Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-18 / 167. szám

Meghirdetett házasság Egy amerikai gyógyszerész egyetemi hallgató megunta, hogy állandóan nősülése napjáról kérdezik. Ingerültségét az okoz­ta, hogy tanulmányai alaposan igénybe vették, nem maradt ideje társkeresésre, s hiába faggatták: valójában senki nem volt a láthatáron. Barátai tanácsára David Weinlick végül sajá­tos módon válaszolt az érdeklődőknek: bejelentette, hogy 1998. június 18-án esküszik. A kocka ezzel el volt vetve, de teltek a hónapok, és mivel botrányt a diák nem akart, feladott egy apróhirdetést: házastár­sat keres, még a házasságkötés kitűzött napja előtt. Jelentkező szerencsére akadt bőven, a döntőbe jutott négy lány közül David egy ugyancsak 28 éves diákot választott. S noha az ifjú férjjelölt mindössze két és fél órával a boldogító igen előtt is­merkedett meg menyasszonyával, a násznép szerint az isten is egymásnak teremtette őket. A férfiak nem alkalmasak a háztartási munkára Fellélegezhetnek a kötény és fa­kanál mögé kényszerített férfiak. Michael O’Boyle, a michigani egye­tem pszichológusa ugyanis hivata­los „igazolást” nyújt nekik arról, hogy képtelenek megfelelni a ház­tartási munkák egyidejű kihívásai­nak, nem is beszélve a gyermek- nevelésről. A professzor vezette kutatócsoport azt vizsgálta, hogy miként képesek megbir­kózni a nők és a férfiak a konyhai és egyéb feladatokkal. A teszteléshez hat­hat nőből illetve férfiból álló csoportokat fogtak különféle házimunkákra, melyek­nek részét képezte a többi között a moso­gatás, a kávéfőzés, a pirítós és a tojásrán­totta készítése, valamint az ingvasalás; mindezt egyenként tíz perc alatt kellett elvégezni. A nők fölényesen lekörözték hímnemű társaikat. A professzor ezt azzal magya­rázta, hogy a férfi agya másként működik, mint a nőé, azaz a hölgyek képesek egyi­dejűleg többsíkú gondolkodásra, míg a te­remtés koronái csak egyetlen dologra tud­I A lakodalmat az egyetem sportcsarnokában tartották A HÉT KARIKATÚRÁJA ........................-..................................................................................i- De hol töltsük a mézesheteket? Nálam még itt lakik a férjem, nála meg a gyerekei! Új időszámítás: a Viagra előtt és után Az utóbbi idők egyik legnagyobb szenzációja a Viagra nevű potencianövelő szer piacra dobása. Az alábbiakban a Welt am Sonntag című tekintélyes né­met hetilap gyűjtésében idézünk néhány mondást az Impotenciával, illetve az „újrafeltámadást” előidéző csodaszerrel kapcsolatban - híres és kevésbé ismert emberektől. „Impotensnek lenni annyi, mint jól megfőzött spagettivel pa- pást-mamást játszani.” CJosef „Sepp" Maier, 54 éves, egykori világhírű német futballkapus). „Az impotencia csak azoknak okoz gondot, akiknek még van kedvük...” (Ulrich Erckenbrecht 51 éves német publicista). „Hogyan mérték egy férfi potenciáját a Viagra megjelenése előtt? Az autó feltalálása óta egy hím férfiúi teljesítményéhez mindig hozzá kellett adni kocsijának lóerejét is. Most végre nem kell sportkocsiban számolni a férfiképességet.” [Mary Saunders, 61 éves angol újságírónő). Ha élne, Arthur Miller amerikai író (1891-1980) valószínűleg nem nagy jövőt jósolna a Viagrának. Ő ugyanis meglehető­sen szkeptikusan vélekedett az intim együttlétről: „A szex a mai napig sok férfi­nak annyit jelent, mint Kolumbusznak Amerika felfedezése: egyszeri alkalmat, amiről utána sokat lehet beszélni.” A ma 53 éves Michael Douglas, a szexőrületéről is híres amerikai filmszí­nész így nyilatkozott, függetlenül a Viagrától: „A merevedés misztikus dolog. Ha egyszer alábbhagy, fellép a félelem, hogy talán éppen ez volt az utolsó.” A Viagra feltalálói azt állítják, hogy az új szerrel nagyban hozzájárultak az álmatlanság leküzdéséhez is. Gerti Senger 55 éves osztrák szexológusnő erre úgy rea­gált, hogy „az álmatlanság valójában nem más, mint páratlanság az ágyban.” Felvetődött, hogy a Viagra kedvezőtle­nül hat a fogamzásgátlásra. Ezzel kapcso­latos Zarko Petan, 69 éves szlovén publicis­ta mondása: „A fogamzásgátlás legjobb módszere időtlen idők óta az impotencia.” Sharon Stone, a már 40 éves amerikai színésznő így óv a Viagrától: „Egy férfi ér­telmi képessége mindig haladja meg egy orrhosszal a pénisze nagyságát.” Szex a felhők felett A légitársaságok legnagyobb bosszúságára mind több szexuális együttlétre kerül sor a repülőgépeken. A világ legnagyobb repülőterén, a londoni Heathrow-n csak tavaly 15 olyan, úgymond „illetlenül” viselkedő utast vettek őrizetbe földet érés után, akik viselkedése felett már a kapitányok sem tudtak vagy nem akartak szemet hunyni. Nemcsak a légi kéjre vágyó utasok szá­ma nő folyamatosan, hanem szégyente­lenségük határa is. Egyesek nem rejtik még véka, azaz a takaró alá sem „intim” együttlétüket. A South African Airways Johannesburgból Londonba tartó jára­tán például egy csípőtől lefelé meztelen pár adózott a szerelmi vágynak az őket körülvevő utasok szeme láttára, és csak a kapitány felszólítására voltak végül hajlandóak a „coitus interruptusra”. Az, hogy egy pár bevonul a WC-be, szinte megszokott dolog. A csoportszex azonban már az elnézőbb stewardesse­ket is felháborítja. Ez történt a South African Airways egy másik járatán, ame­lyen vállalati bulit tartottak. A felhevült hangulatban meztelenre vetkőztek, és így tartottak férfi-női „divatbemutatót”. Van olyan légitársaság is, amely kü­lön kabinokkal berendezett, kifejezet­ten szexjáratokat indít. A cég elnökének indoka egyszerű és logikus: ha lehet a vonaton és hajón, miért ne lehetne a fel­hők fölött is. A normál járatok utaskísérői többnyi­re mind nehezebben viselik a légi sze­xet, ami nem egyszer a repülés biztonsá­gát is veszélyezteti. Tehetetlenségükben egyre gyakrabban kérik a gép kapitányá­nak közbeavatkozását. Egy sor légitársa­ságnál pedig immár kiképzik a személy­zetet arra is, mit tegyenek a magukról megfeledkező, túlságosan felhevült uta­sokkal. Kedvencünk a szamár sik sza­márral, vagy kecské­vel, bir- kával, bármivel. A magányos csacsi ugyanis unatkozik, ami egyebek között újabb bizonyság arra, hogy értel­mes lény. A gyerekek már régen szere­tik a szamarat és a jelek szerint ez kölcsönös. Tartós barátságukat egyet­len sajátos aránytalanság veszélyezteti: a sza­már akár ötven évig is elél, de az emberpalánta viszonylag hamar elveszti érdeklődését iránta; a hiába szeretne hűséges lenni. A közhitben máig az él, hogy a sza­már makacs és buta állat. De oszlik a homály. Egyre többen tar­tanak hobbiból is csacsit és minden fórumon kiállnak a derék állatok elis­mertetéséért. A Né­met Szamárbarátok Szövetségének elnökasszonya a tes­tület bohumi kong­resszusán kijelentette: ideje helyre tenni a csa­csit az emberek tudatában. A hölgy szerint már csak azért is, mert „nehéz elképzelni aranyosabb háziállatot”. A csacsi hűséges, imádja, ha becéz- getik, ráadásul okos is. A történelmi jelentőségű tanácskozáson hangsú­lyozták, hogy a csacsi nem csapható ki egyszerűen a ház körüli legelőre. Ajánlatos istállót építeni neki, és ott lehetőleg nem egyedül tartani, hanem vagy egy má- csacsi nak koncentrálni, igaz, arra viszont teljes odaadással. A női agy szerinte magas in­tegrációs képességekkel rendelkező kom­puterként működik. A nők képesek mind­két agyféltekéjük különböző régióit mini­mális idő alatt hatékonyan működtetni. O’Bolye professzor természetesen figye­lembe vette a férfiak hagyományos nevel­tetését, valamint a két nem genetikai kó- doltságát is. Rájött azonban arra, hogy a nemek eltérő gondolkodásmódja nem a nevelés hatására következik be, hanem ve­lünk született tulajdonság. Egy kislányok­ból és fiúcskákból álló csoportnak például gyurmát adtak, s azt szabadon formálhat­ták. Míg a leánykák nagy műgonddal szép vagy legalábbis felismerhető formákat hoztak létre, addig fiútársaik zömmel azo­nosíthatatlan gyurmahalmazt hagytak ma­guk mögött, s az alkotói szándék nyomai is csak ritkán voltak fellelhetőek. Bármennyire nem tetszik is egyeseknek az amerikai kutatási eredmény, egy szoci­ológus találóan állapította meg: rátermett­ség és adottság híján a férfiak a háztartási munka „szellemi” vesztesei. Minő csapás!

Next

/
Oldalképek
Tartalom