Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-04 / 155. szám
SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Várprimadonnák, boldogságvirágok Minden dolgok történülnek a diósdi Kutyavári Középkori Bajvívó Egylet bemutatójához, mint az évszázados vár előtti teret. A maroknyi diósdi középiskolás lovag és fegyvernök az Anjou-kora- beli gyalogos harcmodort ismertette a gyakorlatban pergő ritmusú saját koreográfiával, de korhű kosztümökben és fegyverekkel. Igaz, törtek már csontok, de hol nincs baleset? - utalt a harc hevességére a kutyaváriak történelmi kalauza, Kuttner Ádám, maga is leendő történész, miközben a középkori hangulat hitelének erősítésén a vár falán nyilazó tradicionális íjászok fáradoztak. A Simontornyai Nyár mai programját egy pol-beat énekesként kezdő, ma már históriás énekesként folytató előadó kezdi és zárja: délelőtt tizenegy órakor zenés istentisztelet lesz a református templomban, melyen a helyi énekkar és a decsi Kajsza-kvartett mellett Dinnyés József daltulajdonos is zsoltárokat performál. Az énekes este féltízkor koncerttel üli félévszázados fennállását a Vár udvarán. (tf) nos ezekből az ötpercekből most két előadásra való jutott a simontornyai magyar közönségnek. A magyarnak, mert a Művészház Kft. produkciójának javarészben külföldön tapsolhat a publikum. A vár nyári estéinek mostanság van egy aktív szereplője, aki nem kimondottan rajong az operettért, érte, - pontosabban azért, amit „elültetett” a vár körül -, ellenben okkal odavan a közönség. Ő pedig nem más, mint Szurdi Éva keramikusművész, aki ötszázhúsz színes kerámiavirágot „állított ki” a várárkot övező pázsiton, s bennük ötszázhúsz mécses világított. Ezeket hívják boldogságvirágoknak. Egy éjjel nyíló virágmezön ugye, nem lehet gonoszkodni. Szurdi Évának nem ez az egyetlen rendhagyó ötlete, szereti emberközelbe hozni, amit csinál, - persze kerámiából madárházat, pincében halakat, békákat. A művésznő szerint a keramikusok nyilván bolondnak tartják őt. De a kiállítótermeket és a posztamense- ket nem szíveli. Mindenesetre virágai kiváló reklám a művészetnek. Keresve is nehéz lett volna jobb helyszínt találni Mindenkinek a magáét: kö- rül-kívül ez lehet a jelszava az idei Simontornyai Nyár és Fesztivál programjainak. Kutyabarátoknak ebszépségverseny, a sport híveinek kézilabda, bámészkodóknak hőlégballon, vagy bajvívás, házasulandóknak és nosztalgiázóknak esküvői ruhabemutató, a jövő generációjának diszkó vagy rock, hölgyeknek, uraknak operett. A listát még hosz- szan sorolhatnánk, de maradjunk ez utóbbinál, lévén a Színházi Nyár mégiscsak a ! színháznak köszönheti létrejöttét, attól lett az, ami. Ez a 98-as várszínház pedig egy nagy sikerrel, telt ház előtt játszott kétfelvonásos operett, a Marica grófnő, melyben a két főszerepet alakító előadóművésznek - Szóka Júliának és Oszvald Marikának - kijáró taps a primadonnáké. Hídvégi Miklós, rendező szerint Kálmán Imre melódiái minden ötödik percben felcsendülnek valahol a világon, Sötétben minden település fekete Nem áruljuk el, milyen szavakkal minősítette az esetet egy tolnai zsaru. De csak azért nem, mert ezzel nem akarjuk befolyásolni olvasóinkat. Történt egy minden bizonnyal nehéz nap éjszakáján, hogy egy megyénk- beli fiatalember Trabantba szállt, majd Fadd környékén kicsit elszállt a kocsival. A balesetben szerencsére nem sérült meg, kikecmergett az autóból, és a faddi polgárőrök segítségét kérte az árokban levő járgány biztonságos helyre történő tovaszállításá- hoz. A polgárőrök segítettek is, a Trabantot a faddi faluközpontba vontatták, ott lezárták a gépet, és azt javasolták a károsultnak, hogy másnap jöjjön el érte, és vontassa el szerelőhöz a megsérült járművet. Hősünk meg is fogadta a tanácsot, csakhogy másnap hűlt helyét találta az autónak. Pedig emlékezett rá, hogy az ABC előtt parkolták le a gépet. A fiatalembernek mit volt mit tennie, felkereste a tolnai rendőrőrsöt, érdeklődve, a zsaruk az éjszaka folyamán esetleg nem vontattak-e el egy Trabantot. Figyelembe véve, hogy a tolnai rendőrökre általában nem nagyon jellemző ez a fajta tevékenység, nem volt meglepő, hogy nemleges választ kapott. És búsan távozott. Közben cégénél bejelentette, hogy az autót (amely munkaadója kocsija volt), ellopták. Szerencsére a tolnai zsaruk és a faddi polgárőrök között élő a kapcsolat. Az egyik nyomozó aznap délután éppen azzal a polgárőrrel beszélt, aki előző éjszaka segített a bajbajutott autósnak. A rendőr elmondta, hogy járt a fiatalember, mire a polgárőr nagyon furcsán nézett rá. Ő ugyanis úgy tudta, hogy a balesetes Trabant még mindig ugyanott van, ahol előző éjszaka hagyták. Jól tudta. A kocsit nem bántotta senki és paranormális jelenségek sem hatottak rá. A rejtélyre aztán kisvártatva fény derült. Rájöttek, hogy a balesetet szenvedett fiatalember másnap nem Faddon, hanem a tolnai városközpontban kereste a Trabantot. Valamennyire stimmelt is a helyszín, hiszen - a faddi központhoz hasonlóan - a tolnai city-ben is van ABC, amely az illető egyetlen tájékozódási pontja volt. A rendőrség kéri a lakosságot, hogy ha netán éjszaka árokba csúsznak autójukkal, és kénytelenek idegen helyen hagyni a kocsit, alaposan memorizálják, vagy inkább írják fel a helység nevét, ahol a baleset történt. . .-st______________________JUT ESZEMBE _____________ B ombák után - ? F ülledt, meleg nyári reggel, áll a levegő. A nap pirkadattól küszködik az alacsonyan ide-oda szaladgáló felhőkkel, a mentők kora reggel szirénázva vonulnak. Nagy frontbetörés várható. Már kora reggel megjelenik egy régi kuncsaftunk, hogy a kormány, a bíróságok és egyáltalán az egész emberiség iránt táplált valamennyi haragját ránk zúdítsa. Egy ismerősöm Pécsről jövet tanácsolja, ki ne menjünk az utakra, mindenki úgy vezet, mint egy ámokfutó. Csörögnek a telefonok. Ingerült hang hibáztat minket azért, amiről nem mi tehetünk, kiolvasnak az aznap megjelent cikkből olyat, amit bele sem írtunk, számon kérik azt is, ami még nem jelent meg, minket okolnak az alacsony gabonaárakért, a magas vízdíjakért, a rossz utakért. És persze ki-ki vehemenciája szerint fenyeget. Nagy front közeledik, mondogatom, ilyenkor idegesebb mindenki. Azért dö- dögök magamban egy kicsit a kulturált viselkedés, a másik ember iránti figyelem hiányáról, az önzés, az erőszakosság terjedéséről. Megint szól a telefon. A reggeli ingerült hang elnézést kér, amiért igaztalanul durva volt. Majd egy másik szabadkozik, ne haragudjak, de valakinek ki kellett tálalnia. Miközben nyugtatgatom, sóhajtok magamban, végre átvonult a front, könnyebb a levegővétel, megértőbb mindenki. Akkor robbant a hír. Halottakról, vétlen áldozatokról, sebesültekről, égő autókról, betört ablakokról. Mindez fényes nappal, ebédidőben, a belvárosban. Ismét megszólalnak a telefonok. A reggel még agresszív hangok most félelemről árulkodnak. A döbbenetről, hogy velük is megtörténhet. A kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzéséről. A szégyenről, hogy mit gondol rólunk a világ. A tanácstalanságról, mit lehet ez ellen tenni? Ezt kérdezik este a televízióban a volt, a jelenlegi és a jövendőbeli belügyminisztertől is. Az egyik idegenrendészeti szigorításokat emleget, a másik sajnálkozik. A mostani várományos ellenben magabiztosan közli, tudja a megoldást, de bizony még nem árulja el. Majd... A ddig is, mit tudok tenni? Elkerülöm a belvárost. Csak a belvárost...? Kamarás Katalin Közelről Harmadik oldal Egy harminckét éves magyar - Brüsszelben Folytassa, katona! A brüsszeli NATO-misszió egyik legfiatalabb munkatársa, Kiss László. Huszonhét esztendős volt 1993-ban, amikor „megfertőződött”. Utána,ha munkát adtak neki, mindig azt firtatta, hogy a feladat mennyire van kapcsolatban a NATO-val. Tavaly megvalósult az álma: kiutazhatott Brüsszelbe, azóta is ott dolgozik. A védelmi tanácsadóval a belga fővárosban beszélgettünk.- Mi a dolga egy védelmi tanácsadónak? — A nagyköveti rangú misszióvezetőnek van egy politikai osztálya, amelynek része a védelempolitikai részleg. Itt dolgozom. A híradó munkacsoport tagjaként részt veszek a beszerzések véleményezésében. A NATO-bizottságok a mi javaslataink birtokában hagyják jóvá, hogy végül melyik berendezést vásárolják meg. — Milyen szempontok szerint? — A legfontosabb a megbízhatóság, de a NATO nem osztogatja számolatlanul a pénzt, csak annyit ad ki, amennyi a feladat ellátásához feltétlenül szükséges. Úgy is mondhatnánk: extra nincs. — A tervezett jövő évi csatlakozás előtt költ-e ránk a katonai szervezet? — Híradó eszközökre igen. — A civilek körében elég nagy misztikum lengi körül a NATO-kompatibilitást. Mit jelent ez? A magyar katonának is olyan lesz a fogkeféje meg alsónadrágja, mint a németnek vagy a franciának? — Ezt nem jelenti. De hadd nyugtassam meg: katonai körökben is misztifisenkiben ellenséget, védelmi jellegű sereget tartunk fenn. Ez kisebb, mobilabb, ütőképesebb.- A szellemi összhang mellett azért technikai együttműködésre is szükség lesz. . . — így van. Feltétel lesz a csatlakozáskor, hogy mondjuk a T-72-esben ülő magyar katona egy ennek megfelelő nyugati harckocsiban dolgozó kollégájával tudjon kommunikálni. A technikai feltételeken túl ehhez persze az is kell, hogy a magyar katona beszéljen angolul...- Tál vagyunk a NATO- népszavazáson, de még mindig vannak, akik azt mondják, hogy sokba kerül ez majd nekünk. — A védelem egyedül sokkal többe kerülne, mint egy jól működő szervezet tagjaként. A semlegességet pedig ma már senki nem garantálja. Azt is mindany- nyian tudjuk, hogy a pénzemberek szívesebben fektetnek be ott, ahol védettnek látják a vagyonukat. Tehát abban a pillanatban, amikor a Magyar Köztársaság a NATO védernyője alá kerül, ezzel is elismerik az ország demokratikus berendezkedését. No és persze tizennyolc ország ott áll majd mellette. Egyébként a folyamat elején mi sokkal több pénz kapunk a NATO-kasszából, mint amennyit befizetünk. Hadd említsem Törökországot. Ők minden befizetett dollár után tizenhatot kaptak. A kezdő szakaszban nálunk is hasonló lesz a helyzet, hisz a tagoknak már nem kell olyan intenzív fejlesztésbe fogniuk. Bár nemrég jártam Németországban, és bizony láttam ott is húsz esztendős híradós berendezéseket. A semlegességet ma már senki nem garantálja kálják ezt a dolgot. Itt elsősorban szellemi kompatibilitásról van szó, tehát gondolkodás- és eljárásmódok azonosságáról. — Mit jelent ez? — A Varsói Szerződésben hadseregszinten gondolkodtak. A NATO-ban - főként amerikai mintára - már egy zászlóalj is tud megfelelő logisztikai háttérrel önállóan operálni. Másrészt: a VSZ-ben mi egy támadó hadsereget próbáltunk működtetni. Most éppen fordítva: miután nem látunk — Ön nagyon fiatalon került Brüsszelbe. Mit szeretne ezen a pályán elérni? — Nagyon szeretem a munkámat. Néhány évre hazamegyek, aztán az otthoni beosztásomnak megfelelően tanulni szeretnék. Vagy egy hazai diplomataképzőben, vagy egy amerikai katonai iskolán. Mindegyik izgalmas, úgy hogy nem is tudom melyik lenne a jobb ... Az a lényeg, hogy amit elkezdtem, azt folytatni szeretném. Hangyái János t t i t L—U.X-■ ; , ; Bajvívás és esküvői ruhabemutató fotó: bakó
