meg Tündével. A díjátadást kö­vető szünetben csikósok és póni- lovasok mutatták be tudásukat, s ju­tott arra is idő, hogy a jó szemű gazdák egymás lo­vait mustrálgassák. Eközben a laci- konyhás sátrakban is fogyott a sült kolbász, a véres­hurka, a máj és az oldalas, hozzá pe­dig jéghideg sört mértek nagy krig- likben a csaposok. A rendezvény főszervezője, 1 Jóbarátok Zámbó István és a Sí fotó: gottvald károly versenyigazgató, Az akadály felett Csoór Zoltán valamint a zsű­ritagok előtt a délután folya­mán még a kezdő lovak és lo­vasok versenyére került sor, majd a Dél-Dunántúlról érke­zett közel 40 versenyző va­dászugratásban mérte össze tudását, végül pedig a Döbrö­közi Nagydíjért szálltak nye­regbe a legjobbak. A térség cégeinek és vállalkozásainak köszönhetően díszes serlege­kért és összesen 105 ezer fo­rintos pénzdíjért versengtek a résztvevők. (A döbröközi lovasverseny részletes eredménylistáját a Tolnai Népújság hétfői szá­mában olvashatják.) -glaub­Péter bácsi, az örök gyakornok — Jó napot kívánok, Farkas Péter vagyok, s Budapestről jöttem a szekszárdi lányokhoz - mutatkozott be a könyv­kötők nyolcvannyolc éves korelnöke az Alisca Hotelben, ahol tegnap az ipartestület tartotta or­szágos közgyűlését. Pé­ter bácsi - így nevezte mindenki a jó kedélyű mestert - 1935-ben önál­lósította magát, s éppen ezért - a több, mint hat­van éves szakmai ta­pasztalatra támasz­kodva - érthető, hogy mindenről van határo­zott véleménye. — Hogy milyen volt akko­riban a könyvkötészet? Hát éppen az az én nagy bána­tom, hogy talán jobb, mint ma. Miért? Mert az a szak­mai tudás, amit mi kap­tunk, s amit szeretnénk át­adni, ma mintha hiánycikk Szívesen tartanék szakmai bemutatót FOTÓ: GOTTVALD lenne. Még az oktatókra is ráférne egy kis oktatás!- Annak idején, több mint hatvan éve, szigorúan fogták a könyvkötő-tanuló­kat? — Én fogtam magamat szigorúan! Állandóan igye­keztem fejleszteni a tudá­somat, s ez most is így van. Nyolcvannyolc éves lé­temre így vagyok még ma is gya­kornok. — Mi az iga­zán szép a könyvkötészet­ben? — Az, hogy a szívemet-lelke- met bele tudom tenni egy olyan munkába, mely- lyel örömet szer­zek a megrende­lőknek. — Péter bácsi jövőre is ott lesz a közgyűlésen?- Ha Isten és a kondí­cióm engedi, akkor feltét­lenül. S azért is szeretnék ott lenni, mert hallottam, hogy könyvkötészeti be­mutató is szerepel a prog­ramban. Én szívesen tarta­nék szakmai bemutatót, s meg is magyaráznám, hogy mit miért kell csinálni.-szá­Pakson tartották a megyei tanévnyitót tegnap délután, a Vak Bottyán Gimnáziumban. Az ünnepsé­gen részt vett dr. Pálinkás József a Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára. Ez alkalommal adták át a középiskola új épületszárnyát is. fotó: gottvald károly Paksi földdarab, három felvonásban Leváltott vezetők, ugyan a vizsgálat még tart Színház a világ - tudjuk Shakespeare óta. Az elő­adás pénteken, a paksi művelődési központ szín­háztermében folyt. A vilá­got jelentő deszkákon egy asztal a díszlet, mögötte négyen a főszereplők. A nézőtéren az epizodisták is tevékeny részesei az előadásnak. Rendkívüli közgyűlést tartott a paksi Dunamenti Szövetke­zet. Három felvonásos a da­rab, műfaját nehéz meghatá­rozni. Egy biztos - nem vígjá­ték. Két futballpálya nagy­ságú terület áll a középpont­ban, e körül forog a cselek­mény, mögötte viszont - ahogy klasszikusokhoz illik - érzelmek, fondorlatok, sors­tragédiák feszülnek. A szín­padon ketten-ketten mindkét oldalról, a nézőtéren is jól ki­vehető, ki hová tartozik. Kü­lön csoportokban ül a tagság, nyugdíjasok, fiatalabbak, az elnök pártján lévők, a szem­ben állók kevesebbek. Prológus Száraz István, az elnök ismer­teti a napirendeket. Az első a szövetkezet belterületi ingat­lanjainak tagi részarányként történt kiadásának felülvizs­gálata. Lassan kirajzolódik a történet. A rendszerváltás után, annak rendje-módja szerint megalakult a Duna- mentinél is a földkiadó bi­zottság, megállapították a földalapokat, beérkeztek az igények, megkezdődött a földterületek kiosztása. A törvényt sokszor módosítot­ták, a végső határidő 1996. december 31. volt. Úgy tűnt minden rendben van, ám idén tavasszal kiderült, még­sem. A városban mende­mondák terjedtek - mondja az elnök - az önkormányzat ugyanis megvásárolt az ür­gemezei strand bővítésére néhány hektárnyi területet, csaknem húszmillióért. Ez a földdarab eredetileg a szö­vetkezeté volt, ám a földhiva­tal bejegyzése szerint az el­adás időpontjában - márci­usban - három magánszemé­lyé. Nevezetesen, Petrik Já­nosé, a Dunamenti termelési elnökhelyetteséé, Oszvald Józsefé, a felügyelő bizottság elnökéé és dr. Orova Tiboré, a Dunamenti (volt) jogtanácso­sáé. Mindhárman tagjai vol­tak a földkiadó bizottságnak. Hogy került a tulajdonukba? - kérdezi az elnök, hiszen nem szerepelt ez a terület a részarány földalapban. A cselekmény A szálak igencsak összeku- szálódtak. Száraz István ál­lítja, neki úgy jutott tudomá­sára, hogy egy (meg nem ne­vezett) önkormányzati kép­viselő kereste meg az ügy­ben. Érdeklődött a földhiva­talnál, kiderült, az átírás tör­vénytelen volt, vissza is csi­nálták az egészet, kivéve az ominózus 1,7 hektárnyi terü­letet, hiszen azt közben egy jóhiszemű, harmadik sze­mélynek tovább adták - ma­gyarán megvette az önkor­mányzat. Feljelentést tett a rendőrségen, a vizsgálat még folyik, nem biztos hát, hogy az említett három tisztségvi­selő jogsértést követett el. Első szándéka egyébként az volt a szövetkezet igazgató­ságának, hogy megvárja az eredményt, ám végül mégis a rendkívüli közgyűlés össze­hívását választották. Mindegy mi lesz a vizsgálat vége, a szövetkezetei kár érte, a „hármak” haszonhoz jutottak. Nem méltóak vá­lasztott tisztségükre, ezért az elnök Petrik János és Oszvald József visszahívását javasolja a közgyűlésnek. Mindketten kint ülnek a színpadon, visszautasítják a vádakat. Állítják, két éve, mi­kor tulajdonukba került a te­rület, mit sem tudtak az ön- kormányzat vásárlási szán­dékáról, a föld senki másnak nem kellett. A harmadik, dr. Orova Tibor a nézőtérről mondja el véleményét. Sze­rinte itt nem a földről van szó, hanem hatalmi harcról. A szövetkezet elnöke a már­ciusi tisztújító közgyűlés után őt rövid úton menesz­tette, mert egyesek azt súg­ták, elnök akart lenni. (Azóta megnyerte a munkaügyi pert - első fokon.) Most a többiek következnek - mondja. Töb­ben zúgnak a sorok között, többször félbeszakítják, a fel­szólalók mindegyike az elnök pártján áll. Száraz István is többször visszautasítja felté­telezéseit, csak a szövetkezet vagyonának védelméről van szó. A földügy körülményei a külső szemlélődő számára nem lesznek világosabbak, a cselekmény körbe-körbe fo­rog, a második felvonás vége kezd unalomba fulladni. A drámai vég A harmadik felvonás a galé­rián folytatódik. A tagság je­lenlévő része - 367-ből 214 - szavazócédulákat tölt ki, majd az urnába dobja. Két kérdésre kell választ adni, egyetértenek-e Petrik János és Oszvald József visszahívá­sával vagy sem. Az ered­ményhirdetés újra a színpa­don zajlik: elsőként Petrik János sorsa dől el, 152-en felmentése mellett, 44-en el­lene voksoltak, Oszvald Jó­zsef esetében az arány 146- 49. Rezzenéstelen arccal fo­gadják leváltásukat, mint ahogy Száraz István sem mu­tat érzelmeket. A nézőtéren is néma csend, nincs tapsvihar, a függöny sem hull le. Pedig az előadás véget ért(?).-kosári-

Next

/
Oldalképek
Tartalom