Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

12. oldal Gyermekvilág 1998. május 9., szombat Az ősember vadászata A csehországi Dőlni Vestovi- cében, az utóbbi évek egyik leggazdagabb kőkori lelőhe­lyén dr. Olga Soffer archeo­lógus irányításával hatalmas mennyiségű mamut- és egyéb állati csontot rejtő rétegeket tártak fel. A kutatóknak leg­először az ütött szöget a fe­jükbe, hogy mivel magyaráz­ható ilyen nagy tömegű állati csont felhalmozása. Vála­szuk: csak azzal, hogy itt nem elejtett állatok csontjairól van szó, hanem természetes mó­don kimúlt mamutok és egyéb vadak maradványairól. Ezek az állatok valószínűleg a ta­vaszi olvadáskor maradtak a kőkorszaki mocsár foglyai. Olga Soffer azonnal le is vonta az első következtetést: nem az ősemberek ejtettek el lándzsáikkal és ügyességük­kel ennyi vadállatot. Az ős­emberek költöztek a csontok közelébe, a csont ugyanis egyik legfontosabb munka­eszközük, szerszámaik alap­anyaga volt. Előkerült néhány kőmaradvány is, amelyeken az Olga Soffer vezette kutató- csoport furcsa, párhuzamos vonalkákat talált. Kiderült, hogy ez textília nyoma. Azaz: már a ősember is tudott szőni. Rábukkantak kézi csomózás lenyomataira is. A csomók távolsága pedig arról árulko­dott, hogy az ősemberek hálót fontak és a vadállatokat azzal fogták el. A hálóba gabalyo- dott négylábúakat akár egyet­len jól irányzott kőbalta csa­pással is elintézhették. A háló egyébként azt is elárulja, hogy nem mamutra és kard­fogú tigrisre, vagy egyéb szörnyetegekre specializálták magukat, hanem sokkal job­ban kedvelték a nyulat, az őzet és a kisebb erdei vadat. Az is bizonyos immár, hogy a kőkori ember kalóriaszükség­letét, főleg tavasszal egyálta­lán nem húsból fedezte, ha­nem növényekből, bogyók­ból, magvakból, amelyeket az egész közösség gyűjtött. FEB Gyermekvilág-divat Horváth Andrea (Szekszárd) ruhaterve Tudomány és mitológia Egy több évezredes történet Újabb tudományos bizonyíték a bibliai özönvízre Még azok is, akik keveset fog­lalkoznak a Bibliával, ismerik a mitológiai özönvíz történetét. A legenda úgy szól, hogy bűnei miatt az Ur vízözönt bocsátott az emberiségre. Csak Noé és családja menekült meg, akiket még időben figyelmeztetett az Úr, hogy építsenek bárkát, s vi­gyenek magukkal mindenfajta állatból is egy párt. A bárka el­készült, s mikor a tengernyi víz a világra zúdult, senki és semmi más nem maradt meg, csak Noé családja és a kimenekített álla­tok. A bárka a hagyomány sze­rint a mai Örményország terüle­tén, az Ararát hegyén kötött az­tán ki, mikor „Isten haragja” elvonult. A vízözön a Niagarán alázú­duló irdatlan víztömeg erejének négyszázszorosával törhette át a Földközi-tengert a Fekete­tengertől elválasztó földsávot és zúdulhatott be az emberi kul­túra egyik késő kőkori bölcső­jébe, a mai Ukrajnába és Mold­vába, ahol akkor már nem no­mádok, hanem letelepedett földművelő népek éltek. A bib­liai özönvíz-legendák talán ép­pen ennek a gigantikus termé­szeti katasztrófának az emlékét őrzik. Merthogy megtörtént, az ma már nem kétséges. Egy orosz oceanográfiai ku­tatóhajó nemzetközi személy­zete kutatófúrásokat végzett a Fekete-tenger partközeli me­derszakaszain és fantasztikus tényeket tártak fel. A talajmin­ták arról tanúskodnak, hogy mintegy 7500 évvel ezelőtt tört be a Földközi-tenger sós vize erre a területre, amely azelőtt édesvízi beltenger, avagy tó volt. Százezer négyzetkilomé­ter került víz alá, miután a víz­szint 150 méterrel megemelke­dett. Az édesvízi állatok elpusz­tultak, a tengerek élővilága hó­dította meg a sóssá váló vizet. A tudományos rekonstrukció szerint ez a gigantikus árvíz naponta egy kilométeres sebes­séggel növelte a víz birodalmát a szárazföld belseje felé, a ten­ger vízfelülete végül 30 száza­lékkal lett nagyobb, mint az ár­víz előtti édesvízi tóé volt. Könnyen meglehet, hogy a vallások és eposzok megőrizte özönvízlegendák reális alapja ez a természeti katasztrófa, amelynek nyomán a földmű­velő kultúra a menekülő embe­rekkel együtt szétszóródott, gyökeret vert Európa távolabbi területein is. Az áradás után az emberek már erősebb kunyhó­kat építettek, hatékonyabb módszerekkel művelték a föl­deket ott is, ahol azelőtt csak nomádok éltek. Meghonosodott a rézkohászat, mert az embe­reknek ellenállóbb anyagokra volt szükségük... A tudomány tehát újból megerősítette: özönvíz biztosan volt, legfeljebb az kérdéses mindmáig, Noé megépítette-e legendás bárkáját? Ferenczy Europress Zenesarok Amuzsikát a génjeikben örökölték Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két fiú Balatonfüreden. Pepe és Körte már az óvodában nagyon jó barátok voltak, s ez a barátság az iskolában és azóta is folytatódott. Együtt gör- deszkáztak és jártak moziba suli után, együtt nyertek rajzver­senyt, de igazi közös szenvedélyük mindig is a zene volt. 1. A Balaton melyik partján (északi, déli) található Balaton- füred? 2. Minek a rövidítése a DNS? 3. Hány főből áll az együttes? A Zenesarok jeligével ellá­Ahhoz, hogy ez a hobbi szintű zenélés egy kicsit komolyabb keretet kapjon, kellett egy bál Balatonfüreden, ahol a fiúk az egyik szünetben a maguk és a többiek szórakoztatására leül­tek a zongora mellé és négyke­zeseket adtak elő. Egyszer csak arra figyeltek fel, hogy többen állnak már körülöttük, mint amennyien a bál hivatalos együttese körül. A sok gratulá­ció és a siker elegendő ösztön­zést adott a srácoknak ahhoz, hogy megalakítsák együttesü­ket, mely a DNS (dezoxiribo- nukleinsav) nevet viseli. A Soho Party egyik balatonfüredi fellépésén a fiúk a közös példa­kép, Döme kezébe nyomták első kazettájukat, s legnagyobb meglepetésükre néhány hét múlva Döme kereste meg őket, mert fantáziát látott a zenekar­ban. A DNS hamarosan kere­sett és talált is egy énekesnőt Leila személyében, aki nem­csak magyarul, hanem angolul is remekül énekel. A DNS dance-zenét játszik, méghozzá house és trance ele­mekkel feldúsítva, így nyugod­tan mondhatjuk, hogy a csapat egyfajta hiánypótló feladatot vállalt magára. Első lemezük tizenkét felvétele közül vala­mennyi slágergyanús, éppen ezért nem véletlenül jellemzik így Pépét és Körtét a hozzáér­tők: itt van a két zeneőrült, akik a muzsikát már a génjeikben örökölték. Figyelem, játék! A Record Express kiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre helyesen válaszoló olvasónk egy DNS kazettát kap ajándékba. tott megfejtéseket levélben kér­jük a Tolnai Népújság címére - 7100, Liszt Ferenc tér 3. - eljut­tatni. A nyereményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtői: Endeli Viktória kis- dorogi és Volk Mária szek­szárdi olvasónk, akik egy-egy belépőjegyet kaptak a május 9-i Scooter és Brooklyn Bounce koncertre. Egy kis tudomány Közeledő csillagok Kaliforniai kutatók felfedez­ték, hogy nyolc csillag egyenesen Naprendszerünk felé halad. Az amerikai tudósok az Európai Űrügynökség Hip- parcos nevű műholdjáról érkező adatokat elemezték, amelyekből hajszálpontosan kiszámítható az égitestek pályája. Mint kiderült, a Bamard-csillag nevű vörös törpe 10 ezer éven belül 4,2 fényévnyire közelít meg minket, s ezzel a Naprend­szerünkhöz legközelebb eső csillag lesz, elhalászva a megtisztelő címet a Proxima Centauri-tól. Ennél lénye­gesen veszélyesebb követ­kezménye lehet a Gliese710 nevű égitest közeledésének, ami egymillió év múlva összeütközik az Ourt felhő­vel, amelyet felkavar, s ez akár végzetes is lehet a Föld lakóira nézve. Az űr-karam­bol nyomán ugyanis a Nap­rendszerbe számtalan olyan apró égitest kerülhet be, amely bolygónkhoz csa­pódva katasztrófát okozhat. Játsszunk! Fekete-fehér igen-nem Az alábbi játék egy kicsit hasonlít a barkochbához, bár annál lényegesen egy­szerűbb. Ketten játsszák, egyikük kérdez, a másik válaszol. A kérdező kezdi, ezzel a mondókával: „Fekete-fehér igen-nem, mit vettél a pén­zeden?” A válaszoló erre bármit felelhet, de semelyik válaszában nem szerepel­hetnek a következő szavak: fekete, fehér, igen és nem. Például így: — Fekete-fehér, igen­nem, mit vettél a pénzeden? — Tehenet. — Jó vásár volt? — Az volt. — Milyen színe volt, fe­kete? — Nem emlékszem. — Fehér? — Annál sötétebb. — Voltál-e a múltkori pilisi búcsúban? — Jártam arra. — Nem találkoztál a Nagy Jancsival? — Nem! — Na, most megbuktál! A kérdezőnek az a célja, hogy a tiltott négy szót va­lahogy kiprovokálja a vála­szolóból, míg az arra törek­szik, hogy kikerülje ezeket a szavakat. Aki eltéveszti, zá­logot ad. Az egérke házikója és a pókok Vicces! A bíró nekiszegezi a kérdést a vádlottnak: — Mondja, miért lopta el azt az autót? — Én nem loptam, bíró úr - védekezik ijedt hangon a vád­lott. — Azt hittem, a kocsi gazdátlan. — Hát ezt meg miből gon­dolta? — Abból, hogy pont a teme­tőkapu előtt állt. A szállodában legszebb álmá­ból veri fel a telefon a vendé­get. — Kiss úr? — Igen, az vagyok - mo­tyogja félálomban. — Itt a szállodai ébresztő szolgálat. Ön rendelt hat órára ébresztőt? — Igen. — Na, akkor csipkedje ma­gát, mert kilenc óra van! Egy szép napon az egérke el­indult elemózsiát keresni. A házikóját gondosan bezárta, így nyugodtan indult útnak, vidáman ugrándozott a zöld fűben. A karján egy kosarat vitt, abba szedegette az út men­tén talált ennivalót: gombát, bogyókat, mogyorót és mak­kot. A rét tele volt finomabb­nál finomabb egér-falatokkal, így hamar megtelt a kosárka, egérke pedig hazaindult. Vi­dáman dudorászva nyitotta ki az ajtót, a kosarat letette az asztalra és éppen nekiállt fel­húzni a házipapucsát, mikor észrevette, hogy egy jókora pók néz vele szembe. — Hát te? - kérdezte meg­lepetten az egérke. De a pók most sem szólt egy hangot sem, csak áthatóan bá­multa a házigazdát mind a nyolc szemével. — Na, szólj már valamit! - kiáltott rá kétségbe esetten az egérke, de a pók most sem vá­laszolt. Az egérke felkapta a söprűt és az ajtó felé terelgette vele a jókora hívatlan vendé­get. A póknak egyből megjött a hangja, felháborodottan és hangosan sivalkodni kezdett. Abban a pillanatban a ház minden zegéből és zugából pókok jöttek elő, kicsik és na­gyok, világosak és sötétek, egyszínűek és mintásak, és mind fenyegetően közeledtek az egérke felé. Hősünk nagyon megrémült a fenyegető csapat láttán, ijedten kiszaladt a ház­ból és hangosan becsapta az aj­tót. A küszöb előtt leült és hangosan sírva fakadt. A pó­kok pedig teljesen elfoglalták a házat. Az ablaküveget, de még az ajtó üvegét is úgy befonták pókhálóval, hogy be sem lehe­tett látni. Az egérke szomorúan töprengett az ajtó előtt: — Most mit tegyek? De először is segítőtársat kell ke­resnem! - azzal elindult a ba­rátjához, a tücsökhöz. A tü­csök nagyon megörült neki, mikor meglátta, éppen ebédhez készülődött és az egérkét is in­vitálta. Csak akkor tűnt fel neki, hogy barátja szokatlanul hallgatag és szomorúan néz maga elé. — Segítséget szeretnék kérni tőled, képzeld, drága ba­rátom, tücsök, a pókok elfog­lalták a házamat! — Ez borzasztó! De tudod és valahogy tartok a pókoktól, jobb lesz, ha elmegyünk a fá­cánhoz, majd az segít. Úgy is tettek, megkeresték a fácánt, az éppen a csibéit etette. Nagyon kevés ennivalót tudott előteremteni fácán anyó, a csibék éhesen és csalódottan csipogtak körülötte. A tücsök elciripelte fácán anyónak az ő nagy gondjukat, az egérke megszólalni sem mert abban a nagy ricsajban. A fácán kotyo­gott és bólogatott, aztán csibé­ivel együtt elindult az egérke után a házikó felé. Útközben a csibék jól megtömték a begyü­ket mindenféle ennivalóval, úgyhogy a hangzavar is csilla­pult. Amikor az egérke házá­hoz értek, fácán anyó betaszí­totta az ajtót, bedugta a fejét a házba és hangos rikácsolásba kezdett. Ahogy a fácán átható hangját meghallották, a pókok hanyatt homlok menekültek, ahogy csak tudtak. Egy perc múlva egy sem maradt az egérke házikójában. Az egérke megköszönte fácán anyónak a segítséget, s az egész famíliát bőségesen meg­vendégelte. Mikor a fácánok elmentek haza, barátjával, a tücsökkel, kitakarították a há­zikót a pókhálótól. A nagy munka után nagy lakomát csaptak, talán még most is fala­toznak. Antalné Bíró Jolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom