Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-11 / 161. szám

tóba, és egy szót nem kellett szólni a természet szépségéről. Amikor a gyerek más szem­szögből látja a világot, az min­dig nagy élmény számára. Eze­otthon ülnének a szünidőben. Az egész nyáron át tartó programból hadd emeljek ki még egyet: augusztusban a volt egyetemi csoporttársaimmal zünk, ahol a diákok ismerked­hetnek a különböző sportágak­kal: úszhatnak, lovagolhatnak, túrázhatnak... Hangyái Nem elég azt megmondani, mit ne csináljanak A gyerekek élményre vágynak Scheidler Géza a Testnevelési Egyetem befejezése után a katonaság helyett a polgári szolgálatot választotta. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban edzéseket tart a diákoknak, nyáron pedig a Városi Könyvtár vendégeként prog­ramokat szervez a szünidejü­ket töltőknek. — Mit jelent Neked ez a munka? — Először is örömet, mert meggyőződésem, hogy ezek­nek a gyerekeknek programot kell kínálni. Annyi mindenről szó esik az ifjúságpolitika, a drogmegelőzés kapcsán. Lehet erről persze beszélni, de nem elég megmondani, hogy mit ne csináljon a gyermek. A tapasz­talatok szerint a tizenévesek ugyanis nem hatódnak meg at­tól, hogy milyen bajuk lehet a cigitől, az italtól, esetleg a drogtól. Ezért kell nekik értel­mes programot kínálni. A gyermekek egyébként meg vannak győződve róla, hogy ők itt a világon mindenben a leg­jobbak ... Én tehát úgy gondolom, hogy fontos hogy a megelőzés „háttérgondolat” legyen: mi tudjuk, hogy miről van szó, a gyerekek szempontjából pedig az a fontos, hogy élményhez juttassuk őket. így kerülnek a helyükre az értékek. — Milyen programokat szervezel? — A nyitó rendezvényünk a Zengő-túra volt. Huszonnyol­cán voltunk, felmentünk a kilá­Az értékek a helyükre kerülnek két a pozitív élményeket kel­lene megerősíteni. Ónodi Sza­bolcs segítségével sikerült vízi tábort rendeznünk Fadd-Dom- boriban, ott is igen jól érezték magukat a diákok. — Mire számíthatnak még, akik be akarnak kapcsolódni a szünidei rendezvényekbe? — Hétfőn, július 13-án egy íjász, Kutasi Béla tart bemuta­tót a Perczel-kertben. Nemso­kára lovagolni is megyünk, Knipl János jóvoltából. Nagy öröm, hogy vannak vállalko­zók, vezetők, akik megértették: ilyen módon is segíthetnek azoknak, aki egyébként csak FOTÓ: ÓTÓS RÉKA közösen az iskolásoknak egy kerékpáros versenyt rendezünk Berekalján. Ezt amolyan nyár­búcsúztatónak szánjuk. — Meddig tart még szá­modra a polgári szolgálat? — Még egy évig, de lehet­séges, hogy a következő tanév­ben már Pakson folytatom, ott ugyanis az azt követő tanévre állást is ígértek. Én szívesen maradnék Bonyhádon, de itt a nem kecsegtettek munkával. Akárhogy is alakuljon, azt már kitaláltuk, hogy - a helyi iskolák közreműködésére szá­mítva - a következő nyárra egy három hetes szaktábort szerve­Harcos hölgyek Fritz Rummler német kul- túrtörténész tollából best­sellerré vált tanulmány je­lent meg a történelem har­cias hölgyeiről, az amazo­noktól az orleansi Szűzön át Margaret Thatcher asz- szonyig. A szerző egyik példája a gyermekprostiból rettegett rablóvezérré lett indiai Devi asszony, aki ma is afféle női Robin Hoodként élvezi mil­liók tiszteletét. A történelemben Devinek bőven vannak elődei. Kína partjainál, 1805-ben 400 dzsunka és 50 ezer ka­lóz úrnője volt egy Cseng I- sao nevű nő, aki most 190 éve meghódította az egész kvantungi partszakaszt. Az akkor 33 éves amazon egy kantoni bordélyház lakójá­ból lett a kalózarmada veze­tője. A viharos életű asz- szony azonban ágyban, pár­nák közt, 69 évesen halt meg, mert a császári udvar amnesztiában részesítette. Még korábbi történet „az ír kalózkirálynőé. Grace ’O Malleynek hívták, Shakes­peare és I. Erzsébet kortársa volt. Főrendi apjától várat, kis flottányi hajót és szép pénzt örökölt, ennek a segít­ségével kétszáz főnyi zsol­dos-sereget toborzott és vagy fél évszázadon át ka- lózkodott Skócia és Spa­nyolhon partjai között. Férj­hez ment egy Richard nevű nemesúrhoz. Amikor azon­ban megunta hites urát, egy tengeri hadjáratáról vissza­térve vára alatt megfújatta a kürtöket és harsány hangon odakiáltotta a várban időző férjnek: „Richard, ezennel menesztelek téged!” 1593- ban I. Erzsébet is fogadta az elhíresült hölgyet és a kró­nikák szerint a két harcias teremtés - a mai szerző megfogalmazásában - ,jól megértette egymást”. A könyv Margaret That­cher brit miniszterelnök asszony példáján mutatja be, hogyan viselkedik egy nő a modem háborúban. Thatcher a Falkland-háború idején az egykori amazo­nokhoz hasonló harciasság­ról tett tanúbizonyságot. A szerző végezetül idézi Friedrich Nietzschét, aki megállapította: a nők a fér­fiaknál is kegyetlenebbek tudnak lenni. , Változtatni kell a szemléleten Lelki és testi bajaink (Folytatás az 1. oldalról.) Esetleg funkcionális zavarra utaló diagnózist írnak le. Tü­neti gyógyszeres kezelést kap, álmatlanságra altatót, étvágy­talanságra vitaminokat, és így tovább, majd később vissza­rendelik kontrollra. Azonban ha e panaszok mögött érzelmi, hangulati za­var van, az nem rendeződik a tüneti kezelésre. Ezek a bete­gek gyakran rákerülnek az egészségügy futószalagjára és az évek alatt rögzülhet is a be­tegség, megnehezítve a ké­sőbbi terápiát.- Az, hogy égy beteg a testi panaszok mögött nem látja a lelki problémákat, érthető. De egy orvostól már elvárható lenne ennek az ellenkezője.- Az orvostól azt várjuk el, hogy a gyógyítás során egy­szerre vegye figyelembe a tes­tet és lelket, mint integrált egységet. A valóság viszont az, hogy az orvosképzés is, az orvosi gyakorlat is organikus, tehát testi-szervi orientált­ságú, betegségközpontú. Nem elég hatékony az orvoskép­zésnek az az oldala, amely az említett zavarok hátterével foglalkozik. A beteg is, az orvos is arra koncentrál, hogy a panasznak, tünetnek testi eredete van, s gyógyszer segítségével az rendezhető. Sok orvos csak az organikus részét vállalja, ér­zékeli a bajnak, mert abban biztos, és nem megy olyan te­rületekre - például a pszichés zavarok területére -, ahol bi­zonytalan. Ráadásul hiányzik az a jól differenciált ellátási rendszer, ahol megfelelő ka­pacitás és szakemberek állná­nak rendelkezésre e betegek hatékony kezelésére. A szekszárdi esetmegbe­szélésen ismét kiderült, hogy küldhetünk ugyan betegeket a pszichiátriai szakrendelésre, szakgondozóba, de oda sokan nem, vagy nem szívesen mennek, mondván, hogy ők nem elmebetegek. Több he­lyen, így Pécsett is vannak már szakambulanciák a szo­rongó, depressziós betegek­nek, de ha ezek pszichiátriai szakintézményben találhatók, sokan nem mennek el, mert a pszichiátriai-pszichológiai kezelés számukra még mindig stigmát, megbélyegzést je­lent.- A résztvevő orvosoknak mi a véleményük erről a rész­ben szekszárdi programról?- Havonta tartottunk esetmegbeszéléseket, ezek célja többek között a szakmai szempontok kölcsönös meg­ismerése és megértése volt, tehát mind a háziorvos, mind a pszichiáter szempontjai ér­vényre jutottak. A további cél olyan szakmai konszenzus ki­alakítása, melynek eredmé­nyeképpen hatékonyan tud­nak kooperálni ezeknek a be­tegeknek a diagnosztizálásá­ban és kezelésében. Akik eb­ben a programban részt vet­tek, azt hiszem mindannyian profitáltak belőle és élvezték is ezt a típusú munkát.- Laikusként úgy érzem, hogy mindannak, amiről itt beszélgettünk, a kelleténél ki­sebb jelentőséget tulajdoníta­nak a magyar egészségügy frontvonalában.- A háziorvosi rendelőkbe a betegek kétharmada érzelmi igénnyel is jön. De mi van a gyakorlatban? Kiképezzük-e a háziorvosokat arra, hogy ha­tékonyan tudjanak kommuni­kálni a páciensekkel az emo­cionális igényeikről, tudnak-e segíteni ilyen helyzetek meg­oldásában? Nem. Többnyire hiányzik a sokat emlegetett komplex szemléletmód. Egyes szakterültek nagyon védik a maguk organikus, szomatikus kompetenciáit. De jó példa is van. Például munkacsoportunk Pécsett a kardiológusokkal alakított ki kooperációt. Vezetőjük nagyon nyitott a pszichológiai-pszichiátriai megközelítés iránt, és betege­inél nem csak a kardiológiai, hanem a magatartásorvoslási, viselkedéses, pszichológiai szempontokat is látja. Sajnos azonban a klinikusok, orvo­sok szavakban igen, a gyakor­latban sokszor nem szívesen fogadják a pszichológiai megközelítést.- Ha valaki, aki elolvassa ezt az interjút, s esetleg arra gondol, hogy talán nem is a hátfájás, a fejfájás meg a kar­zsibbadás az ő igazi baja, ha­nem lehet, hogy mindennek pszichés oka van, akkor mit tegyen?- Menjen el a házi orvosá­hoz, ossza meg vele ezeket a gondolatait. Gyuricza Mihály Tevel: Republic, bállal Akik tavaly ott voltak, tanúsíthat­ják, hogy mi­lyen remek hangulatban zajlott le a teveli ' sza­badtéri zenei fesztivál. Fe­renc Csaba és Teffner Attila szervezők a nagy sikerre, a közérdeklő­désre tekintettel idén ismétel­nek: július 17-én, pénteken 20 órától ismét a teveli sportpályán várják az érdek­lődőket, mindazokat, akik kellemes környezetben és jól szórakozva kívánják estjüket eltölteni. Előzenekarként a bonyhádi ABS együttes lép fel, majd ezt követően egy sztárcsapat, a Republic ad két órás műsort. A program ez­után sem fejeződik be, a szer­vezők hajnalig tartó bálra in­vitálják a közönséget. A gyermekjegy - 14 éves korig - 500, a felnőttjegy elő­vételben 700, a helyszínen pedig 800 forintba kerül. Je­gyet elővételben Bonyhádon, a Völgység TV szerkesztősé­gében, illetve Szekszárdon, a Lala CD-boltban lehet vásá­rolni. (x) Múzeumok: látogatási toplista Érdekes összehasonlítani azokat a figyelemreméltó adatokat, melyek a Tolna megyei múzeumok és kiállítóhelyek látogatói létszámait adják meg éves összesítésben. A legutóbbi megyei közgyűlésen, Zentai András művelődési bizottsági elnök által előterjesztett - hangsúlyozottan értékítélet nélküli - összegzés 1994-től 1997-ig tekinti át a létszámokat. dulási alap az 1995-ös 201 fő volt, ez emelkedett tavaly 896 főre. Ebben az összefüggésben figyelemreméltó igazán a Paksi Múzeum eredménye, miután az 1994-es 384-es látogatói lét­szám már rá egy évre majd­hogynem megtízszereződött (3387 jegyváltó), s tavaly újabb ezer fővel gyarapodott. A bonyhádi Völgységi Mú­zeum a maga - 1994-1997 ará­nyához viszonyított - 105,5 százalékával valamelyest erősí­tette, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum 1994-hez képest pedig nagyjából megőrizte „ál­lásait”: a megyeszékhelyen az akkori 100 százalék (17561 fő) mindössze 97,3 százalékra csökkent a múlt esztendőben. Hasonló az arány a simontor- nyai vár és Illyés Gyula ráceg­resi iskolája esetében. A 80-90 százalék közöttiek mezőnyében találhatjuk a dunaföldvári várat, a sárszentlőrinci Petőfi emlék­házat és a borjádi méhest, va­lamint Decsen a Természettu­dományi Gyűjteményt. A láto­gatási statisztika százalékará­nyos megközelítésében a kö­zépmezőnyben található a szekszárdi Babits Mihály Em­lékház (65,8 százalék). A nega­tív rekordot a Gemenci Mú­zeum tartja: míg itt 1994-ben 8947 főt, addig tavaly 0 főt re­gisztráltak. A zéróra futás oka prózai: ez a múzeum már hu­zamosabb ideje zárva tart.-szá­A felsorolt tizenöt intézmény többsége általában csökkenő érdeklődést - a legjobb esetben is stagnálást - kénytelen re­gisztrálni, viszont néhány kiál­lítóhely meglepően és tartósan vonzó a látogatók számára. Ez utóbbiak közül kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhet a Paksi Képtár: 1994-ben 3938- an, 1997-ben pedig már 14600- an keresték fel. Ugyancsak jócskán növelte látogatóinak számát a bonyhádi Tűzoltástör­téneti Múzeum, igaz, itt a kiin­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom