Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-06 / 131. szám

12. oldal Gyermekvilág 1998. június 6., szombat Egy kis tudomány Víz a kozmoszban Senki sem hitte komolyan Nemrégiben került nyilvá­nosságra a szenzációs hír, hogy vízgőzt fedeztek fól a Jupiter Európa nevű hold­jának atmoszférájában és máris újabb hold, a Titán került az érdeklődés közép­pontjába. Az európai űrteleszkóp ezen az égitesten is vízmolekulákat észlelt. A Titán atmoszférája hasonlóan vékony, mint az Európáé, telítve van szerves alkotórészekkel, és sok tekin­tetben hasonlít a négymilliárd évvel ezelőtti Földhöz. A tu­dósok azonban csak ez után döbbentek meg igazán, ugyanis a teleszkóp szinte mindenütt észlelt vizet az űr­ben: fiatal és halódó csillagok körül éppúgy, mint a csillag­közi tér közegében, a Nap­rendszerünk szélén elhelyez­kedő égi testek légkörében és más galaxisokban egyaránt. Nagy felfedezésnek és még nagyobb szenzációnak számít a víz jelenléte a kozmoszban, hiszen sokáig azt tartották, hogy a víz jelenléte kivételes, ritka csoda, ami talán nem is fordulhatott elő máshol a Ga­laxisban, mint a Nap harma­dik bolygóján, a Földön. Az üstökösökről már rég­óta tudják ugyan, hogy gyak­ran vizet tartalmaznak, és az új tények birtokában egyre több szakember véli úgy, hogy az élethez nélkülözhe­tetlen vegyületek az üstökö­sökkel érkeztek a Földre, vagy más bolygókra. FEB Gyermekvilág-divat Kovács Éva (Rakasd) ruhaterve. Továbbra is várjuk ru­haterveiteket, kérünk benneteket, ne felejtsétek el, hogy legjobban az írólapra fekete filctollal, vagy tollal készí­tett rajzokat tudjuk használni. Zenesarok 2Unlimited - új arcokkal A kilencvenes évek, az új irányzat első komoly sztárcsapata, a 2Unlimited visszatért! Sokakat meglepett a bejelentés, hiszen a csapat teljesen új, az arcok megváltoztak, de a zene változatla­nul kiváló, s úgy tűnik, a siker is maradandó. A 2Unlimited nevéhez nem ki­sebb fegyvertény, mint az eu­rópai techno térnyerése fűző­dik. Már a kilencvenes évek elején pillanatok alatt világhír­névre tett szert a két surinami, az énekesnő Anita Doth és a rapper Ray Slinjgaard alkotta duó: az 1992. év slágere, a Get Ready Fór This nemcsak Euró­pában, hanem Ausztráliában, sőt az Egyesült Államokban is a listák csúcsára kúszott fel. A 2Unlimited második lemeze folytatta a fantasztikus hagyo­mányokat, s egy hónap alatt ér­demelte ki a platina minősítést. Az album hazánkban hetek alatt aranylemez lett, az együt­Pedig nem került irigylésre méltó helyzetbe, kapott 78 fo­kos fagyot, és megérkeztek a Vörös bolygóra az őszi porvi­harok is. Jó 140 ezer felvételt sugárzott a Földre, és nyugod­tan adhatja át a stafétabotot a Global Surveyomak, a bolygó nyugalmát háborító újabb Mar­son kívüli ufónak, amely ezút­tal a magasból feltérképezi a Mars felszínét. A Jövevény annyi adatot küldött a Földre, hogy feldol­gozásuk éveket vesz majd igénybe, de néhány izgalmas kérdés máris felmerült és meg­oldásra vár. Mindegyik kőzetdarabka tes pedig óriási sikert aratva lé­pett fel a budapesti Total Dance fesztiválon. Ezt követően azonban Anita és Ray új utat választott magá­nak, helyüket két csinos hol­land lány, Marion és Romy fog­lalta el. Mindketten tinisztárok voltak hazájukban: Marion már tíz évesen megnyert egy tehet­ségkutató versenyt Madonna és Whitney Houston számokkal, Romy pedig az amszterdami Művészeti Akadémia elvégzése után elismert színész lett hazá­jában. Az újra feltöltődött 2Un- limited tehát velük indul el új, hódító utakra. Most megjelent lemezük azt bizonyítja: jó dön­szokatlanul sok szilíciumot és alumíniumot tartalmaz, szerke­zetük tehát hasonlatos a földi gránitéhoz. Egyébként is megállapítható, hogy geológiailag a Mars sok­kal jobban hasonlít a Földhöz, mint gondolták. Senki nem tudja azonban egyelőre, hogy a Marsot bontó por magnézium­tartalma mitől magasabb, mint a kőzeteké. Eddig úgy gondol­ták ugyanis, hogy a bolygót el­lepő vörös por a szétmálló kő­zetekből ered. De akkor honnan a magnéziumtöbblet? A pillanatnyi feltételezés szerint kell lennie a Marson egy olyan helynek, ahonnan külö­tés volt bizalmat adni a két fia­tal lánynak. Figyelem, játék! A Record Express fővárosi lemezkiadó jóvoltából az alábbi három kér­désre helyesen válaszoló olva­sónk egy 2Unlimited cd-t kap ajándékba. 1. Melyik földrészen található Surinam? 2. A 2Unlimited melyik or­szágban lett aranylemezes? 3. Melyik tenger mellett talál­ható Amszterdam? A Zenesarok jeligével ellá­tott megfejtéseket levélben kér­jük a Tolnai Népújság címére - 7100, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. szám alá - eljuttatni. A nyereményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtője: Kunsztmann Noémi bátaszéki olvasónk, aki egy Gala kazettát kapott jutalmul. nősen sok magnézium por kerül a légkörbe, amelyben állandóan apró porviharocskák kavarog­nak. Ä kis széltölcsérek a ma­gasba emelik a port és folyama­tosan terítik szét a levegőben. Ettől van a Mars vöröses színe. A Jövevény is találkozott egy légörvénnyel. Mérései szerint a szél ilyen­kor hirtelen gyorsan felerősö­dik, a légnyomás pillanatok alatt lezuhan, és egy perc múlva vége az egésznek. A Mars lég­körében egyidejűleg több billió ilyen apró portölcsérecske ka­varog. A levegőben finoman szétoszló magnéziumpor pedig optikai színszűrőként működik és eltolja az egész színképet. A Jövevény szerint az alko­nyat tehát így fest a Marson: a Nap mintha kék jéggolyó volna, vörös tűztengerben me­rül alá a horizonton. Ferenczy-Europress Játsszunk! Adj király... Ez a játék akkor jó, ha so­kan, legalább 15-20-an játsszák, tehát ideális tábori játék. A gyerekek két cso­portra oszlanak, egymással szemben, öt-hat méteres tá­volságot hagyva, vízszintes vonalban sorakoznak fel. Az egy sorban állók meg­fogják egymás kezét, jó erő­sen. Az egyik csapat lesz a kihívó. Ebből a csapatból a kapitánynak megválasztott gyerek átkiált a másik csa­pathoz: — Adj király, katonát! A másik csapat kapitánya visszakiált: — Nem adok! — Ha nem adsz, szakí­tok! — Szakíts, ha bírsz! Ekkor a kihívó csapatból az egyik gyerek odafut a másik csapathoz, és meg­próbálja - testtel - „szétsza­kítani” valahol a sort. Ha si­kerül neki, akkor egy tagot visszavihet magával a saját csapatába, ha nem, akkor ott kell maradnia neki is a má­sik csapatnál. A kihívást váltott sorrendben kell foly­tatni mindaddig, amíg az egyik csapat el nem fogy - vagy meg nem unjátok. Természetesen az a csapat győz, amelyik több játékost tud elvinni a másik csapat­ból. Arra vigyázzatok, hogy a játék ne váljon durvává, még véletlenül se okozzon senkinek sérülést. Vicces! Kórházban fekszik Kovács úr. Belép a kórterembe a fő­nővér: — Kovács úr, itt van az a nő, aki tegnap elütötte magát. Bejöhet? — Igen, de csak ha gya­log van! Két ostoba sétál az utcán, az egyik talál egy tükröt. Bele­néz és felkiált: — Valahonnan nagyon ismerős nekem ez az alak! A másik elveszi tőle, be­lenéz, majd ő is felkiált: — Persze hogy ismerős, hiszen ez én vagyok! Ül a horgász a parton, arra megy egy ember: — Meg tudná mondani, hol itt a gázló? — Ott a nádasnál. Az ember elindul, a har­madik lépés után nyakig süllyed a vízbe. Felkiált: — De hát ez nem a gázló! — Érdekes, az előbb a vadkacsának csak derékig ért... Miről tájékoztatta a Jövevény a Földet? A .Jövevénynek”, a NASA világkedvenccé előlépett Mars-járó minirobotjának eredetileg csak egy hétig kellett volna szolgál­nia. „Túlórázása” következtében terven felül szorgalmasan be­leütötte elektronikus orrát mindenbe, ami a földi irányítók szeszélye nyomán az útjába akadt, legyen az a Maci Laci bece­nevű szikladarab, avagy egy nagy halom por. Egy rendetlen kislány történeteiből Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren és a kerek erdőn is innen, a ha­talmas lakótelep kellős köze­pén éldegélt egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Liliké. Csupa kaland volt az élete, mert mint a nagymamája mondta, olyan mint a Szélike királykisasz- szony. Vele mindig történt va­lami, ami a felnőtteket