Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)
1998-06-27 / 149. szám
A szarkáknak ízlett a marhahúsos konzerv Nemrégiben Olaszországból Magyarországon keresztül Ukrajnába szállítottak egy vagon, marhahúsból készült konzervet. Mindaddig nem Is volt semmi bg| a szállítmánynyal, amíg az meg nem érkezett a dombóvári pályaudvarra. A kocsivizsgálók észrevették, hogy eltűnt a vagonról a zár. Feletteseiknek jelentették is, akik gyors leltárt készítettek a kocsi tartalmáról. Kiderült, hogy több mint 40 darab konzerves doboz hiányzik. Ezután feljelentést tettek a rendőrségen. A kocsit lezárták, és a javítóba vitték. A szerelési munkák végeztével egy ideig ismét a dombóvári pályaudvaron várakozott a vagon, hogy besorolják egy hamarosan tovább induló szerelvénybe. A vonat elindult, de a következő megállóhelyen kiderült, hogy időközben ismét megdézsmálták a rakományt. Ezúttal már 340 doboznak veszett nyoma. A rendőrök az áruszállító vonatok kísérését és a vasúti objektumok őrzését is végző MÁV Vasútőr Kft. dombóvári területi központjának munkatársaival közösen kezdtek el nyomozni az ügyben. Rövid időn belül olyan adatok és információk birtokába jutottak, melyek azt a feltevésüket támasztották alá, hogy a vasút berkein belül kell keresni a tolvajokat. A gyanú a pályaudvari munkások egyik- azonos műszakban dolgozó- csoportjára terelődött. A házkutatások során aztán kiderült, hogy jó helyen tapogatóztak a nyomozók és a vasútőrök, ugyanis több helyen bontatlan és üres konzerves dobozok is előkerültek. A kihallgatások során az elkövetők bevallották, hogy előbb csak kóstolót vittek a szállítmányból. De miután igencsak ízlett a szarkáknak a cirill betűs felirattal ellátott doboz tartalma, úgy döntöttek, hogy nagyobb mennyiséget is bespájzolnak. A következő műszakban aztán a konzerves vagont addig irányították ide-oda a pályaudvar vágányain, mígnem olyan helyre került, ahol azt ismét kifoszthatták. A többség maga és családja számára vitt haza egy kis élelmet, de akadt köztük olyan is, aki „Cseko- nics báró” módjára rokonoknak, szomszédoknak és ismerősöknek is juttatott az áruból. Amint azt Rizsányi Attila rendőrszázados, a dombóvári kapitányság bűnügyi osztályának vezetője érdeklődésünkre elmondta, sajnos ez alkalommal is bebizonyosodott az a régi tétel, hogy a vasútról a leggyakrabban maguk az ott dolgozók lopnak. Ők jutnak ugyanis a legkönnyebben azokhoz az információkhoz, melyek a bűn- cselekmények elkövetéséhez szükségesek. Most tovább könnyítette a tolvajok helyzetét az, hogy a kifosztott vagon bárcáján a vasúti kocsi tartalmát jelölő kódszámok helyett szép nagy betűkkel ez állt: KONZERV. A nyomozási alosztály vezetője, Majoros Árpád rendőrszázados és csapata valamint a Vasútőr Kft. területi központjának vezető munkatársai egyébként a házkutatások alkalmával nemcsak konzerves dobozokat találtak. Előkerült még jó néhány olyan tárgy is, melyek csakis a vasútról származhatnak. Ezért a vizsgálat tovább folytatódik a lefülelt tolvajok ellen, akiknek elképzelhető, hogy egyre keserűbbé válik a kezdetben oly ízletes marhahúsos konzerv.-glaubA baromfiudvartól Dominikáig Hurrá! Nyaralunk!? Csak télen — Télen szoktunk üdülni, nyáron mi nem mehetünk sehová, fagylaltozónk, piz- zériánk van - halljuk Ró- zsikát. — Október végén bezárunk, pár hétig kifújjuk magunkat, elvégezzük amire a szezonban nem jutott időnk. Én végig takarítom a házat, az uram rendbe teszi a szőlőt, aztán november végén elrepülünk valahová, ahol süt a nap. Tavaly Afrikában voltunk, idén Dominikába szeretnénk menni. A tanyában — Nyaralás? Ugyan már! Arra nem futja ilyen kis nyugdíjasoknak, mint mi vagyunk. Kijárunk naponta a szőlőhegyre, a busz ingyen elvisz. A tanyában jó hűvös van, ott főzök, a papa meg kapálgat, permetez, mikor, mit kell. Ha már nagyon fáj a derekunk, meg a lábunk, kérünk beutalót, és elmegyünk Guna- rasba fürödni. Szóval, nyaralunk! Kl-kl lehetősége és pénztárcája szerint. F. Kováts Éva ménnyel ment nyugdíjba, fiatal még, van türelme az unokáihoz. Falun laknak, nagy kertjük van, sok állattal, az ilyen városi, egész évben panelben sínylődő gyerekeknek, mint az enyémek, kész hawai ott náluk - mondja Tünde, két általános iskolás gyerek édesanyja. — Hétvégéken meglátogatjuk őket, hétközben meg úgy élünk itthon a férjemmel, mint ifjú házas korunkban. Marad a strand — Mi nem megyünk sehová, nem telik rá - mondja a pénztárosként dolgozó 45 éves Ági. - A szakszervezeti üdültetés megszűnt, ami helyette van, a Hunguest, az drága, egy hét a Balatonon félpanzióval négyünknek hatvanezer forint lenne, plusz amit még költünk, nekünk erre nem futja. A . férjem karbantartó egy cégnél, nem keres sokat, a gyerekeink középiskolások, örülünk, ha hétvégeken a diszkó belépőjükre futja és olykor Domboriba, a strandra kijutunk. az utolsó hetekben már úgysem sokat tanulnak - állítja a bankban dolgozó Juli. — Van Harkányban ~!Í egy apartmanunk, júliusban és augusztusban, ha nem lesznek vendégek, oda megyünk majd le egy-egy napra. Egész nyáron — Egész nyáron nyaralok, de csak hétvégéken, csütörtöktől vasárnapig lent vagyok a Balatonon. Egy ismerősömnek van ott nyaralója, vállalkozó, a szezont ott tölti. Lemegyek hozzá, kitakarítok, megfőzök egész hétre, aztán ha ráér, megyünk ide-oda, ha nem, akkor fürdők, napozok. A szolgáltatóiparban dolgozom, úgy osztom be az időm, ahogy akarom - állítja Márta, az egyedül élő, elvált, csinos asszony. Előszezonban- Már nyaraltunk, két hétig voltunk a Kanári szigeteken, június eleje még előszezonnak számított, csodás volt. Igaz, a gyerekeket el kellett kérni az iskolából, de Kész hawai — Alig vártam, hogy elkezdődjön a nyári szünet és elvihessem a gyerekeimet a szüléimhez. Az édesanyám korkedvezVégre vakáció van, nyaralhatunk. Igen ám, de hol és mennyiért? Kinek, mire telik? «1 ■I ■ ■ ' 111! Ili ■(Ilii ■IBIIM i S mmmhi Sill! Városi kísértethistóriák I. Hajnalban jár és számol A feleség - nevezzük Annának - nagy gonddal és kedvvel rendezte be a lakást. Mint mondja, minden helyiségét kezdettől fogva kedvesnek, barátságosnak találta, a spájztól az erkélyig. Egyedül a hálószobával voltak gondjai. Ez kezdetben nem tudatosult, neki magának sem tűnt fel, hogy a hálószobába az alvást leszámítva csak akkor megy be, ha feltétlenül szükséges. Ehhez tudni kell, hogy Anna imádja csinosít- gatni, rendezgetni a lakást. Hol a könyveket igazgatja, hol a kisasztalnak keres másik helyet, új függönyt varr vagy átvariálja a régit, egyszóval amolyan tevős-vevős fajta. De a hálószobába sosem volt kedve hosszabb ideig tartózkodni. Jó egy éve éltek már a lakásban, amikor egyik nap hajnali 3 óra 4 perckor felriadt. Az első, ami feltűnt neki, az Szimi volt. Sziminek szigorúan tilos bemennie a hálószobába - érdekes módon nem is nagyon akart - de most ott volt, ijedten remegve simult az ágyhoz, Anna oldalán. Már éppen rá akart szólni a kutyára, amikor meghallotta a ne- szezést. A szemben lévő szobából jött, nem volt hangos, mintha valakik halkan, óvatosan dobozokat, bútorokat rendezgettek volna, izgatottan sugdolózva. Első pillanatban azt hitte, a három unoka rosszalkodik. A gyerekek gyakran vendégeskedtek nála és abban a szobában aludtak. Ám néhány másodperccel később tudatosult benne, hogy az unokák most nincsenek itt. Ekkor ijedt meg igazán. A diszkrét, de kitartó neszezés folytatódott, Szimi is ott reszketett tovább az ágy mellett. Anna fel akarta kelteni a férjét, de döbbenten tapasztalta, hogy nem tud megmozdulni. Páni félelem járta át, kiverte a hideg veríték. Félelme fokozódott mikor rájött: megszólalni sem tud. A neszek hirtelen abba maradtak, de a helyzet most még abszurdabb lett. Anna úgy érezte, mintha még valaki vagy valakik lennének jelen a hálószobában. S aztán hangok hallatszottak, pontosabban, valaki számokat kezdett mondani. Nem sorban, összevissza jöttek a számok, de úgy tűnt, a hang gazdája elmélyülten számolgat valamit. A számolás néhány percig tartott, aztán hirtelen csend lett, s eltűnt a furcsa jelenlét érzete is. Anna végre meg tudott mozdulni, s vadul rázni kezdte férjét, hogy ébredjen fel. A férfi, aki amúgy minden neszre felriadt, s közismerten rossz alvó, semmilyen szó- longatásra, rázogatásra nem reagált. Anna felkelt, s a még mindig riadt Szimi társaságában végigjárta a lakást, minden helyiségben felkapcsolta a villanyt, de semmilyen rendellenességet nem talált. Nem tudott már elaludni azon az éjszakán, de reggel mégis úgy döntött, nem beszél férjének a történtekről. Lassanként megnyugtatta magát, hogy nem történt semmi rendkívüli, ésszerű magyarázatot próbált keresni a történtekre, egy idő után meg is feledkezett róla. Úgy négy hónapra rá azonban az eset megismétlődött, a „forgatókönyv” pontosan ugyanaz volt, mint az első alkalommal. Anna akkor már elmondta férjének a történteket, aki hitte is, nem is a kí- sértetjárást. Néhány hónap múlva ismét megtörtént. Pontosan hajnali 3 óra 4 perckor mo- toszkálás, suttogás, majd furcsa, izgatott számolás. A különbség csak az volt, hogy Anna a hangokat akkor nagyon közelről. maga mellett hallotta. A dermedtség elmúltával ismét megpróbálta felrázni a férjét, most sikerrel járt, s valamit a férfi is megérzett a szokatlan atmoszférából, s ő figyelt fel arra is, hogy mennyire lehűlt a szoba levegője. Központi fűtéses, száraz, meleg lakás az övék, s most mégis a hálószobában igen hideg volt a többi helyiséghez képest, pedig az ajtó nyitva állt. Reggelig beszélgettek a konyhában, s most, a különös események fényében új értelmet nyertek korábbi, furcsa jelenségek is: egyszer a nagy kép „ugrott le” a falról, pedig sem a szög nem lazult ki, sem a tartó nem tört el vagy esett le. Egy alkalommal az előszoba burkolólapjai közül három szabályosan „felrobbant”, miközben vacsoráztak. A hálószobái komód fiókjait sokszor kihúzva találták, s nem egyszer váratlanul lezuhantak a redőnyök is. A középkorú házaspár négy esztendeje költözött a szép, modern társasházba. A gyerekek már felnőttek, családot alapítottak, így ketten éldegélnek a tágas lakásban, no és persze Szimi, a kedves, nyughatatlan tacskó-keverék. Anna gyakorlatias nő. Azt mondja, lehet, hogy mindenre van normális magyarázat, de az éjszakai hangokra és arra a különös, jeges érzésre, ami akkor erőt vesz rajta, arra nincs. Most azt fontolgatja, utánajár, milyen ház állt azelőtt a társasházuk helyén, kik éltek benne, s van-e még valaki, aki beszélni tudna róla, nem történt-e valami különös abban a házban. Ők a földszinten laknak, de érdeklődött a felettük lévő lakás tulajdonosánál - persze óvatosan -, nem észlelt-e valami különöset. Egy idős házaspár lakik ott, az ominózus hálószoba feletti szobát afféle rumli-szobának használják, senki sem lakik vagy alszik benne. Ők maguk semmi furcsát nem tapasztaltak, bár néha előfordul - mondta a néni - hogy az egymásra rakott bőröndöket reggel leesve, szerte-széjjel találják... venter k
