Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-04 / 129. szám

1998. június 4., csütörtök Környezetvédelmi Világnap 5. oldal Finn ház, allergiásoknak A finn tóvidék kedves vá­rosa, Kuopio újabban arról is híres, hogy ott építik a vi­lágon párját ritkító allergia­házat. A sokemeletes létesítmény anyagainak kiválasztásakor a tervezők talán mindennemű érzékenységre gondoltak. Nagy teljesítményű szűrők­kel fölszerelt, különleges légcserélők és szellőztetők gondoskodnak a por-, atka-, csíramentes levegőről, az or­A kínai szakemberek egy­előre nem találnak magya­rázatot arra, miért szapo­rodtak el Közép-Kína ter­mészetvédelmi területén az albínó állatok. A rezervátum sűrű erdejé­ben járó látogatók mind gyak­rabban számolnak be arról, hogy fehér bőrű vagy szőr- méjű medvét, szarvast, kígyót vagy teknőst láttak. A zooló­gusok felmérése is megerősí­tette a tapasztalatot, sőt, mint elmondták, az erdőben még a A kanadai kormány engedé­lyével minden eddiginél több, 275 ezer grönlandi és tízezer más fajú fókakölyköt pusztítot­tak el a közelmúltban. A brutá­lis vérengzés évente ismétlő­dik, és minden alkalommal nagy nemzetközi felháborodás fogadja. Az ottawai központi és az új-foundlandi tartományi kormányzat minden évben vosilag legjobbnak tartott légnedvességről és az épület mindenkor állandó, kellemes hőmérsékletéről. Különleges központi porszívó-rendszer­rel is fölszerelik az épületet. A házban természetesen ti­los a dohányzás és az állat­tartás. Az első finn (és feltehe­tően a világon is egyedül­álló) allergiaházat a tüdő- és légúti érzékenységgel küsz­ködök önsegélyező egyesü­lete építteti. fehér holló sem ritka. Tang Ming-liang, a Wuhani Egye­tem biológus professzora már vagy tucatszor utazott a hely­színre a festékhiányos állatok tanulmányozására, de a jelen­ség okát nem sikerült megta­lálnia. A nagyszámú albínó rejtélye tehát egyelőre fehér folt a tudomány számára. Egyes elméletek szerint pél­dául elképzelhető hogy a je­lenség magyarázata az ataviz- mus, vagyis, hogy az albínók­ban a távoli ősök tulajdonságai ütöttek vissza. megmagyarázza a „bizonyít­ványát”: azon a tájon több a fóka, mint az eszkimó, 4,8 mil­lióra tehető a fókaállomány. Ennyi állatot nem tud eltartani a környezet. A fókavadászat jó üzlet. Különösen nagy nyere­séggel értékesíthetők a fiatal állatok nemi szervei, amelyek­ből a férfiasságot tartósító tesz- toszteron nyerhető. Halálos levegő Amerikában bizonyos napokon, amikor a légszennyezettség a szokásosnál nagyobb mértéket ér el, az elhalálozások száma akár egy teljes százalékkal is emelkedhet. A Harvard Egye­tem szakértőinek vezetésével több mint húsz kutatócsoport vizsgálta a nagyvárosi szmog káros hatását, s eközben tízezré­vel nézték át a kórházi betegla­pokat. Arra a szomorú következ­tetésre jutottak, hogy annál több a haláleset, minél szennyezet- tebb levegőjű egy város, illetve minél szmogosabb az adott na­pon a levegő. A füstködjéről hírhedtté vált Londonban utoljára 1952-ben fordult elő légszennyezettség miatti tömeges halálozás: az ak­kori egyhetes szénfüstös szmog, amely negyvenszer sűrűbb volt, mint azóta bármikor, ötezer ál­dozatot követelt. A szigorú kör­nyezetvédelmi szabályozások bevezetésével az ilyen követ­kezményekkel járó londoni szmog mára megszűnt. A kilencvenes években újra előtérbe kerültek a „gyilkos ré­szecskék”, azok a korom- por- és füstszemcsék, amelyek mik­roszkopikus méretüknél fogva képesek arra, hogy a tüdőbe vagy a szívbejutva, az idegvég- ződéseket ingerelve betegítsék meg szervezetünket. Még rosz- szabbak azok a részecskék, ame­lyekhez sav- illetve fémmoleku­lák (vas, ólom, cink) tapadnak, s akár a véráramba is bejuthatnak. Az úgynevezett bölcsőhalál ed­dig tisztázatlan fő oka egyes vé­lemények szerint a dohányfüst, az ipar által kibocsátott szeny- nyező gázok és a (főleg Diesel­motorból származó) kipufogó­gáz okozta levegőszennyeződés. A "hirtelen gyermekhalál-szind- rómának" csak Nagy-Britanniá- ban hetente tíz csecsemő és kis­gyermek esik áldozatul. A fehér holló sem ritka Fókairtás, engedéllyel Az arany miatt pusztul a Föld tüdeje Az őserdei altalaj sárgás árnyalatát az aranynak köszönheti. Az aranyat nem lehet kinyerni belőle higany és cianid nélkül. Egyetlen gramm színaranyhoz egy tonna talajt kell megmoz­gatni és higannyal szennyezni az Amazonas mentén. Ezért is megállíthatatlanul pusztul a Föld tüdeje, ez a hatalmas tró­pusi esőerdő... A dél- és közép-amerikai or­szágokban nem csak a trópusi fák értéke s a mezőgazdaság földigénye húzódik meg a fel­tartóztathatatlannak tűnő dzsungelirtás mögött, hanem az aranyéhség is. A nemesfémet a sárgás színű dzsungeltalajból nyerik ki. Az aranykitermelő társaságok az aranymosókat helikopteren el­viszik a kiszemelt dzsungel­részre, ott kiteszik őket, hátra­hagyva nekik némi élelmet és a legszükségesebb eszközöket. Az aranymosók pedig, akik­nek utolsó reménye, hogy ezzel a nehéz munkával végre kitör­hetnek a nyomorból, nekiesnek az erdőnek. Kiirtják a fákat és, ha útjukba kerülnek, a bennszü­lött indiánokat, majd higannyal és cianiddal keverik a talajt, mert ezek a súlyosan mérgező anyagok megkötik a benne lévő aranyat. Végül hőkezelés­sel leválasztják az áhított ara­nyat. Eközben belélegzik a hi­ganygőzt, az egyik legmérge­zőbb nehézfémet, mely meg­támadja még az agysejtjeiket is. Valamennyien elbutulnak, fogaik kihullanak, csonttá so- ványodva kerülnek ki a zöld pokolból. Utánuk a levegőből is jól látható irdatlan seb tátong az erdőtengerben. A higannyal, cianiddal, olajjal szennyezett talajon évtizedeken át nem nő majd semmi, a talajerózióval a szennyeződés bekerül a talaj­vízbe, a higanyt magukkal so- doiják a folyók, melyek hama­rosan bűzlenek a haltetemektől. A pusztítás mértékét jól szem­léltetik a számok: egyetlen gramm arany kinyeréséhez egy tonna talajt kell megmozgatni és higannyal, cianiddal fer­tőzni. Egy kilogramm arany fejé­ben 5 kiló tömény higany kerül a folyóvizekbe. Környezetvédelmi tanulmány készül Dombóvárról Terveznek és tesznek a környezetért A dombóvári önkormányzat kiemelt kérdésként kezeli a környezetvédelmet. Bizonyítja ezt az is, hogy az idei eszten­dőtől a költségvetésében egy környezetvédelmi alapot hozott létre, melyre minden olyan cég, intézmény vagy egyesület pá­lyázhat, amely részese kíván lenni egy kidolgozásra váró környezetvédelmi program megvalósulásának. Amint azt Gyöngyösi Tibor, a város gazdasági alpolgármes­tere elmondta, hamarosan hozzákezdenek egy olyan, Dombóvári és közvetlen kör­nyékét érintő környezetvé­delmi tanulmány elkészítésé­hez, mely a tényfeltáráson kí­vül a követendő teendőket is tartalmazni fogja. Ebben szó lesz arról, hogy a már meglévő környezeti károk és azok oka­inak megszüntetése mellett az aktív védelemre is megfelelő hangsúlyt kell helyezni. A megelőzésben és a felvi­lágosításban fontos szerepet kaphat az oktatás, hogy a gye­rekek egyre bővülő ismerete­ket szerezzenek közvetlen környezetük természeti értéke­iről és azok megóvásának le­hetőségeiről. A tanulmány el­készítéséhez az önkormányzat az idei költségvetésében két és fél millió forintot különített el. Az említett anyag elkészül­téig sem tétlenkedik azonban a képviselőtestület, ugyanis a te­lepülés hulladékszállítását és kezelését végző Kaposvári Városgazdálkodási Rt-vel két éve közösen megkezdett sze­méttelepi rekultiváció tovább folytatódik. Májusban pedig megkezdődött a város és Gu- narasfürdő területén - össze­sen hat helyen - a hulladék szelektív gyűjtése. Jelenleg a műanyagot, az üveget és a pa­pírt gyűjtik elkülönítve. A la­kosság véleménye alapján a nemrégiben bevezetett rend­szer ugyan apró finomításokat igényel, de kedvező a fogadta­tása. Az ivóvíz-bázis védelme érdekében pedig a szennyvíz­programot is folytatni kíván­ják, hogy a település jelenlegi 40 %-os csatornázottsági ará­nya javulhasson a következő években. (33575) Üveghuta tornya alatt Bátaapáti polgármesteri hivatalának falát több képzőművészeti alkotás is díszíti. Egyik éppen az üveghutai templom meg­maradt tornyát ábrázolja. Ezen a környéken folynak a paksi atomerőmű kis és közepes radioaktív hulla­déktároló építéséhez szükséges kutatások munkálatai. Lapunk fo­lyamatában tudósít az it­teni tevékenységről. Erről beszélgetünk Krachun Szilárddal, Bátaapáti pol­gármesterével, aki egyben a Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társulás el­nöke is. — A hivatalban lát­ható festményeket a szál­kái művésztelepen lakó alkotók készítették - kezdi a beszélgetést Kra­chun Szilárd. Őket is azért hívtuk falunkba, hogy az ide érkező idegenek, mű­vészek lássák és láttassák azt a tájat, ahova tervez­zük a hulladéktárolót. Nem szívesen használom az atom szót, mert arról mindenkinek a katasztró­fák, a háborús pusztítások jutnak az eszébe. Mi vi­szont állítjuk, hogy első­sorban környezetvéde­lemről van szó. Az ember minden hulladékot igyek­szik a környezetében el­tüntetni, megsemmisíteni. Miért lenne ez másként az atomenergia esetében. Ma már nem kérdés, hogy szükséges-e az energia vagy sem. Svédországi tapasztalatcsere utazá­sunk alkalmával, egy erőműveket építő világ­cég vezetőjétől kérdeztük, hogy ő szerinte Magyar- országon milyen erőmű­vet kellene építeni, víz, gáz, atom között vá­lasztva. Azt felelte, hogy ilyen kérdést csak a na­gyon gazdag országok te­hetnek fel, akik kincsek­ben gazdagok. Akkor vé­giggondoltuk a vízi erőmű elleni tiltakozásokat, az­tán a szénbányáink, a földgáz adta lehetősége­inket, és azt, hogy Paks mit termel az országnak. — Más országban szerzett hulladéktárolós tapasztalataik szerint a környezetvédelmet mi­lyen eszközökkel oldják meg. Gondolnak a táj re­habilitációra? — Az első kapavágás, amit a tárolók építésénél megtesznek, már a kör­nyezetvédelem érdekében történik. Minden kivágott fa helyére kettő másikat terveznek. Nagyon fontos kérdés a biztonságos üzemelés mellett, a kör­nyezetvédelem. Legin­kább az emberi gondol­kodás, a lélektani „kör­nyezetvédelem”, a tudat- formálás. — Erre a célra jött létre a TETT, vagyis a Társadalmi Ellenőrző Tá­jékoztató Társulás? — Igen! Erről a me­gyében már sokat olvas­hattak az érdeklődők. A közelmúltban is tájékoz­tattuk a Sárköz és a Völgység Területfejlesz­tési Társulásának polgár- mestereit, hogy az atom­erőmű és a vele kapcso­latban levő tájékoztatási cégek vezetőitől kapjanak információkat a hulladék- tároló terveivel kapcso­latban. A társulásban résztvevő települések: Bá- taszék, Cikó, Feked, Mó­rágy, Mőcsény és a szék­hely Bátaapáti polgármes­terei rendszeresen talál­koznak és mindenről vi­deofilmek közvetítésével tájékoztatják a lakosságot. Az erőmű vezetői nagyon pozitívan értékelik a nap­jainkban tapasztalható la­kossági vélemények for­málását. Ebben a TETT- nek és a TEIT-nek nagyon fontos szerepe van. — Ahhoz, hogy tájé­koztatni tudjanak, önma­guknak is tájékozódni kell! —- Ezért vannak a kül­földi tapasztalatcserék, hogy nemzetközi viszony­latban tudjuk elhelyezni a hazai terveinket. Nem le­het elég korán kezdeni a tájékoztatást. Ezért a leg­fiatalabb korosztályt is megcéloztuk és a szálkai környezetvédelmi táboro­zásukat anyagi eszközök­kel támogatjuk. így a hat településről 18 általános iskolás kap objektív isme­reteket játékos vetélkedők formájában arról, hogy ne csak a világnapon, de mindig figyeljenek a kör­nyezetükre és azt védjék minden eszközzel, mert a holnapunk egészsége, biz­tonsága függ tőle. (Decsi Kiss János) (334289) Miénk az ország, magunknak szennyezzük A környezetvédelem személyes ügy Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felügyeli, hogy tiszta vizet igyunk, vannak település-egészségügyi felada­taik, részben hozzájuk tartozik a levegőtisztaság ellenőrzése is. Tolna megye környezetvédelmi helyzetéről dr. Brázay László megyei tisztifőorvossal beszél­gettünk. — A közgazdaságtanban használatos fogalmakat köl- csönvéve az a tapasztalat, hogy az emberek a saját mikrokör- nyezetükre próbálnak odafi­gyelni. Ha már a makrokömye- zetről van szó, akkor egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a kér­déssel. Magánemberként senki sem törődik azzal, hogy véko­nyodik az ózonréteg, az ivóvi­zünk fogy és egyre szennyezet- tebb lesz. Lassan már nálunk is kincset ér az egészséges ivóvíz. A közelmúlt dunai szennyezése is emberi mulasztásra vezethető vissza. Szerencsére a megyében nincsenek parti szűrésű kutak, ezért a szennyezés a mi vízbá­zisainkat nem érintette. Végeztünk például egy fel­mérést a megyében, amelyben igyekeztünk feltérképezni a szeméttelepeket, különös tekin­tettel az illegális lerakóhe­lyekre. Már amennyiben megta­láltuk azokat. Megdöbbentő, hogy az emberek a saját falu­jukban micsoda illegális sze­méttelepeket képesek létre­hozni. Esetenként az is meg­hökkentő, hogy milyen állapot­ban vannak a „rendes” szemét­telepek is. Akkor vannak ható­sági jogosítványaink, ha a kö­rülmények már nemcsak eszté­tikai kérdéseket érintenek. Elég itt megemlíteni például a patkányveszélyt. Hasonló, vagy talán még nagyobb felelőtlen­ség tapasztalható a szennyvizek kezelése terén. Ahol csatorná­zás van, ott nincs gond, de ahol nincs, ott mi a legegyszerűbb megoldás? — Közvetve, vagy közvetle­nül beleengedik az élő vizekbe. — Erről van szó. Tudják, de nem veszik tudomásul, hogy ezzel mások, vagy éppen saját családjuk tagjainak egészségét veszélyeztetik. Ezt nagyon ne­héz ellenőrizni, hiszen minden szennyvizet szállító autó mellé nem lehet rendőrt, vagy más ha­tósági embert állítani. Időnként bejelentés érkezik, néha bizo­nyítani is lehet a szabálysértést. Arra is volt már példa, hogy vezető ember járt el így. — Ha más szennyez, akkor általában az ANTSZ-hez sza­ladnak az emberek. — Személy szerint örülök annak, hogy olyan esetekben is bennünket keresnek meg, ha az intézkedés tulajdonképpen nem a mi feladatunk. Amit tennünk kell, az a társhatóságok értesí­tése. Sok párhuzamos munkánk van a környezetvédelmi, az ál­lat-egészségügyi, a növényvé­delmi felügyelőséggel, vízügyi igazgatósággal is. A gond nem ott van, ahol a hatósági ellenőr­zéseket végezzünk, ezt meg­tesszük a társhatóságokkal együtt. A szabályok betartásá­nak a színvonala általában megfelelő. Ha nem, akkor fi­gyelmeztetjük, ha az eset sú­lyosabb, akkor szankcionálunk. Az igazi baj mindig az illegális tevékenységekkel van, az ille­gális szennyvízelhelyezéssel, szemétteleppel, a levegőszeny- nyezéssel, vagy a veszélyes hulladékok földbe ásásával. Az is előfordul, hogy a szippantott szennyvizet egyszerűen kien­gedik a termőföldre. — Utána lehetőleg mind­járt salátát palántáznak bele. — Ez megint olyan terület, amit nem lehet teljes körűen el­lenőrizni. Valójában a szabá­lyok betartása az emberek fele­lősségérzetén múlik. Jó lenne, ha mindenki megértené, hogy a környezetvédelem minden em­ber személyes ügye, s maga is felelős nemcsak a mikro-, ha­nem a makrokörnyezetért is. — Mennyire élnek a bünte­tés lehetőségével? — Ha bizonyítani lehet a környezetszennyezést, akkor feltétlenül élünk vele. A hely­színi bírság csak pár ezer forint, de súlyosabb esetekben sza­bálysértési eljárást kezdemé­nyezünk. Minden városi inté­zetnél évente jó pár ilyen eset előfordul. Ha fellebbeznek, ak­kor inkább a büntetés szigorí­tása a gyakorlat. — Most milyen minőségű a szekszárdi víz? — Iható, nagyobb baj nincs. Az biztonsággal állítható, hogy jelen pillanatban nem egész­ségkárosító a hatása. — Levegőtisztaság? — Tolna megye e téren is szerencsés helyzetben van, részben azért, mert a városok is kisvárosi jellegűek, részben mert nincs szennyező ipara. Az atomerőmű nem szennyezi a levegőt, szemben egy szenes erőművel. Nem véletlen, hogy Paks az egyik legtisztább város. A levegőt ott is elsősorban a főútvonal forgalma szennyezi. Városainkat ma első sorban a kipufogógáz terheli. A ólom­szennyezettség a közvetlenül a főutak mellett termelt gyümöl­csökben is kimutatható. A megoldás a városokat elkerülő utak megépítése lesz. (33487)

Next

/
Oldalképek
Tartalom