Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-16 / 63. szám
Öcsi bácsi nem lenne szövetségi kapitány A legismertebb magyar ember látogatott el tegnap a Faddl Focifarsangra. Puskás Ferenc, Öcsi bácsi jobb belsővel végezte el a kezdőrúgást a torna döntőjén. Nem volt könnyű kivárni, míg az élő futball-legendát szóhoz hagyják jutni az auto- grammkérők, a fotósok. Aztán pedig kénytelenek voltunk belátni, hogy Öcsi bácsi, akinek a futball és az élet egyazon fogalmak, nem hazudtolta meg önmagát: sokkal jobban érdekelte a focifarsang döntője, mint a kérdéseink. így a vele készült exkluzív interjút megbízható háttér információkkal bátorkodunk kiegészíteni.- Focizik még, Öcsi bácsi?- Á, nem.- Azért beférne még valamelyik itt fellépő csapatba?- Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. (Puskás Öcsi ha nem is rúgja már a bőrt, sok mérkőzést vezet, és ahány meccset csak lehet, megnéz, különösen a Kispestét. De jelen volt például a Fradi pályán, a 7-1-nél is, ahol a második gól után kínjában végignevette a mérkőzést. Hívták, menjen ki a visszavágóra is, de köszönte, inkább nem.)- Az Önök idejéből származik a mondás, hogy kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. Mennyire igaz ez ma?- Ez ötven évvel ezelőtt volt. Ez a dolog már elkopott. Volt egy szóbeszéd, semmi más.- Mit gondol, az új MLSZ elnöknek sikerül rendet tennie?- Az elnök megvan, az elnök tudja, mit kell neki csinálni. Lehet, hogy fognak gólt rúgni, lehet, hogy nem fognak gólt rúgni. Ez egy nehéz dolog.- Öcsi bácsi véleményét kikérik az MLSZ-ben?- Ha akarják igen. Ha én is akarom.- És akarják?- Meg kell őket kérdezni. (A korábbi MLSZ vezetéssel történt konfliktusa után ezt a témát lezárta. Az új vezetés irányában egyelőre várakozó állásponton van. Személyekkel kapcsolatban pedig nem nyilatkozik, így hiába kérdeztük,volna például a volt főtitkár huszonnégy milliós végkielégítéséről is.)- Ön minden idők legnagyobb magyar játékosa, de azért Puskás Ferenc után is születtek labdarúgózsenik, Al- , béritől Törőcsikig. Ám mostanában nemigen bukkannak fel ilyenek.- Hát én nem tehetek róla.- Kit tart ma a legjobb hazai focistának? Meg tudna nevezni egyet?- Egy ember nem elég. Az a baj, hogy ha valakinek van egy labdája, akkor azt hiszi, hogy ő a legjobb. Nem lehet egy embert naggyá tenni. (Öcsi bácsi kedvenc játékosa Bárányos, a Kispest fiatal tehetsége.)- Mit gondol, lehet még Magyarországon Aranycsapat?- Ha szereznek rá játékosokat, gondolom igen.- És hogy lehet szerezni?- Nézzenek utána.- Egy, a világon mindenhez jobban értő csodaíró már megírta, de Öcsi bácsi szerint miért beteg a magyar futball?- Nem tudom. Valami történt. De ez nem az én munkám. (Öcsi bácsinak természetesen van elképzelése a magyar futball meggyógyítá- sáról. Szerinte a mai felnőtt játékosokkal már nem lehet mit kezdeni, eredményeket az alapok megreformálásával, az utánpótlás megfelelő nevelésével - állami források segítségével - lehetne elérni, amire egyébként kidolgozott koncepciója van.)- Elvállalna- e még egyszer szövetségi kapitányi feladatot?- Nem hajtok érte. Én futballista voltam.- Eljár-e hasonló rendezvényekre, mint a faddi?- Szoktam járni. Többször a Honvédhoz. Ők a barátaim. (Rengeteg meghívást kap Magyarországról és külföldről is. Elsősorban a jótékonysági eseményekre látogat el, és oda, ahol a Parlament SE csapata játszik, hiszen ő a képviselők válogatottjának szövetségi kapitánya. Népszerűsége továbbra is rendkívüli. Németországban, a piacon 40 évvel ezelőtt készült fotókat dedikáltatnak vele, és egyszer történetesen a maláj király is ragaszkodott hozzá, hogy együtt vacsorázhasson vele.- Az egészsége hogy szolgál?- A legjobban.- Akkor csak így tovább, Öcsi bácsi! Steinbach ___________________Jut eszembe___________________ A sajtószabadságról Ma nyilván sok okos dolog hangzik el a szabadságról, a forradalomról. Ilyenkor sokan sok mindent mondanak a „szabad” sajtóról is. Ha kedve van hozzá, Kedves Olvasó, tartson velem, hogy elmondhassam, belülről hogy látom a kérdést, és benne a média szereplőit! Szerencsére nincs ma olyan erő, amely meg tudná akadályozni egy-egy hír megjelenését. Lehet, hogy egy adott orgánumban nem lát (hat) napvilágot egy-egy információ - például gazdasági érdekből - , de másik három lap (rádió, tévé) készséggel „lehozza” azt. Ez azért jó, mert - ahogy azt még az újságíró iskolán valakitől hallottam - az az igazi hír, amelyik valakinek érdekében áll hogy ne jelenjék meg. A többi nem valódi hír, „csak” hirdetés. Talán ebből is következik, hogy az újságíró amúgy egy olyan állatfaj, akit nagyon tudnak szeretni és nem szeretni. Tesztelje csak le magát, Kedves Olvasó! Ha a nemszeretett, undok főnökéről (szomszédjáról, anyósáról . . .) megjelenik az információ, miszerint ő lop, csal és hazudik, mily öröm azt olvasni! De képzelje csak magát az utálatosnak tartott személy helyzetébe! Másrészt: elolvassa-e Ön, Kedves Olvasó, ha balesetet, halált, kegyetlenséget hirdet címében egy-egy írás? Ugye, tudni szeretné azt is, hogy a rendőrök, tűzoltók, mentők miért szirénáztak tegnap délután? De vajon mennyire örülne, ha a saját balesetéről olvasna az újságban, még abban az esetben is, ha nem írják ki a teljes nevét? Ha egy oknyomozó riportból - kár, hogy nincs több belőlük - kiderül, hogy valaki valamit nagyon elszúrt, azt többnyire nagy élvezettel olvassák. De hogy fogadja az, akinek a hibája nyilvánosságot kap? Talán elég ennyi példa: a sajtó nem tud úgy dolgozni, hogy valakinek ne sértse az érdekeit. Ha ezt jól védhető értékek mentén teszi, akkor nehezen támadható, mégis gyakran megtörténik, hogy bírálják ezt vagy azt a lapot, rádió- vagy tévétársaságot. Ez egyáltalán nem baj, hiszen egy vitában - normális körülmények között - mindenki formálódik. A baj akkor kezdődik, amikor bizonyos erők úgy vélik, hogy egy másik erő érdekében hoz nyilvánosságra ezt vagy azt a média. Lehet, hogy kiábrándító, amit most mondok, de ezek a magukat oly erősnek tartó erők nem oly fontosak, hogy ezt tegye a sajtó. Nem is azért borítja a bilit az újságíró, hogy ennek vagy annak a - politikai? - irányzatnak a malmára hajtsa a vizet. A kormányok, polgármesterek, képviselők ugyanis jönnek és mennek. Ha a lap maradni akar, akkor azért tárja fel a tényeket, hogy az olvasóit „képbe hozza”, segítsen eligazodni, ha tetszik megmondani neki, hogy ki, mit csinál és persze, hogy miért. A lapok, tévék és rádiók - egymással konkurálva és egymást ellenőrizve - mindezt nem merő szívjóságból teszik, hanem mert ebből élnek. Aki nem mond igazat, előbb-utóbb lebukik. Aztán a média fogyasztói majd - a kapott információk segítségével, vagy figyelmen kívül hagyásával - döntenek arról, hogy kell-e nekik ilyen polgármester vagy olyan képviselő. Hangyái János Közelről Harmadik oldal Kakasdon magasan repült a Cinegemadár ____ A z SFOR csapatának drukkoltak legtöbben a tagnapi faddi focifarsangon. Ez azonban nem segített az amerikai koedukált gárdán, a torna utolsó helyét sikerült csak megszereznie. A vereség cseppet sem szegte a vendégek kedvét, ahogy a faddi gyerekek is örültek, hogy megismerkedhettek az amerikai harci járművekkel. FOTÓK: BAKÓ JENŐ Három a sárpilisl kislány: Priger Mária, Kecskeméti Ilona és Kecskeméti Eszter Kakasdon magasan repült a „Cinegemadár”, hiszen a versenyzők több, mint fele továbbjutott a megyei népdaléneklési verseny utolsó, tegnap megrendezett középdöntőjéről. A faluházban magtartott verseny előtt emlékünnepséget tartottak, amelynek szónoka Bach József, a megyei közgyűlés elnöke volt. Kijelentette: Egyszerre lehet minden itt élő szabadon polgár, függetlenül magyar és magyarságát vállalva, egyenlően európai. A zsúfolásig megtelt nézőtéren a verseny egyesített kórusa - több száz énekes - Kossuth dalokat adott elő. A kakasdi fordulóra huszonegy csoport, illetve előadó jutott be. Közülük a zsűri döntése alapján a következők szerepelhetnek majd a szekszárdi gálán: Hevesi Krisztina, Ka- lányos István, Kalányos Gábor és Balogh Attila (Kölesd), Serbán Andrea, (Decs), Benkő Gabriella, Horgász Rezső, Kalmár Éva és Tarjányi Rita (Bátaszék), Böröcz Zsolt (Al- sónána), Hepp Andrea és Szalai Zsanett (Szekszárd), Kecskeméti Eszter és Kecskeméti Ilona (Sárpilis), a Bonyhádi Székely Kör, decsi Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Népdalkor, a sárpilisi Gerlicemadarak, az Aparhanti Székely Népdalkor és a Kölesdi Népdalkor. Fadd behódolt az SFOR-nak Homokvihar a hatoson Homokvihar volt tegnap délután a megye több pontján. Az igen erős, szél, ahogy már az elmúlt héten többször, most is gondot okozott Fadd és Dunaszent- györgy térségében a közlekedőknek. Képünk Csámpa határában készült. WMMffiMm FOTÓ: B. J. z
