Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

1998. március 21., szombat

Hétvégi Magazin

11. oldal

Rejtett értékeink

Csapó Dániel korszakos hatása

„Földeddel az embert is átkaroltad: /Jobbágyaidra átszállt szellemed, -/ S a tespedésnek rögzött emberéül/ Az értelem gazdája lenni készül” - írta Garay János Csapó Dániel emléke című versében 1845- ben, de a sorok igazi értelmét érdemes előzményeibe és távlataiba helyeznünk.

Az 1778. március 21-én Győrben született Csapó Dániel, akinek családja már ekkor birtokos volt megyénkben, könnyen lehetett volna ma már névtelen nemeseink egyike: volt hozzá kellő birtoka, érdeme a napóleoni háborúban inszurgens tisztként, jogi képzettsége, mint annyi kortársának, s valószínűleg közepes-gyenge szónoki képessége. Az 1809-ben - elsőként honunkban - a megyei jegyzőkönyvek nyelvéül magyart megszavazó Tolna azzal, hogy kinevezte a lóbíráló bizottság vezetőjéül, más úton indította el. Jóval Széchenyi fellépése előtt a mezőgazdaságára oly büszke megye tetemes elmaradását tapasztalta, s ahogy Garay emlékversében hűen sorra veszi: „Lovát, melyet nyúzott, ne- mesbíti;/ Amaz sivány homokján is hasznot hajt,/ Példád után fákkal beülteti;/ Az frigyre lép a kis selyembogárral,/ S iparra buzdul új szorgalma által/. Emez zsíros, kérges dohánya magvát,/ Újabbal és jobbal cseréli ki,/ Mely jobb tövön termett Amerikában, /S melyet Te osztál bőkezűn neki./ Amabban, látva szép s nemes juh- nyájad,/ Juhnemesítés gondolata támad”. A költő nem sorolta fel, de színvonalas tanulmányában dr. Balázs Kovács Sándor megtette, hogy ehhez mindenképpen számítandó a méhészet terén a Ten- gelici rajfogó kas - ahogy a Magyar Gazda 1939. évfolyamában írt cikke jelzi, a rovarpusztításokról és a burgonyabetegségről közölt írása, de legfőképpen az általa szerkesztett Gazdasági Kistükör, amely számtalan kiadást ért meg.

A művet először az a Magyar Gazdasági Egyesület adta ki, amelynek létrejöttében, alapszabálya kidolgozásában és alelnökként még utolsó munkaútjában is fontos szerepe volt, mert ahogy megírják róla: „az ügyek sürgetésére indulva Pozsonyba, Bécsbe, e sorsteljes útjának áldozata lön”. 1844. augusztus 5-én Pesten már nem tudott megküzdeni elhanyagolt betegségével.

„Reményeink megvalósulását nem élte meg az, ki az ügyért legtöbbet fáradott” - írja róla az előbbi cikkben Gorove István, aki azt is megemlíti, hogy Tolna vármegye jelképesen meghagyott egy szobát a megyeházán Csapószobának, s a jeles férfiú arcképét az általa oly ügyszeretettel építtetett székház dísztermében már 1845-ben elhelyezte ... Akik erről gondoskodtak, a saját életükkel példázták Csapó Dániel hatását. Augusz Antal alispán még a forradalom előtt olyan gazdaságstatisztikai munkát szerkeszt megyei állapotainkról, amely ma is bámulatra késztet. Bezerédj István, aki főjegyző és megyei országgyűlési követ is volt Csapó oldalán, példaképe halála évében teszi lehetővé jobbágyai számára az örökváltságot. Sztan- kovánszky Imre, al-, majd főjegyző a megye alispánja lesz 1848 forradalma idején, 1849-ben a végsőkig szervez, buzdít és kitart, utóbb 1860- ban és 1867-ben ismét főispán. Apponyi György, a későbbi miniszter, 1829-ben nála kezdte joggyakorlatát és bámulattal említetté Csapó jobbágyügyekben mutatott jogi jártasságát. Szomszédja, Gindly Rudolf az ő ösztönzésére varázsol paradicsomot Alsótengelic sivány (terméketlen, kietlen) homokjából s honosít meg soha nem látott haszonnövényeket.

Nagy Iván családtörténete „a haladási párt ősi zászlósa, s mind haláliglan tisztakeblű, következetes híve, a hazának nehéz időkben is tántoríthatatlan hűségű fia, s munkás, lelkes polgára” jelzőkkel illette azt a Csapót, akinek vezetésével működött az 1830-as országgyűlés legjelentősebb ellenzéki frakciója. Négy év múlva, amikor 1834. június 17-én betegségére hivatkozva lemondott mandátumáról, Kölcsey Ferenc szerkesztette s többek között Deák Ferenc és Klauzál Gábor is aláírta azt a búcsúiratot, amellyel megtisztelték. Hálás megyéje mezőgazdasági iskolát nevezett el arról a férfiúról, akiről Sztankovánszky megállapította: „nemes jelleme, jeles észtehetsége, tudományos

szép műveltsége” mellett „példátlan munkásság”,

„ügyvezérlő tapintat” tette eszményképpé.

Dr. Töttős Gábor

A 27. Dél-dunántúli Schneider Lajos népdaléneklési verseny

Cinegések mohácsi sikere

A „Cinege madár” népdaléneklési verseny fordulóiról folyamatosan beszámolt lapunk. Hagyománya e vetélkedőnek, hogy a dr. Gáli Ferencné, Lányi Péter, Szabadi Mihály és Marosi Júlia által értékelt és javasolt versenyzők részt vehetnek a Mohácson rendezett dél-dunántúli versenyen.

Tolna megyében a Pedagógiai Intézettel közösen szervezi a Közművelődési és Szolgáltató Iroda a mind népszerűbbé váló dalostalálkozót.

Még nem ért véget a „cine- gés”, hiszen a döntő, a gála majd április 4-én lesz, ám a mohácsi regionális vetélkedőre Balogh Attila kölesdi, Fekete Krisztián györkönyi, Juhász Diána szekszárdi, Kárpáti Kata szekszárdi, Kecskeméti Eszter és Kecskeméti Ilona sárpilisi, Lovász Johanna és Lovász Gabriella varsádi, Lisztmayer Ilona dunaszentgyörgyi énekes jutott tovább.

Mohács város önkormányzata és a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ a magyar népdalkincs ápolására a hangszerkíséret nélküli, szóló népdaléneklési versenyt a 27. alkalommal hirdette meg. A mohácsi népdalgyűjtő és iskolaigazgató Schneider Lajos emlékére rendezett verseny Baranya,

Somogy, Tolna és Zala megyéből két kategóriába gyűjtötte össze az énekeskedvű 10—18 év közötti tanulókat, megyénként öt-öt személyt egy-egy kategóriából.

Olsvai Imre népzenekutató, Budai Ilona népdalénekes, Dévai János népzenei főszerkesztő, Horváth László, az újvidéki rádió népzenei osztály- vezetője és dr. Várnagy Ferenc zeneszerző, a mohácsi zsűri tagjaiként oly módon is segítették a dél-dunántúli versenyben résztvevőket, hogy előre ismertették elvárásaikat. Elmondták, mit értenek azon, hogy népi éneklési mód, milyen éneklési technika szükséges ehhez. Az első kategória 10-13 éves tanulóinak 20, a második kategória 14-18 éves tanulóinak 25 magyar népdalt kellett megjelölni, amit bármikor előadhatnak. A dalok felének régiesnek, és öt dalnak abból a tájegységből

valónak kellett lenni, ahol a versenyzők élnek. A népdaléneklési versenyeket iskolai szinten szaktanárok segítik. Közülük a kölesdi Falkai Gyu- láné pedagógus kísérőként is jelen volt a mohácsi versenyen.

Tapasztalata szerint a Tolna megyei népdaléneklés sorsa jó kezekben van. A szakemberek bírálatai, tanácsai nagyon sok segítséget jelentenek a felkészítésben. Ennek meglett az eredménye, hiszen a mohácsi négy megyés versenyben: a sárpilisi Kecskeméti Eszter 6., a györkönyi Fekete Krisztián 3., és a kölesdi Balogh Attila első helyezett lett. A középiskolás lányok kategóriájában a dunaszentgyörgyi Lisztmayer Ilona az első helyre került.

A mohácsi rendezők azt tervezik, hogy 1999-ben a Dunántúl egészére, 2000-ben országosan és a határon túli magyarságnak hirdetik meg versenyüket, egyengetve, őrizve a magyar népdal útját, szájról-szájra, nemzedékről- nemzedékre, amint a cinege madár is ágról-ágra száll.

Decsi Kiss János

Griffmadár és rózsa

Egy regényes szerelem története

A kismartoni kastélyban 1901. március 23-án született a 12. Esterházy herceg, (V.) Pál, aki apjának korai halálát követően Európa egyik legnagyobb földbirtokát örökölte. Ugyanabban az évben, 1920-ban született Budapesten egy bíró lányaként Ottrubay Melinda.

A nők által körülrajongott agglegény és a budapesti állami operaház prímabalerí- nája (ballerina assoluta) 1946-ban házasságot kötött. A hercegi pár nem mindennapi történetét beszéli el Hanna Molden Ausztriában most megjelent „Greif und Rose” (Griffmadár és rózsa) - a griffmadár utalás a hercegi család címerére) című könyve.

Különösen azért tarthat igényt érdeklődésre a könyv, mivel szerzője Esterházy Melinda hercegnővel, rokonaival és munkatársaival folytatott beszélgetésekre támaszkodhat. Arra a kérdésre, hogy vajon az élet adósa maradt-e valamivel, a családi birodalom örökösnője határozott nemmel válaszolt. Hangsúlyozta, hogy voltak próbatételek életében, de a próbatételek filozofikussá teszik az embert. „Az életem csodák láncolata volt” - tette hozzá.

Kezdetben mindenesetre semmi nem utalt csodára. Az akkor 45 éves herceg és a 26

éves prímabalerína szerelmi házasságának megkötését Budapesten 1946-ban szerény esküvőn szűk családi körben tartották. Csak két évre rá kezdődtek a sorscsapások. Egy nappal szenteste előtt (1948-ban) Esterházy Pált lakásán letertóztatták, vádat emeltek ellene a Mindszenty bíboros, esztergomi érsek elleni kirakatperben és 1949- ben „összeesküvés” címén tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték. Óriási birtokát elkobozták.

Esterházy Melinda a legnagyobb veszély ellenére is Magyarországon maradt. Előbb egy idegszantóriumban talált menedéket, majd albérletet bérelt. Szenvedéseit súlyosbította, hogy férje éveken át nem adott életjelt magáról. Csak 1954-ben kapott először hírt róla. 1956-ban csoda történt: forradalom tört ki Magyarországon és a herceg kiszabadult börtönéből.

A forradalmi napok zűrzavarában ausztriai barátok és munkatársak megszervezték a

hercegi pár menekülését Magyarországról. Két, vöröskeresztes járműnek álcázott gépkocsin érkeztek Nickels- dorfon át Ausztriába. Pál és Melinda ezután Bécsen keresztül Zürichbe utaztak, ahol második otthonukra leltek. A 12. Esterházy herceg ott hunyt el 1989-ben és ott is temették el. Végrendeletében milliárdos vagyonának egyetemes örökösévé - a vagyon oroszlánrésze Burgenlandban van, Magyarország semmit nem adott vissza az Esterházy vagyonból - „hőn szeretett hitvesét” tette meg. A magára maradt gyermektelen asszony szívós munkával újjászervezte az óriási vagyont és bevitte három alapítványba, miközben gondolt a hercegi család minden ágára.

A könyv érdekfeszítőbb bármely regénynél és kiváló filmtörténet. Nemcsak a nagyhatalmú hercegi család történetébe nyújt betekintést, hanem a két főszereplő, Esterházy Pál és Melinda életút- ján keresztül azokba a politikai eseményekbe és viharokba is, amelyek a XX. században Európa, de különösen Ausztria és Magyarország sorsát meghatározták.

(Az APA alapján.)

Zarándokévek

A Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportja március 25-én, szerdán este 6 órakor tartja klubestjét a megyeszékhely zeneiskolájába. Az est előadója dr. Hamburger Klára, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára. Előadásának címe: Zarándokévek, III. kötet. A klubestre nem csak a Liszt Ferenc Társaság, a Várostörténeti Klub tagjait, hanem minden érdeklődőt várnak. A belépés díjtalan.

Istentiszteletek

Szekszárd

Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat:

18.00, Vasárnap: 9.00,

11.00, 18.00 óra. Újváros:

Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00.

Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér.

Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér.

Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1.

Metodista istentiszteletek.

Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1.

Paks

Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap:

6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00,

9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. _

Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00

óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Jó hír

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet azúr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva búht szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz".

Jak. 1,12-15.

„.. .és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól ...” Ki tudja, egy keresztyén ember életében hányszor hangzanak el a jól ismert Miatyánkbeli kérések. Annyiszor kérjük, hogy az Atya ne hozzon minket olyan kínos helyzetbe, ami a kegyes Jobbal történt, mert a mi hitünk a komolyabb megpróbáltatást talán

nem bírná ki. Gonosz, kísértés, fájdalmak, kínos bukások? Ne is halljuk, ne is beszéljünk róluk, mert akkor talán nem lesz részünk bennük.

Jó lenne, ha életünkben ki tudnánk kerülni a nehéz helyzeteket. Jó lenne, ha komolyabb felelősséget nem igénylő döntéseket kéne csak meghoznunk, ha mindig, mindenkinek tetsző válaszokat adhatnánk. Azonban előbb-utóbb szembesülnünk kell a kísértés realitásával. Általában első gondolatunk ilyenkor, talán éppen a Miatyánk miatt, hogy most valaki éppen minket kísért, úgy, ahogyan Jézus kísértetett meg a pusztában, úgy, ahogyan Jób, akinek Istent követő élete nyeri el a kísértés alatt a végső koronát. Ha a kiindulásunk ez, akkor komoly veszéllyé válhat hamis biztonságérzetünk. Hiszen magunkat ebben a gondolatmenetben egy passzív helyzetbe képzeljük, amikor körülöttünk megjelenik az Isten és a gonosz egymással versengve életünkért, mi pedig „kegyesen” Isten mellett tesszük le a voksunkat. Ezt az érzetet kelti az a fajta bizonyságtétel is, amelyben a keresztyén úgy dönt, hogy Istennek adja az életét. Talán nem erőltetett ez a megközelítés, ugyanis a döntést nem egyedül az ember hozza, hanem az Isten útjának választásában már benne van Jézus Krisztus váltsághalálának az ember felé irányuló szeretete.

Hibáznánk akkor is, ha a kísértés tényéből Istenre próbálnánk valamiféle negatív következtetést levonni: ha ő mindentudó és én szemmel láthatóan keresztyén vagyok, mi értelme van az egésznek. Csak az amúgy is túltengő misztikát erősítené. Jézus áldozata után nem gondolhatjuk komolyan, hogy

Isten kísérletezget velünk, ha a saját fiát adja értünk, akkor meg kell értenünk, milyen fontos számára az ember. Ha nem az Isten, akkor a sátán: mondja az előbbi gondolatmenetembe belefáradt kegyes hívő egy jókora legyintéssel. Kis hitta- nosaim között végzett felmérésem szerint nem létezik a gonosz. Sokan gondolják úgy a templomlátogatók közül is, hogy csak gyerekriogatásra való. A tudomány, a filozófia oldaláról közelítők azt mondják, hogy egy, minden társadalmat valamiképpen jellemző dualizmus maradványa, tehát a mindenkori rossz megtestesítője. Krisztus Urunk tanítása, a Szentírás azonban határozottan jelzi: a sátán igenis valóságosan létezik. Pál apostol a második korinthusi levélben egyenesen e világ istenének nevezi, aki megvakítja az embereket. Persze melyikünk imádságát ne zavarta volna meg utálatos gondolatokkal, melyikünk kegyességét ne változtatta volna időnként farizeusi magamutogatásra. Nem szabad a fejünket homokba dugni, hogy elhitessük magunkkal, amit nem akarunk látni az nem is létezik. Luther felfogása szerint a keresztyén ember élete állandó harc a sátán ellen, de Isten feltétlen hatalmát látva azonnal kimondja, hogy a világon még az ördög is Isten ördöge. Goethe Faustja nyomán hasonlóan mondja el ugyanezt a gondolatot Madách:

Te Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben, működjél tovább:

Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz S eltántorítja bár, - az mitse tesz - Egy percre az embert, majd visszatér.

De bűnhődésed végtelen lesz.

Szüntelen látva, hogy mit rontani vágysz,

Szép és nemesnek új csírája lesz.

Ne félj! Nem maradsz egyedül vele szemben. Bár földi, esendő testünket újra és újra megpróbálja, kilátástalan helyzetekbe kerget, elvakítja szemünket a világ múlandó értékeivel, ha Krisztusban bízol, nem győzhet le.

Ha megérted a megváltás evangéliumát, akkor életed bűnei nem újabb és újabb válságba kergetnek, hanem meglátod a Szabadító művét.

Boldog embernek mondja Jakab apostol azt az embert, aki a kísértés közben meg tud állni. Persze nem arról van szó, hogy aki olyan erős, hogy saját erejéből ellenáll a kísértésnek, az ereje boldog tudatában él, hanem arról, hogy az a boldog, aki a Kísértővei szemben Istenbe vetett bizalommal tud megállni.

Áldott böjti készülést kívánok mindenkinek.

Johann Gyula