Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-26 / 199. szám
1998. augusztus 26., szerda Megyei Körkép 3. oldal Forró Nyomon ■ Bonyhádon a Zalka M. utcában nyitott teraszról vittek el egy mountain bike kerékpárt. Mucsiban egy építkezésen álló betonkeverőgépről szerelték le a villanymotort ismeretlen személyek. Guitaras fürdő területén német állampolgároktól loptak el két gyűrűt és egy órát, a kár 68 ezer forint. Dombóváron, az Allende utcában egy lakásból a betörök music centert, CD lemezeket és ruhaneműt tulajdonítottak el 120 ezer forint értékben. Alsópélen a halastóból orvhorgászok fogtak ki 40 kg halat 20 ezer forint értékben. A tolvajokat a körzeti megbízottak számoltatták el a zsákmányról. Tamásiban az általános iskolából tűnt el egy centrifuga, az értéke 15 ezer forint. A Szabadság utcában is történt lakás- betörés, aranyékszereket vittek el 23 ezer forint értékben. Szakályban egy vasúti kocsiból 2 db oxigénpalackot és tömlőket vittek el ismeretlen tettesek. A kár 57 ezer forint. Háta külterületén egy KRAZ tehergépkocsiról hidraulikaszivattyút szereltek le ismeretlen személyek. A kár értéke 300 ezer forint. Szekszárdon, a Wesselényi utcában alagsori tárolóból vittek el egy mountain bike kerékpárt, az értéke 25 ezer forint. Júlia major mellett a diny- nyeföldön tolvajt fogott a ten- gelici körzeti megbízott. Szekszárdon, a Kinizsi utcában 3 személygépkocsi ablakát törték be ismeretlenek, akik eltulajdonítottak 2 rádiósmagnót 20 ezer forint értékben. Fogadóóra. Köllő Imre rendőr alezredes, a Paksi Városi Rendőrkapitányság vezetője augusztus 26-án 14.30 órától 15.30 óráig fogadóórát tart a városi kapitányságon. Tam-tam dob a buszon Azon a napon történt, amikor száz éves hőségrekordokat döntögettük szerte az országban. A 6-os buszra vártam Szekszárdon. Egyetlen fa sem volt a közelben, csak az izzó aszfalt vett körül. A nap a busz várható érkezésének irányából sütött, ezért arra gondoltam, megelőzvén a buszon várható türelmetlen sofőrtekintetet, előkészítem a 60 forintot. Egy db 50 Ft-ost, egy db 5 Ft-ost, két db 2 Ft-ost, és egy db 1 Ft-ost gyűjtöttem a markomba. Néhány perc múlva jött a busz, én felszálltam, köszöntem - viszonzást nem kaptam - és kértem egy vonaljegyet. A pénzt a vezető tenyerébe tettem, a jegyet elvettem, majd leültem a sofőr mögötti egyes ülésre. A körülményekhez képest elhelyezkedtem, és vártam, hogy induljunk és vártam és vártunk, de nem indultunk. Kb. fél perc elteltével a sofőr hátranyúlt a jobb kezével és elkezdte ütni a fülkéje hátsó falát - kívülről. Nem értettem, miért teszi. Kissé oldalt fordultam, hátha valaki tudja, mi miért történik. Ismét eltelt fél perc ezzel a „dobszólóval”. Akkor jutott eszembe, hogy én szálltam fel utoljára, lehet, hogy nekem „szól” ekképpen. Bátortalanul felálltam és odaléptem hozzá. Erre kfnyitotta a tenyerét és csak ennyit mondott: „Ez kevés!” Valóban, 59 Ft volt a kezében, az az incifinci 1 Ft-os kicsúszhatott felszállás közben a kezemből, gondoltam, majd mondtam hangosan mentegetőzve, miközben előkerestem egy új 1 Ft-ost a tárcámból a sofőr türelmetlen tekintetét érezve magamon. Utószó. 1. Azt hittem, a civilizált társadalmakban szóból ért az ember, ehelyett lassan az afrikai tam-tam dobok jelzéseit kell elsajátítanunk ahhoz, hogy „megértsük” egymást. 2. Most már tudom, a jegynek ára van (a 60 forinton felül is). De hogy ennyi?! Farkas Zsuzsanna A virágos Bonyhádért verseny eredményei A Virágos Bonyhádért elnevezésű akcióba idén is sokan neveztek, mindhárom kategóriában augusztus 20-án hirdettek eredményt. A lakóházak kategóriájában első helyezést ért el Andebank Szilvia, megelőzve Hérincs Gyulát és Genczler Jánosnét. Az intézmények között a dobogós sorrend: 1. Gabo Kft., 2. Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola Kollégiuma, 3. Bonyhád és Vidéke Áfész központi irodája. A lakóközösségek kategóriájában a nagydíjat a Damjanich utca 12-25. házszám közötti utcaszakasz házai, illetve lakói nyerték el. Amatőr művészeti találkozó. Két napos rendezvény kezdődött tegnap Szekszárdon a Művészetek Házában: az egészségügyben dolgozó amatőr művészek első országos találkozója. A megnyitóra fél órát várni kellett, ugyanis az egyik fellépő művész éppen a műtőben dolgozott. A képzőművészeti kiállításon több mint húsz alkotó művei tekinthetők meg. A rendezvényt és a tárlatot dr. Bezerédy Márta, helyettes tisztifőorvos nyitotta meg. A megnyitót a Szekszárdi Jazz Quartett üdvözlő koncertje követte. Ma kilenc órakor a program az előadóművészek fellépésével folytatódik. Ezt követően szakértők véleményezik az alkotásokat, ületve produkciókat. A két napos rendezvény szálkai látogatással ér véget. Jövőre az egészségügyben dolgozó amatőr művészek Gyulán találkoznak. fotó: ótós Réka A megyei önkormányzat apparátusa nyaralni ment A közgyűlés megjutalmazta önmagát (Folytatás az 1. oldalról.) Hivatalos tájékoztatást - felelős vezető híján - nem kaphattunk a részletekről. Az osztályvezető nem folyt bele az utazás szervezésébe, s ráadásul szeptember elsejétől meg is válik a hivataltól. Annyi bizonyos csak, hogy emeletes busszal utaztak el 21-én déltájban és majd 30-án, vasárnap délután érkeznek vissza. Hogy pontosan hányán utaztak, azt sem tudni. A buszban 45-50-en fémek el. Arról még nincs döntés, hogy az itthon maradottak megkapják-e pénzben a jutalmat. Kinek az ötlete volt a kollektív jutalmazás? Egyformán kapott-e mindenki, vagy bérarányosán, esetleg a nyújtott teljesítménye alapján? Menynyibe került mindez? Igaz-e, hogy a testület tagjai méretre készült arany gyűrűvel jutalmazták meg magukat? Utóbbit milyen költségvetési rovatból finanszírozzák? Hol, hogyan fogják átadni önmaguknak? Ha az elnök adja át a testületi tagoknak, ő kitől fogja átvenni? Ezeket a kérdéseket csak akkor lehet majd feltenni, ha hivataluk élén visszatérnek a tisztségviselők. A testület június 24-i ülésén hozta az alábbi határozatot. „A Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlése egyetért azzal, hogy mandátuma lejártával, négy év munkájának elismeréseként a Közgyűlés tagjai, és az arra érdemes személyek tárgyjutalomban részesüljenek, a Közgyűlés munkáját segítő hivatali apparátus jutalom úton vehessen részt. Felhatalmazza elnökét az előkészítő munkák elvégzésére. Határidő: azonnal. Felelős: Bach József, a Közgyűlés elnöke.” Valószínű, hogy mindez szabályos és törvényes, hiszen hozzáértő emberek intézték, a közgyűlés meg döntött. Hogy mennyire etikus és ízléses, azt mindenki önmaga megítélheti. De vajon kik lehetnek, akik nem tagjai a közgyűlésnek, de arra (lásd arany gyűrű!) érdemes személyek? Ihárosi Lakoma előtt és után megmérték a vendégeket Derű, vidámság és jóízű étkezés A Tolna Megyei Felnőtt Diabétesz Egyesület tegnap délután tartotta összejövetelét Szekszárdon, az ÁNTSZ megyei intézetének tanácstermében. A rendezvényen Kovács János tanár, az ínyencklub elnöke tartott előadást „Az étkezés derűje” címmel. Az étkezés, a hozzá kapcsolódó teendők, folyamatok, a derű, a humor forrásai lehetnek -, tudhatták meg az előadás hallgatói. Ennek bizonyítékát adják többek között a történeti anekdoták is. Erős Ágost szász választófejedelem udvarában például a lakoma előtt gondosan megmérték a vendégeket, s így tettek az étkezés után is. Á beállt súly- gyarapodás arányában kapta aztán a szakács a jutalmat. Mindenki ismeri Mátyás király juhászának történetét, aki ugye a lakoma végeztével megette a „kanalát”. Ehhez hasonló történet volt az is, amikor Nagy Frigyes király udvarában cukorból készítettek tányért, amit aztán a vendégek desszertként elfogyaszthattak. Ha már a desszertnél tartunk, álljon itt egy szárnyasokból álló menü esete, immár Kovács János saját története. Az előétellel, levessel, főétellel nem volt gond, hiszen azokat lehet szárnyasokból készíteni, no de mi legyen a desz- szerttel? Végül is megszületett az ötlet: képviselő fánkot sütöttek, madár alakban, szárnyakkal, tejszínhabbal töltve. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy az étkezés, az ételkészítés is lehet a humor, a derű forrása, csakúgy, mint a konyhai „baklövések”. Az ételkészítési tévedések szintén nagyon szórakoztatóak - bár egyben bosszantóak is - lehetnek. Ilyen története bizonyára mindenkinek van a saját konyhája tájáról. vem Hírek Orvosokról, Iregszemcsén Tizenegyen nyújtották be pályázatukat augusztus 15-ig a két háziorvosi állásra Regszemcsén, ahol az önkormányzat új szolgálati lakással várja a község leendő háziorvosait. Az iregszemcsei képviselők hat pályázót tegnap hallgattak meg, öt orvos pedig csütörtökön mutatkozik be személyesen a testület előtt. Választási bizottság választás Faddon A faddi képviselőtestület holnap, azaz csütörtökön délután négy órától ülést tart. A fő napirendi pont a helyi választási bizottság megválasztása lesz. Parkavató pénteken Fürgédén Pihenőparkot és játszóteret avatnak Fürgédén augusztus 28-án, pénteken. Délelőtt tíz órakor Mayer Mihály, pécsi megyéspüspök tart misét a község katolikus templomában, tizenegy órakor rendezik a park- avatót, ahol a felállított kopjafát Mayer Mihály szenteli meg. Áz ünnepség díszvendége dr. Dávid Ibolya, igazságügyi miniszter lesz. Öltözék-kiállítás a Tamási Galériában A Tamási Galériában a hónap végéig látható még a Modern Etnika Iparművészeti Csoport „Üzenet az ezredvégen” című nagysikerű öltözék-kiállítása. A tárlat hétfő kivételével minden nap 14 és 18 óra között látogatható. és mit mondanak a sztárok önmagukról? Exkluzív interjúk! Minden héten új hírek kedvenceikről! 0)06-90-330516 Címünk: Axel Springer-Budapest Kiadói Kft Ai di >tex 1539 Bp. Pf. 591. Hívás dija: 88 Ft +Afa/perc Útmutató, sorselemzés Tárót kártyával Herczeg Kata segítségével. 0)06-90-330 513 Nemere István: Szomszédom a halál (8.) Eric és Will egészen jó kocsit bérelt. Hatan voltunk hát, a fegyvereket a kocsikba tettük, rá a saját holminkat, táskákat dobáltunk, és igyekeztünk minél előbb eltűnni a környékről. Mazimba fővárosa, Port Lorre, vagy - ahogyan mostanában az egyik helyi nyelven nevezték - Mzinga nem volt messze. Az is a folyó mellett található, csak éppen vagy száz kilométerrel alább. Végre kikeveredtünk egy útra, és zseblámpával megvilágítva a térképünket, hamarosan ráleltünk Mazimba egyetlen műútjára, amely egyenesen délre vezetett. Dino szokása szerint hallgatott. Torben annál többet szövegelt, de már senki sem figyelt rá. Paul vezetett a mi kocsinkban, a másik volánjánál maga Roland ült. Eric és Will, az angol inkább aludni próbáltak a háta mögött. Aztán megvirradt, és én lassan ráismertem a tájra. Minden olyan volt, mint évekkel korábban. Ugyanaz a vidék, a föld, a növények, még a levegő illata is egyezett a régivel. Mazimba, Mazimba...! Életem egyik nagy kudarcának színhelye. Most talán javíthatok...? Volt egy másik kudarc is, de arról nem beszéltem senkinek. A javítás esélye ott is igen kicsi volt. No, majd meglátjuk - derültem jobb kedvre, amikor kivilágosodott, és feltűntek előttünk Mzinga tornyai. Igen, tornyok! Egyrészt a régi, nyugat-afrikai törzsi építkezés jellegzetes magas építményei a rengeteg kiugró díszítéssel. És a mostanában emelt, ezekhez kicsit hasonlító irodaházak a belvárosban. Persze, a külvárosok most is olyanok voltak, mint régen, és mint bárhol másutt Afrikában. Lapos területen szemhatárig nyúlnak a hullámbádogból összetákolt viskók, előttük- mellettük-közöttük rengeteg fekete gyerekkel. Kötélen szárad a mosott ruha, fejkendős asszonyok - általában még nagyon fiatalok, de már asszonyok - mozsarakban törik a maniókát, durva lisztet őrölnek, kását főznek nyílt tűzön. Aztán jobbá alakult a környék, már családi házakat is láttunk, amikor teljesen váratlanul egy útakadályt pillantottunk meg. Lerakott betontömbök mellett párducfoltos egyenruhát viselő katonák álltak. Fékeztünk.- Katonai ellenőrző pont! - kiáltottam a többieknek. - Hülye turisták vagyunk, értitek? És tényleg azok is lettünk egyetlen másodperc alatt. Amikor csikorogva fékeztünk a poszt előtt, Roland rendkívül csodálkozott, hogy megállítanak minket. Paul a nagyobb hatás kedvéért anyanyelvén, lengyelül kérdezett valamit a katonáktól, mire azok nagy szemeket meresztettek. Hat katona, egy dzsip és az utat félig elzáró betontömbök jelentették az akadályt. A tisztet látva szemembe húztam baseballsapkámat. Heinz német jogosítványt nyújtott feléjük, pedig azok még nem is szólaltak meg.- Turisták? - kérdezte a tiszt. Dino bólogatott.- Si, signor, io sono venuto dallTtalia.- Ich bin aus Deutschland így Heinz, majd előremutatott a város irányába: - Das ist noch Mzinga...? Torben vette a lapot, dánul karattyolt szédítő sebességgel. Will kimért angol lett, aki semmin sem csodálkozik, ellenben kihasználja a kényszer- pihenőt. Körbejárta a kocsijukat, megrugdosta a kerekeket, elég-e bennük a levegő. Szakértelme és nyugalma hatott a tisztre is. Elkérte ugyan útlevelünket, és hallván, hogy egyikünk sem emlegeti Mzingát „Port Lorré”-nek - ami a gyarmatosítás korára emlékeztette az öntudatos mazimbai polgárokat - csak annyit kérdezett:- Mi van a poggyászukban? Én hallgattam. Torben angolra váltott.- No alc, no tobacco, no narkotics! Vagyis sem alkohol, sem dohány, sem kábítószer. Dino közben fényképezett. Lelkesen csattogtatta gépét - csak én tudtam, hogy még nincs is benne film. A tiszt és egyik embere odamentek a mi dzsipünkhöz hátulról, és benyúltak. Fegyverünk nem volt - nálunk. Igaz, én egy Berettát eltettem a kis utazótáskámba, ami a vezetőülés mellett a padlón hevert. De még egyikünk sem hordta magánál az arzenált. Minden a bőröndökben volt.- Ebben mi van? - a tiszt az egyik bőröndre mutatott.- Tartalék ruhák, cipők, egyéb felszerelés. Kinyissam? - készségeskedett Roland, de láttam, valahol egy csöppet sem nyugodt. Én odaálltam a dzsip mellé, és a táskámba nyúltam, hogy kikaphassam a pisztolyomat, ha úgy hozza a sors. (Folytatása következik.)
