Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-23 / 120. szám

SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Az utolsó ebéd: paradicsomleves és Szekszárd pulyka Gordon blue City FOTÓK: BAKÓ JENŐ Róma kellős közepén üldö­géltünk, egy étterem tera­szán, néztük az évezredes épületeket, s elképzeltük, milyen lehetett itt élni, ami­kor még tógában ballagtak a fórumra a polgárok, ami­kor kétkerekű kocsi porzott a hepehupás utcákon. Szekszárdon, a Garay téren a héten három angol fiatalember sörözött a legutóbbi nevén Obsitosnak nevezett étterem előtt az asztaloknál, bámulták a nőket, a magyar kisváros forgatagát. Meglehet, ők az utolsók, mert már pa­kolják a berendezést. Bank lesz a vá­roska étterméből, s ha kinéznek az ab­lakon a hivatalnokok, ők is bankot lát­nak, hisz ahol nemrég még lábasokat árultak, egy másik bank rendezkedik be. Ha jól számolom, Szekszárd kellős közepén olyan jó százméteres körzet­ben jelenleg tizenegy bank van, s a Ga­ray téren újabb kettő lesz. Van-e bele­szólása a városnak abba, hogy hol, és milyen bank telepedjen le? Reinhardt Mátyástól, a megyeszék­hely főépítészétől mégtudtuk: az egy­kori Szegzárd Szálló épülete nem a vá­rosé. A tulajdonos annak adja el vagy bérbe az épületet, akinek akarja. A vá­ros csak akkor léphet közbe, ha az át­építés során környezetvédelmi szem­pontból valamilyen kifogás merül fel, de ehhez az illetékes szakhatóság véleménye is szükséges. Ha belegondol az ember, vá­rosképi szempontból kifogá­solnivaló nemigen akad, hisz a bankok igen reprezentatív épü­letek. Étterem is van bőven, egy kicsit feljebb, egy kicsit másutt, nosztalgiázni, régi kis- pörköltökre, romantikus ran­devúkra, a muzsikus cigányok szárnyaló Pacsirta-trilláira gondolni meg teljesen fölösle­ges. És korszerűtlen. De kell-e ennyi bank egy 35 ezres kisvárosba? Kovács Antalnak, az OTP Tolna Megyei Igazgatósága igazgatójának tettük fel e kérdést.- Én nagyon örülök annak, hogy Tolna megye és Szekszárd „bankoso- dik”, s annak is, hogy az égyes bankok között verseny alakult ki, versenyzőnk az üzletfelek kegyeiért. Mindez ki­hozza belőlünk azt a teljesítményt, amely eddig csak rejtve voltak ben­nünk. Ennek a versenynek az üzletfe­leink, a vállalatok, a vállalkozók, a la­kossági ügyfélkör a nyertesei. S örülök azért is, mert a megye, Szekszárd gaz­dasága az elmúlt időszakban nőtt. Az OTP Bank - mint a sok közül a legna­gyobb - igen erőteljesen növelte üzleti aktivitását. Az önkormányzati, válla­lati piac nagyjából már fel van osztva, a lakossági bankszolgáltatások terüle­tén még vannak kihasználatlan lehe­tőségek, erre számítanak a bankok. A lakossági bankpiac rendkívül igényes, s aki ide be akar kerülni, annak igen­csak össze kell magát szednie, hisz az ügyfél a király, nagyon ki kell szol­gálni. A jövő év elejétől a köztisztvise­Otthon Aruház földszintién Is folyik az átalakítás löknek és a közalkalmazottaknak is kötelező lesz bankszámlára utaltatni a fizetést. Ehhez a pénzkiadó automaták számát is meg kell növelni, Szekszár­don például még két helyen lesz ilyen. — Beteszem a bankba a pénzem, számolom a kamatokat, veszek gépko­csi-nyeremény betétkönyvet - , a régi idők klasszikus banki művelete volt. Sokan lettek vállalkozók, s most már ők is bankokon keresztül intézik a pénzügyeiket. De ehhez 13 bank kell egy kisvárosban? — Ezt piac fogja igazolni. Én úgy gondolom, hogy - bár minden bank­nak megvan a maga üzletpolitikája - sok ma Magyarországon a 41 bank. A magyar bankpiac nem akkora, hogy indokolna ennyi bankot. Külföldről már hallunk híreket arról, hogy egyes bankok egyesülnek. De a piaci verseny arról szól, hogy mindenki megkapja az esélyt, és hát győzzön a jobbik. — Mindenütt látni, hogy bezár egy üzlet, nyit helyette másik. Előfordul­hat, hogy egy bankfiókot is bezárnak? — Valószínűnek tartom, hogy bizo­nyos helyeken egyes fiókokat be fog­nak zárni. A mostani versenyben a tő­keerőnek, a nyereségtermelő képes­ségnek, a szolgáltatás színvonalának és minőségének igen nagy a jelentő­sége. A polgár dönti majd el, hogy me­lyik bankot tartja szimpatikusnak, megbízhatónak. A Szegzárd Szálló 1893-ban, Lech- ner Ödön tervei alapján épült. Évtize­dekig a városka egyetlen szállodája volt, ma a sok-sok bankterem közül az egyik lesz az étterem helyén. Az utolsó menüt május 22-én, most pén­teken szolgálták fel szép nevű Obsitos vendéglőben, s ez nem volt más, mint paradicsomleves meg pulyka Gordon blue, rizskörettel. D. Varga Márta Bogyiszló nem hisz a könnyeknek Falunapi módi: hosszúnadrág Szandival Bogyiszlóit az élet minden területén ta­pasztalható fejlődés immár a közlekedés- biztonsági szférába is betette a lábát: a Bo­gyiszlói Falunapokra érkező vendég mind­járt a faluszélen ta­pasztalja, hogy rendőr­lámpa szabályozza a forgalmat. (A szenny­vízberuházás miatti út­felbontás kapcsán.) A bogyiszlóiaknak azon­ban most más miatt (is) van okuk a büsz­keségre: a falunapok révén olyan tartalmas rendezvénysorozatot tudhatnak a maguké­nak, amely jóval na­gyobb településeknek is dicsőségére válna. A Bogyiszlói Falunapok harmadik napján, azaz teg­nap délelőtt Szandi és hosz- szúnadrág volt a menő vise­let. Utóbbi a hűvös, de - legalábbis kora délutánig - esőmentes időjárás miatt. Előbbi pedig a most éppen fekete Kleopátra-frizurát vi­selő, érett nővé cseperedett egykori tinisztár fellépése kapcsán, amely a paksi „menő” és a tolnai „mini”- mazsorettek többfordulós bemutatója között zajlott. A szombat délelőtti prog­ramról egyébként nem lehet állítani, hogy a kutya sem volt rá kíváncsi, hiszen egy zsemleszínű keverék és egy német juhász is fel-fel tűnt a holtág parti színpad kör­nyékén. Rajtuk kívül pedig vagy háromszáz ember él­vezte a produkciókat, a nap­fényt, a csapolt sört, a lazí­tást és nem utolsó sorban a kampánycsendet, (egyszó­val nem hitt a könnyeknek.) így tett egyébként a sör­sátor közelében derűsen beszélgető három polgár- mester is: Hans-Jürgen Schäfer, a német Schlitz testvértelepülés „bürger- mejsztere”, aki igazi bará­tok között érzi magát Bo- gyiszlón, de a magyar sör helyett inkább a magyar vö­rösbort részesíti előnyben; Bölöni Dávid, az erdélyi Csernáton testvérfalu első embere, aki - bár az „ott­honi gondokat” nemigen tudta egy pillanatra sem fe­ledni - csodálatosnak ne­vezte, hogy a falu összefo­gásával ilyen rendezvényt tudott csinálni a Duna- menti község; és Tóth Ist­ván, a - kora délelőtt - nem mindennap látható színes ábrás nyakkendőben feszítő házigazda polgármester, aki egyszerűen csak annyit mondott: eddig mindennel meg vagyok elégedve. Van is oka rá. Tegnap reggel Lozsányi Tamás or­gonaművész, valamint a Mözsi Bartók Béla Női Kar és német vendégeik, a Lyra Büchig Vegyes Kórus adott nagyszerű koncertet a re­formátus templomban. Na­gyon jól sikerült a péntek esti rock and roll party és előtte a bonyhádi Flamingó és a tolnai Avantgarde Táncegyüttes fellépése is. Külön kell szólni a birka- fözőversenyről, amit a helybéli Soós István nyert. (Egy versenyző ugyanakkor tiltakozott amiatt, hogy az általa elkészített étek olyan hamar elfogyott, hogy neki nem jutott egy falat sem.) Mellesleg sikerült kifür­késznünk az igazi bogyisz­lói birkapörkölt titkát: 7-8 éves - faggyútlanított húsú - birkából készül, legalább 3 órát kell főzni és sokak szerint a legfinomabb „fele­fele” arányban krumplival (egy krumpli - egy birka.) A falunapok - a „tervek szerint” - tegnap este érte el csúcspontját, de ma még - a választási izgalmakra is gondolva - egy nagyon kel­lemes levezetésre van kilá­tás, tűzoltó bemutatóval, térzenével, Éles-humorral és Holdfény-bállal. -s­Utánajártunk a dombóvári szóbeszédnek A millióknál többet ér a békesség Az elmúlt év májusá­ban nem kis csata dúlt Dombóváron a település járművel rendelkező lakói, az üzlettulajdonosok és a helyi képviselő-tes­tület között, amiért a városatyák önkor­mányzati rendeletük­kel a belváros szinte valamennyi parkoló­helyét fizetővé tet­ték. A néhány nap alatt jelentős forgalomcsökkenést érzékelő kereskedők aláírásokat gyűj­töttek a határozat visszavo­nása érdekében, a helyi jár­művezetők pedig azzal tilta­koztak, hogy közülük csak nagyon kevesen vették igénybe a fizetőparkolókat. Alig egy hónappal a rendelet bevezetését követően a par­kolók üzemeltetését vállalko­zásban vésző Dombóvári Műanyagipari Kft. felbontotta az önkormányzattal kötött szerződését a parkolóhelyek kihasználatlansága miatt. Ek­kor a képviselőtestület módosította rendeletét és a korábbiaknál szeré­nyebb használati díj megfizetésére kötelezte a szolgáltatást igénybeve­vőket, a működtetést pe­dig rábízta a Jóléti Szol­gálat Alapítványra. A várt eredményt azonban ez a lépés sem hozta meg. Míg a belvárosi parkolók továbbra is üresek voltak, a tiltó táblák ellenére egyre több jármű állt meg olyan he­lyen is, ahol hosszabb-rövi- debb időre akadályozta a for­galmat. De jutott a várakozó autókból jócskán a zöld terü­letekre is. Sok felesleges veszekedés és újabb négy hónapos vesz­teséges működtetés után az­tán a városatyák hatályon kí­vül helyezték a rendeletet és október elején néhány napon belül visszaállt a korábbi, jól megszokott rend: újból meg­teltek az időközben ismét in­gyenesen használható parko­lóhelyek. Az elmúlt év őszén úgy tűnt, hogv az önkormányzat csak időlegesen mondott le a parkolási díjak beszedéséről, ugyanis akkor szó volt arról, hogy a mostani idegenfor­galmi szezon kezdete előtt újratárgyalják a té­mát. Az „egy éves jubi­leum” kapcsán aztán né­hány „jólértesült” azt is tudni vélte, hogy az egyik helyi nyomdában már meg is kezdték a parkoló­jegyek gyártását. Mint azt érdeklődé­sünkre Gyöngyösi Tibor, a város gazdasági alpol­gármestere elmondta, az elmúlt év tavaszán tett intéz­kedésektől ők elsősorban azt várták, hogy a korábbiaknál nagyobb rend lesz a belvárosi parkolókban. De rövid idő alatt rá kellett jönniük arra, hogy „ami nem megy, azt nem szabad erőltetni”. Töb­bet ér a békesség a település lakóival és kereskedőivel, mint az a tervezett néhány millió forintnyi önkormány­zati bevétel, amit a rendelet- alkotók a parkolási díjakból reméltek. Az alpolgármester szavait erősítette meg az önkor­mányzat gazdasági bizottsá­gának elnöke, Vida János is, amikor arról szólt: nem ter­vezik a téma újbóli napi­rendre tűzését, annak elle­nére sem, hogy a gunarasfür- dői strandnyitásnak köszön­hetően egyre több külföldi rendszámú autót lehet látni a dombóvári parkolók­ban. A város járművel rendelkező lakói és az üzlettulajdonosok ezek után azt remélik, hogy a jövőben senki nem próbálja - mint bűvész a cilinderből a tapsifülest - még egy­szer „elővarázsolni” a témát, mert a „mutat­ványt” vélhetően ak­kor sem tapssal ju­talmaznák . ..- glaub ­Az autósok remélik, nem lesz újabb mutatvány Hangulatos belső, szép faburkolatok jellemezték az Obsitost

Next

/
Oldalképek
Tartalom