Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-02 / 102. szám
1998. május 3., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK •• ■ WW Látogatóban Pecze Istvánnál Ő csak fújja a da,fújja a dalt Pecze István csak fújja a dalt és fújja, hosszú évek óta. A zeneakadémiát végzett trombitaművész, tanár, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola Igazgató-helyettese, a Szekszárd Big Band alapítója szóló lemez kiadására készül.- Az első CD-én Tomsits Rudolf Szekszárdi Jazz miséje került rögzítésre, a második címe Szekszárd blues. Mindkét CD-n a Szekszárd Big Band játszik. Mi lesz hallható a harmadik lemezen?- Ez egy szóló lemez lesz. Az új Bach trombitámat szeretném kipróbálni, ezzel szeretnék egy olyan szólólemezt készíteni, amilyen utoljára Zsoldos Imrének volt. A pénz már meg van rá, az anyag is kész, június elején elkészítjük, utána kerül kiadásra. Egyébként magyar számok és világslágerek lesznek rajta, többek között a Kabaré című dalt játszom el.- Éneket trombitán?- Igen, volt is vele gondom, az eredeti jogtulajdonos írásbeli engedélyét kellett megszereznem hozzá. Külföldön ugyanis sokkal komolyabban foglalkoznak a szerzői jogvédelemmel, mint nálunk. Német zenészek például nem játszanak fénymásolt kottából, csak zeneműboltban vásárokból, mert hatezer márkára megbüntethetik őket.- Nálunk azért még nem ilyen szigorú a helyzet.- Egyelőre, de hamarosan változni fog itt is ez a dolog, megszűnik a kalózkodás, az EU-hoz való csatlakozás feltételei közé tartozik a szerzői jogvédelem szigorú betartása.- A Szekszárd Big Band neve egybeforrt Pecze Istvánéval.- A big band létrehozásával életem nagy álma valósult meg. Mindig arra vágytam, hogy legyen egy saját zenekarom. Ahogy Szekszárdra jöttem, elkezdtem szervezni.- Kik játszanak a Szekszárd Big Bandben?- Amatőr zenészek, profi módon. Az első CD-nk anyagával, a Szekszárdi Jazz misével, amit Tomsits Rudolf a ! Otthon Pecze István legfeljebb ja.. .Zsófi és Balázs koncertje felkérésünkre írt, nem csak az országot jártuk be, hanem Európát is.- Zenetanár, igazgató-helyettes, zenekar vezető, rendszeresen fellép rendezvényeken, mikor jut ideje a családjára?- Szerintem két fajta ember van, az egyik szeret otthon lenni, a másik menekül hazulról. Én ha tehetem, itthon vagyok, a családi háttér számomra nagyon fontos. A feleségem igazi társ, nem csak a nyugodt hátteret biztosítja, hanem társam az új vállalkozásomban, az ő segítségével működik a Pecze és Társa Koncertiroda.- A gyerekek örökölték-e a papa zenei tehetségét? — Mindkettő. Zsófi lányom a Garay Általános és Zeneiskola hetedikes tanulója, hat éve zongorázik, a pécsi zeneművészeti szakközépiskolába készül. Balázs harmadikos, őt is zongorára írattuk, de önszántából, már trombitálni is a magáét fúj- tanul - nálam. fotó: gottvald Nagy öröm ez számomra. Szeretik a gyerekeink a zenét és szeretnek zenélni is, szent este például a legszebb ajándék amit tőlük kaptunk, a közösen előadott karácsonyi műsor volt — Ezek szerint Peczééknél reggeltől-estig szól a zene? Igaz, családi házban laknak, de itt, a Minta-lakótelepen azért elég közel vannak egymáshoz a házak, mit szólnak a szomszédok és a „pótnagymamaként” a családdal együtt élő nagynéni ehhez? — A zene 'nálunk hozzá tartozik a család életéhez, senkit nem zavar, ha a fiúk itthon gyakorolnak-, mondja a feleség, Patrícia, a Garay János Általános Iskola pedagógusa. - Legutóbb egy ilyen esti gyakorlás után az volt a legnagyobb meglepetés, hogy reggelre Balázs a szobájában nem csak a saját, hanem az édesapja trombitáját is beolajozta, ami nem kis feladatot jelentett.- Mik a Pecze és Társa Koncertiroda tervei a jövőben?- Szeretnénk nyáron Big Band hajó címmel egy filmet készíteni tévéállomások számára. Szeretném elérni, hogy Szekszárdon a bor mellett a másik nevezetesség a Szekszárd Big Band legyen. Ennek érdekében mindent megteszünk. A big band közeli tervei között szerepel egy őszi németországi, majd egy tavaszi lichtensteini turné. Szeretnék sok szép, elegáns helyen trombitálni, ehhez minden adott. Több budapesti szálloda is gondol ránk, ami áttörést jelent, hiszen ez egy vidéki zenekar számára eddig lehetetlen volt.- Legújabb kezdeményezése, Zenesarok címmel rovatot indított a városi televízióban.- Havonta egyszer, pénteken este fél nyolc és nyolc óra között zenetanár, művész kollégáimat és növendékeiket mutatom be a városi tévében. Szeretném ha mindenki tudná milyen tehetséges zenészek élnek, dolgoznak Szekszárdon. F. Kováts Éva Nem ezért lett az év rendőre Ki az áruló ? Ha a megyeszékhelyre kivonul a katonai ügyészség, az feltűnést kelt, hiszen azért Szekszárd kis város. A hírek hangsebességgel terjednek. Ha a gyanúsított három viszonylag magas rangú, s kettő közülük felelős beosztásban dolgozó parancsnok, a harmadik pedig a másodiknak a helyettese, az elgondolkodtató. Ha az első ráadásul az Év rendőre volt, s címét a kihallgatások megkezdése előtti napon kapta meg, akkor az botrány. Ha az illetékesek - bizonynyal nyomozati érdekek miatt - nem nyilatkoznak, akkor a sajtó és a közvélemény nem tehet mást, mint hogy találgat. Elsőül is azt, hogy miért a katonai ügyészség, s miért nem az ügyészségi nyomozó hivatal jár ez az ügyben. Sokan fegyvert, vagy fegyveres bűncselekményt gyanítanak, ami vad következtetésekre ad alkalmat. Annyi bizonyosnak látszik, hogy szó sincs ilyesmiről. Meglehetősen hétköznapi lopásról, netalántán sikkasztásról lehet szó a megyei főkapitányság dolgozói részéről. Hogy ezekhez az ügyekhez köze van-e az Ev rendőrének, azt még nem tudni. Ott jogosítvány a téma, de valószínűleg nem gyártás és árusítás, hanem visszaadás. Többen abban reménykednek, hogy minden csoda három napig tart, s valójában csak megtévedt, ám jóhiszemű emberekről van szó, akik éppen ügyetlenségük miatt buktak meg. Ha így van, az sem nagy öröm, de a körültekintés hiánya magyarázható éppen azzal is, hogy nem tartottak a lebukástól. Esetleg azt hitték, ők bármit megtehetnek? Mindaddig csak találgatni lehet, míg hivatalos tájékoztatás nincs. A parancsnokok egy része hisz abban, hogy beosztottjaik nem követtek el súlyosabb bűncselekményeket. Keresik viszont az „árulót”, mármint azt, vagy azokat, akik felhívták a sajtó figyelmét arra, hogy az Év rendőrét őrizetbe vették. Jelenleg azt sem tudni, hogy pénteken a katonai bíróság előzetes letartóztatásba helyezte-e az alezredest, aki őrizetben volt, és nem azonos a kitüntetettel. Eredetileg úgy volt, hogy ez utóbbinak a parancsnoka, esetleg ő maga is a nyilvánosság elé áll, s elmondja mit tett és mit nem. Később azonban meggondolta magát, és úgy döntött, hogy hallgat. Ezért az ő ügyében is marad a találgatás. Mit tettek, és hogy miért (mennyiért) ártottak önmaguknak és a testület jó hírének. Két dolog azonban biztos, az alezredes nem ezért lett az év rendőre, és az, hogy a beosztottak megrendültek. Most nem tudják, ha parancsnokaik bűncselekményeket követtek el, akkor ők ezután kinek hihetnek, kikben bízhatnak meg? Ihárosi Ibolya Ezek után kinek hihetnek, kiben bízhatnak a rendőrök? Színes ceruzák és görkorcsolya Botrány a rajzpályázaton Az úriasszonyoknak szóló intelem szerint nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani - mondotta nem is oly régen Rósa Géza Paks önkormányzata környezetvédelmi bizottságának elnöke egy testületi ülésen. Mondandóját akkor Her- czeg József polgármesterhez intézte, egy nyilatkozat kapcsán. Áz intelem mintha bumeránggá változott volna a környezet- védelmi bizottság által kiírt gyermekrajz pályázat díjazása során. A történet dióhéjban: a pályázat eredményhirdetése csaknem botrányba fulladt. A Föld Napja alkalmából összesereglettek a művelődési központban a díjazott gyermekek, az őket nevelő-tanító pedagógusok. Hallhatták sorban a helyezéseket, korcsoportonként - az óvoda kiscsoportjától kezdődően - át is vették a díjakat, két- háromszáz forintos színes ceruza, filctoll készleteket, kifestőkönyveket. Majd jöttek a különdíjak, összesen öt gyermek érdemelte ki ezt a zsűri szerint, jutalmuk nyolc-tíz ezer forintos görkorcsolya. Mit ád Isten, egyikük a zsűri tagjának gyermeke. Sírva fakadó kisgyerek, felháborodott pedagógusok indulatai jelezték, valami nincs rendben. A helyi sajtóban nyílt levelet tett közzé az egyik érintett (és magát sértettnek tartó) rajzot tanító Szekeres Judit. Az igazsághoz hozzátartozik, nem csak pedagógusként, szülőként is látja az ügyet, gyermeke is indult a pályázaton. Mondandóját dr. Rosner Gyulához, a Városi Múzeum igazgatójához, a bíráló bizottság elnökéhez intézte, megkérdőjelezve az értékelés megalapozottságát, a kiírásban foglaltak betartását, de leginkább a díjak aránytalanságát kifogásolta. Azt is méltatlannak tartja, hogy a rajzok közül csak néhány lett kiállítva. „Vajon miért? Talán attól félt, hogy a nézők meggyőződhetnek a nagy tekintélyű zsűri szakértelméről?” Dr. Rosner Gyula kérdésünkre elmondta: aligha volt félnivalója. Az ügy középpontjában szereplő rajz, a polgármesteri hivatal környezetvédelmi előadójának gyermeke alkotása látásmódjával magasan kiemelkedett a mezőnyből - olyan kép, amely csak egy gyermek sajátja lehet, nem felnőttek irányításával készült. Ugyanakkor elismeri a díjazás aránytalanságait. A zsűrinek a kiírás kezdetétől kellett volna nyomon követni a pályázatot, részt venni a díjak elosztásában és az eredményhirdetéskor ki kellett volna minden rajzot állítani mondja. A környezetvédelmi bizottság Schuckert József képviselőt bízta meg a pályázat lebonyolításával. - Ez a harmadik pályázat volt, az előző két évben nagy sikert hozott - mondja a képviselő. Minden okunk megvolt arra, hogy a technikai részleteket Supliczné Nagy Katalinra, a polgármesteri hivatal környezetvédelmi előadójára bízzuk, hiszen eddig jól végezte ezt a munkát. Tagja volt a zsűrinek is, tény, amit jegyzőkönyv is tanúsít, hogy a bírálás során megkérdezte, visszaléptesse-e lányát a versenytől. A zsűri erre nemet mondott. Tény viszont az is, hogy a bizottság hibát követett el, mikor az eredmény megállapítása után Suplicznéra bízta a díjak megvásárlását és elosztását. Melléfogás volt, aránytalan lett. Jogos a pedagógusok felháborodása emiatt épp úgy, mint a kiállítás miatt. Utóbbit talán enyhíteni lehet, a Madarak és fák napján kiállítjuk, méltó helyszínen az összes képet. Siposné Somogyi Andrea pedagógusként vett részt a díjkiosztón, ő osztja kollégái véleményét. Fejére volt állítva az egész - összegzi. — Az is előfordult, hogy azonos korcsoporton belül az első helyezett kisebb értékű jutalmat kapott, mint a harmadik. Sérelmezi azt is, hogy az eredményhirdetés során a felkészítő pedagógusok nevét meg sem említették. Annak ellenére sem tud a díjazással egyetérteni, hogy saját iskolájának három diákja is különdíjat kapott, sokkal fájdalmasabb számára a síró gyermekek látványa. Véleményét csak erősíti, hogy a díjkiosztót követően került sor egy másik verseny, a szárazelem gyűjtés eredményhirdetésére, amelynek ő volt egyik szervezője. Saját gyermekeim szorgosan részt vettek ebben - mondja -, de tisztességtelennek tartottam volna őket jutalmazni közpénzből. Saját családi keretünkből természetesen nem maradt ez el - hangsúlyozza. Természetesen kíváncsiak voltunk Supliczné Nagy Katalin álláspontjára is, ő azonban elhárította érdeklődésünket, mondván, köztisztviselőként a város jegyzőjének engedélyére van szüksége ahhoz, hogy bármiféle ügyben nyilatkozzon. Egyébként sincs jó véleménye a médiáról (általában). Kérdezzük meg inkább Rósa Gézát, a környezetvédelmi bizottság elnökét - kalauzolt. Megtettük volna, csakhogy ő éppen Lengyelországban tartózkodik. így hát nem maradt más, mint (reményeink szerint utólagos egyetértésével) egy régebbi, a nyilvánosság előtt tett megnyilvánulását idéztük: az úriasszonyoknak szóló intelemről. Rákosi Gusztáv
