Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-09 / 108. szám
12. oldal Gyermekvilág 1998. május 9., szombat Az ősember vadászata A csehországi Dőlni Vestovi- cében, az utóbbi évek egyik leggazdagabb kőkori lelőhelyén dr. Olga Soffer archeológus irányításával hatalmas mennyiségű mamut- és egyéb állati csontot rejtő rétegeket tártak fel. A kutatóknak legelőször az ütött szöget a fejükbe, hogy mivel magyarázható ilyen nagy tömegű állati csont felhalmozása. Válaszuk: csak azzal, hogy itt nem elejtett állatok csontjairól van szó, hanem természetes módon kimúlt mamutok és egyéb vadak maradványairól. Ezek az állatok valószínűleg a tavaszi olvadáskor maradtak a kőkorszaki mocsár foglyai. Olga Soffer azonnal le is vonta az első következtetést: nem az ősemberek ejtettek el lándzsáikkal és ügyességükkel ennyi vadállatot. Az ősemberek költöztek a csontok közelébe, a csont ugyanis egyik legfontosabb munkaeszközük, szerszámaik alapanyaga volt. Előkerült néhány kőmaradvány is, amelyeken az Olga Soffer vezette kutató- csoport furcsa, párhuzamos vonalkákat talált. Kiderült, hogy ez textília nyoma. Azaz: már a ősember is tudott szőni. Rábukkantak kézi csomózás lenyomataira is. A csomók távolsága pedig arról árulkodott, hogy az ősemberek hálót fontak és a vadállatokat azzal fogták el. A hálóba gabalyo- dott négylábúakat akár egyetlen jól irányzott kőbalta csapással is elintézhették. A háló egyébként azt is elárulja, hogy nem mamutra és kardfogú tigrisre, vagy egyéb szörnyetegekre specializálták magukat, hanem sokkal jobban kedvelték a nyulat, az őzet és a kisebb erdei vadat. Az is bizonyos immár, hogy a kőkori ember kalóriaszükségletét, főleg tavasszal egyáltalán nem húsból fedezte, hanem növényekből, bogyókból, magvakból, amelyeket az egész közösség gyűjtött. FEB Gyermekvilág-divat Horváth Andrea (Szekszárd) ruhaterve Tudomány és mitológia Egy több évezredes történet Újabb tudományos bizonyíték a bibliai özönvízre Még azok is, akik keveset foglalkoznak a Bibliával, ismerik a mitológiai özönvíz történetét. A legenda úgy szól, hogy bűnei miatt az Ur vízözönt bocsátott az emberiségre. Csak Noé és családja menekült meg, akiket még időben figyelmeztetett az Úr, hogy építsenek bárkát, s vigyenek magukkal mindenfajta állatból is egy párt. A bárka elkészült, s mikor a tengernyi víz a világra zúdult, senki és semmi más nem maradt meg, csak Noé családja és a kimenekített állatok. A bárka a hagyomány szerint a mai Örményország területén, az Ararát hegyén kötött aztán ki, mikor „Isten haragja” elvonult. A vízözön a Niagarán alázúduló irdatlan víztömeg erejének négyszázszorosával törhette át a Földközi-tengert a Feketetengertől elválasztó földsávot és zúdulhatott be az emberi kultúra egyik késő kőkori bölcsőjébe, a mai Ukrajnába és Moldvába, ahol akkor már nem nomádok, hanem letelepedett földművelő népek éltek. A bibliai özönvíz-legendák talán éppen ennek a gigantikus természeti katasztrófának az emlékét őrzik. Merthogy megtörtént, az ma már nem kétséges. Egy orosz oceanográfiai kutatóhajó nemzetközi személyzete kutatófúrásokat végzett a Fekete-tenger partközeli mederszakaszain és fantasztikus tényeket tártak fel. A talajminták arról tanúskodnak, hogy mintegy 7500 évvel ezelőtt tört be a Földközi-tenger sós vize erre a területre, amely azelőtt édesvízi beltenger, avagy tó volt. Százezer négyzetkilométer került víz alá, miután a vízszint 150 méterrel megemelkedett. Az édesvízi állatok elpusztultak, a tengerek élővilága hódította meg a sóssá váló vizet. A tudományos rekonstrukció szerint ez a gigantikus árvíz naponta egy kilométeres sebességgel növelte a víz birodalmát a szárazföld belseje felé, a tenger vízfelülete végül 30 százalékkal lett nagyobb, mint az árvíz előtti édesvízi tóé volt. Könnyen meglehet, hogy a vallások és eposzok megőrizte özönvízlegendák reális alapja ez a természeti katasztrófa, amelynek nyomán a földművelő kultúra a menekülő emberekkel együtt szétszóródott, gyökeret vert Európa távolabbi területein is. Az áradás után az emberek már erősebb kunyhókat építettek, hatékonyabb módszerekkel művelték a földeket ott is, ahol azelőtt csak nomádok éltek. Meghonosodott a rézkohászat, mert az embereknek ellenállóbb anyagokra volt szükségük... A tudomány tehát újból megerősítette: özönvíz biztosan volt, legfeljebb az kérdéses mindmáig, Noé megépítette-e legendás bárkáját? Ferenczy Europress Zenesarok Amuzsikát a génjeikben örökölték Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két fiú Balatonfüreden. Pepe és Körte már az óvodában nagyon jó barátok voltak, s ez a barátság az iskolában és azóta is folytatódott. Együtt gör- deszkáztak és jártak moziba suli után, együtt nyertek rajzversenyt, de igazi közös szenvedélyük mindig is a zene volt. 1. A Balaton melyik partján (északi, déli) található Balaton- füred? 2. Minek a rövidítése a DNS? 3. Hány főből áll az együttes? A Zenesarok jeligével elláAhhoz, hogy ez a hobbi szintű zenélés egy kicsit komolyabb keretet kapjon, kellett egy bál Balatonfüreden, ahol a fiúk az egyik szünetben a maguk és a többiek szórakoztatására leültek a zongora mellé és négykezeseket adtak elő. Egyszer csak arra figyeltek fel, hogy többen állnak már körülöttük, mint amennyien a bál hivatalos együttese körül. A sok gratuláció és a siker elegendő ösztönzést adott a srácoknak ahhoz, hogy megalakítsák együttesüket, mely a DNS (dezoxiribo- nukleinsav) nevet viseli. A Soho Party egyik balatonfüredi fellépésén a fiúk a közös példakép, Döme kezébe nyomták első kazettájukat, s legnagyobb meglepetésükre néhány hét múlva Döme kereste meg őket, mert fantáziát látott a zenekarban. A DNS hamarosan keresett és talált is egy énekesnőt Leila személyében, aki nemcsak magyarul, hanem angolul is remekül énekel. A DNS dance-zenét játszik, méghozzá house és trance elemekkel feldúsítva, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a csapat egyfajta hiánypótló feladatot vállalt magára. Első lemezük tizenkét felvétele közül valamennyi slágergyanús, éppen ezért nem véletlenül jellemzik így Pépét és Körtét a hozzáértők: itt van a két zeneőrült, akik a muzsikát már a génjeikben örökölték. Figyelem, játék! A Record Express kiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre helyesen válaszoló olvasónk egy DNS kazettát kap ajándékba. tott megfejtéseket levélben kérjük a Tolnai Népújság címére - 7100, Liszt Ferenc tér 3. - eljuttatni. A nyereményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtői: Endeli Viktória kis- dorogi és Volk Mária szekszárdi olvasónk, akik egy-egy belépőjegyet kaptak a május 9-i Scooter és Brooklyn Bounce koncertre. Egy kis tudomány Közeledő csillagok Kaliforniai kutatók felfedezték, hogy nyolc csillag egyenesen Naprendszerünk felé halad. Az amerikai tudósok az Európai Űrügynökség Hip- parcos nevű műholdjáról érkező adatokat elemezték, amelyekből hajszálpontosan kiszámítható az égitestek pályája. Mint kiderült, a Bamard-csillag nevű vörös törpe 10 ezer éven belül 4,2 fényévnyire közelít meg minket, s ezzel a Naprendszerünkhöz legközelebb eső csillag lesz, elhalászva a megtisztelő címet a Proxima Centauri-tól. Ennél lényegesen veszélyesebb következménye lehet a Gliese710 nevű égitest közeledésének, ami egymillió év múlva összeütközik az Ourt felhővel, amelyet felkavar, s ez akár végzetes is lehet a Föld lakóira nézve. Az űr-karambol nyomán ugyanis a Naprendszerbe számtalan olyan apró égitest kerülhet be, amely bolygónkhoz csapódva katasztrófát okozhat. Játsszunk! Fekete-fehér igen-nem Az alábbi játék egy kicsit hasonlít a barkochbához, bár annál lényegesen egyszerűbb. Ketten játsszák, egyikük kérdez, a másik válaszol. A kérdező kezdi, ezzel a mondókával: „Fekete-fehér igen-nem, mit vettél a pénzeden?” A válaszoló erre bármit felelhet, de semelyik válaszában nem szerepelhetnek a következő szavak: fekete, fehér, igen és nem. Például így: — Fekete-fehér, igennem, mit vettél a pénzeden? — Tehenet. — Jó vásár volt? — Az volt. — Milyen színe volt, fekete? — Nem emlékszem. — Fehér? — Annál sötétebb. — Voltál-e a múltkori pilisi búcsúban? — Jártam arra. — Nem találkoztál a Nagy Jancsival? — Nem! — Na, most megbuktál! A kérdezőnek az a célja, hogy a tiltott négy szót valahogy kiprovokálja a válaszolóból, míg az arra törekszik, hogy kikerülje ezeket a szavakat. Aki eltéveszti, zálogot ad. Az egérke házikója és a pókok Vicces! A bíró nekiszegezi a kérdést a vádlottnak: — Mondja, miért lopta el azt az autót? — Én nem loptam, bíró úr - védekezik ijedt hangon a vádlott. — Azt hittem, a kocsi gazdátlan. — Hát ezt meg miből gondolta? — Abból, hogy pont a temetőkapu előtt állt. A szállodában legszebb álmából veri fel a telefon a vendéget. — Kiss úr? — Igen, az vagyok - motyogja félálomban. — Itt a szállodai ébresztő szolgálat. Ön rendelt hat órára ébresztőt? — Igen. — Na, akkor csipkedje magát, mert kilenc óra van! Egy szép napon az egérke elindult elemózsiát keresni. A házikóját gondosan bezárta, így nyugodtan indult útnak, vidáman ugrándozott a zöld fűben. A karján egy kosarat vitt, abba szedegette az út mentén talált ennivalót: gombát, bogyókat, mogyorót és makkot. A rét tele volt finomabbnál finomabb egér-falatokkal, így hamar megtelt a kosárka, egérke pedig hazaindult. Vidáman dudorászva nyitotta ki az ajtót, a kosarat letette az asztalra és éppen nekiállt felhúzni a házipapucsát, mikor észrevette, hogy egy jókora pók néz vele szembe. — Hát te? - kérdezte meglepetten az egérke. De a pók most sem szólt egy hangot sem, csak áthatóan bámulta a házigazdát mind a nyolc szemével. — Na, szólj már valamit! - kiáltott rá kétségbe esetten az egérke, de a pók most sem válaszolt. Az egérke felkapta a söprűt és az ajtó felé terelgette vele a jókora hívatlan vendéget. A póknak egyből megjött a hangja, felháborodottan és hangosan sivalkodni kezdett. Abban a pillanatban a ház minden zegéből és zugából pókok jöttek elő, kicsik és nagyok, világosak és sötétek, egyszínűek és mintásak, és mind fenyegetően közeledtek az egérke felé. Hősünk nagyon megrémült a fenyegető csapat láttán, ijedten kiszaladt a házból és hangosan becsapta az ajtót. A küszöb előtt leült és hangosan sírva fakadt. A pókok pedig teljesen elfoglalták a házat. Az ablaküveget, de még az ajtó üvegét is úgy befonták pókhálóval, hogy be sem lehetett látni. Az egérke szomorúan töprengett az ajtó előtt: — Most mit tegyek? De először is segítőtársat kell keresnem! - azzal elindult a barátjához, a tücsökhöz. A tücsök nagyon megörült neki, mikor meglátta, éppen ebédhez készülődött és az egérkét is invitálta. Csak akkor tűnt fel neki, hogy barátja szokatlanul hallgatag és szomorúan néz maga elé. — Segítséget szeretnék kérni tőled, képzeld, drága barátom, tücsök, a pókok elfoglalták a házamat! — Ez borzasztó! De tudod és valahogy tartok a pókoktól, jobb lesz, ha elmegyünk a fácánhoz, majd az segít. Úgy is tettek, megkeresték a fácánt, az éppen a csibéit etette. Nagyon kevés ennivalót tudott előteremteni fácán anyó, a csibék éhesen és csalódottan csipogtak körülötte. A tücsök elciripelte fácán anyónak az ő nagy gondjukat, az egérke megszólalni sem mert abban a nagy ricsajban. A fácán kotyogott és bólogatott, aztán csibéivel együtt elindult az egérke után a házikó felé. Útközben a csibék jól megtömték a begyüket mindenféle ennivalóval, úgyhogy a hangzavar is csillapult. Amikor az egérke házához értek, fácán anyó betaszította az ajtót, bedugta a fejét a házba és hangos rikácsolásba kezdett. Ahogy a fácán átható hangját meghallották, a pókok hanyatt homlok menekültek, ahogy csak tudtak. Egy perc múlva egy sem maradt az egérke házikójában. Az egérke megköszönte fácán anyónak a segítséget, s az egész famíliát bőségesen megvendégelte. Mikor a fácánok elmentek haza, barátjával, a tücsökkel, kitakarították a házikót a pókhálótól. A nagy munka után nagy lakomát csaptak, talán még most is falatoznak. Antalné Bíró Jolán
