Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11 / 161. szám
Bakó László csodái Az 1965-ben készült első szobor, a Szántó (Folytatás az 1. oldalról.) Legújabban „buga” üveget farag. Vésővel, kalapáccsal, pattint- gatja a fényes, átlátszó üvegdarabokat, úgy, mintha kő lenne, egész addig, míg szobor nem kerekedik belőle. Fénylő, szép, üveg női fej vagy valami más. — Kőfaragásban pár éve eljutottam a csúcsra, technikailag tovább már nem tudok fejlődni. Gondoltam megpróbálkozom az üveggel. Azt mondták, nem faragható, ezért érdekelt nagyon, hogy mit is tudok vele kezdeni. Ha a bazaltot meg tudom faragni, ami tele van feszültséggel, akkor az üveget is képes vagyok vésővel formálni - gondoltam. És úgy is lett: nem nagy dolog, már az ősembernek is sikerült ez, az obszidiánból készült marokkő is tulajdonképpen üveg. Látja, a szobor épp fordítottja az írásnak. Első ránézésre látni rajta a lényeget, aztán utána lehet lebontani részletekre. Az írásnál pont fordított a helyzet, ott soronként olvasva jut el az ember a könyv végére a lényeghez. Tíz éve szabadúszó vagyok, de három éve már nem kaptam megrendelést. Kihajthatnám a munkákat, de nem akarok több hivatalnokkal tárgyalni. Elég volt. Szárnyaló üvegmadár a gránitgolyón Női fej, „átlátszó" gondolatokkal FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Mit csinálok most? Sajnálom magam és jókedvemből faragok, szobrokban fogalmazom meg a gondolataimat. Készülök a kiállításokra. Most éppen azon töröm a fejem, hogy „műfajt” kellene váltanom, mert nem mindent érdemes kőbe faragni. Egyszerűbb eszközökkel, technikákkal is meg lehet ugyanazt a dolgot csinálni. Hogy mi lenne az? Még nem tudom. Talán zománckép vagy valami más.- Tudja, a művészkedés nem más, mint filozofálgatás -, simít végig egy fából faragott női térden a világfintor és nagy öntudat között vergődő kőszobrász. F. Kováts Éva ■A budapesti Kongresszusi Központban tavaly rendezett országos kiállításon Bakó László nívódíjat kapott „szalámifájáért”. Veszprémben, a Gizella Napokon II. díjat az Első királyi pár álma című - vörösmárvány párnán nyugvó két üvegkorona - alkotásáért. A IV. Betlehemi Jászol Kiállításon a művelődési minisztérium I. és a kézműves kamara különdíját kapta. Benevezett az USA-ban meghirdetett Mail Art „Forgassátok vissza a Földet!” című környezetvédő kiállításra. Zsugorfóliában, postán küldte el három alkotását, kőszalámit szalámifával hogy ne kelljen lemészárolni az állatokat ars poeticával édesvízi mészkőgolyót - ilyen lehetett a Föld ifjúkorában és kőborítékban egy marék földet a várdombi ház kertjéből. Az amerikai zsűri értékelte a tolnai játékos ember kőgondolatait, Bakó Lászlót az év szobrászának választották, és felvették a Nemzetközi írók és Képzőművészek Szövetségébe. _____________________________JUT ESZEMBE_____________________________ Rendelkeznek a tábornokkal N em tudom, milyen lehet dandártábornoknak lenni, Budapest rendőrfőkapitányaként. Gondolom jó sok pénzzel jár. Persze: mihez képest? Adófizetői-köz- alkalmazotti (béka) perspektívából rengeteggel, maffiózószemmel alig többel, mint a semmi. Gondolom azt is, jó sok fejfájással. Manapság egy dandártábornok is nyelni kénytelen. Egyre gyakrabban. Azt sem tudom, milyen lehet egy rendelkezési állományba helyezett dandártábornoknak lenni. Akivel hamarosan rendelkeznek. Ráadásul az a garnitúra teszi ezt, amelynek helyére kollégáival a dandártábornok is került. Sejthetjük: nincs pardon. Dr. Berta Attila, egykori Tolna megyei rendőrfőkapitány 1996 karácsony táján lett Budapest főrendőre, amikor felrobbant már néhány vállalkozó micsubisi pazserója, vagy nisszan petrolja azon az elhagyott vidéken. Miért ő? Mert vidékről jött? Mert élvezte a bizalmat? Mert Tolna megyében jók voltak a statisztikák? Nyilván mindnek volt része benne. Biztos, hogy nemcsak az alvilág ellen szerződtették, a rendőrségen belül is voltak harci feladatai. Ahogy egyszer mondani találta: árulók vannak közöttünk. Most pedig valakik úgy gondolták, hogy az Aranykéz utcában, Budapest ezen rendőrök nem járta vidékén fel kell robbantani tokkal-vo- nóval Boros Tamást, a koronatanút. És ha már így, robbantsunk járókelőket is. Akkor biztosan leváltják az eddigi pizsamás vezérőrnagyokat, előlépnek az újak, telik az idő, nem tanúskodik senki. Mert a robbantok tudják, hogy főrendőrnek lenni olyan, mint futballedzőnek: ha a liberó egy meccsen ront, megy a kapitány. Hovatovább úgy fest, hogy a politikusok az alvilágnak tetsző főrendőröket keresnek, akik fungá- lása alatt legalább nem rob- bantgatnak, csak csendben intézik olajügyeiket. Valami más kéne, szerintem. Vagy kellett volna. Valami politika. Ami nem kínálja fel az adócsalást, az olajszőkítést könnyen kapható olajimport-engedéllyel, kétfajta adószabállyal, köny- nyen megszerezhető szovjet laktanyás tárolókkal. Ami elzárkózik kétes üzleti körök társaságától, a semmiből jött milliárdosoktól. Amelyik nem engedi meg, hogy állami bank finanszírozzon zavaros üzleti tranzakciókat. Mert illúzió, még inkább porhintés, hogy maffiózni lehet politikai, államigazgatási kapcsolatok nélkül. A maffiózáshoz minimum információk kellenek, amit „albán, vagy török kinézetű” bérgyilkosoktól nem lehet megszerezni. Végül olyan oktatás-, munkaügyi és szociálpolitika, amelyik nem taszítja a biztos bűn közelébe a társadalom alsó részét, hogy aztán alvilágként közellenségnek kiáltsa ki, nosza, milliárdokat a rendőrségnek. N em tudom, mi lesz Berta Attilával. Lehet, hogy marad, lehet, hogy visszajön Szekszárdra, vagy nyugállományú dandártábornok lesz, érdemei elismerése mellett. Szempontjából természetesen nem érdektelen, mégis azt mondom: édes mindegy. Sajnos, ma egy emberen nem múlnak dolgok. Tóth Ferenc Bátán a búvárok sem segíthettek Egy gyermektragédia tanulságai Hortal Tamás soha nem fogja elfelejteni, hogy minden alkalommal, amikor feljött a víz felszínére, a mólón ülő anyát pillantotta meg, akinek a gyerekét keresték a Dunában Egyed Zoltánnal és Horváth Zoltánnal együtt. A nyár a gyerektragédiák évszaka is. A szekszárdi fiatalember hét évig dolgozott Budapesten, s a világ több pontján tanulta a búvárkodást és a vízi elsősegélynyújtást. Ő az elnöke a szekszárdi Óceán Köny- nyűbúvár SE- nek. Azért tartja fontosnak, hogy beszéljünk az ügyről, mert évente több, mint kétszáz ember fullad vízbe Magyar- országon. Ha csak egy valaki óvatosabb lesz, elolvasván a hátai eset tanulságait: már megérte. A szekszárdi mentőcsapatban hatan vannak, a többiek kezdők. Tamás eredetileg elektroműszerész volt, de mivel imádja a vizet, megtanulta a búvár szakmát is, mégpedig a legmagasabb szinten. Amerikai vizsgája van, amit a világ minden pontján elfogadnak. A NAUI, az USA haditengerészetéhez kapcsolódó nemzetközi búvárszervezet oktatója. Elsősegélynyújtó is, ilyen szakképesítése csak 12 embernek van az országban. A tragédiáról szólván elmondta: egyszerűen elképesztőnek tartja, hogy valaki két gyereket kivigyen a homokpadra, minden biztosító felszerelés nélkül. Még egy mentőöv vagy mellény sem volt náluk. Amikor másnap visszamentek tovább keresni a gyermek holttestét, hat méterrel attól a helytől ahol a kislány elsüly- lyedt, három gyerek fürdött. Mint kiderült négy és fél és hat évesek. Biztosan nekik is vannak szüleik... Ő már tudta, hogy a víz alatti homokos a mederben pár méterrel a parttól hat méter mély „szakadék” van. A rendőrségre, tűzoltóságra, bejelentkeztek, hogy segítenek, ha kell. így kapták az értesítést arról, hogy a kislány elmerült, de még néha látják a kezét. „Ezerrel” mentek Bátára, s még reménykedtek abban, hogy lehet segíteni. A világrekord ugyanis, amikor még sikerült újraéleszteni a vízből mentettet: harmincöt perc. Magyarországon is van bányató, amelynek a fenekén mindig 4 fokos a víz. A hideg közegben lelassulnak az életfunkciók. Sajnos, a helyszínen . kiderült, hogy már egy óra is eltelt a gyerek elmerü- lését követően. Ha valakit elragad a víz sodrása, vagy egy örvény, akkor húsz másodperc alatt bekövetkezhet a tragédia. Fele ennyi idő alatt tele lesz a fuldokló szája, majd a tüdeje is vízzel. Már, ha nem kap az első három másodpercben szívrohamot. Ihárosi Ibolya FOTÓK: ÓTÓS RÉKA I 1 k
