Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-25 / 97. szám

FOTÓ: BAKÓ JENŐ Vannak fontosabb dolgok, mint a királyság (Folytatás az 1. oldalról.) Nekem különleges kapcso­latom volt Magyarországgal, mert amikor én felnőttem, könnyebb volt nekünk Ame­rikába, vagy Dél-Afrikába utazni, mint ide. Amit tudtam az országról, azt olvastam, vagy hallottam. A gyerek számára sokkal érdekesebb az, ami nem elérhető. Igyek­szem éreztetni, mennyire tet­szik nekem Magyarországon élni és dolgozni.- Édesapja a második vi­lágháború előtt a magyar trónban reménykedett. Bizo­nyára ön is eljátszott a gondo­lattal: milyen lenne királyfi­nak . . .- Nem gondolom, hogy édesapám ezt tervezte volna. Az én családom több, mint nyolcszáz éve szerepel a köz­életben. Én úgy gondolom, nem uralkodni, hanem a poli­tikával foglalkozni - ez a fon­tos. Most a fő feladat, hogy bekerüljünk az Európai Uni­óba, mert ez jelenti a bizton­ságot a következő száz-két­száz évre. Szóval: a király­ságnál vannak sokkal fonto­sabb dolgok is.- Mire kötelez ma cím és származás?- Természetesen tudom, mit csinált a családom a történe­lemben, próbálom bemutatni, mit lehet tenni ma, mivel lehet az itteni helyzeten se­gíteni. A Habsburg névhez mindenki kapcsol valamit: senki sem közömbös iránta. Pozitív vagy negatív érzéssel reagál a hal­latára mindenki.- Ez terhet jelent Önnek?- Nem, kisgyerekként már tapasztaltam, hogy mit jelent Habsburgnak lenni. Olyan, mint bárki másnak lenni.- Milyen útravalóval látta el az édesapja?- Előttem az egész élete példa volt, amely megmutatta az irányt, amit követnem kell. Ő azt a gondolatot örökíti rám, hogy egyszer egész Eu­rópa egységes lesz.- És mire neveli majd a sa­ját gyermekeit?- Remélem, hogy szá­mukra is érdekes lesz a poli­tika. Mi heten vagyunk test­vérek, és mindenki valahogy foglalkozik vele: a bátyám osztrák parlamenti képviselő, az egyik nővérem Svédország uniós csatlakozásáért dolgo­zik, egy másik nővérem Spa­nyolországban a regionális politikában tevékenykedik.- A Habsburgok híresek voltak arról, hogy jól háza­sodtak . . .- Elmondhatom, hogy na­gyon boldog vagyok a házas­ságomban, és minden nap biztosabb vagyok benne: ez a lány, Eilika volt az, akit keres­tem, és aki nekem segíteni tud egész életemben. Tóth Ferenc Mérleget vontak a Tolna megyei tűzoltók Hány tűz volt, babám? Mérleget vontak a láng­lovagok, elkészült az év első három hónapjának összesített statiszti­kája. Ezek szerint a Tolna megyei tűzoltókat idén az első negyedév­ben 355 eseményhez riasztották. A riasztás kétszázhet­venegy esetben tűz, negy­venhétszer műszaki men­tés miatt történt. Egy-egy vonulás költsége nem ke­vés, de ami igazán sokba került, az a huszonöt téves riasztás és a tizenkét vak­lárma volt, mondta Csöglei István tűzoltószázados, aki a statisztikai adatokat ismertette velünk. A szá­zados elmondása szerint előfordult, hogy a megye- székhelytől negyven ki­lométerre fekvő Szakály községbe három tűzoltóa­utó vonult tizennyolc em­berrel, téves riasztás miatt - feleslegesen. A tűzesetek döntő több­ségét az avartüzek teszik ki, szám szerint százti­zenegy alkalommal. Ezek közül nyolc esetben az erdő égett. Legtöbbször ,a szek­szárdi tűzoltóknak kellett vonulniuk, konkrétan százhuszonegyszer. Nem sokkal maradnak el a tűz­esetek számát tekintve a megyeszékhelytől azok a Tolna megyei városok sem, ahol nincs önkor­mányzati tűzoltóság. így például Tamási és kör­nyékéről az első negyed­évben hetvennégy alka­lommal érkezett riasztás, Bonyhádról pedig ötven- szer. A tűzesetek mellett vol­tak riasztások más okok - műszaki mentés, közúti baleset, víz szívatás, favá­gás, életmentén - miatt. Közúti balesethez nyolc alkalommal vonultak a lánglovagok. Karambo­loknál három személyt mentettek ki a járműből sértetlenül, hármat kü­lönböző sérülésekkel, hármat pedig már csak holtan tudtak kiemelni. Vizet huszonkilencszer szivattyúztak, négy eset­ben regisztráltak fakitö­rést, huszonegy esetben vízkárt. A negyvenhét műszaki mentés közül három Bonyhád, nyolc Dombó­vár, öt Paks, huszonkilenc Szekszárd, kettő Tamási területén volt. Lakásban és személyi ingatlannál ötvenöt eset­ben volt tűz az első ne­gyedévben. Ezek közül hat az iparban, négy a köz­lekedés területén. A tűzesetek során két polgár sérült meg, ketten meghaltak, egyikük Paks, a másikuk Bonyhád térsé­gében. Végül: a mentések so­rán a lánglovagok 1063 darab kéziszerszámot használtak. f. kováts 19981. negyedév statisztikája ü RIASZTÁSOK:! TÉVES RIASZTÁS VAKLÁRMA MŰSZAKI 25_J2 MENTÉS 47. SET 271 KÁR FAKITÖRÉS VÍZSZIVATTYÚZÁS ■t jíicmöi KÖZÚTI BALESET Mosoly, kacaj, röhej Paks, a kétarcú város - áll két héttel előbbi írásunk címé­ben. Nem mi találtuk ki, egy közvélemény-kutató cég ál­lapította meg a lakótelepi emberek közérzetét vizsgálva. Kétarcú bizony, más megközelítésekben is - tapasztal­hattuk a héten. Kezemben egy gyönyörű album, szerdán mutatták be „A város mosolyát”. Fotók számolhatatlanul, versek, kis- riportok. Virágok mindenütt a képeken, rácsodálkozha­tunk, ilyen a város, ilyen szépséges, parkokkal, virágos kertekkel, erkélyekkel, ablakkal. Hétköznap észre sem vesszük, kellett tehát ez a könyv, amely sokak önzetlen munkája nyomán született, példázva az összefogás ere­jét, hogy együtt meg tudjuk mutatni a szépet is, amellyel együtt élünk, csak éppen elmegyünk mellette. Vagy teg­nap délelőtt a Duna-korzón, önfeledten, vidáman együtt ünnepelve a tavasz beköszöntét, halászlevet főzve (mert, hogy paksiak vagyunk, örömre-bánatra ez illik, jóféle borokkal lekísérve), jóízűeket beszélgetve. Szóval tudunk mi együtt örülni, észrevenni a szépet, a jót, vagy higgad­tan, jó szándékkal megbeszélni a bajokat, hibákat, kita­lálni mit is kellene tennünk ellenük. Mint azok a diákok, akik egy pályázatra elkészítették fotókkal illusztrálva a város öröm és bánat térképét, megmutatva mivel büsz­kélkedhetünk, mit szégyellhetünk lakókörnyezetünkben. A díjakat kiosztották kedden kora délután a Városhá­zán, tapsokat kaptak a fiatalok a jelenlévőktől, köztük több képviselőtől, a koalícióhoz tartozóktól épp úgy, mint ellenzékiektől. Teljes volt az egyetértés. A képviselő urak és hölgyek aztán az ülésterembe vonultak és meg­kezdődött a szokásos produkció. Szópárbajokkal, olykor személyeskedve osztották egymást pro és kontra, mind­két oldalról abban a szent meggyőződésben, hogy a vá­ros érdekében teszik - mint ezt számos alkalommal ki­nyilatkoztatták. Jut eszembe, talán nem ártana egy albumot készíteni erről is. Most már csak címet kellene találni. Lehetne mondjuk „A város kacaja”. Rákosi Gusztáv Dunakorzó, napsütés, víz, Paks Halászléfőző és horgászvei seny jóvoltából senki sem ma­radt éhen, a gyerekek pedig leg­inkább a sétahajózásnak örül­hettek. Töhb, mint száz bog­rácsban főtt a halászlé, s a Duna-parton ezernél is többen voltak. Három éve rendezi meg Pakson a Dunapartért Közala­pítvány, a Fortuna Rádió, a Ha­lászati Szövetkezet, a Charon Bt. és a Labdarúgó Klub a du­nai szezonnyitót. Aki ott, volt jól volt. FOTÓ: BAKÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom