Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)
1998-06-13 / 137. szám
A szőlőnek lelke van Meg kellett gondolni, ki, mikor iszik, mikor vezet Illusztris vendégek Szekszárdon: Forgács László, Ferjáncz Attila, ■ Gergely Gábor fotó: bakó jenő I Forgács László is megszívta A Magyar Borok Útja Rally valójában nem autóverseny, hanem örömautózás, nyilatkozta Regőczi Attila újságíró, a bortúra fő szervezője. Három nap alatt 1000 kilométert tettek meg. A túra egyik állomása Szekszárd volt, ahol a 10. születésnapját ünneplő Alisca Borrend tiszteletbeli tagjává avatták Kóródi Máriát, az Or szággyűlés jelenlegi al- elnökét és Forgács László országos főkapitányt, dr. Kiss László államtitkárt, Ferjácz Attila autóversenyzőt, Gergely Gábor asztali- tenisz világbajnokot és Regőczi Attilát. Varga Jánosné - vagy ahogy mindenki ismeri: Zsuzsika - az Aliscavin szekszárdi pincészetének vezetője, mint a borrend udvarhölgye kalauzolta a vendégeket és jelölteket. — Tiszteletbeli tag bárki lehet, aki felvételét kéri, és fogadalmat, tesz, hogy szekszárdi bor jó hírét továbbadja és öregbíti. A tiszteletbeli tagjelölteknek egyébként meg ugyanazokon a próbákon kell megfelelniük, mint a szakértő borrendi tagoknak, kivéve a borfelismerést. A legutóbbi jelöltek ügyesek voltak, felismerték az eszközöket, jól használták a lopót, kiderült, hogy értenek valamennyit a borokhoz. Berta Attilát, Budapest főkapitányát arról kérdeztük, hogy miért tarja fontosnak, hogy részt vegyen a rally-n? — Szerintem, akinek valami köze van a szekszárdi történelmi borvidékhez, s mint közéleti szereplő tehet érte valami, annak kötelezettsége is, hogy amire módja van azt tegye meg. Nekem leginkább termelőként van közöm hozzá. Harcoltam is azért a szervező-bizottsággal, hogy a rally egyik állomása Szekszárdon legyen. Mint a város polgárának sem mindegy, hogy milyen a borvidék hazai és nemzetközi hírneve. — Ilyen alkalmakkor az ismert közszereplők miről beszélgetnek egymás között? — Természetesen a borról. Ez laza könnyed, csevegős rendezvény volt, ahol az autó és a bor játszotta a főszerepet. így volt ez a magánbeszélgetéseikben is, annál is inkább, mivel nagyon meg kellett gondolni a párosoknak, hogy ki mikor vezet és mikor iszik. Hiszen a közutakon haladtunk, annak minden felelősségével, s természetesen a KRESZ szabályai ránk is érvényesek voltak. — Azóta már kiderült, hogy akkor már felfedezte a rendőrség a házi robbanóanyag-gyárat. Ittak az országos főkapitánnyal a siker örömére? — Nem, de négyszemközt szóba került, hogy érdekes lesz, ha a gyártók nyomán eljutunk a megbízóihoz és a végrehajtókhoz. — Mi jut eszébe a szőlő és a borról? — Kikapcsolódást jelent, egyfajta pihenést, hangulatot, amely körülvesz a szőlőtőkék között. Képes vagyok arra, hogy egy szép szőlőfürtöt megsimogassak. A szőlőnek lelke van, s ha ez a lélek hozzám szól, akkor mindig megnyugszom és felfrissülök. Ihárosi Ibolya A Garay téri pincészetnek 200 éves múltja van, tároló és értékesítő pince, ahol különleges borokat is lehet találni. A tárolótere 5400 hektoliter, ebből 2200 az ászok hordó-tér, 3200 hektoliter pedig saválló üvegcsempével borított cement kád. Az ászok hordókban tartják a különleges minőségű Merlot, Cabernet Bikavér, Kék- fankos és Kadarka borokat. Az érdekességek közé tartozik az 1995-ös évjáratú, palackozásra váró barrique Bikavér és barrique Cabernet. A pince végében kis bormúzeum is van, amelyben 1976-tól találhatóak meg a palackozott borok. Vannak közöttük egészen különleges minőségűek is, mint például néhány palack 22 éves Tramini. Az adatokat közlő pincevezető, Varga Jánosné szerint biztosan jobb, mint az aszú borok. Arra kérdésre is csak az idő ad majd választ, hogy ezek a palackozott ital-csodák meddig állnak majd el. SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Harmadik oldal A Juhfark, a nászéjszaka bora Bakonyi professzor és fia - mindketten a szőlőnemesítés elkötelezettjei - voltak a vendégei az Alisca Bornapok egyik rendezvényének. Két előadás között kérdeztük őket a magyar szőlőfajták jelentőségéről.- Az enyém a harmadik generáció családunkon belül, aki a szőlő nemesítésével kötelezte el magát - mondta dr. Bakonyi László, aki a keszthelyi Agrártudományi Egyetem fiatal adjunktusa.- Amit a nagyapán elkezdett, majd apám folytatott, talán nálam, vagy majd az én lányomnál fog beérni. Egy új szőlőfajta előállításához ugyanis 15-20 évre van szükség, de újabb 20 év kell ahhoz, hogy el is terjedjen. Ezt követően végigkísérjük az új fajta sorsát és további kiónokat állítunk elő. Ennek a célja az, hogy a jobb, az adott szempontból előnyösebb, a betegségekkel szemben ellenállóbb fajták maradjanak fenn. Az idők múlásával, 150-200 év után ugyanis a szőlőfajtákban különböző változások történnek és ezek negatív irányba mozdulnak el. Ezért van szükség tehát a tudatos beavatkozásra. — A fajták kiválasztásánál milyen szempontokat kell figyelembe venni? — Ma divatos nézet lett az úgynevezett világfajták előtérbe helyezése, ami abból a szempontból előnyös, hogy a világ minden táján ugyanaz a fajta, mondjuk a Cabernet Sau- vignon, vagy a Chardon- nay egy adott ízt, illatanyagot képvisel. De emellett én nagyon fontosnak tartanám a helyi jelleg hangsúlyozását. Ilyen például a Badacsonyi hegyvidéken a Budai zöld, vagy Somló-hegyen a Juhfark, melynek az a története, hogy a Habsburgok nászéjszakás bora volt. Aki a somlói Juhfarkból iszik a nászéjszakáján, annak fiú gyermeke születik. Ez a történet napjainkban ismét „élni”kezd és máris megtöbbszörözte a Juhfark iránti keresletet. Egyébként egy régi fehér, keménysavas borról van szó. Nagyon fontos tehát az adott tájhoz fűződő legenda. Nem tudom ismeri- e, hogy a franciák hogyan népszerűsítették a Chardonnay-jukat? Az amerikai turistáknak ingyen biciklitúrákat szerveztek úgy jó pár évtizeddel ezelőtt, majd a szomjas bicikliseket a Chardonnay- jukkal kínálták meg, ami inkább savanyú víz volt, mint minőségi bor. Hihetetlen népszerűségre tettek szert ezzel. — Önnek hogyan ízlenek a szekszárdi borok? — Nagyon, dobogós helyen vannak nálam. Teljesen egyenrangúak a villányiakkal és az egriekkel. Nekem az a véleményem, hogy a kiváló minőségű borok mellett a megbízhatóan jó, az úgynevezett „hétköznapi” boroknak is van helye a piacon. Ilyenek az alföldi borok, ott is vannak kiváló, palackos termékek, de ilyenek a Zalai borvidék borai is, ahol nincsenek olyan különlegességek, amit egy évben csupán néhány alkalommal tud megvásárolni az egyszerű ember. (Egy Bock barrique cuvée ára akár négy-ötezer forint is lehet.) A borkultúrához hozzátartoznak a szerényebb, de kiváló minőségű borok is. Meggyőződésem, hogy a jövő útja az lesz, hogy a kisebb területtel rendelkező termelők egymással szövetkezve építenek feldolgozókat és így, együtt jelennek meg a piacon. — Professzor ár, Ön egyetértőén hallgatta a fia szavait, hogyan látja mindazt ami elhangzott? — Tudja, 77 évesen az ember már elég sok tapasztalatot szerzett. A természet csodálatos rendje az, hogy nem szereti az egyenlőséget. Kétszer ugyanazt, még egy fa levelei között sem lehet megtalálni. Minden éppen ettől olyan vonzó. Ugyanakkor átugrani sem lehet egy-egy korszakot, hiszen minden ami az életben van, az az előtte lévő dolgokra épült, vagyis egyik nemzedék munkája épül a másikéra. így van ez a borral is, senki nem tulajdoníthatja ki magának a kizárólagosságot, a tudást, a hozzáértést. A mi szakmánkban az a szép, hogy az új születésénél mi, ne- mesítők mindig ott vagyunk. Mauthner ■ Kóstolás a borudvarban fotó: gk Boros derű A közeli és távoli múlt számtalan olyan adomát őrzött meg, amely jól mutatja, hogy a szőlő és a bor az azzal foglalkozók egész életére hatott. Az 1848-as bor A régmúlt emlékezete csak egyetlen esztendőt jegyez föl, amikor a szekszárdi férfiak nem vettek részt a szüreten: 1848-ban az ozorai diadal véghezvitelén fáradoztak. Ezalatt, hogy a gazdag termés veszendőbe ne menjen, a lányok, asszonyok nemcsak leszedték a szőlőt, hanem kiváló bort is készítettek belőle. Ez a nedű arról is nevezetes volt, hogy nem kellett tizedrészét beszolgáltatni, eleink ezért szabadsági bornak hívták, s ezt itták, amikor a tanyákon ’48 emlékét éltették. Egyszer, soksok év után egy vendég meg találta kérdezni, hogyan lehet ez a szabadsági bor, hiszen csak kicsiny hordóval van belőle, ráadásul minden évben a felét megisszák. A gazda nem esett kétségbe: — Hát csak úgy, ahogy Deák Ferenc bicskája a régi lehet. Eltört pengéjét, rugóját, kopott nyelét, mindenét kicserélték, de azért a bicska a régi. Ezt a bort mindig a legjobbal töltjük fel, azt azután átitatja ’48 igazi szelleme. Az 1948-as bor A nagy idők százéves emlékezetén hatalmas ünnepséget rendeztek Tolna megye székhelyén. A köztársasági elnökkel az élen minden vendég csodálkozott, honnan lehet ilyen igazi jó óbora Szekszárdnak, mikor 1944- 1945-ben a hadak mindent megittak. — Megitták volna ezt is, ha megtalálták volna - somolyogtak a helyi pince- szövetkezet tagjai -, de befalaztuk a háromágú pince középső részébe, ott átvészelte a nehéz időket... Mit bír el a bor A családi anekdota szerint nevét rám is örökítő dédapámtól azt kérdezte a ravasz kereskedő: — Aztán mondja csak, Gábor bátyám, elbír-e ez a bor akónként tíz liter vizet? — El, el - válaszolta az öreg. A kereskedő megvizezte, a bor megromlott, a vevő szóvá tette a dolgot. — Nem tudom, hogy lehetett, az én vizemet elbírta - bizonygatta dédapám... Dr. Töttős Gábor A jó halászlé titkai (Folytatás az 1. oldalról.) Igaza lehet, hiszen a tóparton árulja el a titkokat, miközben az alapanyag beszerzésén fáradozik, vagyis pecázik. Szákjában egy ponty és egy amur, ez utóbbi természetesen nem ülik a leendő lébe. Sokkal inkább kell máma, ám másokkal ellentétben azt vallja, hogy ezzel elég is, sem harcsát sem kecsegét nem tesz a bográcsba. A ponty és a márna bőségesen megadja a szükséges ízeket csak tudni kell felrakni és az sem mindegy mennyi ideig fő a lé. Egyszerre kerül a bográcsba a hal, a hagyma (egy kiló pontyhoz egy közepes fej felaprítva) és a víz (egy kilóhoz egy liter), és a só. Kevés friss paprika, kevés paradicsom (ha nincs, kis vörösbor, de vagy egyik vagy másik, nehogy savanyú legyen az íz!). Ha elkezdődik a forrás a hal kilójához egy-egy evőkanál finomra darált paprika - ennek a minősége a másik nagy titok. Rotyognia kell a lének negyven percen át egyfolytában, van aki huszonötre, de Datü állítja: a harmincötödik perc után jönnek elő az igazi ízek. Aki már kóstolta az általa főzött levet (mint ahogy ezt magam megtettem) tanúsíthatja, érdemes megfogadnia, amit mond. Aki pedig kételkedik, tekintse meg azt a sok díjat, oklevelet, amit Volf János a halfőző versenyeken nyert. -rákosi-
