Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-04 / 80. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. április 4., szombat Rejtett értékeink A Garay-album „A nagy költő szobrának leleplezési ünnepélye alkalmából Bodnár István, a szekszárdi Garay szoborbizottság ékestollú jegyzője, a neves poéta rendkívül díszes albumot szerkesztett, melynek megszerzését a legmelegebben ajánljuk irodalompártoló közönségünknek és mindazoknak, akik kegyeletes érzéssel őrzik Garay János emlékét”. Az 1898. március 29-én megfogalmazott, április 3-án napvilágot látott felhívás a XIX. századi Tolna megye szellemi életének kiemelkedő dokumentumát hirdette, s aki ma, száz esztendő után kézbeveszi a művet, maga is meggyőződhet arról, a korabeliek nem túloztak, mert a maga módján valóban páratlan teljesítmény. Előzményei még az önkényuralom idejére nyúltak vissza: hazafias lelkesedésből akkor kezdtek gyűjteni az 1853-ban elhunyt Garay János szobrának felállítására, emlékének méltó megörökítésére. Eredetileg a mil- leniumi 1896. esztendőre tervezték a szoboravatást, de késett a szobrász, országos vita, csaknem botrány keveredett az ügy körül, a mű 1897 augusztusában készült el párizsi öntőműhelyében, a telet a szekszárdi kaszinó kertjében egy fabódéban töltötte, végül 1898 márciusában - a szobrász személyes felügyelete mellett - emelték talapzatára. Utólag cseppet sem bánhatjuk, hogy nem 1896-ban került sor az avatásra: az akkori sok esemény miatt aligha keltett volna országos feltűnést. A szoboravatás mellett ez utóbbiban része volt a Garay- albummk, amelybe nagy lelkesedéssel toborozta össze a politikai, irodalmi és művészeti élet legjelesebb képviselőit az összeállító. Apponyi Alberttól Perczel Dezsőn át Kossuth Ferencig és Simont- sits Béláig sokan érezték a helyi és országos politika férfíai közül fontos megszólalási alkalomnak ezt a vidéken megjelenő albumot. Jellemző, hogy Simontsits például azt írta: „Ha Garay ma élne, nem győzné lanttal a - Háry Jánosokat!” Az írók közül kiemelkedik Jókai, aki a Korit című költemény egykori országos hatásáról tett személyes tanúbizonyságot, mellette legföljebb a költő életrajzírójának, dr. Ferenczy Józsefnek találó összegzése Garay lírájáról, valamint Székely Ferenc történeti tanulmánya említhető. A többiek több-kevesebb szellemességgel fabrikáltak emlékverseket, vetettek papírra magvasnak szánt bölcsességeket, vagy legalább valami olyan szépet, amit ilyen albumba illőnek találtak. Ezeknél fontosabbak azok az adalékok, amelyek sokszor irodalomtörténeti értékűek, s hozzájárultak a jószerivel már-már elfeledett költő képének kikerekítéséhez. Bodnár István ezek gyűjtésével, a kor szellemi tényezőinek összefogásával alkotott maradandót. Laczkó András több tanulmányban világított rá, hogy nélküle például nem rajzolt volna olyan kedves és jellemző obsitosképet Zichy Mihály, nem vette volna egy közepes-gyenge vers illusztrálásához a fáradságot Csók István. Érdekes azonban, hogy - a különben már ekkor kiváló rajzoló, ráadásul Garay János unokaöcs - Garay Ákos nem a java termését adta a műhöz, elhíresült illusztrációi későbbi idők termékei. Kárpótolta mindezért a kor olvasóját a számos hasonmás, a legifjabb testvér, Garay Antal visszaemlékezése, s a mű végén egy különös tanulmány Wosinsky Mór tollából. Az akkor már Tolna vármegye történetírójaként s az ország egyik első régészeként számon tartott tudós pap Garay műveiből indult ki, azok sorait, gondolatait idézte és igazolta vagy egészítette ki régészeti kutatásainak eredményeivel. (Sokan lebecsülik e művét tanulmányai sorában, csakhogy igaztalanul, mert népszerűén bár, de vérbeli történetet írt . . ) A Tolnamegyei Közlöny 1898. április 10-én még azt írta: „az érdekes kéziratok még egyre érkeznek, s bár működik a szerkesztői piros ceruza is, hogy a felette érdekes közlemények megrövidítve helyet adjanak a még érdekesebbeknek, az albumot még így is meg kell toldani néhány ívvel”. A végül 160 nagyalakú oldalon a Franklin-Társulat Nyomdájából kikerült mű selyembe kötve négy forintért, papírkötéssel - Vaszary János rajzával - két forintért lett egy-egy család féltett kincse. Megjelenésekor a Tolnamegyei Közlöny írta: „irodalmi eseményszámba megy a magyar könyvpiacon, ilyen magas irodalmi színvonalon álló díszmű kevés jelent meg vidéki városban”. Dr. Töttó's Gábor Történész kongresszus Ferrarában Rehabilitálják Savonarolát? Ötnapos történész kongresszusnak ad otthont a héten az északolaszországi Ferrara. A tanácskozás az 500 évvel ezelőtt eretnekként elégetett dominikánus szerzetesről, Girolamo Savona- roláról (1452-1498) folyik. Történészek és teológusok harmincnál több előadásban próbálnak tudományos képet megrajzolni az ellentmondásos hitszónok szerepéről. A Savonarola szülővárosában, Ferrarában folyó kongresszus része a szerzetes halálának 500. évfordulója alkalmából egész Olaszországban folyó intenzív tudományos és teológiai kutatásoknak. Ä Vatikán a harmadik évezred küszöbén lehetségesnek mondta Savonarola rehabilitálását. Az 1452-ben Ferrarában gazdag bankárcsaládban született Savonarola 1491-ben dominikánus hitszónok volt a firenzei Szent Márk kolostorban, ahová Firenze ura, Lorenzo Medici (il Magnifico) nevezte őt ki. Kiátkozására 1497-ben annak nyomán került sor, hogy tüzes szónoklatokban ostorozta a pápaságot és annak erkölcsi hanyatlását a Borgia-pápa, VI. Sándor (1492-1503) alatt. Savonarola egyidejűleg vezetője volt az 1494-ig Firenzében uralkodó Mediciek és az általuk megtestesített erkölcstelenség elleni felkelésnek. Savonarola fellépésének hatására Firenze adórendszerét a szegények javára változtatták meg és drákói szigorúságú erkölcsi törvényeket hoztak. A gyújtó szavú szerzetest idővel ismét megerősödött ellenségei 1498-ban halálra ítélték, felakasztották, majd - két rendtársával együtt - mint eretneket máglyán elégették. A firenzei Palazzo Vecchio előtt, a Piazza della Signorián ma is kő jelzi azt a helyet, ahol 500 éve a három akasztófa állott. A „Piemme” kiadó nemrég könyvet jelentetett meg „Savonarola avagy Isten forradalma” címmel. A ferrarai kongresszus utánra tervezik Savonarola ösz- szes műveinek kiadását CD- ROM-on. Május 23-ra, a szerzetes firenzei máglyahalálának napjára nagyszabású megemlékezést készítenek elő, amelyen a város polgármestere mellett részt vesz a neves író, nyelvész és esztéta, Umberto Eco is. A dominikánus rend Firenzében egyházmegyei szinten már tavaly megtette az első lépéseket Savonarola boldoggá avatása érdekében. Bamey Rosset csőd előtt áll A 75 éves Barney Rosset készen áll arra, hogy megírja szinte hihetetlen élettörténetét, annak a krónikáját, hogy miként harcolta ki a „Ráktérítő” és a „Lady Chatterley szeretője” című regények publikálását az Egyesült Államokban, hogyan pingpongozott Henry Millerrel, s hogyan osztotta meg ágyát (plátói alapon) Samuel Beckettel. Mint az AP hírügynökség jelentette, Bamey Rosset, aki az 50-es és a 60-as években sikeresen keresztülvitte az amerikai cenzorokon a „Lady Chatterley szeretője” című könyvet és több más ellentmondásos irodalmi alkotást is, éppen a pénzügyi összeomlás előtt áll. Csődbe jutott kiadóvállalata. Rosset nem kap jogdíjakat és nem tudja kifizetni annak a New Yorki-i padlástérnek a bérleti díját sem, ahol lakik és dolgozik. A pénzügyi válságot egy olyan könyvvel kapcsolatos jogi kereset váltotta ki, amihez Barney Rossetnek egyébként semmi köze sincs. Különösen irónikus ez egy olyan kiadói személyiség esetében, aki korábban nagy pénzeket áldozott arra, hogy megjelentesse azt, amiről úgy gondolta, mindenkinek joga van elolvasni. Tavaly nyáron egy Las Ve- gas-i bíróság 3,1 millió dollárt ítélt meg Steve Wynn kaszinótulajdonos javára, aki rágalmazásért perelte a Barricade Bo- oks kiadót. A kiadó - amely hozzájárulása nélkül életrajzot jelentetett meg Wynnről - Rosset könyveit is forgalmazza a Blue Moon sorozatban. Wynn mellékesen nem is az életrajzot kifogásolta, hanem a Barricade katalógusának az egyik mondatát, amely kapcsolatba hozta őt a Genovese maffiacsaláddal. Lyle Stuartnak, a Barricade kiadó tulajdonosának nincs megfelelő biztosítása, és ezért csődöt jelentett, ezzel ugyanerre kényszerítve Rossetet is. Egy esetleges fellebbezés a perben évekig tartana, túl sokáig ahhoz, hogy kisegítse Rossetet jelenlegi nehéz helyzetéből. A küzdelem azonban nem idegen Rossettől, akiről mint radikálisról az FBI már 12 éves korában dossziét fektetett fel. Rosset most azon munkálkodik, hogy rendbehozza a pénzügyi helyzetét és egy non-profit kiadóvállalatot indítson be. A félig zsidó, félig ír származású Rosset úgy nőtt fel, hogy megtanulta a fasizmust és a rasszizmust gyűlölni, s saját elmondása szerint fiatal korától fogva olyan nézeteket vallott, amelyek mellett az IRA elképzelései konzervatívnak tűnhetnek. Rosset a háború után költözött Manhattanba, és 1952-ben megvette a Grove Press kiadó- vállalatot. A vágya két olyan erotikus könyv megjelentetése volt, amelyet addig csonkítatla- nul sohasem adtak közre az Egyesült Államokban. Ez a két könyv D. H. Lawrence: „Lady Chatterley szeretője” és Henry Miller: „Ráktérítő” című műve volt. Bamey Rosset a második világháború utáni időszakban az egyik vezető politikai és avantgárd kiadó volt az Egyesült Államokban. Kiadta egyebek között Malcolm X, Che Gue- vara, Jean-Paul Sartre és Eugene Ionescu műveit is. Szintén Rosset volt az, aki eljuttatta az amerikai olvasókhoz Beckett: Go- dotra várva című művét. Közben annyira összebarátkozott az ír szerzővel, hogy egy párizsi áramszünet alkalmával - jobb megoldás híján - egy szállodai ágyon osztozott meg vele. Az X-akták elköltözik Kanadából Melegebb éghajlaton keresi a jövőben az igazságot Mulder és Scully ügynök: az X-akták sorozat stábja Kanadából Los Angeles környékére költözik. A Reuters jelentése szerint a Twentieth Century Fox Television a héten erősítette meg a költözködésről már jó ideje kerengő szóbeszédet, mely szerint elsősorban Peter Duchovny miatt szedi a stáb a sátorfáját. „Muldemek” már nagyon elege volt Vancouver nyirkos levegőjéből - a kanadai városban és környékén forgattak öt éven át -, és abból, hogy állandóan ingáznia kell Los Angeles és Vancouver között. „Virtuális” templom az Interneten Április 6-án „virtuális” templomot adnak át az Interneten az ugyancsak „virtuális” városban, Funcity- ben - közölte kedden Hildesheim (Észak-Németor- szág) érseksége. Jelen lesz az eseményen Stefan Lampe vikárius, hogy elbeszélgessen Istenről és a világról az Internetre kapcsolókkal, valamint azért is, hogy on-line módon adjon tanácsot az erkölcsi kérdésekben hozzá forduló híveknek. A vikárius elhelyez egy elektronikus levélszekrényt is az „Internet-plébánia” hívei számára. Mint Lampe érsek rámutatott, Funcity már ma is egyike az Internet legfrekventáltabb helyeinek. A 30 000 „lakosú” virtuális várost Észak-Németország öt magánkézben lévő rádióállomása alapította - emlékeztet az AFP. Hétezer éves kőépítmények A núbiai nomádok már a korai kőkorszakban, 5-7 ezer évvel ezelőtt, jóval az első piramisok építése előtt csillagászati és földrajzi jelentőségű építményeket hoztak létre kőből. Ilyeneket talált a dél-egyiptomi sivatagban lévő Nabtában J. McKim Malvil, a coloradói egyetem „Asztrofizika és Planetáris Tudományok” tanszékének munkatársa, aki leleteiről a Nature című brit szaklap legutóbbi számában számolt be. Nabtában nagy kövekből kirakott, terjedelmes köröket, sírra emlékeztető struktúrákat és hosszú kősorokat találtak. Az építmények szokatlan elhelyezéséből a tudósok arra ■ következtetnek, hogy az állattenyésztésből élő nomádok kultúrája gazdag és komplex, társadalmuk szervezettsége magas szintű volt. Az építmények készültekor még kiadós nyári monszunt biztosított a kiima, s minden évben tavak keletkeztek. Ma sivatagi időjárás uralkodik ezen a vidéken. A 2,5 négyzetkilométer kiterjedésű területen hatalmas (kétszer három méteres) homokkő-kolosszusokat állítottak fel szabályos elrendezésben: a sorok észak-déli és kelet-nyugati irányban helyezkednek el, illetve a hatezer évvel ezelőtti nyári napforduló irányába mutatnak. Jó hír V irág vasárnap. Jézus bevonul Jeruzsálembe a húsvéti misztérium teljesítésére. Az ünnepnek kettős jellege van: egyrészt a győzelem és a megdicsőülés napja, amelynek jele a győzelmi pálma, másrészt a szenvedés és a halál ünneplése is ez a nap, amelynek jele a misében szereplő passió, vagyis szenvedéstörténet. Számomra mindig megdöbbentő volt ez a nap. A nép ujjong, örül Jézusnak: Hozsanna Dávid fiának, áldott aki az Úr nevében jön. Öt nap múlva ezek az emberek kiabálják: Feszítsd meg, halál reá. Jaj de csúnya dolog, így változtatni a véleményüket - mondhatnánk. Számunkra nem ismerős ez az ide-oda hajlongás? „Mi biztos nem tettünk volna így” - már hallom is önmagámban s valóban úgy gondolom - ezt így is tettem volna - én aztán nem álltam volna be a „Feszítsd meg”-et kiabáló tömegbe. Én sokkal jobban szeretem ennél Jézust, nekem Ő a mindenem. Számomra Ő az ígéret, Ő a boldogság. Nélküle semmit sem ér az életem, hisz halálom után csak az Ő ígérete él s válik valósággá, ezért érdemes már itt a földön is Vele élni. Milyen büszke lenne rám (én is magamra), hogy nem állok be a csúnya - egyszer így, máskor úgy kiabáló - nép közé. Igen, az akkori emberek nem tudtak kitartani Jézus mellett, bezzeg Ma és Mi. Tényleg hol tartunk ma és mi? Ma kiáltottál hozsannát Jézusnak, mindent úgy tettél ahogy ő tett volna? Most nem lelkiismeret vizsgálatot akarok tartani, csak azt szeretném, ha őszinték lennénk magunkhoz, s a vámossal együtt mondanánk: Bocsáss meg mert bűnös ember vagyok, szeretnék mindig ho- zsannázni de . . . Ki az a Mi? Mi keresztények, akik meg vagyunk keresztelve? Mi, akik idegenként ülünk templomjaink padjában? Mi, akik együtt imádkozunk a békéért s közben harcolunk egymás ellen? Ki az a Mi, akivel együtt lengethetjük a pálmaágat s együtt küzdhetünk azért, hogy ne kiabáljunk „Feszítsd meg- et”. Áz ősegyházban onnét tudták, hogy ki a keresztény hogy az életükön látszott. Egyszerűen csak szerették egymás. Hiszek a Szeretet győzelmében, nem az önző, magamutogató, meggyőződés nélküli szeretetben, hanem a másikért meghaló, teljesen elfogadó, őszinte szeretetben. A barkaág juttassa mindig emlékezetünkbe, hogy kihez tartozunk, s hogy nem akarunk úgy járni, mint a nép, akit el lehet a szerető Istentől távolítani, sőt ellene fordítani. Petkó Tamás atya Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