kihozta a sodrából. Bezzeg Liliké mód­felett élvezte a felhajtást, ami körülötte volt, ha éppen össze- kavarodtak a dolgok. Hétfőn reggel sietni kellett volna az iskolába az ünnep­ségre, mert e nevezetes napon kezdte meg az első osztályt a kislány. Rendben is mentek a dolgok, mert aznap éppen nem hagyta nyitva a fogkrémet a Fogmanó. Történt ugyanis, hogy hiába keresték a mento­los gyerek fogkrémet nem ta­lálták sehol. Volt helyette a fürdőszobában némiképp megbuggyant mustár, mert mint Liliké magyarázta az anyukájának, ő a fogkrémet tette a fürdőszobába, s a mus­tárt a hűtőbe, de igazán nem tehet róla, hogy Fogmanó az éjszaka leple alatt felcserélte a tubusokat. Ezen a hétfőn rendbe volt minden, amíg fel nem kellett húzni a a szép fehér zoknit. De, még véletlenül sem akadt a kis­lány fiókjában két egyforma fuszekli. Volt ott cicás, kockás, kék, meg zöld, fehérből éppen négy darab, de az egyiken kék csík volt, a másikon piros, a harmadik térdig ért, a negyedik meg bokáig. Én nem tehetek semmiről mondta Szélike ki­rálykisasszony, biztosan ösz- szevesztek a zoknik, s a fél pár zoknik világgá mentek. Anyuka is kacérkodott a gondolattal, hogy követi a zoknikat, de aztán az játék­polcon megtalálta a manós zokni párját. Éppen a nagy Maci viselte, igaz, mindkét lá­bán egyszerre. Lilikének erre is volt magyarázata. Nagy macit baleset érte a kerek erdőben, s most gipszben van a lába. ő nem tehet róla, hogy az a maci nem fér a bőrébe, s mindenféle kalandokba keveredik. A dol­gok rendbehozása aztán meg mindig rám vár, mondta Liliké komoly arccal, nyomatékosan. Apuka jelentőségteljesen nézett Anyukára, aki hirtelen nem tudta sírjon, vagy neves­sen, amikor a saját mondatát hallotta, s saját arckifejezését látta meg Liliké arcán. A tan­évnyitóról azért nem késtek le. Hanem délután az iskola előtt Apuka hiába várta a kis­lányt. Nem volt sehol. Bené­zett az iskolába, de ott a taka­rító néni azt mondta, már min­denki elment. Hazafelé bené­zett Liliké barátnőjéhez, de ő már otthon volt, és nem tudott semmit a másik gyerekről. Ek­kor hazarohant Apuka, de a gyerek otthon sem volt. Anyuka halálra rémült. Égymást vádolták a történ­tekért, de azért együtt indultak a parkba, hátha ott találják Li­likét. Nem volt sehol. Megint hazamentek, s felhívtak min­den ismerőst. Már erősen alko­nyodon, amikor anyuka sírt, Apuka egyre komorabb lett, s egyszer csak csöngettek. Liliké állt az ajtóban, karjá­ban egy ványadt macska. A kislány legnagyobb elképezé- sére Apuka ordított, hogy ugyan már megint mi történt, hogy egyszer az életben nem képes arra, hogy úgy viselked­jen, mint egy normális gyerek. Liliké nem tudta ugyan mit je­lent az, hogy normális, de azt azért látta, hogy nagy a baj. Mikor Anyuka meg zokogva kiabált Apukára, hogy milyen hangon beszél a gyerekkel, el­érkezettnek látta az időt, hogy elmesélje miként találkozott össze a cicával. Rám várt az iskola előtt, mondta, s azt akarta, hogy hozzam haza. De előbb játszott velem. Sokat kel­lett utána futni, hogy fel tud­jam venni. Aztán meg eltéved­tem, de a jó Tündér útbaigazí­tott, mesélte volna tovább a ka­landokat. De most az egyszer nem hallgatott rá senki. A szü­lők hátat fordítottak Lilinek, bementek a szobába és bekap­csolták a tévét. Liliké letette a kismacskát a szobájába, s az némi tétovázás után bebújt az íróasztal alá, s onnan tekintge- tett kifele. Liliké bement a nagy szobába, a szülei szótla­nul nézték a tévét. Anyuka arra sem szólt semmit, amikor Apuka ide-oda kapcsolgatta távirányítót, pedig ezt nagyon utálta. Mindig azt szokta mon­dani, hogy ebben a családban egy műsort sem lehet nyugod­tan végignézni. Liliké próbál­kozott még azzal a megjegy­zéssel, hogy minek mindig azt a tévét bámulni. A szülők ösz- szenéztek, de rá nem. Mit volt mit tenni, szó nél­kül bement a szobájába, s el­mondta a macskának, hogy nem érti mi baja a szüleinek, hiszen nemcsak, hogy hazajött, de még vendéget is hozott ma­gával. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom