Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-27 / 73. szám

4. oldal Megyei Körkép 1998. március 27., péntek — Konyhád Es Környéke A rendszer konzerválja a hátrányt Kistelepülések, ördögi körben (Folytatás az 1. oldalról.) A faluban élő háromszázhet­venhat polgár közül harminc a munkanélküli, negyven pe­dig olyan, aki már kiesett az állás nélkül maradottakat el­látó rendszerből. Ez azt je­lenti, hogy a családok 40-45 százalékát érinti a munkanél­küliség. Olyan család is akad, ahol három embernek nincs állása. Szász János, a falu polgár- mestere emlékeztet rá, hogy a megyében talán először - már tíz évvel ezelőtt - Závodon je­lent meg a munkanélküliség. A vízitársulat leépítése nyo­mán maradtak többen munka nélkül. Aztán jött a téeszek megszűnése .. . Az okok között fontosnak tartja megemlíteni, hogy az oktatással sem lehet minden rendben. Ennek a kis falunak például tizenkét esztergályosa volt. — Hol kezdődött a lesza­kadás? — A hetvenes években Závodra is rásütötték, hogy szerep nélküli település. Még házhelyeket sem lehetett kije­lölni. A fiatalok elköltöztek, így lettek Bonyhádon és Dombóváron „závodi utcák”. — A falu ennek ellenére fejlődött. — A vízprogram már 1988-ban megvalósult. Már az új önkormányzati rend­szerben építettük az utakat. Ezek a beruházások ilyen kis helyen az emberektől na­gyobb áldozatvállalást köve­telnek, mint másutt. Nemcsak pénzzel kellett beszállnunk, hanem jelentős mennyiségű közös munkával is. — Most pedig a gázprog­ram van soron. — Igen, ennek akár örül­hetnénk is, de úgy is fogal­mazhatunk, hogy „csak most”. — Ezt hogy érti? — Tavaly A Völgységi Kistérségi Társulás - tizenhá­rom település közösen - adott be pályázatot a megyei terü­letfejlesztési tanácshoz. Amennyire én tudom, épp azért sikerült támogatást nyernünk, mert a pályázók között voltak hátrányos hely­zetű falvak. Nemcsak Závod, hanem Kisvejke, Mucsfa, Lengyel vagy Mőcsény. Nos, amikor a megvalósulás került szóba, akkor éppen ezek a kis falvak maradtak ki az első körből. — De a pénzt megkapták. — Persze, ezzel nincsen gond. A ránk eső hányad -1,2 millió forint - megérkezett. A gond ott van, hogy tavaly mi kimaradtunk a programból. Háztartásonként az idén már harmincezer forinttal többet kell fizetni. Emelkedett a ké­szülékek ára, a kivitelezők is drágábban dolgoznak, sőt: szigorodott az engedélyezési eljárást. Az sem elhanyagol­ható, hogy a késlekedés miatt itt, Závodon többen visszalép­tek, mondván, hogy az emelt összegű kiadást nem tudják vállalni. — Önök, a kistelepülések vezetői ezt felvetették ezt a problémát? — Igen, az is felmerült, hogy pályázzunk újra. Azon­ban erre a célra a területfej­lesztési tanács egyszer már adott pénzt. Én úgy gondolom, hogy ez az egész pályázati rendszer így nem hatékony, hiszen a lemaradt települések hátrá­nyát konzerválja. Nagyon szeretném, ha a döntéshozók jobban megismernék a megye legkisebb településeinek problémáit is. — Más pályázatokon is próbálkoznak? — Természetesen. Itt van például most a falugondnoki pályázat, de a falunak itt is le kellene tennie az önrészt. Ez egy ördögi kör: ha forráshiá­nyosak vagyunk, pályázaton kellene részt venni, ha pályá­zaton akarunk részt venni, le kellene tenni az önrészt, de ha forráshiányosak vagyunk, miből tegyük le az önrészt? — Mi lenne a megoldás? — Ezeknek a valóban hát­rányos, kistelepüléseknek, olyan pályázatokat is ki kel­lene írni, ahol nem feltétel a saját rész. — Tudtak-e tavaly fejlesz­tésre fordítani ? — Egy fillért sem. Félmil­liót terveztünk ugyan, de in­kább a közhasznúak alkalma­zására költöttük. Ez azért meglátszott a falun, az embe­rek takarították az árkokat, az utakat, gondozták a sporttele­pet. A közel tizennyolcmilliős költségvetésből karbantar­tásra, állagmegóvásra össze­sen egymillió forintot tudtunk fordítani. Szociális támoga­tásra 3,7 millió forint jutott. Idén hasonló számok vannak, azzal a különbséggel, hogy fejlesztésre már nem is ter­veztünk. — A gázra sem? — Annak a forrása a zá­vodi polgárok befizetése, de például a körjegyzőség, az óvoda és az orvosi rendelő fű­tését nem tudjuk az idén átál­lítani gázra. így ebben a sze­zonban mindenképp marad még az elektromos árammal történő fűtés, ami szintén erő­sen terheli a falu költségveté­sét. ... Hangyái Együtt a három generáció Aparhanton 1998-ban alakult meg a székely hagyomány- őrző együttes, amelynek ma ötven tagja van. Dalaikban, táncaikban a bukovinai: and- rásfaivi székelyek hagyomá­nyait őrzik és elevenítik fel. Az együttes alapító tagja Erős Jánosné eképp emlékszik az elmúlt évtizedre. — Gyönyörű hangja van Ja­kab Évának, aki nálunk, az is­kolában tanított, a fiam pedig népzenét játszott. Felmerült az ötlet: alakítsunk együttest. Tervünket elmondtuk az izmé- nyi László Lászlónak. A nép­művészet Van utánpótlás a faluban hegedűs vállalta a zenei kísére­tet brácsán és hegedűn játszó fiammal. Bevontuk a hidasi Li- pics József bőgőst is. Éva éne­kelt, a trió zenélt, a kisebbik fiam és Katona Anti táncolt. A próbákat nálunk, a lakásban tar­tottuk. Az első nyilvános fellé­pésünk karácsony környékére esett, ezt követően hál’ Isten­nek sokan beléptek. — Honnan szerezték be a ruhákat? —^- Az idősebbek kezdetben a saját ruháikat viselték, később anyagot vettünk és varrattunk. Voltak akik ezzel a munkával pótolhatták szerény nyugdíju­kat. A férfiaknak a kakasdi Molnár Ágoston bácsi, - azóta meghalt - készítette a ruhákat. — Milyen jelentősebb sike­reket ért el az együttes? — Falkainé Jakab Évának - művészeti vezetőnknek - kö­szönhetően kezdetben a népdaléneklésben értünk el szép sikereket. Éva, miután férjhez ment, Kölesdre költö­zött. Ő arra törekedett, hogy megőrizzük az eredeti székely dallamokat és ezeket a fiata­loknak megtanította. Többször részt vettünk a Cinegemadár versenyen, idén a gálán is sze­replünk. 1990-ben a Lakodal­mas összeállításunkkal ezüst, 1994-ben a Kalákatánccal arany minősítést értünk el. 1993-ban ott voltunk a Duna­Palkó Andrásáé - középen - 1996-ban óta a népművészet mestere Menti Folklórfesztiválon, két­szer szerepeltünk a Hagyo­mányőrző Együttesek Országos Találkozóján. Indultunk a Ki mit tud?-on is, a középdöntőig jutottunk. — A mostani vezetőjük Kás- ler Zsuzsanna. — Igen. Sajnos 1990-ben meghalt a zenész fiam. Évekig kerültem is a csoportot a nagy bánatom miatt - érzékenyül el Erősné - Jakab Éva távozása után Zsuzsa vette át a stafétabo­tot, elődjéhez hasonlóan ő is a falu általános iskolájában tanít. — Van-e utánpótlás? — Örömünkre szolgál, hogy a fiatalok szeretik őrizni a ha­gyományokat. Zsuzsa az után­pótlás korúaknak rendszeresen tart néptánctanfolyamot. — Kik a támogatóik? — Nem létezhetnénk az ön- kormányzat segítsége nélkül. A falutól kapott pénzből a próbák és az utazások költségeit fizet­jük. A Székely Szövetség is igértetet tett arra, hogy támo­gatja munkánkat. Hunyadi A 10 éves együttesről Az együttes vezetőjétől, Kásler Zsuzsától tudjuk, hogy a csoport nagyon sok segítséget kap Szabadi Mihály koreográfustól, Kelemen Tibortól a sióagárdi együttes vezetőjétől. A csoport 1996-ban a Kukorica, lisztes máié című produkcióért kiváló minősítést kapott. Ugyanebben az évben Apátfalváról, a Vass Lajos Népzenei Versenyről arany minősítést hoztak el. Ezen a versenyen 1997-ben Jakab Éva fődíjat kapott. Az együttes munkáját kezdetben a Bartina zenekar segítette, jelenleg a Viola muzsikál nekik. A csoport rendszeresen szervez közös programokat a Barti- nával, valamint a zombai és a sióagárdi együttessel. VölgységJáró Völgység Járó VölgységJáró Völgység Járó Számítógép az őrsön. A me­gye rendőrőrsei közül a hőgyé- szinek sikerült elsőként rákap­csolódnia a rendőrség országos számítógépes adatbázisára. Ez­zel helyben hozzáférhetők a kö­rözött személyek és tárgyak adatai. A rendszer fejlesztése folytán rövidesen Hőgyészen is át lehet íratni a járműveket új tulajdonosaik nevére. A rendőr­ségi forrásokon kívül a kör­nyékbeli gazdálkodók - a te- veli, zombai és felsőnánai té- esz, a hőgyészi Agrokémiai Kft. és a Zombai Takarékszö­vetkezet - négyszázezer forint­tal járultak hozzá az új beruhá­záshoz. Tavaszváró. Gyermek nép­táncegyüttesek adnak egymás­nak randevút március 29-én Bonyhádon. A második alka­lommal megrendezésre kerülő Tavaszváróra tizenkét csoport tizennégy produkcióval neve­zett. A Tolna Megyei Közmű­velődési Iroda és a bonyhádi művelődési központ közös ren­dezvénye nem verseny, a szak­értők - Szabadi Mihály, Falkai Gyuláné és Maus Mihály - ta­nácsokat adnak a fellépőknek. Negyven éves a Nagymányok és Vidéke Takarékszövetkezet. Ebből az alkalomból ünnepi megemlékezést tartanak már­cius 30-án, hétfőn, 18 órakor a mányoki Fészek fogadóban. Két bonyhádi zenetanár, Tóth Pál (gordonka) és Elma­uer József (zongora) koncertso­rozata kezdődik ma Dunaföld- váron. A polgármesteri hivatal dísztermében 18 órakor sorra kerülő hangversenyen a Pop­per, Csajkovszkij, Mendels­sohn, valamint Boccherini és Aratunjan művei szólalnak meg. A daganatos betegségek megelőzéséről tart előadást a bonyhádi nyugdíjas klubban dr. Kosa Zoltán. A program már­cius 31-én, 16 órakor kezdődik a művelődési központban. Pince söröző-étterem, Bonyhád A jó minőség, a színvonal maradt A bonyhádi Pince söröző-étterem 1995 májusában nyitotta meg újra kapuit, új tulajdonossal. Az egykori „Bányának” ne­vezett helyiség egy évtizedig zárva tartott, és talán a mai napig lógna rajta a lakat, ha a helyet Erős János és felesége fel nem fedezi. Az új tulajdonosokat barátaik és kollégáik megpróbál­ták lebeszélni a „Bánya” újra nyitásáról, de sikertelenül. A Pince tízféle étellel indult, je­lenleg százfajta finomságból választhatnak a betérők. Min­denki megtalálja a kedvére való ételt: választhatnak leveseket, vad-, boíjú-, sertés-, marha- és pulykahúsból készült frissen- sülteket, készételeket, valamint salátákat, desszerteket. A kifo­gástalan minőségű és mennyi­ségű ételeket Tusa Ferenc és Schlitt Norbert főszakácsok ga­rantálják. A nyitás óta itt dol­gozó szakácsok nagyon ráérez- tek az idelátogatók szájízére. Felhívjuk a halkedvelők fi­gyelmét egy újdonságra! Min­den csütörtökön pontyhalászlé, roston sült süllő egészben és szeletben, rántott ponty, sült hek, és ami az újdonság: hal­pörköltek túróscsuszával. Ha a kedves vendég mégsem tudna választani az étlapon felsorolt száz fajta ételből, akkor a sza­kácsok bármit elkészítenek az adott nyersanyagból. A figyel­mes felszolgálói gárda három fajta csapolt sörrel, minőségi szekszárdi borokkal fogadja a kedves vendégeket. Az étterem a városközpontban, jó parkolási lehetőséggel, tíz órától várja a megéhező, megszomjazó ven­dégeket. Minden csütörtökön, pénteken és szombaton 19 órá­tól élő zenével fokozzák a ven­dégek hangulatát. A nosztalgiázok, akik anno még a régi üzemeltetők idején jártak itt, a hagyományossá vált egykori „specialitást”, a zsíros­kenyeret is megtalálják. Ma a pirítós kenyér pirított velővel a sláger. Az étterem vállalja rendez­vények lebonyolítását is. Negyven fő kényelmesen elfér a helyiségben. A söröző-étte­rem telefonszáma: 74/456-069, melyen jelentkezésüket Erős János és felesége várja. (29739) Jól szerepeltek a diákok Paradicsomi oromok Újabb sikereket könyvelhet el a paradi- csompusztai iskola, melynek diákjai rend­szeresen jó eredményeket érnek el a kü­lönböző versenyeken. Az intézmény úszóversenyzői a Százhalom­battán február végén megtartott Farsang-ku­pán és a március 21-én és 22-én Ajkán meg­rendezett Húsvét-kupán igen szép ered­ménnyel szerepeltek. A két versenyről össze­sen tizenegy arany, tizennégy ezüst és kilenc bronzérmet hoztak haza. A két legtöbb érmet szerzett paradicsompusztai versenyző Babai Katalin és Orsós Zoltán volt. A napokban megtartott Koncz Dezső or­szágos tanulmányi verseny területi döntőjén Somogy váron második lett az iskola hat tagú csapata. A ‘ legeredményesebb versenyző, Farkas Éva különdíjban részesült. Megalakult a Kränzlein egyesület A hagyományőrzésért A Bonyhádon működő, Köhlerné, Koch Ilona által vezetett országos hírű tánccsoport meg­alakították a Kränzlein Néptáncegyesületet (Kränzlein Volkstanzverein Bonnhard). Az új szervezetbe elsősorban a táncosok és szü­leik léptek be. Az egyesület feladatának tekinti a néptánckultúra terjesztését, minél szélesebb körben történő megismertetését, és, ennek érde­kében az összefogás fontosságát. Céljuk a ha­gyományok gyűjtése és feldolgozása, táborok szervezése, a hazai német néptánc megszerette­tése a fiatalokkal. Az alakuló ülésen Wagnemé Pál Agnes, a vá­rosi művelődési központ igazgatója megígérte, hogy továbbra is minden segítséget megadnak a tánccsoportnak. Köhlerné Koch Ilona, az újon­nan alakult egyesület megválasztott elnöke el­mondta, hogy továbbra is ápolni fogják a kap­csolatot más hagyományőrző csoportokkal, és hogy az új egyesület neve (Koszorú) kifejezi az együvé tartozást is, a közös erőfeszítéseket a ha­gyományok megőrzésére. . mr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom