Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-03 / 180. szám
4. oldal Megyei Körkép 1998. augusztus 3., hétfő Nagyszakácsi szakácsverseny Faddi Varga Jánosé az arany fakanál Faddi Varga János átveszi az értékes dijat. foto: garay Nem minden napi esemény volt, melyet a Somogy megyei Nagyszakácsiban rendeztek az elmúlt hét végén. Idén hatodik alkalommal adtak egymásnak találkozót azok a mesterszakácsok, akik a „Királyi szakács” címért versenyeztek. Az alig hatszáz főt számláló somogyi település lakói büszkék arra, hogy 1993-tól minden évben otthont adhatnak egy ilyen rangos eseménynek. A korábbiaktól eltérően idén hat naposra bővült a rendezvény. Kedden és szerdán az illatos, zamatos boroké volt a főszerep, csütörtökön az ízletes pogácsáké, kenyereké és lángosoké. Pénteken a nyár- sonsültek készítői versenyeztek egymással. A rendezvénysorozat fő attrakciója azonban a rengeteg látogatót vonzó, gasztronómiai érdekességeket felvonultató „Királyi szakácsok versenye”. Szombaton az ország különböző részéből érkező szakácsmesterek a több évszázados főzési és sütési tapasztalatokat összegyűjtve a reneszánsz kornak megfelelő ételeket készítettek el. A Mátyás király korabeli jelmezekbe öltözött kukták, szakácsok délelőtt 10 órától sürgölődtek a kemencék, bográcsok körül, hogy elkészítsék a királyi asztalra szánt étkeket. A kitétel persze az volt, hogy minden ételt a kornak megfelelően kellett elkészíteni és - ami már nagyobb gondot jelentett a résztvevők számára - ezen korban ismert edényeket, főzőeszközöket kellett felhasználni. A hatalmas hőség persze nemcsak a kemencék körül tüsténkedő szakácsokat és kuktákat tette próbára, hanem a nézelődő, a minden részletet tudni akaró nézőket is. A legjobb étekkészítőnek kijáró aranyfakanalat az idei, sorban a hatodik királyi szakácsversenyen Faddi Varga Jánosnak adta át a szakavatott zsűri. A szombati egész napos sürgés-forgás eredményeként este felszolgált 25 fogásos királyi lakomára előzetesen mintegy félmillió forintot áldozott a sióagárdi Margit pince tulajdonosa; a különleges fűszerek és alapanyagok egy évi gyűjtőmunka eredményeként szolgáltak a már nevükben is ínycsiklandozó étkek ízesítésére. A családi vállalkozásban készült királyi menüből a főszakács az őzpástétommal töltött tyúkfiából és hallében főtt csukából lakmározott volna legszívesebben, ha hagytak volna belőle a vendégek. Étel, ital ezen kívül is volt bőven, s nem csak a királyi asztalon, amelyre tizennyolc csapat hordta az étkeket, olyan fogásokat, mint a kemencében sült kapros, zsályás, makkon pöndült malac, vagy a mézbe- fojtott rozmaringos őzgerinc. Az idei nagyszakácsi versengésre - a reneszánsz királyi udvar megannyi szakácsának szülőföldjére - mintegy 15 ezren voltak kíváncsiak. Mivel a királyi lakomát csak este szolgálták fel és amúgy sem jutott volna belőle mindenkinek, ezért a környező települések ételkülönlegességeit kínáló népi udvarokban is kora reggeltől késő estig sütöttek- főztek a falu felett teijengő illatoktól is jócskán megéhezett „köznépnek”, s kínálták a hűs sert, borokat toroköblítéshez.-Garay Közel százan voltak jelen a györkönyi családi találkozón Egészség, békesség és szorgalom Kedves családi ünnepségre hívta meg lapunkat a szervező, a legidősebb unoka. A Köhler családban kilenc gyerek született szépen sorban. Időrendben: Erzsébet, János, Katalin, Zsuzsa, Teréz, majd Mária és Éva az ikrek, aztán Julianna és Ilona. Szombaton Györkönyben, a pincefaluban egy kölcsön kapott nagy tanyában gyülekeztek a testvérek, a gyerekeik, unokáik és a pici dédunokák. Egy ekkora családban persze mindig történik valami. A Németországban élő fiú, a „Juli- sunknak a gyereke”, szerette volna együtt látni egyszer a nagy famíliát, de éppen ő nem tudott eljönni. Pedig három éve készülődnek a nagy eseményre, csak mindig közbejött valami. Ami otthon tartotta, az két újabb rokon érkezése volt. Feleségének a két nagyobb után ikrei születtek. A testvérek közül is hiányzott egy, akit kórházban ápolnak. Mások meg csak beugrottak, mert lakodalomba készülődnek. Senki sem számolta meg a jelenlévőket, de valaki a sok közül úgy emlékszik 95 családtagot vártak az ebédre. Minden család maga hozta a süteményt, a krumpli megtermett Györkönyben, a felnőttek után 1000 forintot fizettek be a családok a lakomára. A helyben lakók már kora reggel elkezdték a főzést. Szétszóródott a család, nemcsak az országban, hanem a világban is. Nagy szó, hogy most ennyien megérkeztek. Fiatal fotós kolléganőm is kapott két puszit az érkezéskor, a kérdéssel együtt, hogy „Te ki vagy?” Sokan vannak a másodunokatestvérek között akik még sosem látták egymást. A családban hagyomány a sok gyerek. Az egyik lánytestvémek - azt mondják, nem számít, melyikőjüket hogyan hívják - 33 unokája van, a nyolc gyerekétől. Van, akinek csak négy családja van és négy unokája, másnak három gyereke és 11 unokája van. Köztük is találhatók ikrek. Többen fekete csipke ken- dőcskét viselnek a hajukon. A család egyik része ugyanis evangélikus, a többiek pedig nazarénusok. Az egyik nazaré- nus családban tíz gyerek született. A legidősebb testvér 74 éves, a legfiatalabb pedig 58. Györkönyben él „a Jani, az Erzsébet és a Teri” - sorolják. Tengeli- cen és Faddon is laknak Köhlerek, Baján pedig ketten, Pakson és Szekszárdon is letelepedett egy-egy testvér. Tréfásan azt szokták mondani, hogy a nyolc lány mindegyikének vagy egy fiústestvére. Erzsébet elmondta, hogy sokat segített a kisebbek nevelésében, amiért nagyon sok szeretetett kapott vissza tőlük. A szülők 42 hold földön gazdálkodtak, volt 2 hold szőlőjük és az állatok. Az édesapa 91, az anya 71 évet élt meg. „Nagy volt a szegénység a háború alatt, de kukoricás kenyeret sosem ettünk - mesélik a testvérek. - Fia dolgozunk, akkor gyarapodunk, csak egészség és békesség legyen. Ezeket az igazságokat kapták örökül a szülőktől. Aztán jött a tragikus élmény, a kitelepítés, amelynek során mindenüket elveszítették. Pontosabban más ült bele a készbe. Mégsem akartak hazát cserélni. Az egész család együtt menekült el a kitelepítés elől Paksra, ahol befogadta őket egy jó barát. A szülőföldet elhagyni nem lehetett, akkor sem, ha földönfutóként kellett mindent élőiről kezdeni. Ez az emlék már csak a testvéreké. A tanulság azonban, hogy minden helyzeten úrrá lehet lenni a szorgalmas munkával, alighanem ez meg a következő nemzedékek öröksége. Fotó: Ótós Ihárosi Ibolya Ki takarítja el az üvegszilánkokat? Balesetveszély a dombóvári utakon Az utóbbi időben több alkalommal is előfordult, hogy a dombóvári utcákon kisebb koccanásos balesetek után napokig az úttesten maradtak az autók szétpattant szélvédőinek és lámpáinak darabjai. Arra kerestük a választ, hogy kinek a feladata a kerékpárosok és a motorkerékpárosok számára komoly baleseti forrást jelentő üvegszilánkok eltakarítása. A polgármesteri hivatalban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a település útjainak nagy része a dombóvári önkormányzat tulajdonában van, melyeket a Kaposvári Városgazdálkodási Részvénytársaság helyi részlege takarít géppel minden héten egy alkalommal. Néhány főút viszont a Tolna Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaságé. A polgár- mesteri hivatal városüzemeltetési irodájának közterület-felügyelői hétköznap folyamatosan járják a várost és az úttesten észlelt üvegszilánkok eltakarítása érdekében telefonon értesítik az illetékeseket. Ha a városházára lakossági bejelentés érkezik hasonló ügyben, azt is továbbítják a megfelelő helyre. Mint mondják, az információk átadásában probléma péntek délutántól hétfő reggelig adódhat, amikor a közterület-felügyelők nem dolgoznak, s ezen idő alatt a városüzemeltetési iroda sem tart ügyeletet. A dombóvári rendőrkapitányság közlekedési alosztályának vezetője, Bognár Szilveszter rendőrhadnagy érdeklődésünkre arról beszélt, hogy nem minden koccanásos baleset jut munkatársai tudomására. Ha személyi sérülés nem történik és az ütköző felek meg tudnak egyezni egymás között, akkor nem értesítik a kapitányság ügyeletesét. Orvosi ellátásra szoruló sérültek és nagyobb anyagi kár esetén azonban minden esetben intézkednek a rendőrök. A baleseteket vizsgáló valamennyi kolléga a helyszínelés befejezését követően azonnal köteles értesíteni a KVG Rt. helyi ügyeletesét vagy a Tolna Megyei Állami Közútkezelő Kht. illetékes munkatársát. Az is gyakran előfordul, hogy a koccanás résztvevői vagy a közelben lakók takarítják el az úttestről az üvegszilánkokat - mondta a közlekedési alosztály vezetője. — A heti rendszerességgel végzett gépi tisztítás mellett mi minden alkalommal azonnal kimegyünk a baleset helyszínre és felsöpörjük az utat, ha értesítést kapunk a városüzemeltetési irodától, a rendőrségtől vagy a település lakóitól - tájékoztatta lapunkat a Kaposvári Városgazdálkodási Rt. helyi részlegének vezetője, Illés János. A fentiek alapján úgy tűnik tehát, hogy az ügyben minden érdekelt tudja a saját dolgát. Az utóbbi időben több alkalommal napokig az úttesten maradt üvegszilánkok viszont azt jelzik, hogy ebben az esetben is igaz a régi mondás; „a sok bába között elvész a gyerek.”-glaubteCE»©©: G0ŐWG0/j\[P®íí9 QSőt, ha lehet, még boldogabbat! Lepje meg azt, aki igazán fontos Önnek, egy BOLDOG NÉVNAPOT sorsjeggyel! A VIRÁG ALATT AKÁR 3 MILLIÓ FORINT IS REJTŐZHET. További részietek a sorsjegyen és a lottózókban. O K I » (
